A mindenki által jól ismert és jóformán teljesen kiirthatatlan közönséges gyomnövényből, a pitypangból, sőt pont 2000 példányából készített különleges installációt egy német művész, Regine Ramseier. A szétfújkálásra alkalmas állapotba került érett darabokat a tökéletes tartósítás érdekében vékony réteg ragasztóval vonta be, de erre nem csak azért volt szükség, hogy a gyerekek nehogy ráröpüljenek, és az azonnali kezelést követően tönkretegyék a művet. Valójában azért kellett egyenként kezelni az „alkatrészeket”, mert a művész eredetileg az ArToll Summer Lab 2011 című eseményre, az egyik szoba plafonjára szánta a gondosan egymásmellé helyezett pitypangokból összeálló alkotást.

Miharu Matsunaga japán designertanonc, fotográfus és művész különös kapcsolatot ápol a pöttyökkel (is). Olyannyira, hogy szinte mindent bepöttyözött, ami a keze ügyébe került Ten-Ten című projektjében, illetve a Tama Művészeti Egyetemen korábban készített diplomamunkájában. A „minden” pedig az ő esetében szó szerint értendő.

Ez nem csak stílus, már-már életérzés. A 40-es évek elegáns divatja, a tweed-stílus szolid, de nem unalmas, nagy előnye, hogy szinte mindenki viselheti. A tweed újraéledése azoknak kedvez, akik szívesen bújnak klasszikusan elegáns, megbízhatóan tartós és finom meleg holmikba. Ez a trend - hölgyek esetében - a merész minik és a kebleket alig takaró topok helyett a konzervatívabb szabásvonalak híveinek kedvez. Az idei téli divat legnagyobb slágere a tweed.

Szeretem az ékszereket. Ugye nem gáz, ha egy pasi mondja ezt? Persze csak módjával, leginkább gyűrű formájában, továbbá kizárólag alkalmi viseletként tudom elviselni magamon. Nem mondhatnám, hogy gyakran nyúlok a szelencémben lapuló kollekcióhoz, de az a két-három darab, ami közül válogathatok olyanok, melyek garantáltan nem köszönnek vissza más ujjakról. Hasonlóan különleges, egyedi ékszereket tervez a magyART-ban ma bemutatkozó fiatal iparművész, Borbély Viktória is.

Még emlékszem, nálunk mindig a tévéadásmentes hétfő estéken voltak olyan alkalmak, amikor a kiadós videojátékozás, majd diavetítés után, alvás előtti levezetésként még hosszú-hosszú percekig árnyjátékoztunk a családdal. Így hát nosztalgikus emlékek törtek a felszínre, amikor megláttam a Michael Rösing és Dennis Thies együttműködésében megszületett, apró képekkel, mögötte apró lámpákkal operáló Shining Light névre keresztelt designkütyü-sorozatát. Az 5 különféle minimalista, azonban humoros motívummal megáldott lámpakollekcióból errefelé lehet beszerezni a nekünk tetsző darabokat. Kár, hogy elég borsos áron kínálják őket...

A múltkori nagy sikerű mozis játékunk után ismét megkerestek minket a Blog.hu-tól, hogy játszhatnánk ingyen mozijegyes játékot. Természetesen igent mondtunk, hiszen sosem tudjuk eléggé meghálálni az olvasóinknak, hogy ilyen szép számban kedvelik a Manzárd Café-t. Ezúttal a gigasikeres Twilight-sorozat éppen aktuális részére, a Hajnalhasadás című kettévágott záróepizód első részének premier előtti vetítésére nyerhettek jegyet a Volvo támogatásával, ha velünk játszotok. A játék gyors és egyszerű, felteszünk nektek egy kavics egyszerűségű kérdést, amire mostantól számítva november 7-én éjfélig várjuk a helyes válaszokat a manzard.cafe@gmail.com címre „Twilight-játék” megnevezéssel a tárgymezőben. A helyes megfejtés beküldői közül 5 szerencsés nyerhet páros jegyet az egyik budapesti moziban november 16-án az esti órákban premier előtt bemutatásra kerülő Twilight-Hajnalhasadás című filmre. (A nyertesek neveit november 8-án a délelőtti órákban írjuk majd ki a facebookos oldalunkon.)

