Kaarina Kaikkonen finn művésznő helyspecifikus installációkat készít újrahasznosított ruhákból, ami önmagában még nem biztos, hogy túl érdekfeszítő, közben pedig valahol mégis az. Hatalmas területet lefedő, szárítókötélen lógó férfi és női kabátok, ingek, nyakkendők cipők és egyéb kiegészítők tömegével próbálja elvarázsolni a nézelődőket.

Csávás Roland Nagykunság fővárosában, Karcag city-ben éli a mindennapjait. Közhely, de tulajdonképpen már az oviban elkezdett foglalkozni a grafikával a jelenleg 22 éves tervezőgrafikus, igaz, állítása szerint akkor még általában a zsírkréta volt a „gondolat továbbító eszköze”. A nyíregyházi művészeti suliban kezdett magára lelni, ekkor váltott a különböző grafikus szoftverekre. Először képgrafikával foglalkozott, sokszorosító eljárásokkal ismerkedett, ezért is volt nagy feladat számára megbarátkozni az elektronikus képalkotással a tervezőgrafika szakon.

Drága barátosnénknek Ottonédes' Szonjának sok unszolásába nem került, hogy rábírjon bennünket egy örömteli hír kapcsán egy - persze csakis minőségi - közös borgőzös allelúja elzengésére, meg mosmátélleg esküszünk, a következő magyART-os megnyitón befékezünk a szokásos hat deci irsai után, de csak azért, hogy aztán az Odeonból egyenesen hozzájuk, a DiVino-ba vezessen az utunk a továbbiak miatt...! :)

Ma több dolog miatt is rá esett a választásunk. Egy: a tojáshéj ott van még a fenekén. Kettő: alig másfél éve kezdte! Három: marhajó képeket küldött! Négy: mert szívesen lenne rajzfilm hős, ahogy mi is...!

Brian Mock Portland-i szobrász egy hegesztő virtuóz. No, persze ezt a kijelentést mindenki máshogy értelmezi, azonban mi most kizárólag a művészről és újrahasznosított szobrairól beszélünk. Több száz eldobott csavar anyából, csavarokból, zsanérokból, villákból és hasonló dolgokból életnagyságú kutyákat, madarakat, sőt, robotokat, valamint elektromos gitárok hű másolatait hegesztgeti össze.

Rob Mulholland erdei installációja kicsit olyan, mintha az 1987-es Ragadozó című film jelenetei elevenednének meg. Persze erről szó sincs, Mulholland nem a földre érkező idegen faj randalírozásával akar foglalkozni, hanem a saját nemtörődömségünkre akarja felhívni a figyelmet. A skót kortárs szobrász és installációs művész plexi tükörből készített emberi alakokkal hozza rá a frászt az emberekre, miközben elgondolkodtat.

A mai reggelt nem bonyolítom túl, hisz nagyjából úgyis mindenki képben van, hogy ki Pantone, a sütemények világáról nem is beszélve. Emilie de Griottes étel dizájner a Fricote című francia gasztronómiai magazin számára készített süteményeket, ahogy a képeken is látszik, a Pantone színskála jó néhány darabját megjelenítve a különböző finomságokkal.

Nesze neked Ron Ulicny...Hát nem pont tegnap áradoztam azon, hogy a művész milyen intelligensen próbál a megszokott dolgokból valami újra észrevehetőt készíteni? Erre tessék, ma meg Nancy Fouts szobraival kellett szembesülnöm, és újra átélnem a rajongáshoz közeli állapot édes ízét.

A budapesti elektronikus és underground zene egyik központja, az 1991 óta működő, komoly hírnévre szert tett Merlin az egy ideje már folyamatban lévő és a napokban kiteljesedő metamorfózison átesve, Dürlin néven újjászületve végleg átköltözik az Ajtósi Dürer sor 19-21. alá. Az új multifunkcionális befogadóhely, minden szempontból kielégíti a budapesti éjszakai és akár nappali élet igényeit is, egyben hiánypótló vállalkozás is, ahol helyet kapnak a legjobb saját szervezésű bulik, a Merlinben megszokott színvonalon, de a Dürer Rendezvényház keretein belül befogadó komplexumként is szolgál majd. A tervezés köszönhetően a korábbi jó emlékű Merlini együttműködéseknek, ismét POS1T1ON kollaborációban valósult meg...

Üdvözöllek titeket Ron Ulicny furcsa, de csodálatosan kiszámíthatatlan világában! Az Oregon-i művész és kézműves olyan szobrokat készít, amivel első pillantban nehezen tud mit kezdeni az ember, de a következőben már csak bámulná és csodálná az ötletességet, a művész csavaros észjárását.

Melyik házimunkát szereted a legjobban? Nálam a portörlés, porszívózás éppen nem tartozik a favoritok közé. Olyan hiábavalónak tűnik. Miután gondosan végignyalom a szobát a törlővel és a porszívóval, a por gonoszul azonnal újratelepszik mindenre a pillanat tört része alatt. Lehet, hogy Allison Cortson hasonló cipőben járt, csak ő még okos is.

Ez év elején egy egészen egyedülálló új gasztro-kult létesítménnyel bővült a dán főváros, Koppenhága szerénynek eddig sem nevezhető kulináris élvezeteket nyújtó helyeinek száma. Egy 18. századi raktár alsó szintjén 200 négyzetméteren január 12-én nyitotta meg kapuit a 3XN Architect építészei által jegyzett NOMA FoodLab. Alapfunkcióját tekintve ugyan ez egy étterem, ám ennél sokkal többről van szó... 

