Múlt héten pénteken nyitotta meg a kapuit a „A tárgyak új formája: új szobrászat” című kiállítás a londoni Saatchi Galériában. Az október 16-ig megtekinthető tárlat egyik legimpulzívabb szobra mindenképpen Dirk Skreber nevéhez fűződik. Az 1961-ben Lübeckben született művész ugyanis két jobb sorsra érdemes autót zúzatott szét két oszlop segítségével egy ohiói törésteszt pályán. A 2001-es piros Mitsubishi Eclipse Spider, valamint az ugyancsak 2001-es fekete Hyundai Tiburon úgy öleli körbe az oszlopokat, mintha elejétől fogva oda teremtették volna őket. A New York és Düsseldorf között ingázó szobrász, festő és installációs művész szándékosan nem adott címet az alkotásoknak, így minden néző maga döntheti el a mondanivalót.

A MEDIAWAVE – „Fényírók Fesztiválja” Nemzetközi Film- és Zenei Fesztivál idén 21. alkalommal kerül megrendezésre. A helyszín a tavalyi sikeres debütálás után ismét Szombathely, ám kis változás idén is lesz: a fesztivál két hétvégére összpontosítva június 2-11. kerül megrendezésre.

Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy az elvileg „gyengébbik nem” [ezért főbe fognak lőni] képviselői, amióta világ a világ, ha kell, céljaik érdekében gondolkodás nélkül készek bevetni cseles női praktikáikat. Éppen ezért nem értem – és nem a hímsoviniszta szól belőlem –, hogy mi szükség van e félelmetes, genetikailag kódolt eszköztár mellé még egy halálos fegyvert a hölgyek retiküljébe csúsztatni?

Te mit kezdenél 100 ezer dollárral? Egy dologban biztos vagyok: nem aggatnád a falra úgy, mint ahogy Hans-Peter Feldmann tette. Tavaly novemberben a két évente átadásra kerülő Hugo Boss-Díj nyertese - elismerve jelentős eredményeit a kortárs művészetben -, a német konceptuális művész lett.

Lehet a pornográfia a művészet? Ez itt a hétfői kérdés. Én kérek elnézést. Tom Gallant brit művész erre próbál választ adni a papírvágás fáradtságos folyamatát alapul vevő bonyolult alkotásaihoz, amelyeket kizárólag pornómagazinok feldarabolásával készít.

A 13-as szám nekem mindig szerencsét hoz, de én amúgy is fordítva vagyok bekötve. Immáron 13. alkalommal ajánljuk barátaink legérdekesebb posztjait, és hogy legyen is valóságalapja az iménti kijelentésemnek, épp a mostani kultúrmazsolában adhatok hírt arról, hogy benne vagyunk AZ újságban. Fogadjátok szeretettel ezen a héten is a posztajánlót!

Jó randa lett az idő odakint! Felétek is? Azt javaslom kapjuk magunkra – erre az egy napra ismét – kedvenc mackónkat, vackoljunk kényelmesbe, majd indítsuk be a szónikus ventilátort [jelen esetben is egy zenével meghajtott időgépről van szó] és kezdjünk el mozizni. Racsnis időtárcsa 19– 20. század fordulójára tájolva...

Gyorsan telnek a hónapok, hamarosan letudhatjuk májust is. Mindjárt fél év telik el ebből az évből, és nem sokkolásképpen mondom, de hipp-hopp ránk zuhan a karácsonyi készülődés. Persze előtte még nem maradhat el a nyár, ami üdítő lehűlésekkel tarkítva, kellemesen korán köszöntött be idén. És mint ahogy a nyár sem, az elmúlt időszak legőrültebb designcuccairól szóló szubjektív gyűjtésünk sem maradhat el ebben a hónapban. Idő-és nyárlassító válogatás következik a folytatásban.

Minden nap döntések sokaságát kell meghoznunk; minden elképzelt és valóban meghozott döntésünk, és az ebből fakadó tetteink meghatározzák, hogy kik vagyunk valójában. Ezek a döntésekkel terhelt napok teszik ki az életünket, Tobias Wong portréján pedig a dobókockák szimbolizálnak minden egyes napot. Tobias Wong kanadai művész és designer portréján, aki tavaly halt meg nagyon fiatalon, életének 35. évében. Ez a 35 év pontosan 13.138 napot jelent, a művész barátja, Frederick McSwain pedig pontosan ugyanennyi dobókockából készítette el alkotását Tobias emlékére, a New York-i Gallery R’Pure galéria BrokenOff BrokenOff című kiállítása részeként.

