Lossonczy Bazsó 1985. Május 28-án született Budapesten. Itt jön a klisé szöveg: „már kis gyermekkora óta rengeteget rajzolt és festett és mindig is...” copy past. Kalandos úton járta végig a „művész” életformának nevezett valamit. Az elég sok kanyar, lejtő és rögös emelkedő, sok-sok kitérő közben pedig mindenféle területen dolgozott – a díszítő festészettől a benzinkutazáson át a tankönyv illusztrációig rengeteg dolog szerepel a portfólióban. Idén aztán sikerült megtalálnia a helyét, és a hányattatott sorsú (ki tudja milyen jövőjű?) Zöld Pardon grafikusa lett.
Lossonczy Bazsó így ír magáról:
Mit is mondjak magamról, reménytelenül szerelmese vagyok az élet minden rejtélyének és az elmúlás elkerülhetetlen nyilvánvalóságának. És igen, engem is megtalált oly sokszor a „miért nem festesz virágos réteket?” kezdetű zsoltár...Miért ne? De ha festenék, az én rétjeimen madárfejű emberek legelésznének, disznók repkednének, és a széthulló világ minden gyönyörét értetlenül szemlélnék a járókelők egy arra tévedő metrószerelvényből.
Igyekszem minél több módon feldolgozni az engem körülvevő káoszt, festek, rajzolok, fotózok, képregényeket készítek, és mindenbe belepiszkálok amibe nem szégyenlek. Elég hallgatag ember lévén én a képek révén igyekszem megosztani az engem foglalkoztató kérdéseket a környezetemmel, és igen, a képeim nem válaszok, sokkal inkább újabb és újabb kérdéseket vetnek fel – szerintem –, de talán ez is valahol a lényege ennek, hogy merjünk kérdezni...különben mi végre ez az egész? Jelenleg is minden erőmmel azon vagyok, hogy közelebb lépjek a megfejtéshez, ebben segítségemre van a remek kis családom, egy szerető feleség, két remek fiú gyermek, egy a számomra nagyon kedves hely, a Zöld Pardon, egy csomó rovar a „műtermemben”, a szakállam, egy velem született jobb kamrai szívtumor, és a sajátos, néha eléggé idegesítő skizoid, paranoiás életszemléletem.
Nem tudom hogy ez mire lesz elég, de ha már azt elérem, hogy pár ember, aki megnézi a munkáimat megáll egy tized másodpercre és kicsit furcsán érzi magát és még talán meg is kérdezi magában, hogy „Mi van?”, akkor én már elégedett lehetek...és hogy mi a célom? Nyomot hagyni a világban.
copy past helyére:
2006-ban szakvizsgáztam a Budai Rajziskolában, alkalmazott grafika szakon, ezután hosszú keresgélés következett, belekóstolhattam sok mindenbe. Voltam animációs filmekben mozgáspróba készítő, háttérrajzoló, fázisrajzoló, díszítőfestő a Ferences rendi templomban Budapesten, mozaik restaurátor a Gellért Fürdőben, mű márvány restaurátor a Sándor Palotában, üzemanyag töltőállomás kezelő, dust buster az egyik Harry Potter filmben, 1 napig bútor restaurátor, építkezésen segédmunkás, festettem „kutyuskákat” pénzér „gazdiknak”, és voltak grafikai munkáim is természetesen. Ezen kívül túl vagyok öt sikertelen felvételi próbálkozáson a budapesti művészeti egyetemekre (ezzel immár felhagytam).
Önálló kiállításom még nem volt, bár már szerepeltem egy-két képemmel itt-ott, és egyszer az USA-ba is hívtak kiállítani (de ezt akkor nem engedhettem meg magamnak). Mindeközben 2005-ben megszületett első fiam, majd 2008-ban a második, és ugyanebben az évben megházasodtam. Idén áprilisban pedig nagy örömömre megkaptam a Zöld Pardon grafikusi posztját, ahol jelenleg is dolgozom.
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
