Megnyílt Budapest első magyar halételeket kínáló halbisztrója, a Halkakas. A Halkakasban magyar halat találunk, különlegesen, frissen és egészségesen elkészítve, mellé szörppel, limonádéval, házi sörrel. Mi még nem jártunk ott, azt azonban a jófajta halételek nagy rajongóiként ígérhetjük, rövidesen bevetjük magunkat a Veres Pálné utcába, böcsületesen végigkóstoljuk - míg ki nem dőlünk -, az alábbi izgi étlap minden fogását, aztán jövünk vissza és jót mesélünk nektek kulináris orgazmusainkról...
Ígérem - persze a saját nevemben -, az elkövetkező napokban, a rekkenő hőségre való tekintettel, inkább a kapacitásokat kevésbé igénybe vevő témák fognak előtérbe kerülni. Olyanokra gondoltam, mint a ma délutánra is hozott pofon egyszerű, ám mégis nagyszerű ötlet Franciaországból...
Már megint arról a bizonyos lebegésről lesz szó, amiről oly sokszor teszünk említést ilyen-olyan formában. Ezúttal egy kicsit kevésbé könnyed oldalról megközelítve a témát, mivel Chris Drury egy gombafelhőt jelenített meg. A csavar, a poén a dologban (már ha lehet egy ilyen témában humorral telítve megjeleníteni valamit), hogy a brit konceptuális művész bizony gombákból, pontosabban damilra felfűzött gombákból rakta ki azt a bizonyos gombafelhőt.
Kultusza ellenére arra azért nem számítottunk, hogy ilyen komoly hazai követője is van. Majd érkezett egy levél, és pillanatokon belül kiderült: pedig de! Van, ráadásul saját munkáit elnézve megállapítható: ez a pálya - nem kizárt -, egyszer, akár még keresztezheti is a példaképéét...! :)
Jó ebédhez szólnak a most következő pirítósok, bár a készítő által választott (nem csak) történelmi alakok és témák, valamint a megvalósításuk egyáltalán nem tartoznak a könnyen emészthető, kedélyjavító kategóriába.
2012. június 29-én, a világ számos pontjához hasonlóan, Magyarországon is immáron ötödik alkalommal ünnepeljük meg a Design Világnapját (World Industrial Design Day). Ezen jeles esemény alkalmából a Magyar Formatervezési Tanácsés a Forum Hungaricum meghívására a holland és egyben az európai design élet kulcsfontosságú szereplője, Zuzanna Skalska trendkutató, tervezési stratéga tart előadást, amely egyben a Design Hét Budapest fesztivál bevezető eseménye. A prezentáció fókuszában a nemzetközi design trendek mellett, csatlakozva az idei designfeszt tematikájához, a Slow Design áll.
Ami a divatot illeti, legutóbb januárban, egy kotonruha miatt lettem annyira lelkes, mint most. Nyilván az értelmes szavakból készített papírcsíkokból formált szépség legalább annyira használhatatlan, mint az imént említett óvszerköltemény, de a merészség oltárán bátran áldozók előtt mindig megemelem a kalapomat.
Egy jó szövegíró aranyat ér! Nem kizárólag az anyagi sikerek, de sok esetben a legalább annyira fontos szakmai elismerések záloga is. Egy frappánsan megfogalmazott mondat, akár évekre szóló megbízásokat is hozhat a konyhára. A kreatív és reklámügynökségek persze tisztában vannak ezzel, nem is röstellnek egy-egy sztár copywriterért annyit pénzt kiadni, mint a Barca mondjuk Messi-ért, aki pedig sokszor fel sem tűnik, hogy a pályán van, ám az utolsó pillanatokban még a kétkedőket is meggyőzve tud visszaigazolni egy-egy meccset eldöntő találattal...
Most már biztosan itt a nyár, de ez még csak mostanában esik le nekem úgy igazán. Zöld minden, virágok illatoznak, szabadságot tervezgetnek (vagy már töltik, esetleg túl is vannak rajta) a jómunkásembörök, fesztiválok hada kényezteti az arra vágyókat, baráti dumálgatások sokaságától hangosak az utcák, a kertek, kreatív emberek pedig templomokat füvesítenek. Persze ez utóbbihoz nem feltétlenül kell nyár, maximum egy jeles esemény...
Ha már úgyis a sport öleli át jótékonyan az egész nyarat, senki és semmi nem maradhat ki az őrületből. Mondom semmi, jelen esetben kiváltképp a konyhára gondolok, ahová a designerek egyre-másra készítik a tematikus kiegészítőket. Igazán stílusosak lehetünk például, ha mondjuk a család elé Boguslaw Sliwinski tányérjaiban szervírozzuk az ételt, napszaktól függetlenül.
...mely túlélve az előző és dacolva az elkövetkező jégkorszakokkal nyert új értelmezést. Az Art. Lebedev stúdió egyelőre prototípusként jegyzett dinó-radiátora a Thermosaurus sima vízfűtéses rendszerre csatlakoztatható, és a fém csontvázban keringő forró víz által melegít. Nem mindennapi élményelem lehetne otthonra. Őrület...! :)
Minden idők egyik legcsodálatosabb fosszilis lelőhelye, a több mint száz éve felfedezett kanadai Sziklás-hegységben található Burgess pala. Az innen előkerült, sci-fibe illő alkatú fajok százai máig izgalomban tartják a biológusokat. Játszunk el a gondolattal, pörgessük jó 20 000 évvel előre az idővonalat és tegyük fel a kérdést: a távoli jövőben az akkori régészek, kutatók vajon mire számíthatnak? Milyen mesébe illő őskori leletek fogják majd lázba hozni őket, bolygóközi tudományos tanácskozásra invitálva messzi-messzi galaxisok nem feltétlenül szén alapú létformáinak Föld-evolúciós szakértőit?
