Az elektronikai és számítástechnikai kütyük hihetetlen gyorsaságú avulása miatt egyre nagyobb ütemben növekszik azoknak a berendezéseknek és alkatrészeknek a mennyisége, amelyek a csere következtében jobb esetben új gazdánál, de inkább a fiók mélyén, vagy valami dobozban élik tovább sanyarú sorsukat. Arról talán már (remélhetőleg) nem kell külön említést tenni, hogy milyen hatással van a környezetünkre, ha az értéktelenné vált eszközeinket esetleg a kukába dobáljuk. Haribaabu Naatesam („Hari”) megkülönböztetett figyelmet szentel ezeknek az e-hulladékoknak, olyannyira, hogy nem kevés inspirációt gyűjthetünk a munkáiból.

Cseppet más a helyszín, mint legutóbb, mikor a japán tervezőcsapat mozgástere bizony meglehetősen alulkalibrált volt, míg itteni kollégáiknak csupán a helybőség kellemes zavarával kellett megbirkózniuk. Mar Azul-ban járunk, mely fekvésének köszönhetően, akár a Buenos Aires tartományának legkeletibb csücske büszke címet is viselhetné. Az Atlanti-óceánba nyúló terület egész évben kellemes klímájának, valamint több kilométer hosszan elnyúló homokos strandjainak köszönhetően az utóbbi két évtizedben az ország egyik legfelkapottabb helye lett.

Érdekes installációval lepte meg az idei, immár 5. alkalommal megrendezésre került spanyolországi Getxophoto fényképészeti fesztivál látogatóit a berlini székhelyű, Mentalgassi fantázianevű street art kollektíva. 2011-ben a fesztivál az idős emberek tiszteletére szerette volna felhívni a figyelmet, így ezzel kapcsolatos témák kerültek terítékre. A csapat, amelynek tagjai előszeretettel játszadoznak az emberi fejekkel, most sem hazudtolta meg önmagát, és az eseménynek helyet biztosító Bilbao partjainál tengerre bocsátottak 4 darab, idős embereket ábrázoló fekete-fehér portréval bevont óriási ballont.

Nyári István, a kortárs magyar festészet Londonban és Budapesten élő anarchistája az Iparművészeti Főiskola elvégzése után, a 70-es évek végén a 80-as évek elején először hiperrealista, fényképszerűen megfestett képekkel jelentkezett, és e precíz, szenvtelen, de nagyon érzékletes, különböző motívumokat összemontírozó stílusban dolgozott jó egy évtizedig. Érdeklődése ezek után a giccs és a képzőművészet kapcsolata felé fordult, és e szemlélettől áthatva készíti ma is képdomborműveit, objektjeit, tárgyösszeállításait.

Carne Griffiths brit képzőművész világító dobozaihoz különleges, elgondolkodtató vagy simán csak félelmetes rajzokat készít kalligráfia tinta, grafit és különböző folyadékok, mint például a tea, brandy, vodka és a whisky felhasználásával. Az árnyalatok ötletes felhasználásának és az alkotások pontos rétegelésnek köszönhetően a két(sok)értelmű lámpák csak a fény felkapcsolásakor mutatják meg valódi mondanivalójukat. Az emberi és növényi formák egyértelműen, vagy csak képletesen és elvont értelemben tárják fel a spirituális kapcsolatot köztünk és a környezetünk, valamint köztünk és vágyaink, illetve félelmeink között.

Bán Sarolta elképesztő fotóallegóriáira egy ízben - több mint egy évvel ezelőtt – már alkalmunk nyílt a rácsodálkozásra. A budapesti művésznő eredeti szakmájára nézve ékszertervező, később mégis a fotózás, illetve a digitális fotómanipuláció vált a szenvedélyévé. Gondolati gátlásoktól mentes meseszerű, szürreális képei megértéséhez semmi egyebet nem kell tennünk, mint hagyni magunkat elmerülni a legtétlenebb vagy legfelvevőképesebb állapotunkba...

Michael Murphy művészete a második és harmadik dimenzió között egyensúlyozik, gyakran feszegetve ezek határait. Bár úgy tűnhet, hogy alkotásai festmények, oldalról, különböző szemszögből nézve őket azonban felfedik a titkukat, valójában ügyesen megformált szobrokról van szó, amelyek árnyalatonként rétegelt és egymás elé helyezett lapokból állnak össze egésszé. A 36 éves amerikai művész nem csak a különleges 3D-s szobrokkal, hanem további érdekességekkel is kényezteti az érzékeinket, ezek közé tartoznak például a szögportrék, árnyékportrék, drótból formált alakok optikai illúziója, valamint különböző hang-installációk is.

A címben feltett - első látásra jogos - kérdésre meglepő, de határozott igen a válasz! Tokyo Horinouchi negyedében bukkantunk rá erre a csudakeskeny kis családi házra, melyet a japánoknál érthető okokból művészi tökélyre fejlesztett térkihasználtság jellemez, mind kívül, mind belül.

Kevés olyan felnőttek által kitalált és legyártott figura van manapság a kereskedelmi forgalomban, ami versenyre kelhetne a végtelen gyermeki fantáziával. Egyediségben és ötletességben a gyerekrajzok utánozhatatlanok, ezt felismerve pedig nem nehéz egy jól menő vállalkozást kiépíteni a téma köré. Így tett a kanadai Child's Own Studio, akik kifejezetten arra specializálódtak, hogy a gyerekek által beküldött rajzokból valódi, kézzelfogható babákat készítsenek a kitalálók számára. Az otthoni kézműves vállalkozás az elmúlt időszakban 200-nál is több figurát gyártott a kis megrendelőknek, amelyek furcsaságukban, illetve egyszerűségükben is nagyszerűek, magával ragadóak és szerethetőek.

Lossonczy Bazsó 1985. Május 28-án született Budapesten. Itt jön a klisé szöveg: „már kis gyermekkora óta rengeteget rajzolt és festett és mindig is...” copy past. Kalandos úton járta végig a „művész” életformának nevezett valamit. Az elég sok kanyar, lejtő és rögös emelkedő, sok-sok kitérő közben pedig mindenféle területen dolgozott – a díszítő festészettől a benzinkutazáson át a tankönyv illusztrációig rengeteg dolog szerepel a portfólióban. Idén aztán sikerült megtalálnia a helyét, és a hányattatott sorsú (ki tudja milyen jövőjű?) Zöld Pardon grafikusa lett.

Az ötlet az volt, hogy a klasszikus festészetet a kortárs technológiával és a digitális 3D-s filmekéhez hasonló megoldásokkal kombinálja, hogy egészen új módon tapasztalhassuk meg ezt a művészeti ágat. Hogy még nagyobb legyen a felhajtás a dolog körül, Stefan Da Costa Gomez holland szabadúszó művészeti vezető, designer, illusztrátor és festő néhány hollywoodi hírességet festett meg nem is akárhogyan, a jövőben előreláthatólag újabb darabokkal bővülő sorozatban. Egyelőre Marilyn Monroe, James Dean, Humphrey Bogart, és a vadul népszerű, de ugyancsak tragikus sorsú animált karakter, Oswald nézhető meg 3D-ben, úgyhogy elő szemüvegeket!

Huilo Huilo egy magán természetvédelmi és ökoturisztikai projekt Chile déli részén. Ezen a területen korábban intenzív fakitermelés folyt, ami miatt a vegetáció rohamos pusztulásnak indult. Ám a zöld szervezetek egyre hangosabb tiltakozására - melybe az UNESCO is beszállt - rövidesen [1999-ben] végleg beszüntették a nagyipari erdőirtást, át/vissza engedve a területet eredeti lakóinak.

Az első feltételezésem az volt, hogy ezek a darabok egy ma már ősz művész fiatalkori munkái, melyek valamikor a 60-as években kerülhettek fel valahol egy padlásra, most meg, több évtizednyi pihenés után valaki – talán az új tulaj - egy lomtalanítás alkalmával leporolta és lehozta onnan őket. Pedig dehogy! Az igazság az, hogy ezek az 50-es 60-as évek életérzésével alaposan átitatott vintage illusztrációk egy 21 éves, Londonban élő, és figyelemre méltóan tehetséges grafikus Matthew Lyons munkái.

