Matt Haig-hez hasonlóan én is pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor minden megváltozott. Tavaly felébredtem egy augusztus elejei kellemesen langyos nyári éjszakán és azt éreztem a félálomban, hogy valami nem stimmel. Mintha rádobtak volna a fejemre egy paplant, amit a következő szavakból szőttek: „ mostantól semmi nem lesz olyan, mint régen volt”, és bár azóta megtanultam, hogy hogyan lehet kilesni a szavak közötti réseken, és kisebb-nagyobb sikerrel rendszeresen próbálom lecibálni, de azóta is a fejemen hordom ezt a paplant. Mindig álmos vagyok, mintha sosem tudnám magam igazán kipihenni, minden egy kicsit félelmetes, egy kicsit idegen, egy kicsit szokatlan.
Persze tudom, hogy miből készült a paplanom, folyamatos megfelelni akarásból, mindenféle magánéleti nehézségekből, kihívásokból, Laci halálából, barátok, ismerősök elvándorlásából, utálkozásokból, egzisztencia teljes átalakulásából, anyagi mélypontokból, és abból, hogy az elmúlt években leszoktam minden káros szenvedélyről, így kapaszkodók nélkül kell ezekkel szembenéznem. A pszichológusok azt mondják, hogy ezek közül egy is megterhelő, embert próbáló és hosszadalmas a feldolgozása, nemhogy ilyen soknak egyszerre.
Matt Haig saját depressziójáról írt „Miért érdemes életben maradni?” című könyve azonban nagyon sokat segít abban, hogy elhiggyük, bármennyire is elképzelhetetlennek tűnik a legnehezebb, iszonyatosan szorító, pánikolós pillanatokban, de van kiút ebből az állapotból, és hogy nem vagyunk egyedül. A szerző szerint ez utóbbihoz az kell, hogy beszéljünk a problémáinkról, én is ezért írtam le nagy vonalakban, hogy velem mi a helyzet.
Saját tapasztalataimból fakadóan egy dologban egészíteném ki ezt a felemelő könyvet. A gyógyulásán folyamatosan dolgozó depressziós, szorongó emberként ráéreztem az önelemzés jótékony hatásaira! Ahogy fentebb felvázoltam, nálam az említett okok (és elképzelhető, hogy más, felfedezésre váró ismeretlen tényezők is vannak még a háttérben) váltották ki ezt az állapotot, tehát rá lehet, sőt rá kell jönni a depresszió kiváltó okára/okaira, ha pedig tisztában vagyunk ezekkel, dolgozni is lehet rajtuk elméletben és gyakorlatban egyaránt, ami további segítség a gyógyulásban. Engem érdekelt volna, hogy Matt Haig depressziójához mi vezetett, de nem derül ki ebből a könyvéből.
Ha valaki influenzás, evidens, hogy mit tesz a beteg és hozzátartozó, a depressziót viszont sajnos hajlamosak vagyunk félvállról kezelni, amely csak elnyújtja ezt az állapotot. Nem kell, hogy így legyen, úgyhogy a depressziós, szorongó, pánikbeteg embertársaimnak és hozzátartózóiknak, barátaiknak, ismerőseiknek mindenképpen ajánlom ezt az elgondolkodtató, humoros és lelkesítő könyvet, mert mindenkinek kell a megértés!
A recenziós példányt a kiadó bocsátotta a rendelkezésemre, amiért hálás köszönet!
A könyvet az alábbi könyvesboltokban veheted meg, bővebb információkért kattints a kiadók nevére:
