Ha szereted a vonalrajzokat, Deck Two graffiti művész legújabb alkotása biztos, hogy a szíved mélyéig hatol majd. A nyilvános vécék átdizájnolásáról elhíresült tehetség ezúttal helyiséget váltott, átsétált egy vakítóan fehér New York-i konyhába és összerajzolt mindent, amit ért.
Nem túl sok olyan vidéke van a világnak, ahová duzzogva ugyan, de kénytelenek vagyunk vissza-vissza térni, Toscana azon kevés helyek egyike azonban, ami rabul tudja ejteni az embert, főleg azt, aki hagyja magát. Mi pedig szeretjük időnként megadni magunkat ennek a varázslatos helynek...
A Vivid Sydney pont egy olyan 18 napos, extravagáns és látványos program, ami nekünk való. Ilyenkor a város a fény, a zene, a kreatív ötletek és megoldások vásznává, gyűjtőhelyévé válik. Egyetlen hibát vélünk csak felfedezni, sajnos nem voltunk ott személyesen...
Június 5-én avatták fel Chicagóban a város történetében idáig legnagyobbnak számító szabadtéri műalkotást, amelyet Jessica Stockholder multimédia művész követett el mindenki legnagyobb örömére.
Különösen kedvelem azokat az alkotásokat, melyekből a művész sok esetben lehet, nem is tudatosan elrejtett üzenetei olvashatók ki. Azokra, a mű értelmezése közbeni pillanatokra gondolok, melyek spontán jó érzéseket tudnak kiváltani az emberből. Valami hasonlóban részesített a mexikói Karen Oetling és Juan Pablo Ramos Valadez egyik utolsó közös munkája is, egy 1989-es Volkswagen Beetle életnagyságú adaptációja, a drótBOGÁR...
A Constellation egy folyamatban lévő portrésorozat, amelyet Yamashita Kumi készít, nem is akárhogyan! A New Yorkban élő, fény és árnyék témáját előszeretettel boncolgató japán művész sorozatában szögek közé kifeszített cérnával formázza meg az arcokat.
A Szegedi Tudományegyetem JGYPK Rajz- és Művészettörténet Tanszék Képi-ábrázolás szakon a magyar reneszánsz és barokk képzőművészet a betűírás szabályai, szövegfolt, ritmus, valamint látás észlelési funkciók tételből a napokban tett sikeres államvizsgát. Első önálló kiállítása 2009-ben Erasmus ösztöndíjasként, a norvég Hamar város Minipicasso stúdiójában lett megtartva. A stART Plein Art művésztelep alapítója, műtermében a vásznak, ecsetek és festőállványok mögül Quimby, Muse és Butterfly Effect szól, becsületes neve pedig: Árnyas Koppány Ákos...
Ma Nelly Trakidou görög tervező "79°C" nevű projektjét ajánljuk figyelmetekbe, amelyben egy régi és újrahasznosított vízmelegítőt alakított át különleges ülőalkalmatossággá.
Tom Fruin Los Angelesben született, jelenleg New Yorkban élő és dolgozó művész egy szemkápráztatóan színes ólomüveg-víztoronnyal festette élénkebbre az amúgy is impulzív brooklyni látképet.
Az olvasás népszerűsítésével kapcsolatos ötletes kezdeményezésekről idáig is szívesen számoltunk be. Nem is olyan régen a Facebookos profilunkon emlékeztünk meg egy kép erejéig az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, az Óbudai Platán Könyvtár és a KulturMontázs Egyesület gondozásában létrehozott Könyvmegállókról, most pedig ismét egy természetbe kihelyezett, figyelemfelkeltő könyvtárról lesz szó.
Nem, kérem alássan ezek az égbe vezető ajtók bizony nem Photoshopos utómunka eredményei, ezek valódi ajtók, valódi égkép előtt. A készítőjük az Uncommon Common Art nevű művészeti projekt két tagja, Nicole Evans és Pat Farrell.
Ebben az iszonytató melegben már dolgozni sem lehet rendesen. Ugye? De! Van az a pillanat, vagyis hőmérséklet, amikor és ami felett már csak nyűglődés jut osztályrészül, legalábbis nekem. Pár napja már érik ez az érzet, most tetőzik, és vele együtt a régen nem tapasztalt érzés is: egyszerűen megveszek a fagyiért...
Az van, hogy imádjuk őket! Irántuk érzett hódolatunk jeléül pedig, itt egyszer már tisztelegtünk is előttük. A sokak által lefikázott szeplőkről van persze szó, a címben használt párhuzam meg, az alábbi épület láttán, úgy véljük megkérdőjelezhetetlenül a helyén van...!
Japán legnagyobb szabadtéri művészeti fesztiváljára, az úgynevezett Echigo-Tsumari fesztiválra Yukutake Harumi művésznő egy apró és mégis varázslatos házat épített még 2009 folyamán, amely több ezer tükörrel próbálta levenni a járókelőket a lábukról.
