Csuda tudja mi lehet az oka, de képtelen vagyok leszakadni erről a loft témáról, pláne nem, ha a példa ismét skandináv. Mi az, ami ebben a változatosság kedvéért szintén Stockholmban található penthouse lakásban megfogott? Kezdhetném ugyan sorolni az északi népek lakberendezési kultúrájára jellemző kliséket: emberközeli, hagyomány tisztelő, natúr vagy dominánsan fehér, de ezt itt és most hanyagolnám.
Inkább néhány olyan részletet emelnék ki a lakásból melyek azonnal a gyengéimmé váltak. Ilyenek például a meghitt odagubózásokra első osztályú sarokkuckók, a sokat megélt, "echte" 20-as évekből átmentett brutális diófa asztal, és persze a tudatosan itt-ott el[r]ejtett vintage relikviák sem maradhatnak le a listáról.
És nincs még vége, mert ha egyszer sikerül végre felnőnöm, majd nekem is kell minimum két ilyen fehérre meszelt kéménykürtő, egy a konyha, egy pedig a nappali vagy valamelyik szoba közepére. Továbbá, ha néha felnézek a plafonra legalább ennyi gerendát – amitől egyből lájtosan rusztikus illat terjed a levegőben – szeretnék látni majd odafent. A tetőtérből a teraszra kilépve pedig, már csak sör, virsli és ódák...
via: norwegian moods, Skeppsholmen