Vajon valós, állandósuló tényekről vagy a tipikus magyar csípőből fikázásról van szó? Állítólag óriási port kavart az az InfoRádióban minap elhangzott nyilatkozat, amelyben a Magyar Feltalálók Egyesületének főtitkára lesújtó véleményének adott hangot a sanghaji világkiállításon felállított magyar pavilonról.
Gagyi?
Megéltem már sok mindent, de Sanghajban folytak a könnyeim. Senki nem érti, hogy mit akarunk – nyilatkozta Vedres András. A főtitkár ottjártakor úgy tapasztalta, más nemzetek épületeivel ellentétben a május elseje óta nyitva tartó expón a magyar pavilonban akadnak súlyos hiányosságok. Így például üresen áll a szuveníreknek fenntartott vitrinsor, amelynek üvege repedt, s abban csupán egy gyűrött papír zsebkendő árválkodik. Borzalmas, tragikus, hazaárulás. Miközben minden a világkiállításról szól Kína legnagyobb városában, a magyarok jó úton haladnak afelé, hogy lejárassák önmagukat. (forrás: Magyar Nemzet Online)
Amit persze kikért magának a sanghaji magyar pavilont üzemeltető cég vezetője. Azt, hogy hazánk világkiállításon való megjelenését hazaárulásnak titulálta a Magyar Feltalálók Egyesülete, nem tudja elfogadni Galambos Iván, mert állítása szerint: „noha idehaza össztűz alá került, a Távol-Keleten igenis telitalálat a gömböc néven népszerűsített matematikai tétel.”
A Magyar Nemzet tudósítói szerint, totális szégyenként lehet jellemezni Magyarország szereplését az idei Expón: „A magyar pavilon semmi más, mint egy rakás, a plafonról lelógó, a végén világító deszka, a terem közepén éktelenkedő fémobjektum, üres vitrinek és az esővíz-elvezető, valamint a magyarokat képviselő két kínai hosztesz. Az újságnak nyilatkozó szakértők nem értik és felháborítónak tartják, hogyan kerülhetett egy ilyen kivitelezésű pavilon 2,5 milliárd forintba. Véleményük szerint a most felálló kormány gazdasági tárcájának és a rendőrségnek kell kivizsgálni az ügyet, hova is folyt el ez a rengeteg pénz, és az ügyben büntetőfeljelentést kell tenni.” (A teljes kritika itt olvasható el)
A világkiállítás.hu összegző cikkében azt olvashatjuk, hogy a napilap szerint baráti tanácsadói cégek jutottak állami megbízásokhoz már az előkészületeknél, illetve a közbeszerzési szerződéseknél is baráti tanácsadói cégek forgolódtak az állami megbízások körül. Míg a Kínában felépítendő magyar pavilonra csak 2008-ban hirdetett építészeti tervpályázatot a Miniszterelnöki Hivatal, az azt megelőző években több cég is több millió forintos javadalmazást kapott a pavilon arculatának megtervezéséért. A Magyar Nemzet a cégjegyzékben lekért adatok alapján azt írja: a „közpénzesőből” részesült a Para Bt. és a Flavo Bt. is. (Az egyik Bojár Iván, SZDSZ-es fővárosi képviselő cége, a másik pedig Dessewffy Tiboré, az MSZP-közeli Demosz Intézet vezetőéjé.) A napilap szerint nem csak ez furcsa, hanem az is, hogy a magyar pavilon kivitelezésére és működtetésére kiírt 2,5 milliárdos közbeszerzési pályázatot végül a Genexpo Kft. nyerte meg, amely a tender kiírása előtt fél évvel alakult meg, így a referenciáival is gondok voltak. Az újság emellett azt is tudni véli, hogy a Genexpo Kft. is régi ismeretségben áll Huszty András kormánybiztossal.
Huszty András, aki a kínai–magyar gazdasági kapcsolatokért felelős kormánybiztosként felügyeli a magyar pavilont, az MR1-Kossuth Rádiónak cáfolta a vádakat. Elmondása szerint: „Nem tudja értelmezni a vádakat. A pályáztatásnál szigorúan betartottak minden törvényi előírást, a Genexpo tulajdonosi köre az interneten is ellenőrizhető, „baráti cégekről” pedig nem tud, így ezzel nem is tud mit kezdeni. A kormánybiztos szerint körülbelül 20 millió forintot költöttek a tanácsadói szerződésekre, ami a 3,2 milliárd forintos költségvetéshez képest nem sok.”
Vagy siker?
A sanghaji világkiállítás magyar pavilonjának igazgatója alaptalannak nevezte Vedres András bírálatait. Galambos Iván azzal érvelt, hogy az Asia Online folyóirata a tíz legérdekesebb közé sorolta a magyar standot (világkiállítás).
A hivatalos honlap szerint a múlt hétvége közeledtével ismét növekedni kezdett a Sanghaji Világkiállítás Magyar Pavilonjának látogatószáma. Noha az egész hét átlagában az Expo teljes látogatószáma némileg elmarad a várttól, hazánk kiállítását még a viszonylag csöndes napokon is sokan keresik fel. A világkiállítás hetedik napján összesen 7 200 látogatót regisztráltak. A kínaiak szerint a Jin és Jang ereje van a mindig talpra álló Gömböcben. A sajtó már most a legjobb 10 pavilon közé sorolta a magyarok bemutatkozását. Az Asia Times az Expóról szóló hosszú elemzésében kiemelt részt szentel a Magyar Pavilonnak:
„Útban az Egyesült Államok Pavilonja felé elhaladtunk a lélegzetelállító kínai és tucatnyi leírhatatlan európai és dél- kelet-ázsiai pavilon mellett, de egyedül a Magyar Pavilon mellett állunk meg. A Pavilonban egy igen jó turizmusról szóló film mellett, a fő attrakció a legnagyobb valaha bemutatott Gömböc volt.
A kiállítás kíváncsiskodásra buzdított, és noha talán kevés a test mozgását magyarázó plakáttal találkoztunk, volt egy pult, aminél mindenki kedvére játszhatott kisebb Gömböcökkel. A kínai eligazító hölgyek nagyon készségesek és rendkívül jól informáltak voltak, így szorgosan magyarázták a forma különlegességét a látogatóknak. A játékos, harmonikus, kettős egyensúlyú Gömböc telitalálatnak bizonyult, szívesen játszanak vele a látogatók, különösen a keleti emberek. Eddig több tízezer ember tetszését nyerte el és a sajtó is elismerően nyilatkozik a Magyar Pavilonról.”
Nos, akkor most felteszem a kérdést: kinek higgyen az ember? Az tény, hogy kevesebb ötlettelen pavilon van Sanghajiban a magyarnál, ami a terveken sokkal izgalmasabbnak nézett ki, mint a megvalósítás után. Az ellentétes információk és a képek megnézése alapján viszont a negatív oldal felé dől a mérleg nyelve, még akkor is, ha némelyik pontja a kritikának tényleg csak pillanatnyi állapotokat tükröz. Vélemények?