A kérdés:

• Mikor jelent meg a Twilight-könyvsorozat első része? (Nem a magyarországi megjelenés dátumát kell elküldeni!)

Némi segítséget találhattok elrejtve a Blog.hu facebookos oldalán is! Hajrá, hajrá!"

Kathy Klein egy jámbor művész, aki szereti az életet, a növényeket, állatokat, sőt, még az embereket is. Hisz abban, hogy van valami emberfeletti erő, ami összetart mindent a valóságunkban, és ebből a hitből, egyfajta belső békéből táplálkozva készíti műveit. Egyszerű mandalákról van szó, amelyekhez csak a kiválasztott helyszínen megtalálható természetes alapanyagokat használja.

Észak-Londonban található a Highgate Cemetery, a világ egyik leghíresebb, számtalan legendával övezett viktoriánus temetője. Az 1839-ben megnyitott, 37 hektáros sír-kertben 167 ezer ember nyugszik közel 52 ezer sírbolt alatt. 1975-ben a város finanszírozási problémákra hivatkozva bezárta a temetőt, de még ugyanebben az évben megalakult egy mecénásokból álló baráti társaság, a Friends of Highgate, mely egyik feladatául a híres temető területén található műemlékek [Egyptian Avenue, Circle of Lebanon, Terrace Catacombs] állagmegóvását, illetve felújítását tűzte ki célul, mindezt természetesen a jövő generációi számára.

A legutóbbi mérési adatok szerint a Fram-szoros vízének hőmérséklete 1990 óta folyamatosan növekszik. Ennek hatásaként a műholdfelvételeken megfigyelhető a szoros és a Barents-tenger jégtömbjeinek gyors ütemű zsugorodása. A Greenpeace egyik legújabb kampányában erre szeretné felhívni a figyelmet, így felkértek egy művészt, John Quigley-t, hogy jelenítse meg a problémát saját értelmezésében.

Amikor 12 évnyi házasság után elhagyta a felesége a jelenleg 38 éves Kevin Cotter-t, azt mondta férfinak, hogy (finoman foglamazva) hidegen hagyja, hogy mit csinál a korábban gondosan kiválasztott menyasszonyi ruhájával. Kevin úgy döntött, hogy a nemtörődömségből előnyt kovácsol, és bebizonyítja, hogy egy menyasszonyi ruha nem is annyira haszontalan, mint azt gondolnánk. Az ötletből és a szarkasztikus megvalósításból pedig internetes szenzáció lett.

Skandinávia vezetői építészei tervezték és alig egy évvel ezelőtt adták át a Harads [Svédország] környéki erdőkben az ország egyik legújabb idegenforgalmi látványosságát, a fák lombkoronájában, úgy 4-6 méter magasságban, szinte észrevétlenül megbújó szobákat, melyek a tervek szerint folyamatosan bővülő komplexum a Treehotel részét képezik. (A kezdetekről itt írtunk.)

Kim Yong Soo koreai művész alkotásai távolról nézve hagyományos japán festményeknek tűnnek, azonban a virágzó cseresznyefák néhol apró, másol hatalmas és egyértelmű furcsaságokat rejtenek magukban. A titokra csak közelről nézve derül fény, ekkor válik egyértelművé, hogy a művész különböző elektronikai kütyüket, alkatrészeket rejtett el a finoman megformált faágak, virágok, baljós humanoid lények és kedves állati figurák belsejében. És még mondja valaki, hogy a tudományt és a művészetet nehezen lehet összeegyeztetni...

