És igen! Eljött az idő, hogy örömmel számoljak be egyik kedves ismerősünk blogján megjelent, környezetbarát kezdeményezésről, illetve játékról. Az ágy-asztal-tv bloggere így próbálja játékra invitálni olvasóit:

„Csapjunk is egyből a lecsóba, ahogy korábban ígértem, rendhagyó módon, jöjjön most egy olyan, amikor egy lakberendezési bloggal nem egy szép tárgyat nyerhetsz, ám egy annál hasznosabbat: a blog ma induló nyereményjátékával egy szerencsés egy palackpérst nyerhet, ha helyesen válaszol...

Szerencsés tendencia, hogy ma már egyre többen érzik úgy, környezettudatosabban szeretnének élni. Apró tettekkel is sokat segíthetünk, ha sokan gondolkodunk -és ami fontosabb-, teszünk hasonlóan az ügy érdekében. Jó, talán már sokan el is jutottak odáig, hogy külön gyűjtik a PET palackokat, de ez azt jelenti, hogy kell egy másik kuka, amibe ez kerül, ráadásul egy nagyobb, hogy minden elférjen benne (sokan tulajdonképpen így a levegőt tárolják), hely meg nem mindig van, és itt jön a képbe a falra szerelhető palackprés...”

Bővebb információért ide tessék ellátogatni!

Már többször leadtuk a voksunkat az újrahasznosítás fontossága mellett, a bemutatott lehetőségekkel ötleteket adva az olvasóknak. Sosem lehet tudni, hogy a home made alkotásokból mikor lesz elismert műalkotás, ezért arra buzdítanék mindenkit, hogy tesztelje tehetségét. Mindenkinél vannak elfekvőben régen nem használt berendezési tárgyak, kiegészítők vagy éppen gyermekeink porosodó játékai, amiből egészen különleges dolgokat készíthetünk. Így tett Robert Bradford is…

Irodadesign bemutató sorozatunk legújabb állomása egy igen különleges helyszínre megálmodott fiatal kommunikációs ügynökség telephelye. Az Upperkut nem máshová képzelte el irodáját, mint egy templom pincehelyiségébe. Érdekes kontrasztot biztosítva mindenki, de leginkább az ellenzők számára, hiszen a harsány színek, a modern enteriőr, a szabadosság nem feltétlenül tartozik egyetlen vallás lieblingjei közé sem. Az Upperkut a montreali, beszédes nevű Jean de Lessard segítségével alakította ki a belső tereket egészen pontosan az ugyancsak Montreal szomszédságában található Plateau Mont-Royal-i Saint-Jean Baptista Templom alagsorába.

Komolyan el kellett gondolkodnom a mai napon, hogy vajon minek köszönhetem ezt a színes hetet, aztán rájöttem, hogy valószínűleg a hosszú, hideg, szürke tél alatt jócskán kiürültek a színek az életemből, amit most pótol a kora nyárias hangulatot idéző, a színpaletta összes színében pompázó zöld lombok és változatos virágok színorgiája. Ömlik rá a szememre, én pedig csak úgy iszom magamba minden árnyalatát a természetnek, a színszomjam pedig jól bevonzza hozzám a Manzárdra illő tökéletes témákat.

Szereted a mozaikot? Ha a válasz igen, akkor valószínűleg élvezni fogod a Juliet Supperclub enteriőrjét, amennyiben esetleg New York-ba visz életed kifürkészhetetlen útja. A mozaik több mint 1000 éves múltra tekint vissza, így nem csoda, hogy ezt a tradicionális megoldást választották a belső terek feldíszítésére. A díszítőművészet legrégebbi formája délről terjeszkedett és már az ókori Görögországban is művelték. Bárki néz rá egy ilyen elkészített alkotásra biztos, hogy nem a fagyos északi népek jutnak eszébe róla, sokkal inkább egyfajta mediterrán hangulat keríti hatalmába az embert. (Egy kis plusz infó, hogy a mozaik szó a görög muszeion szóból eredeztetett latin opus musivum (múzsákhoz közelálló) kifejezésből származik.)

