"Egy rossz gyerek vagyok, aki végleg eltévedt a sűrű erdőben". Mondja magáról a milánói dizájner, Andrea Maestri, aki fittyet hányva a nemi-és vallási sztereotípiákra kitervelten provokatív bútorokat készít, melyektől sokan istenkáromlást sikoltva menekülnek a legközelebbi sekrestye biztosnak vélt menedékébe, míg mások kaján mosollyal szájuk szegletében elismerően csettintenek egyet. Mi ez utóbbiak közé tartozunk... :)
Maskull Lassarre kanadai művész a korábbiakhoz hasonlóan most újabb figyelemfelkeltő furcsaságokkal jelentkezik (előző posztjaink itt és itt). Azt nem tudom, hogy a patacipő elnevezés francia nyelven is létezik-e, mindenesetre Lassarre Outliners című folyamatban lévő projektjében valódi patanyomokat és egyéb állatlábnyomokat generáló cipőtalpakat farigcsál gumiból, használt cipőkre.
Ezen a túlfűtött szombaton FlippyCat, a kanadai dominó-rajongó szolgáltatja az inspirációt, aki nagyjából 11 óra leforgása alatt és pár balul sikerült próbálkozás után, körülbelül 7 000 darab dominóból rakta ki Vincent van Gogh Csillagos éj című híres művét. Mint ahogy a dominók, ti is sietve, futva, szaladva, gyorsan, gyorsan suhanjatok valami vízpartra, strandra, ki a szabadba a fák hűs árnyéka alá heverészni, vagy csak egyszerűen dőljetek be a besötétített szoba mélyén rejtőző pihe-puha ágyba úgy, ahogy a dominók terülnek el a földön.
via: colossal
Ez bizony annyira egyértelmű, minthogy az éjszakát a nappal követi: André Feliciano a fényképezőgépek megszállottja. Mi mást lehetne mondani egy olyan művészre, aki munkája minden területén a fotómasina formáját jeleníti meg?!
Mágikus játék a fénnyel, árnyékkal és a perspektívával; röviden ez jellemzi Hideyuki Nagai japán művész elképesztő rajzait. Az 1991-ben született tehetség úgy játszik az érzékeinkkel, úgy csavar az ujjai köré a pillanat tört része alatt a látványos, három dimenziós illúzióival, hogy észre sem vesszük.
A Szimpláig átívelő, Szentendrei út bevezető, alsó rakpart, Margit-sziget, körút útvonal oda-vissza megvolt. Ki lehet szorozni, majd mindennap, kábé két éven át. Egészen addig, míg egy koranyári reggelen le nem taglózott Malim hűlt helyének a látványa. Gondolom, sokaknak ez az „élmény” is megvolt. Hét éve, hogy vitték. Rég volt, ennek ellenére a hangja, úgy általában a cangák szívhangja, ...hát, zongorázik a gerincen azóta is...
Az újra fokozódó hőség miatt valami könnyed és könnyen emészthető téma után kutattam és Diana Herrera Beltran sietett a segítségemre. A kolumbiai ipari formatervező, illusztrátor papírból készült aprólékos és látványos szobrai szó szerint, de nem pejoratív értelemben tökéletesen könnyűnek találtattak.
Madrid La Latina nevű környékén, a Plaza de la Cebada téren volt egy népszerű uszoda, ahová sokan jártak egészséges életet élni vagy csupán csak felfrissülni. 2008-ban lebontották egy határozott ígéret kíséretében, miszerint a helyén hamarosan egy másik, modernebb és nagyobb kapacitással bíró uszoda/sportközpont szolgálja majd ki az érdeklődőket.
Nem vitathatóan függő! Jancsó Áron csodaszámba menő betűképeit sokkal inkább a formák és struktúrák vibráló geometriája, semmint a plugin effektek - gyakran - szinte már befogadhatatlan túlhasználata határozza meg. Egy-egy új munka kezdetekor minden alkalommal az „induljunk el a kályhától” stratégiát követi, mely egyben tálcán kínálja számára a kísérletezgetés lehetőségét is arra, hogy a modern, a graffiti és a kalligráfia rafináltan ötvözött esszenciájából - most már évek óta hozva a világszínvonalat - bámulatosabbnál bámulatosabb új logók, poszterek és tipográfiák jöhessenek létre...
Míg nálunk ultragagyi és végtelenül unalmas reklámokkal bombázzák a háziasszonyokat, addig máshol próbálnak törekedni a kreatív megoldásokra. Sok-sok pozitív példa közül most az Unilever által forgalmazott OMO mosószermárka reklámját emelném ki, mert a tisztaság átható erején túl is van világ...
Ha szereted a vonalrajzokat, Deck Two graffiti művész legújabb alkotása biztos, hogy a szíved mélyéig hatol majd. A nyilvános vécék átdizájnolásáról elhíresült tehetség ezúttal helyiséget váltott, átsétált egy vakítóan fehér New York-i konyhába és összerajzolt mindent, amit ért.