Baptiste Debombourg 360 fáradtságos munkaóra alatt hagyta maga után a folyamatban lévő Aggravure című sorozat harmadik darabját. A képeken látható Hendrick Goltzius, Jan Harmensz és Cherubino Alberti ihlette műalkotás több mint 450 000 tűzőkapocs segítségével rajzolódott ki a falfelületen, Debombourg szerint pátoszt, szépséget és a manierizmus természetellenességét megjelenítve.

Bodzás Erzsébet nem maga jelentkezett nálunk. Igazából egy ajánlást kaptunk az egyik barátjától, amelyben pár kedves sort és két linket találtunk. Az oldalára kikattintva aztán egyértelművé vált, hogy róla írnunk kell. A 36 éves művészlélek, polgári foglalkozását tekintve táj-és kertépítészmérnök, aki szabadidejében a család (szerető férj, három gyerek, egy Füge névre hallgató kutya és egy lusta macska) terelgetése mellett egy egészen apró világban találja meg a kiteljesedést.

Ezeknek az apró mediterrán városoknak azért van egy olyan tulajdonságuk, hogy ha csak egyszer, de megvolt a keskeny macskaköves utcák, a pici főtér kávézójának teraszán elszürcsölt fekete, vagy a helyi népek barátságos, teljesen más időszámítás szerinti életritmusa, főleg a minden idegent megillető mosolyának az élménye, onnantól kezdve egy életre kódolt a függőség! Szóval ez kemény drog a javából és kész...!

Oh, nem, még véletlenül sem szeretnénk megzavarni a pihenést, épp csak néhány szóval szeretnénk hozzájárulni a délutáni sziesztához. Nem mi beszélünk, hanem a képek. Lélekemelés napozás előtt, közben, után, bármikor...Mindig!

Tavaszi délelőttre észbontó drótcsodákat, szinte kora nyári délutánra pedig Tien-Min Liao látványos tipográfiai kísérletét ajánljuk figyelmetekbe! A New York-i grafikus egy olyan szórakoztató játékabetűkkelre invitál meg bennünket, melyből megtudhatjuk [lásd videó], milyen pofon egyszerű, például nagyipszilonból kisipszilont vagy nagyaból kisdét csinálni, mindezt csupán az ujjaink mozgatásával..., akár otthon is!

Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a heti témakeresés közben egy pillanat alatt négy olyan művész ugrott bele az arcomba, akik drótot használnak műveik alapanyagaként, mégpedig nem is akárhogyan! Egytől egyig zseniálisak; az alkotók és szobraik egyaránt. Arra gondolván, hogy talán unalmas lehet, ha minden napra elszórok egyet közülük, inkább összegyűjtve őket egy laza pénteki válogatást készítettem az alkotásaikból a pihengetéshez.

Motoi Yamamoto japán művész különleges kapcsolatot ápol a sóval. Egyik legújabb alkotása a Kanagawa-i Hakone Szabadtéri Múzeumban került felszórásra, Forest of Beyond címmel.

Hát eléggé sok minden eszembe jutott az idei londoni olimpia hivatalos [?] magyar oldalára érkezve az ott fogadó elég éhesnek látszó vámpírlányról. Ha már sport, a ritmikus sportgimnasztika talán még rendben is lenne..., a párbajtőrről már közel sem vagyok meggyőződve..., a szinkronúszáson meg jót kuncogtam...

A Huawei nem cicózik. A Barcelonában tartott Mobile World Congress 2012-n a kínai gyártó egy ötletes szoborral (is) szerette volna bizonyítani, hogy megállja a helyét a többi mobilcég mellett. A londoni Machine Shop segítségével elkészített „életnagyságú” Pegazussal a „világ leggyorsabb okostelefonjaként” aposztrofált Ascend D quad nevű legújabb mobiljukra akarták egy kicsit jobban felhívni a figyelmet.

Na jó, természetesen a címben szereplő kijelentés ebben a formában nem igaz, de az tény, hogy Julie Bender "festményei" égetéssel készülnek. Fára pirózott képein (a technika neve pirográfia) mindenféle állatokkal próbálja lenyűgözni a nagyérdeműt, de leginkább a figurák aprólékos kidolgozottsága, a művésznő profizmusa veszi le az embert a lábáról. Engem legalábbis...

Vajon hol található ez a leharcolt állapotában is gyönyörű kapubejáró...? Segítségként annyit elárulhatunk, hogy egy észak-magyarországi városban és picit photosoppoltuk a képet...! :)

Csak szólnánk, ha van köztetek olyan, aki az epic Hanna-Barbera rajzfilm óta vágyakozik egy igazi flinsztonos pecó után, az sebtiben kezdjen bele a pénzesbefőttesüvegek falhoz csapkodásához [üvegeket törni amúgy is jó bulinak tűnik...], mert ezek azok a pillanatok, amikor a gyermekkor egyik meghatározó álma akár valóra is válhat...!

Rajongok a lassított felvételekkel manipuláló videókért. Csak közhelyesen tudom megfogalmazni, hogy miért: rajtuk keresztül olyan részletekre csodálkozhatok rá és kerekedhet ki a szemem, amire amúgy sem nekem, sem senkinek nincs lehetősége a hétköznapokban, hacsak nem élnek közöttünk szuperhősök. Valami ehhez hasonló érzés kerített hatalmába, amikor Ana Soler installációjával kerültem szembe.