Újabb rovattal bővülünk most, hogy itt topog az ajtóban a nyár, ez pedig a szállodamustra. Mielőtt vád érne minket, előre leszögezném, hogy itt is csak a design számít, amit jelen pillanatban sajnos meg kell fizetni. Amennyiben arra halad a világ, hogy egy egyszerű falusi turizmusos házat, ami a lehető legdesignosabban készítenek el, óccsóért lehet kivenni, azonnal írunk róla, de addig maradnak a luxusárak, luxusszállodákkal. Ha van pénzünk menjünk, ha nincs, legalább ötletekkel gyarapodunk, amíg lesz rá pénzünk. Fő az optimizmus!

Hááát, ez a nap egy illusztrációs napra sikerült. Távol álljon tőlem mindenfajta rút következetesség - kaptam is már nem egyszer fejmosást konfúz szertelenségem miatt -, de az eszem megállt, miután hallgattam Offroadster szavára és átugrottam a jelenleg L.A.-ben élő és alkotó argentin Pablo Lobato grafikus blogjára...

Maradjunk továbbra is a színeknél…Nikki Farquharson Londonban él, itt úszik szabadon 24 évesen és alkot különleges rajzokat. Szemtelenül fiatal és igen korán kiütközött nála a tehetség, amivel az élet megajándékozta. Elmondása szerint szereti a színes, mintás alakzatokat, a kommunikációt és a tipográfiát. A tollak, ceruzák és papír tartozik a kedvenc eszközei közé, ez az elsődleges közeg, amiben az alkotói munka elkezdődik. A folyamatban lévő Mixed Media Girls projekt keretein belül készült kollázsok híven tükrözik elképzelését a média világáról, ahol az ártatlanság elvesztése kötelező momentum, melyet a zavaros, impulzív környezetbe ágyazott lányok néhol erotikus, néhol gyermeki testtartása hivatott bemutatni. Érdemes ellátogatni a Random Got Beautiful elnevezésű oldalára is, ahol párhuzamosan a médialányokkal egy másik projektjébe enged betekintést.

Kérdés: mire lehet használni egy gumiabroncsot? Jóvanna! Ennyire egyszerű azért én sem vagyok! A kérdést költőinek szántam. Csupán azért tettem fel, mert a nyilvánvaló válaszon kívül más nemigen jutott az eszembe, egészen addig, amíg bele nem botlottam...egy fiatal és magyar - vééééééégre!!! - designer, Kiss Miklós puffjaiba. 

És igen! Valószínűleg ráéreztem, hogy a héten a színekkel kell foglalkozni, mert a mai napon rátaláltam az Index cikkére, mely a színes város lehetőségével foglalkozik, ráadásul idehaza. Nem meglepő módon civil kezdeményezésről van szó, amit körülöleltek a különböző szervezetek, sőt még Ráday Mihály is (!), és a képeket elnézve egy álom valósul meg, végre a lepukkant tűzfalak és társaik színözönbe burkolózva köszönnek vissza ránk. Kár, hogy egyelőre csak pár helyszín fér bele a költségvetésbe, de legalább valami elkezdődött! Még több ilyet!!!

Catrina Dulay grafikus idillikus víziója egy tökéletes világról, amiben:

Hú, de érzem, hogy szükségem volna valami hasonló fülhallgatóra. Most, hogy rengeteget vonatozom egyetlen mentsvár a visítozó gyerekek, túlkúl tinik, alkohol ittas munkások hangzavara közepette egy-egy jó muzsika az mp3-lejátszón. Sajnos csak egy ultragagyi százforintos fülhallgatót találtam a rég elrejtett zacskó alján, fölöslegesen elkölthető pénzem pedig nincs…pedig be tudnék vásárolni a japán Kotori több mint száz színből álló kollekciójából. Ha valakinek pedig ez sem elég, a gyártó a nagyon igényeseknek biztosítja azt a lehetőséget, hogy a 10 alkatrészből álló kütyü minden színét magunk választhatják meg. A vidám színek mellett a vonzó japán stílus, a ravasz és elegáns környezetbarát jelleg, illetve a lekerekített minimalista funkcionalitás is különlegessé tesz minden egyes darabot. Kell!