Idáig akárhányszor jelentkezett valami új alkotással, azonnal a blogon kötött ki, talán nem véletlenül. Ezúttal nem kosárlabdaecsettel, nem kávéfoltfestménnyel és nem zokniportréval jelentkezett, de a lényeg, hogy itt van újra a kis kedvencem, Red aka Ji Hong maláj művésznő. Úgy tűnik, a hihetetlen kreativitással megáldott fiatal tehetség nem tud hibázni, legújabb portréjával, amely a Facebookot alapító csilliárdost, Mark Zuckerberg-et jeleníti meg, ismét a blogok százain jelent meg.
A Rolling Stone magazin nyolc évvel korábban összeállított „Minden idők 100 legjobb gitárosa” listáján még negyedik pozícióból a dobogóra csak pislogó zenész, a tavalyi év folyamán ápdételt új rangsor szerint Jimmi Hendrix mögött már a második pozícióban pengetett. Eric 'Slowhand' Clapton egy – hál'istennek - ma is közöttünk élő legenda. Ám amellett, hogy piszkosul jó zenész, köztudott róla más is, például: hogy megszállott sebességmániás...
A drótmestereket bemutató (kvázi) sorozatunk legújabb állomásán az 1980-ban született portugál szobrász, David Oliveira látványos alkotásaival foglalkozunk néhány mondat és jó pár kép erejéig.
Egy ember ádámkosztümben csak egy arc meg..., de nem tudunk róla semmilyen következtetést levonni. Felöltözve viszont utalásokat kapunk vélhető anyagi helyzetére, jellemére, tulajdonságaira. Egy cég megjelenésében hasonló hangsúlyt kell kapnia a "ruhának"!
Az egységes CI. alapja a tartalmi oldal [cégfilozófia, stratégia, misszió stb.], ami direkt módon határozza meg a formai oldalt [logó, színvilág, szlogen stb.] továbbá a legalább ennyire meghatározó vállalati tipográfiai rendszert...
A vasárnapi áhitat, otthongubbasztás, mákoscsülök, estébé mellé, és persze a délutáni illetve esti meccsek prológjaként fogyasszátok jó étvággyal a madridi grafikus, Ricardo Martinez által elkövetett pimasz illusztrációkat...! :)
William Pye brit designer olyan látványos, művészi igényességgel kigondolt és elkészített szökőkutakat, vízeséseket, vizesblokkokat (lényeg, hogy víz legyen benne, rajta, alatta, felette, bárhol) készít, amelyeket általában a természet inspirál.
Julie Tremblay az ember és környezete közötti fura kapcsolatot kutatja, mindezt az újrahasznosítás oldaláról megközelítve. A Québec-i születésű, jelenleg Brooklynban élő és alkotó szobrászművész különböző fémhulladékok felhasználásával készíti a légiességet csak megtévesztésként megjelenítő álkönnyed, az alapanyagokat és a mondanivalót tekintve azonban súlyos emberi alakjait.
Mindig bebizonyosodik, hogy a hasonló a hasonlót vonzza. Sorra kerülnek elő azok a művészek, akik ilyen-olyan formában lebegtetik alkotásaikat. Korábban Cornelia Konrads, kicsit később Jaehyo Lee, a mostani alkalommal pedig Seon Ghi Bahk következik a sorban.
Jonathan Callan brit művész a könyvek bűvöletében él. Személyében nem egy írót tisztelhetünk, hanem egy szobrászt és installációs művészt, aki úgy bánik a haszontalanná vált a könyvekkel, telefonkövekkel, nagyobb terjedelmű kiadványokkal, mint a szobrászatban ismeretes hagyományos alapanyagokkal.
Vidámnak lenni, valljuk be jó! Legyünk bármilyen elcseszett hangulatban is, a mosoly egy pillanat alatt ki tud ülni még a legkomorabb ábrázatra is. És minden ellenkező híreszteléssel szemben, nem is kell sok a hangulatváltáshoz! Sokszor elég csupán egy spontán szitu, egy kellemes emlék, vagy egy eszetlenül vicces használati eszköz a konyhában...
18 méter magas, 80 különböző mintázatú és színű textilbe csavart hurkákból készített egy majomkenyérfát (baobabfa) a Pirate Technics. Mike De Butts, a kitaláló végezte el az utolsó simításokat, hogy május 24-én végül átadhassák a nagyközönség számára.
Erre elég volna egyszerűen csak annyit mondani, hogy: vááá! De sajnos ezt nem tehetjük, hiszen a 10 millió mindentudó országában élünk, és az első reakció egy lefitymáló „lézeres technikával csinálja, nem olyan nagy szám” kijelentés lenne, sajnos. Szóval, mielőtt bárki megkérdőjelezné a művész tehetségét, munkáiba fektetett energiáját és idejét, gyorsan idebiggyesztjük, hogy Hina Aoyama bizony egyszerű ollóval készíti a képeken látható papírcsodákat!
Mondjuk elég sokat elárul, ahogy a Paz Arquitectura építészei hozzáláttak a Casa Corallo tervezéséhez. A Guatemala City dimbes-dombos erdőkkel borított részén, Santa Rosalia-ban található épület tervezésekor az első és legfontosabb szempont a hegyoldalt borító hatalmas fák megóvása volt. Az alábbi, közel hetven fotó meggyőzően bizonyítja az építészek ez irányú, szimpatikus törekvését, illetve annak helyességét. A nyers beton, fa és üveg szemérmetlenül finom összefésülése a természettel, vitathatatlanul - számomra mindenképp -, az egyik legszebb példa a Fallingwater óta arra, hogy ahol van rá mód, kötelező a környezettel ilyen harmóniában gondolkodni...!