Régi kerti grillsütők, tévéantennák, üdítős dobozok, kerítéskapuk, padlólapok. Ha ezt összemixeled, vajon mit kapsz? Egy nagy rakás szemetet. Némi kreativitás hiányában, persze. A fent felsorolt dolgok viszont alapanyagként is használhatóak – mint azt már többször bemutattuk itt a blogon –, csak hozzáértő kezek kellenek. Ian Baron kezei ilyenek.

A brazil Gabriel Fraga grafikus/illusztrátorról mindössze annyi infót sikerült bezsákolni, hogy 26 éves és São Paulo egyik külvárosában él, de gyakran lehet őt látni Barcelonában is, na meg időnként rajzolgat - többek között - az ottani McCann-Erickson számára, oszt' ennyi. Szerintünk tök jó karikatúrái a hajtás után...

Mivel pénzük nem igazán volt arra, hogy egy kacsalábon forgó épületben öregedjenek meg, ezért úgy gondolták, hogy felépítik maguknak. Alekszej és Valentina Krivov, nyugdíjas orosz házaspár 16 éven keresztül dolgozott azon, hogy egyszerű, hétköznapi házukat átalakítsák a tündérmesékből jó ismert kastélyformájú épületté. A különleges ház nem az üveghegyen túl, egyszerűen csak Artyom-ban található, és kizárólag az utcán, illetve a környező hulladéklerakóban talált építőanyagokból készült. Alekszej élete nagyobb részében építkezéseken, míg Valentina dekoratőrként dolgozott, így nem volt túl bonyolult dolguk az álmaikban elképzelt kastély elkészítésével, sőt, az 1995-ben kezdett építkezés után egyre csak formálódó furcsaság láttán a szomszédok is hozzásegítettek a munkálatokhoz, ahogy csak tudtak. Extra poén: a csodapalota tornyai és kupolái a házaspár 14 macskájának és 3 kutyájának adnak lakhelyet.

A Brit Sajt Hét keretén belül Faye Halliday egy sor celebportrét készített a Primula sajtmárka felkérésére. A cég bízva a britek által közkedvelt sajt minőségében és sokoldalúságában, szabad kezet adott a művésznőnek, aki végül úgy döntött, hogy a hatékony figyelemfelkeltés érdekében olyan hírességekről készíti el a képeket a fekete vászonra, mint például Marilyn Monroe, Justin Bieber, Barack Obama, London polgármestere, Boris Johnson vagy éppen az írek egyik kedvenc popduója, a Jedward. Az attrakcióra a London egyik belső kerületében, Islington-ban található N1 bevásárlóközpontban került sor. Sajnos az október 2-ig tartó fesztiválról már igencsak lekéstünk...

Lehet mentolos is, mert kell a kiegészítőkhöz, de a gyümölcsös a legjobb. Mármint akkor, ha rózsaszín. Az sem baj, ha szétrágták már, sőt, talán ez a legjobb, mert szájmeleg állapotban könnyebben formázható, mint az érintetlen társaik. Maurizio Savini, híres olasz művész legalábbis így gondolkodik, hiszen szobrainak egyik alapanyaga, a bőr, szőr, ruha megjelenítésére használt rágógumi. Életnagyságú bivaly, grizzly medve vagy éppen akrobatikus jelenetekbe függesztett, szépen felöltöztetett üzletemberek jellemzik a 49 éves szobrász többek között Londonban, Edinburghben, Rómában és Berlinben is bemutatott különleges portfólióját, amelynek egyes darabjait 40 ezer fontért sikerült eladni néhány őrült rajongónak.

Karen Eland amerikai művésznő elmúlt 30 évét teljesen áthatotta a művészet, ezen belül is a festészet, amelynek egészen különleges formáját választotta, legalábbis az anyagfelhasználást illetően. 14 éves koráig minden átlagos volt, aztán miután családjával látogatást tett egy New Orleans-i kávéházban, megpecsételődött a sorsa. Ezután kezdett kísérletezni a kávéval, mint „festékkel”, körülbelül 14 évig, majd teával, és végül az alkoholos italok, azon belül is a sör mellett döntött. Oregoni stúdiójában manapság a sörfestés határait próbálja feszegetni, olyan nagy sikerrel, hogy több neves sörmárka (pl. Guiness) és étterem számára is készített már az egyedi alkotásokból.

