Issey Miyake-ban egy életre szóló telhetetlen kíváncsiság él. Munkái híresek az alapvető egyszerűségükről és a váratlan meglepetésekről. Ösztönös megérzése vezeti az állandó megújulás és az új technikákkal való kísérletezés felé, hogy újszerű ruhákat, illatokat és tárgyakat, többek között órákat alkosson.
Enno de Kroon holland művész érzékeny és látványos festményeket készít rotterdami stúdiójában, amelyekhez vászonként érdekes és figyelemre méltó lehetőségeket biztosító alapanyagot talált magának: a művekhez tojástartókat használ. Alkotásai ügyesen ötvözik az újrahasznosítást a 21. századi kubizmussal, a tehetséges festő talán éppen ebből kifolyólag nevezte el saját irányvonalként „tojáskubizmusnak” ezt a művészeti formát. A saját maga által egyszerűen csak két és fél dimenziós festményeknek hívott műveket két kedvence, Picasso és a francia kubizmus egyik legnagyobb alakja, Georges Braque ihlette.
Az idő nem túl kedves hozzánk, így napozás helyett lehet inkább blogokat olvasni. Haverjainknál jártunk, immár 11. alkalommal.
Térképből bármit lehet készíteni, ezzel a ténnyel a rendszeres olvasók már sokszor szembesülhettek itt a blogon. Olyan alkotásokat azonban elég ritkán látni, mint amit a Pennsylvania állam második legnagyobb városában, Pittsburghben élő és dolgozó művésznő, Nikki Rosato készít belőlük. A helyi kortárs művészeti múzeumban dolgozó hölgy éjszaka és hétvégén merül el az életnagyságú 2D térképportrék, néha 3D-s térképszobrok, valamint egyéb érdekes művek (mint például az ujjlenyomatportrék), installációk készítésében.
Fantasy-fanatikus vagyok; minden, ami kicsit is elrugaszkodik a valóságtól, nyerő nálam. Az alábbi képektől is libabőrös lettem, beleéltem magam abba, hogy ez nem fikció, hanem a jövő valósága. Elmúlunk, de a nyomaink még megmaradnak egy darabig…
Ora Ïto, aki annak ellenére, hogy még épp csak ízlelgeti a krisztusi kor zamatát, mára már a nagy nemzetközi márkák egyik kedvelt udvari „szerzőjének” tekinthető, hiszen olyan brandek, illetve termékeik arculatának megkomponálása van a háta mögött, mint az Adidas, a Joop, az Alain Mikli, a Levi’s, az Ogo, az Artemide, a B&B Italia, a Capellini, a Gorenje, de hangolt már a Vuitton, Apple, Nike, Gucci kvartett háza táján is.
Sandy Sanderson kalandos úton jutott el addig a pontig, ahol sörös dobozokból készít autómodelleket. Az angliai születésű művész műszaki rajzolóként, majd technika tanárként kezdte pályafutását, hogy aztán ebből az állapotból Új-Zélandra emigráljon önmegvalósítani. Ezen az elképesztő helyen a tanítás mellett repülőgép, autó és kerékpár modellezéssel foglalkozott egészen 40 éves koráig, amikor egy helyi zenekar basszusgitárosaként folytatta karrierjét 12 éven keresztül.
Glenn Jones aka Glennz szabadúszó grafikus és illusztrátor az új-zélandi Aucklandben él és dolgozik. Innen a művésznév, amelynek utolsó két betűje hőn szeretett hazájára kíván utalni. 18 évig dolgozott a vállalati tervezés, csomagolástechnika területén, mielőtt egyedi és fanyar humorral megáldott grafikáival világhírűvé vált. Azóta többek között pólókon, naptárakon, egérpadokon, laptopokon és különböző ajándéktárgyakon jelentek meg művei, amelyekből ízlés szerint válogathatunk és vásárolhatunk is. Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy legalább egy mosolyt ne eresszünk meg alkotásai láttán. Szubjektív szerdai szüret a folytatásban a legjobb Glennz képekből.
