Szürke, fekete, színes, de koszos, retkes, kopott, omló homlokzattal, összefirkálva, élettelenül, unalmasan, egyhangúan. Egykor szép házak, házfalak, utcák leamortizálva, szeméttel telve, szoci kockabörtönök mind-mind az emberi igénytelenség jelei, közvetetten vagy közvetlenül. Nem véletlen az igény, hogy ebből kitörjünk. A színes panelházak, felújított patinás épületek, tiszta, térkővel kirakott utcák, fák, bokrok, szökőkutak melengetik az ember lelkét, így még mindig nem értem, hogy miért oly nehéz határozottabb léptekkel indulni az ilyen változások irányába. Egyre többször halljuk azt a mondatot, hogy nekünk is tenni kell azért, hogy jobban érezzük magunkat…hát miért olyan nehéz ez? Miért várunk másra? Majd más fölszedi a szemetet, majd más nem lopja el a köztéri virágokat, majd más nem firkálja a falakat, majd más épít szebb házakat, majd más odafigyel a környezetünkre?
Példát vehetnénk az alulról építkező kezdeményezésekről, művészek installációiról, ha van ötletünk, napvilágra hozhatnánk és megteremthetnénk. A bürokrácia útvesztőiben persze nem olyan egyszerű egy olyan kezdeményezés kivitelezése, mint mondjuk a németországi Horst Gläsker, művész- tanár szivárványszínben pompázó városi alkotásai, de ha ki sem próbáljuk, sosem tudjuk meg, hogy mi lenne a végeredmény. Színezzük ki az utcákat, rakjuk tele növényekkel, mossuk le a falakat, kérjük addig az épületek felújítását, amíg valami meg nem mozdul…tegyünk azért, hogy jobb legyen nekünk. Sok lúd disznót győz, egyszer talán az igénytelenség is elenyészik!
via: designyoutrust
