Nyári István, a kortárs magyar festészet Londonban és Budapesten élő anarchistája az Iparművészeti Főiskola elvégzése után, a 70-es évek végén a 80-as évek elején először hiperrealista, fényképszerűen megfestett képekkel jelentkezett, és e precíz, szenvtelen, de nagyon érzékletes, különböző motívumokat összemontírozó stílusban dolgozott jó egy évtizedig. Érdeklődése ezek után a giccs és a képzőművészet kapcsolata felé fordult, és e szemlélettől áthatva készíti ma is képdomborműveit, objektjeit, tárgyösszeállításait.
Ha Nyári István kegyetlenül konkrét csendéleteit nézem, aggasztó érzések kerítenek a hatalmukba. Hisz önmagában egy Pokémon cseppet sem vérfagyasztó. A kontextus azonban megerősíti a feltételezést: még e kis jószágban sem bízhatok többé! Ha hiba kerül a mátrixba, az apró műanyag mancsok láncfűrészt ragadnak és nekiesnek a porcelánmalackának... [artmagazin]
via: istvannyari.com, artportal, artmagazin