A Kreatív Csoport szervezésében 2011. május 19-én rendezik meg a Brand & Music Konferenciát. A rendezők felkérésének eleget téve az egyik meghívott sztárelőadó Ralf Lülsdorf, a Deutsche Telekom zenei szponzorációs igazgatója, az Electronic Beats atyja, míg a másik a svéd Alexander Bard netfilozófus trash-herceg lesz, aki arról fog beszélni, hogy miért tesz nagyon jót az átalakuló internet a márkák zenei arculatépítésének.
Anatol Knotek egészen egyszerűen csak „vizuális költőnek” aposztrofálja magát. A tehetséges fiatal osztrák művész illusztrációi a betűk világába kalauzolják el a nézőt. Az Osztrák Művészeti Szövetség tagjának érdeklődése a téma iránt körülbelül egy évtizeddel ezelőtt kezdődött, a különleges időpontig „csak” az általános festészet és a klasszikus képzőművészet területén volt érdekelt. Az eltelt időszak azonban meghozta számára a világsikert. Anatol Knotek részletes betűportréi és grafikái, saját területén a világ egyik leghíresebb művészévé tették, alkotásai számos európai művészeti galéria kiállításában, valamint rengeteg folyóiratban, chapbook-ban, tankönyvben és antológiában szerepeltek.
Amennyiben a 70. reboot alkalmával is ugyanazzal az áhítattal tapadsz a képernyőre, mint 40 éve az elsőnél, akkor a klinikai szleng értelmében addict elemnek számítasz. A vírus úgy megtapad az emberi szervezetben, hogy a modern orvostudomány képtelen azt onnan kiűzni. Kezelni, még a tüneteit is reménytelen. Nathan H. Boyd a texasi grafikus, szemmel láthatóan komoly és hasonló problémákkal küzdhet. Sőt, ez már a végső stádium lehet, hiszen milyen „beteg” lehet már az olyan elme, melynek lelki szemei előtt Luke Skywalker valójában Donald kacsa vagy a cukin pittyegő robot R2 D2 szerepében Plútó kutyát üdvözölhetjük? Disney/Star Wars Mash-Up aka 71. újratöltés a hajtás után...
Jeremy Mayer amerikai szobrász gyerekkora óta vonzódik az írógépekhez. Érdeklődését mára művészeti szintre emelte, különleges szobrait nem mindennapi alapanyagból, kizárólag öreg írógépek alkatrészeiből szereli össze az újrafelhasználás jegyében. Az emberekről, állatokról és egyéb élőlényekről készített anatómiailag is helyes alakjai ragasztó, forrasztás, hegesztés nélkül nyerik el végleges, bizarr és néha horrorisztikus formájukat. Mayer szerint, az írógépek ember által létrehozott, megmunkált mesterséges és hideg fémalkatrészei éppúgy a természetes anyagok közé tartoznak, mint a kő vagy a fa. Legyen neki igaza, amíg a fura szobrait nézem el is hiszem neki.
Szép kerek szám. Gyönyörűséges, bár esős 10. kultúrmazsolázásunk következik a folytatásban kedvenc blogjaink heti írásaiból. Enjoy!
Mekkora flash lehet már hazatérni egy olyan hatszintes épületbe, ahol a földszinti liftbe lépve, az alsó három szintre elegánsan fittyet hányva, azzal a felettébb kellemes dilemmával bíbelődni, hogy kiválaszd, a maradék három emeletet kitöltő penthouse negyedik, ötödik esetleg hatodik emeleti falai közül melyikbe kívánod felcipeltetni magad?
Vanessa Prager a középiskolában, „csináld magad” könyvek segítségével kezdett neki a rajzolásnak. Az autodidakta módon tanult 25 éves rajzművész Love You Too című illusztrációsorozata kizárólag piros és kék golyóstollal készült kottafüzetek megsárgult lapjaira. Kiválasztott témái igazán „csajosnak” nevezhetőek: színésznők, nők és férfiak, nők és gyerekek, nők és telefonok, nők arc nélkül, nők nemi szervek nélkül, nők és macskák, lovak, nők és lovak, de nem úgy, valamint itt-ott pár randomszerűen megjelenő tévé és egyéb furcsaságok. Van bennük valami megfoghatatlan egyediség.
Code [bc 2010]
S i l o [uk.]