A félelem egy negatív érzelem. Önvédelmi reakció, mellyel körülvesszük saját atmoszféránkat. A neves pszichológus Gavin de Becker szerint az ember „hiperszorongó lény, aki akkor is okot talál a szorongásra, ha semmi oka sincs rá”. Egyes vélekedések szerint a félelem nem kívülről jön, hanem bennünk van. Így félhetünk bármitől, ami saját helyzetünket bizonytalanná, fájdalmassá vagy esetleg kiszámíthatatlanná teszi.

Pavel Sidorenkohoz hasonlóan a spanyolországi Madridban élő designer, illusztrátor és kreatív igazgató, Alejandro de Antonio Fernández a bakelitlemezt találta megfelelő anyagnak, innovatív és exkluzív lakberendezési kiegészítőjéhez. Az UNCO_MA (Unconventional Materials) projektben, ahogy a címe is egyértelművé teszi, a nem szokványos anyagok kreatív felhasználását tűzte ki célul, így készülhetett el a formára vágott alumínium hátlapra applikált bakelit koncepciója. Az extra csettintés természetesen a formavilág, hiszen Jim Morrison, Michael Jackson, Jimi Hendrix, Robert Smith vagy éppen Slash portréjával díszíthetnénk a falunkat, de persze egyedi igények alapján is lehetne rendelni a gyártótól.

Az alkotói szabadság jegyében manapság egyre népszerűbb téma művészkörökben a múlt behelyettesítése valamilyen/bármilyen formában a jelenbe, illetve vica versa a jelen mixelése a múlttal. A napóleoni háború eredetileg George Dawe angol festő által vászonra festett 326 orosz tábornokának a szentpétervári Téli Palota egyik galériájában látható portréja - a [Re] hullám szellemében - ihlette meg Steve Payne kanadai művészt, amikor némi fotosopp segítségével elkészítette az eredetihez nagyban hasonlító díszes rámával bekeretezett saját arcképcsarnokát...

Bár Ray Villafane korábban sosem dolgozott homokkal, 2008-ban mégis elutazott az olaszországi Jesoloba, a június közepétől július végéig zajló hagyományos nemzetközi homokszobor fesztiválra. A New York-i Queensben született szobrász leginkább tökök társaságában érzi jól magát, de természetesen a strandon is tudta kamatoztatni tudását, így következő évben újra meghívták az eseményre, ahol brutális szobra immár központi szerepet kapott. A Dante pokla strandra optimalizált változata nem az egyetlen kifogástalan alkotása a művészeti iskolát végzett, hosszú ideig tanárként is dolgozó szobrásznak. Érdemes megnézni a lenyűgöző tökszobrokkal teli galériát is!

Debbie Smyth, brit textil-művész milliónyi gombostűt és mérhetetlen hosszúságban felhasznált cérnát emésztett fel eddigi munkája során. A gombostűk közé kifeszített, bonyolult hálózattá alakított cérnaképek egyszerű, játékos és mégis kifinomult kortárs élet-és városképeket, csendéleteket ábrázolnak. Munkái elmossák a határokat rajz és textil művészet, illusztráció és hímzés, valamint a különböző dimenziók között. Együttműködve belsőépítészekkel, építészekkel és más kreatív szakemberekkel, Debbie különleges művei olyan hazai és nemzetközi vállalatokhoz jutottak el, mint például az Ellesse, a The New York Times, a Kanadai Vöröskereszt, a Sony és a Dorchester Hotel Group.

A klímaváltozással kapcsolatban az a baj, hogy már mindenki meg akarja menteni a Földet, és ebbe lassan belepusztulunk. Egyre többen figyelmeztetnek élő-és ivóvizeink sebezhetőségére. Mond mindenki mindent, a tudatos - időnkénti - népbutításáról nem is beszélve, de valóban lehetetlen meghatározni a ránk, de leginkább utódainkra váró következményeket. Nem lehet olyan modellt csinálni, ami mindent magába foglalna, az előrejelzések bizonytalansága miatt pedig nem tudni, hogy mire kellene felkészülnünk. Rizstermesztés vagy narancsliget? Globális felmelegedés... Oszt' ha megáll a Golf-áramlat?