Emlékszem, gyerekként rajongtam a képregényekért, egy ideig százával tobzódtak a polcomon a különféle idehaza megjelent változatok. Aztán ezt a szenvedélyt felváltotta más, a megújulás jegyében pedig csak az első példányok maradtak meg, gondosan becsomagolva az utókor számára. Ami megmaradt ebből az egészből, hogy még mindig külön figyelmet szentelek a jelenkori filmes feldolgozásoknak, pedig lehet, hogy többet kellene foglalkozni a kiindulóponttal, főleg, hogy a magyART-ra nem is olyan régen egy meglepően tehetséges csapat egyik oszlopos tagja, Pádár Ádám jelentkezett. A 5Panels egy magyar képregényes alkotóközösség, akik a neten publikálják agyszüleményeiket. Rövid egysoros csíkok ugyanúgy megtalálhatóak a repertoárjukban, mint hosszabb volumenű, epizodikus formátumú vagy összefüggő történetek. Legelső, Vadhajtás című kiadványunk és az eddig megjelent többi kiadvány meg is vásárolható, illetve remélhetőleg a jövőben további papír alapú kiadványok is érkeznek majd a kreatív műhelyből. A mai magyART róluk szól.

A New York-i szobrász Ray Villafane elképesztő homokszobor kompozícióinak hatása alól alig tértünk magunkhoz, máris itt van a Halloween reload, melyre mi mással: természetesen jó kis tököléssel hangolt a művész. Csatlakozva hozzá, mi sem szeretnénk sokat tökölni, jöjjenek a rémségesen vicces tökfejek! Azonban, még mielőtt hagyjuk végleg elgurulni gyógyszereinket: két praktikus javallat mára. Nap végén, azért el ne feledjük ebről parókát le, kisdedet pedig kannából kivenni! :)

Egyik haverblogunk, a Mindennapi Betevő, design, street art, popkult blog 2006-ban indult és idén novemberben ünnepli 5. születésnapját. Ebből az alkalomból invitálunk mindenkit november 4-én este 7-től az U26-ba, ahol hajnalig folyik majd az ünneplés.

Legyen szó digitális úton készített összetett és egyedi motívumrendszerű, fotóalapú tapétákról, 3D-tapétákról, egyedi falmatricákról, perforált burkolatokról vagy éppen egyedileg dekorált falszakaszokról, a holland Muurbloem Design Studio mindig valami különlegeset alkot. Az elmúlt hetek a hazai sajtóban is a kortárs holland design elismert képviselőjéről, a 2010-es holland Design Award nyerteséről és új, Floorfashion fantázianevű padlószőnyeg-kollekciójukról szóltak, én azonban még véletlenül sem ezt emelném ki most.

Zavart érzek az Erőben, mert olyanról kell írnom, ami már az első pillanatban magával ragadott, ugyanakkor elképzelésem sincs kinek, miért és valójában miről is szól. Zavart érzek az Erőben, mert Josh Keyes portlandi művész festményei szinte semmi, általam ismerthez nem hasonlíthatók. Az öko-szürrealizmus talán, amire asszociálni tudnék, de a virtuális díszletekben gyermekkorom klasszikus mesehőseinek feltűnése, fejemben további interferencia zavarokat okoznak. Csupa kérdőjel, de később, talán majd megértem, ugye...?

Nem vicc, valóban az! Szerencsére nem valódi élőlényről van szó, hanem egyszerű lufipókról, de akkor is lenyűgöző méretekkel rendelkezik. Készülvén a közelgő Halloweenra, Adam Lee 13 méter széles, 6 méter hosszú óriás pókot készített 2.975 darab lufiból. A monstrum olyan hatalmasra sikeredett, hogy a Guiness rekordok könyvébe is bekerült. Művész még soha nem készített akkora lufiszobrot, mint Adam. Pókparások messzire kerüljék el a Grand Mound-i Great Wolf Lodge hotelt, mert a szobrot itt állították ki a hónap végéig.

Banglades fővárosában Dakka-ban található az a különleges épület, melynek építését a Shatotto Architects építészeinek tervei alapján tavaly fejeztek be. Az SA Residence névre hallgató ultramodern három szintes ház, minden tekintetben megfelel azoknak a körülményeknek, melyek egy új építésű háztól ezen a szélességi fokon elvárhatók. Az építészek egyik legfontosabb céljuk elérése érdekében azonban mégsem a jól bevált és főleg energiazabáló, nevezzük kézenfekvő megoldáshoz nyúltak, hanem egy hihetetlenül leleményes és elképesztően látványos cselhez folyamodtak...