Szereti itt valaki [rajtam kívül] a sajtot? Ok, tudom sztyupid a kérdés, hiszen ha csak a szűken vett baráti körömben szóba kerül a téma, na ott van vége a társalgásnak. A fejekben varázsütésre csendül fel eferdévid korabeli námbörvanjának első sora: „words don't come easy...” és a kommunikáció a verbálisból azon nyomban kollektív nyelésekbe megy át. Mert hogyan is lehet valami olyan „magátólértetődőenfenséges” cuccról, mint a sajt, csak úgy fecsegni? Nincsenek is rá szavak! Vagy mégis?

Ha a papírra gondolunk, tudjuk, hogy fából készül. A fa a forrás, míg a papír az eredmény, de mi lenne akkor, ha megfordítanánk a dolgot és a papír volna a kiindulási pont, míg a fa a végcél? Az Eindhoveni Design Akadémián 2006-ban végzett Mieke Meijer legalábbis ezen gondolkodott innovatív koncepciójában.

Párizsban járunk, ahol néhány street-art, graffiti, tetováló és grafikus művész közös kezdeményezéseként jött létre az a különleges műhely, melynek falai között a sajnos ott is nagy számú fogyatékkal élő és/vagy mozgásukban korlátozott emberek számára készült ortopédiai protézisek nem mindennapi átváltozáson mennek keresztül.

Reggeli kávéhoz kávét hoztunk. Rengeteg remek alkotás kerül ki a tejhabművészek gondos kezei alól szerte a világban, azonban most a Seattle-i Fremont Coffee Company lelkes munkatársának műveit hoztam. A képeket Chrissy May klinikai asszisztens, fotográfus idén áprilisban készítette a Virgin Atlantic légitársaság ingyenes magazinja számára a cég 2003-ban nyitott kávézójában. Sem a cég tulajdonosa, Aric Annear, sem a latte art készítője, az üzletvezető/menedzser/barista Christiaan Morris, sem a fotós hölgy nem gondolták volna, hogy világszintű sikereket érnek el a képekkel amiatt, hogy feltették a netre. Frank a Donnie Darkoból fent, Darth Vader, Boba Fett, Batman és Pikachu a folytatásban.

Dobd ki a szemétbe G.I. Joe, Transformers bábuidat, hiszen mostantól elérhető és megvásárolható pár igen érdekes akciófigura a japán General Recearch nevű cég februári Mountain Research limitált mennyiségben készült kollekciójában.

Van olyan dolog az életben, amit nem starwarsosítottak meg? Addig is, amíg ezen gondolkodunk, ajánlom figyelmetekbe Barn (Barnaby) Bocock aka Heybarn designer, grafikus legújabb pólómintáit, amelyeket az új-zélandi, vicces nevű How To Carve Roast Unicorn online boltjában tudtok megvásárolni, nem is olyan drágán. A fizetését éjszaka polgárőrsegédként kiegészítő életművész jelenleg Wellingtonban tengeti a mindennapjait a Flash és a Photoshop, valamint a Guitar Hero bűvöletében. Ez utóbbin állítólag borzasztóan játszik, de ez elnézhető addig, ameddig a folytatásban található grafikákkal ajándékozza meg a világot.

Csuda tudja mi lehet az oka, de képtelen vagyok leszakadni erről a loft témáról, pláne nem, ha a példa ismét skandináv. Mi az, ami ebben a változatosság kedvéért szintén Stockholmban található penthouse lakásban megfogott? Kezdhetném ugyan sorolni az északi népek lakberendezési kultúrájára jellemző kliséket: emberközeli, hagyomány tisztelő, natúr vagy dominánsan fehér, de ezt itt és most hanyagolnám.

A floridai Tampában született Scott Blake a pop art-ra jellemző módon híres emberek portréit használja fel alapanyagul egyedülálló műveihez. A közismert arcokat minden alkalommal vonalkódok segítségével formázza meg. Az Omahában élő 34 éves művészt az ezredfordulóra várt, aztán elmaradt digitális apokalipszis ihlette a különleges portrék készítésére, amelyek közül minden darab az adott hírességgel kapcsolatos információkat tartalmazza. Például Elvis arcáról leolvasva az egyes eredeti vonalkódokat, az ikon videóit nézhetjük, zenéjét hallgathatjuk unos-untalan, és különböző érdekességeket olvashatunk róla. Madonna, Bruce Lee, Ronald Reagan, valamint egy videó a lényegről a folytatásban.