Most hétvégén megnyerem a lottó főnyereményt és megvan, hogy mire fogom elkölteni egy részért. Igaz, jelen pillanatban nem eladó az 1960-as években épült vityilló, de talán van az a pénz, amiért megválnának tőle a tulajdonosai. Egy kicsit a homlokzattal is kellene foglalkozni, mert a Némó nyomában- szerű tetőminta, illetve egyéb változatai a homlokzaton nem az én stílusom, de a villa változatos formavilága, a dinoszaurusz csontvázra hajazó lépcsőlejáró a medencéhez, a letisztult, minimalista enteriőr, a hatalmas, tágas és fényes belső terek közel állnak a szívemhez…

Talán nem én vagyok az egyedüli leptopjúzer, aki azon parázva, hogy mikor lobban lángra hirtelen a gépe az egész napos használat alatt, ezt megelőzendő már mindenfélével megpróbálta aládúcolni masináját. Volt már itt ékként használva jó vastag idegenszavakéskifejezéseklexikontól kezdve fadobozkákon keresztül minden, egészen a mostani állapotig, amikor is egy szó szerint jóvágású ablakkeretlécdarab biztosítja a megfelelő ventilációhoz szükséges teret.

Csatlakozva a tegnapi poszthoz, szeretném megtámogatni az abban megfogalmazott egyik véleményemet, miszerint érdemes színesben látni a világot. Kismillió példát láthatunk az alábbi képeken, hogy miért, és bár sokan csiricsárénak mondhatják a színek ilyen szintű tobzódását, én mégis azt mondom, hogy megérné néhány hasonlóan üde színfolttal feldíszíteni a városokat. Ha másért nem is, de legalább arra a pár másodpercre mosolyt csalhat az arcunkra, ameddig elhaladunk mellette. A szakemberek szerint környezetünk, ruháink és munkaeszközeink színének módosításával megváltoztatható az agyban felfogott fényenergia, és ez segíthet fizikai és mentális problémákon. Nos, akkor miért ne?

Vannak jó és kevésbé jó nevű iskolák. Vannak nagyra törő tervekkel ezekbe az alma materekbe érkező fiatalok. A cél mindegyikük számára a középszerűségből való kitörés. Hogy ez kinek mennyi erőfeszítésébe kerül, azt úgy gondolom, kizárólag egy dolog határozza meg, ez pedig a tehetség. Sokan vitatják ezt, mondván a kreativitás nem csak zsigeri adottság függvénye. Az a szemesztereken is elsajátítható egzakt tudomány. Na, ez az állítás az, amire általában csípőből szoktam tüzelni. Egyszerűen nem hiszek benne! A szakirányú alaptudást természetesen a campus falai között lehet megtanulni, de az a plusz - a spiritusz -, ami az esélyt adja a kitörésre, az nem a könyvekben van!

Vajon valós, állandósuló tényekről vagy a tipikus magyar csípőből fikázásról van szó? Állítólag óriási port kavart az az InfoRádióban minap elhangzott nyilatkozat, amelyben a Magyar Feltalálók Egyesületének főtitkára lesújtó véleményének adott hangot a sanghaji világkiállításon felállított magyar pavilonról.

Szürke, fekete, színes, de koszos, retkes, kopott, omló homlokzattal, összefirkálva, élettelenül, unalmasan, egyhangúan. Egykor szép házak, házfalak, utcák leamortizálva, szeméttel telve, szoci kockabörtönök mind-mind az emberi igénytelenség jelei, közvetetten vagy közvetlenül. Nem véletlen az igény, hogy ebből kitörjünk. A színes panelházak, felújított patinás épületek, tiszta, térkővel kirakott utcák, fák, bokrok, szökőkutak melengetik az ember lelkét, így még mindig nem értem, hogy miért oly nehéz határozottabb léptekkel indulni az ilyen változások irányába. Egyre többször halljuk azt a mondatot, hogy nekünk is tenni kell azért, hogy jobban érezzük magunkat…hát miért olyan nehéz ez? Miért várunk másra? Majd más fölszedi a szemetet, majd más nem lopja el a köztéri virágokat, majd más nem firkálja a falakat, majd más épít szebb házakat, majd más odafigyel a környezetünkre?