Title [graphic designer]
Projekt [modern times]
A blog történetében sokféle pendriveról írtunk már, de a Mimobot vicces designcuccairól még nem, pedig nagyon ötletesek. Csak és kizárólag filmek és mesék szereplőit formázó figurás adathordozókat készítenek. A 2005-ben Amerikában alapított cég USB 2.0-ás pedrivejai 2, 4, 8 és 16 GB-os kivitelben, Mac és Windows kompatibilis változatban érhetőek el. De úgyis a külsőség a lényeg, van itt Star Wars-os, Batman-es, Happy Tree Friends-es, Hello Kitty-s flash drive-ok, valamint saját karakterek a 4210-es galaxisban található Blõôh bolygóról, és minden más, mi szemszájnak ingre. Bizonyos darabjait itthon is beszerezhetitek, például itt és itt.
Szerte a világon mindenki ismeri a szerelem, a béke, vagy a győzelem jelét, az emberi jogoknak viszont még nincs egyezményes szimbóluma. Ezen készül változtatni egy világszintű online pályázat.
Pennsylvania államban a Frankford Avenue, a York Street és a Delaware folyó által határolt háromszögben Fishtownban járunk. Philadelphia egykori halászati központjaként híressé vált negyede nevét azoktól a 18. és a 19. század elején itt élő német, valamint ír katolikus telepesektől kapta, akik a halászati jogok felvásárlásával a ma is virágzó nagyüzemi folyami halászat alapjait tették le.
Al Farrow San Franciscó-i szobrász Reliquaries című sorozatában nehéz témát választott, szó szerint és átvitt értelemben is. Lőszert, illetve lőfegyvereket és/vagy azok alkatrészeit használja fel miniatűr templomok, zsinagógák, mecsetek építéséhez.
(A poszt 2011-ben született. A szerk.) Egy brit faluban a helyiek tiltakozása, Görögországban az adatvédelmi hatóság, Japánban a túl magasra helyezett kamerák okoztak gondot a Google-nak. A svájci bíróság döntése alapján a cég megsérti a magánszféra védelmére vonatkozó jogokat a Street View szolgáltatással. Nem elég az arcok és rendszámok automatikus elhomályosítása. A brit adatvédelmi biztos ugyanakkor elutasította a szolgáltatás felfüggesztéséről szóló kérelmet. Az indoklás szerint: ha letiltanák a szolgáltatást, az aránytalanul nagyobb hátránnyal járna, mint amit a személyiségi jogok sérülésének kockázata jelent.
Múlt héten hasonló címmel jelent meg bejegyzés itt a Manzárdon, igaz, a 35 éve épülő fogpiszkálópalotához nem mérhető Lene Rønsholt Wille legófala. A dániai szobrász (építész?) hölgy a közelmúltban hat hetet töltött segítőtársaival az amszterdami World Trade Center központi csarnokában, hogy megépítsék a „Metaphorical Horizons” című hatalmas kör alakú szerkezetet. Összesen 270.000 darab fehér legótéglát használtak fel a belül üreges építményhez, amit természetesen a LEGO szponzorált. A készítési folyamatról itt találtok egy jópofa szemléltető montázst.
Slawomir Weremkowicz egykori vízvezeték szerelő világ életében művész szeretett volna lenni, és mivel megadatott neki a művészi szinten űzött fafaragás képessége, idős korára megvalósította az álmát. Biala Podlaska lengyel járási jogú város 59 éves lakója olyan funkcionális kerékpárokat készít, amelyek csak és kizárólag fa alkatrészekből épülnek fel.
A spanyol MGR stúdió fiatal építészekből álló csapata egy meglepően jól sikerült projekt keretén belül világít rá arra az itthon is jól ismert problémára, amivel – kivétel nélkül – szinte minden nagyváros kénytelen és sajnos képtelen megküzdeni. Az ötlet alapjául Valencia, pontosabban annak belvárosa szolgált, ahol vagy az építészeti örökség részeként, vagy pedig átgondolatlan városrendezési irányelvek torzóiként, évek óta számos beépítetlen, romos, tulajdonképpen magára hagyott telek éktelenkedik.
Marcus Levine brit szögkirály (és szobrász, festő, fotós) elképesztő alkotásairól itt már beszámoltunk. A korábbiakhoz képest legújabb műve középkategóriának tűnhet a maga 28.000 darab szögével, mégis két újítást is tartogat a számunkra.