Mintha egy laza mozdulattal összemixelték volna a Disney rajzfilmek karaktereit mondjuk a Terminátor világával. Az 1978-ban született dél-koreai szobrász, So Hyun Woo kezei között valamiféle apokaliptikus élethelyzettel szemben fegyverkeztek fel jól a túlcsorduló melegséget, boldogságot és szeretetet árasztó figurák, cinikus fekete komédiává változtatva a létüket. Micimackó és Malacka, Donald kacsa és egyéb karakterek rozsdamentes acéllemezekből összehegesztve várják a kedves olvasókat a folytatásban.

Mikor belekezdtünk a magyART-ba, magunk sem gondoltuk volna, hogy mekkora lesz az igény a fiatal tehetségek részéről egy ilyen kezdeményezésre. (A folyamatos érdeklődés, a több száz levél beérkezése közben jól el is úsztunk a munkában, így utólag is elnézést azoktól, akikkel felvettük a kapcsolatot, anyagot küldtek, mi meg nem válaszoltunk még vissza rá, de nehéz utolérni magunkat – bátorításul, előbb-utóbb minden ilyen jelentkezőre sor kerül!) Azt sem gondoltuk volna, hogy egyszer ez a kezdeményezés az átlagos blogposztok közül kiemelkedve felkelti majd valaki érdeklődését, és hasonlóan hozzánk, csak a téma szeretete, a fiatal tehetségek elvárás nélküli támogatása miatt kitüntetett figyelmet szentel neki, és a lehetőségeihez mérten felkarolja azt.

Az Illinois-i Dixon-ban élő és dolgozó Kate Askegaard, időt és energiát nem spórolva, körülbelül 1500 munkaóra felemésztésével pontozta ki Michelangelo remekművét, a Pietà-t, az éves ArtPrize versenyre. Mármint nem az eredeti művet, persze. Az 1499-ben készült műalkotás Askegaard-féle változatán csak igazán közelről lehet felfedezni azt a lenyűgöző aprólékosságot, amivel a művésznő elkészítette rajzát. A megszállott alkotó 70 órát dolgozott egy héten a gigaprojekten, ami azt jelentette, hogy a családjától és 2 éves kisfiától kellett megvonnia a szabadidős programokat.

Herb Williams amerikai szobrászt kiemelt ügyfélként kezelik a több mint 125 éve létező írószergyártónál, a Crayolánál, ami első hallásra furán hangozhat. Ha azonban azt is hozzáteszem, hogy Herb legújabb szabadtéri művészeti installációja több tízezer (pontosan 87.000) zsírkrétából készült el, mindjárt összeáll a kép. Az elmúlt időszakban Texas államban pusztító erdőtüzekre reflektáló 5 darab zsírkrétatűz (amelyek közül néhány eléri a közel 2 és fél méter magasságot is) Unwanted Visitor: Portrait of Wildfire címre hallgat, és a Lubbock-i National Ranching Heritage Centerben került kiállításra október 7-én. A gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló oktatási programmal egybekötött kiállítást egészen év végéig lehet megtekinteni.

Moravszki Kata annyira szépen összefoglalta, hogy ki is ő valójában, hogy kár volna bármiben is hozzányúlni az általa küldött szöveghez. Húszhoz közelítő energiabombának tartja magát, akit az emberek első találkozásra hiperaktívnak hisznek, de később rájönnek, hogy ez nála normális, ez bizony az alapállapot. Szerencsére mindig volt lehetősége levezetni a fölös energiákat, mivel gyerekkora óta imád rajzolni, 5 éve pedig komolyan foglalkozik a grafikával, ami reményei szerint, kihat majd a továbbiakban is az életére.

KBZ elsősorban CG-3D grafikák készítésével, valamint játékfejlesztéssel foglakozik. Animációs stúdiók háza táján korántsem cseng ismeretlenül a neve. Kísérletező kedvére jellemző, hogy álmodott már vízen kerékpározó – és nem vízibicajozó – óriásról, de egy izgalmas projekt keretén belül például társította a moiré effektet egy órával...