Mielőtt kiszabadulnátok a természetbe ezen a kora nyárias hangulatú vasárnapon, gyűjtsetek egy kis inspirációt a haverblogok heti írásaiból!

A tükör bármelyik helyiség különleges és érdekes dekorációja lehet, különösen, ha úgy néznek ki, mint a Mizukagami fantázianevű, furcsa, folyadék-szerű, elfolyó, lecsöpögő, tócsát formázó víz-tükrei. Nem gondolom, hogy könnyű lehet megcsodálni bennük a reggeli nyúzott arcunkat, de a Hakuhodo reklámügynökség ifjú művészeti vezetője, Rikako Nagashima és Hideto Hyoudou designer által formatervezett merész tükrök a megfelelő háttér előtt, hozzáillő díszítéssel a lakás ékköveivé válhatnak. Úgy tűnik, Japánban is szeretik Dalít.

Emily Stonekingnek két énje van. Az egyik kedves és infantilis, a másik szókimondó és naturális. Míg az előbbi aranyos, addig az utóbbi felboncolt állatkákat kötöget. A férjével és egy hatalmas macskával Dél-Burlingtonban élő kötő-és horgolóművész, ólomüveg kézműves, történelemszakos diák nem adja olcsón ezeket a fura, amúgy a képről levehető és ölelgethető felboncolt állatokat. Darabjáért minimum 19 ezer forintnak megfelelő összeget kell kicsengetnünk. Nyulak, békák, patkányok, kismalacok, denevérek – a repertoár elég változatos...

A 5.5 Designers stúdió által tervezett formabontó porcelán tálakkal kellő inspirációt szerezhetünk a napi menünk kiválasztásakor. A 2003-ban indult francia cég ételalakú tálkollekciójával a zilált hétköznapi rohanásba kellemes előretervezhetőséget, rendszerességet vihetünk. Hétfőn csirke és hasábburgonya, karaj és zöldborsó kedden. Szerdán ehetünk kolbászt krumplipürével, steaket és zöldbabot csütörtökön. Pénteken élvezkedhetünk egy kevés sült hallal és rizzsel, míg szombaton megengedhetünk magunknak egy kis sonkát és makarónit, vasárnapra pedig sertéssültet karfiollal a hét megkoronázásaként. A „Daily Menu”-vel világos elképzelésünk lehet arról, hogy mit szeretnénk enni. A fent felsorolt ételek nem iránymutatóak, minden a fantáziánkra van bízva.

Tíz éven át álmodtam róla. Öt évig kerestem egy helyet, hogy két évig dolgozzak rajta, majd további két évig építsem és végre itt van. Mondta Alexandre de Betak egy interjúban a T Magazine riporterét fogadva házában, egy apró mallorcai tengerparti faluban, a mórok által ezer évvel ezelőtt alapított településen, Puerto Soller-ben.

Tatjána Plakhova orosz művészeti vezető, grafikus és illusztrátor munkáit elnézve bármit lehetne mondani, csak azt nem, hogy egyszerűek, mint egy kavics. A Moszkvai Állami Egyetemen szociálpszichológia szakon diplomázott, majd később grafikai tervezés tanult művésznő látásmódja meglehetősen komplex és egyedi.

Alig egy hónapja még a ”bigredone üdítőgyártó" 125. szülinapján pin-up lányok társaságában csápolhattunk, de itt van máris egy újabb ok az örömködésre, hiszen a németek [egyik a sok közül] kult-brandje, a NIVEA ezekben a napokban ünnepli megalapításának századik évfordulóját.

Diederick Kraaijeveld autodidakta módon tanult holland művész 1963-ban született. Fotórealisztikus szobrai eldobott, elhagyott, ám az enyészettől megmentett, újrafelhasznált faanyagokból készülnek. Bármilyen hihetetlen, műveihez egyáltalán nem használ festéket, csak és kizárólag a világ legváltozatosabb pontjairól összegyűjtött, eredeti színeiben pompázó fadarabokat passzintja egymás mellé.