Nem túl sok olyan vidéke van a világnak, ahová duzzogva ugyan, de kénytelenek vagyunk vissza-vissza térni, Toscana azon kevés helyek egyike azonban, ami rabul tudja ejteni az embert, főleg azt, aki hagyja magát. Mi pedig szeretjük időnként megadni magunkat ennek a varázslatos helynek...
A Vivid Sydney pont egy olyan 18 napos, extravagáns és látványos program, ami nekünk való. Ilyenkor a város a fény, a zene, a kreatív ötletek és megoldások vásznává, gyűjtőhelyévé válik. Egyetlen hibát vélünk csak felfedezni, sajnos nem voltunk ott személyesen...
Június 5-én avatták fel Chicagóban a város történetében idáig legnagyobbnak számító szabadtéri műalkotást, amelyet Jessica Stockholder multimédia művész követett el mindenki legnagyobb örömére.
Különösen kedvelem azokat az alkotásokat, melyekből a művész sok esetben lehet, nem is tudatosan elrejtett üzenetei olvashatók ki. Azokra, a mű értelmezése közbeni pillanatokra gondolok, melyek spontán jó érzéseket tudnak kiváltani az emberből. Valami hasonlóban részesített a mexikói Karen Oetling és Juan Pablo Ramos Valadez egyik utolsó közös munkája is, egy 1989-es Volkswagen Beetle életnagyságú adaptációja, a drótBOGÁR...
A Constellation egy folyamatban lévő portrésorozat, amelyet Yamashita Kumi készít, nem is akárhogyan! A New Yorkban élő, fény és árnyék témáját előszeretettel boncolgató japán művész sorozatában szögek közé kifeszített cérnával formázza meg az arcokat.
A Szegedi Tudományegyetem JGYPK Rajz- és Művészettörténet Tanszék Képi-ábrázolás szakon a magyar reneszánsz és barokk képzőművészet a betűírás szabályai, szövegfolt, ritmus, valamint látás észlelési funkciók tételből a napokban tett sikeres államvizsgát. Első önálló kiállítása 2009-ben Erasmus ösztöndíjasként, a norvég Hamar város Minipicasso stúdiójában lett megtartva. A stART Plein Art művésztelep alapítója, műtermében a vásznak, ecsetek és festőállványok mögül Quimby, Muse és Butterfly Effect szól, becsületes neve pedig: Árnyas Koppány Ákos...
Ma Nelly Trakidou görög tervező "79°C" nevű projektjét ajánljuk figyelmetekbe, amelyben egy régi és újrahasznosított vízmelegítőt alakított át különleges ülőalkalmatossággá.
Tom Fruin Los Angelesben született, jelenleg New Yorkban élő és dolgozó művész egy szemkápráztatóan színes ólomüveg-víztoronnyal festette élénkebbre az amúgy is impulzív brooklyni látképet.
Az olvasás népszerűsítésével kapcsolatos ötletes kezdeményezésekről idáig is szívesen számoltunk be. Nem is olyan régen a Facebookos profilunkon emlékeztünk meg egy kép erejéig az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, az Óbudai Platán Könyvtár és a KulturMontázs Egyesület gondozásában létrehozott Könyvmegállókról, most pedig ismét egy természetbe kihelyezett, figyelemfelkeltő könyvtárról lesz szó.
Nem, kérem alássan ezek az égbe vezető ajtók bizony nem Photoshopos utómunka eredményei, ezek valódi ajtók, valódi égkép előtt. A készítőjük az Uncommon Common Art nevű művészeti projekt két tagja, Nicole Evans és Pat Farrell.
Ebben az iszonytató melegben már dolgozni sem lehet rendesen. Ugye? De! Van az a pillanat, vagyis hőmérséklet, amikor és ami felett már csak nyűglődés jut osztályrészül, legalábbis nekem. Pár napja már érik ez az érzet, most tetőzik, és vele együtt a régen nem tapasztalt érzés is: egyszerűen megveszek a fagyiért...
Az van, hogy imádjuk őket! Irántuk érzett hódolatunk jeléül pedig, itt egyszer már tisztelegtünk is előttük. A sokak által lefikázott szeplőkről van persze szó, a címben használt párhuzam meg, az alábbi épület láttán, úgy véljük megkérdőjelezhetetlenül a helyén van...!
Japán legnagyobb szabadtéri művészeti fesztiváljára, az úgynevezett Echigo-Tsumari fesztiválra Yukutake Harumi művésznő egy apró és mégis varázslatos házat épített még 2009 folyamán, amely több ezer tükörrel próbálta levenni a járókelőket a lábukról.
Szóval, az úgy volt állítólag, hogy a Boys and Girls nevű kreatív ügynökség szerette volna valahogy feldobni az irodájuk unalmas recepcióját valami különlegességgel. Sikerült is nekik, úgyhogy most vegyetek egy nagy levegőt és próbáljátok elhinni, hogy a Twisted Image nevű designcég által készített állatjó asztalt valóban a lufik tartják!