A JFK repülőtér, Central Park, a város millió ikonja közül is az egyik legjellemzőbb a Yellow Cab, Empire State Building, az ENSZ székház, Szex és New York, Brooklyn Bridge, a világ legforgalmasabb tere a Time Square...

„Kérlek használj óvszert!” – szól a felszólítás az Olla Condoms Brazil óvszergyártó cég reklámjában, melyben megkérdőjelezhető külsejű párok mosolygós képeivel próbálják felhívni a figyelmet a biztonságos szex fontosságára…merthogy ugye „senki sem szeretné, ha az ilyen frigyből kilenc hónap múlva gőgicsélés törné meg a csendet”. Gondolhatják a készítők, amin valószínűleg sokan felhördülnek, még többen röhögésben törnek ki. Tény, hogy nem túl píszí mások „nyomorán” élcelődni és erről az oldalról megközelíteni a születésszabályozást, viszont ha az emberek beszélnek róla pró és kontra, a termék, illetve a gyártó már el is érte a célját. Okos!

Van egy pont, amikor a szobrászat és a boszorkányság között hirtelen megszűnnek a határok. Amikor a részletekre végsőkig kihegyezve a szobor alkotója észre sem veszi, hogy műve szinte már nem is szobor többé. Ron Mueck ausztráliai születésű, ma már Angliában élő és dolgozó művész azonban nem ezek közé a szobrászok közé tartozik!

A teliholdra érzékeny embereknek semmiképpen sem ajánlott Sotirios Papadopoulos tálalószekrénye, melyet az ENNEZERO nevű olasz designstúdió berkein belül alkotott meg és amely fotórealisztikus képen ábrázolja a hold felszínét, plusz funkciókén éjszakai világító módban. A limitált példányszámban (24db) készült szekrény egy bizonyos ELI (ecolightinside) fantázianevű, Sotirios által kitalált öko-festékanyag segítségével gyönyörű kékes fényben dereng, különleges hangulatot teremtve a lakásunkban. Azt hiszem nekem kell egy ilyen…gyönyörű!

A kortárs designerek örvendetesen nagy masszájának egyik kiemelkedő tehetségű képviselője a Milánóban és San Franciscóban egyaránt tevékenykedő Johanna Grawunder. Számos nagy nevű galéria, többek között a friscói Galeria Della Raza vagy a tokiói Gallery La Bain verseng különleges installációiért, valamint olyan neves cégeknek tervezett már, mint a Flos, a Boffi és Salviati.

Hanyagul a földre, székre, fotelre, ágyra dobott ruha képe megvan? Sokan nem a rend őrei, ami a lakást illeti és a kis kupacokban gyűlő „még egyszer fel lehet venni” kategória győztesei szépen átveszik az uralmat otthonunk felett. Tipp nekik -bár nehezen hiszem, hogy ennyire tüchtig módon rendszereznék ruhatárukat-, illetve inkább a rendmániásoknak Derick Melander művész installációi, mely a lapjára hajtott ruhaneműk formatervezett elrendezésének tökéletes képviselői. Nem gondolom, hogy a képek láttán bárki is hasonló rendrakásba kezd az otthonában, de talán egy próbát megér! Az úriember biztos volt katona…

Lehetne szép is, de nem az! Az idei ízléstelenségi verseny top 10-be került alkotása a rókatetem szőnyeg…Én megértem az indíttatást, hogy érzelmeket akarnak kiváltani a tervezők az ellentétek bemutatásával, na de ezt lehet kevésbé visszataszító formában is…Az ember hiába szeretne egy dolgos nap után megpihenni a Roadkill Carpet-en, leginkább nem fog így tenni, mert hiába a 100% gyapjú anyag, a kézzel készítés varázsa, a pihe-puha és élethű rókatetem imitáció elveszi a kedvét az embernek. Inkább elgondolkodtató a holland Oooms tervezőcsapat szőnyege: van olyan ember, aki ezt megvásárolná, ráadásul 3400 euróért? (megsúgom, az oldalukon beérkezett kommentek alapján van ilyen!)