Szóval, az úgy volt állítólag, hogy a Boys and Girls nevű kreatív ügynökség szerette volna valahogy feldobni az irodájuk unalmas recepcióját valami különlegességgel. Sikerült is nekik, úgyhogy most vegyetek egy nagy levegőt és próbáljátok elhinni, hogy a Twisted Image nevű designcég által készített állatjó asztalt valóban a lufik tartják!
Megnyílt Budapest első magyar halételeket kínáló halbisztrója, a Halkakas. A Halkakasban magyar halat találunk, különlegesen, frissen és egészségesen elkészítve, mellé szörppel, limonádéval, házi sörrel. Mi még nem jártunk ott, azt azonban a jófajta halételek nagy rajongóiként ígérhetjük, rövidesen bevetjük magunkat a Veres Pálné utcába, böcsületesen végigkóstoljuk - míg ki nem dőlünk -, az alábbi izgi étlap minden fogását, aztán jövünk vissza és jót mesélünk nektek kulináris orgazmusainkról...
Ígérem - persze a saját nevemben -, az elkövetkező napokban, a rekkenő hőségre való tekintettel, inkább a kapacitásokat kevésbé igénybe vevő témák fognak előtérbe kerülni. Olyanokra gondoltam, mint a ma délutánra is hozott pofon egyszerű, ám mégis nagyszerű ötlet Franciaországból...
Már megint arról a bizonyos lebegésről lesz szó, amiről oly sokszor teszünk említést ilyen-olyan formában. Ezúttal egy kicsit kevésbé könnyed oldalról megközelítve a témát, mivel Chris Drury egy gombafelhőt jelenített meg. A csavar, a poén a dologban (már ha lehet egy ilyen témában humorral telítve megjeleníteni valamit), hogy a brit konceptuális művész bizony gombákból, pontosabban damilra felfűzött gombákból rakta ki azt a bizonyos gombafelhőt.
Kultusza ellenére arra azért nem számítottunk, hogy ilyen komoly hazai követője is van. Majd érkezett egy levél, és pillanatokon belül kiderült: pedig de! Van, ráadásul saját munkáit elnézve megállapítható: ez a pálya - nem kizárt -, egyszer, akár még keresztezheti is a példaképéét...! :)
Jó ebédhez szólnak a most következő pirítósok, bár a készítő által választott (nem csak) történelmi alakok és témák, valamint a megvalósításuk egyáltalán nem tartoznak a könnyen emészthető, kedélyjavító kategóriába.
2012. június 29-én, a világ számos pontjához hasonlóan, Magyarországon is immáron ötödik alkalommal ünnepeljük meg a Design Világnapját (World Industrial Design Day). Ezen jeles esemény alkalmából a Magyar Formatervezési Tanácsés a Forum Hungaricum meghívására a holland és egyben az európai design élet kulcsfontosságú szereplője, Zuzanna Skalska trendkutató, tervezési stratéga tart előadást, amely egyben a Design Hét Budapest fesztivál bevezető eseménye. A prezentáció fókuszában a nemzetközi design trendek mellett, csatlakozva az idei designfeszt tematikájához, a Slow Design áll.
Ami a divatot illeti, legutóbb januárban, egy kotonruha miatt lettem annyira lelkes, mint most. Nyilván az értelmes szavakból készített papírcsíkokból formált szépség legalább annyira használhatatlan, mint az imént említett óvszerköltemény, de a merészség oltárán bátran áldozók előtt mindig megemelem a kalapomat.
Egy jó szövegíró aranyat ér! Nem kizárólag az anyagi sikerek, de sok esetben a legalább annyira fontos szakmai elismerések záloga is. Egy frappánsan megfogalmazott mondat, akár évekre szóló megbízásokat is hozhat a konyhára. A kreatív és reklámügynökségek persze tisztában vannak ezzel, nem is röstellnek egy-egy sztár copywriterért annyit pénzt kiadni, mint a Barca mondjuk Messi-ért, aki pedig sokszor fel sem tűnik, hogy a pályán van, ám az utolsó pillanatokban még a kétkedőket is meggyőzve tud visszaigazolni egy-egy meccset eldöntő találattal...
Most már biztosan itt a nyár, de ez még csak mostanában esik le nekem úgy igazán. Zöld minden, virágok illatoznak, szabadságot tervezgetnek (vagy már töltik, esetleg túl is vannak rajta) a jómunkásembörök, fesztiválok hada kényezteti az arra vágyókat, baráti dumálgatások sokaságától hangosak az utcák, a kertek, kreatív emberek pedig templomokat füvesítenek. Persze ez utóbbihoz nem feltétlenül kell nyár, maximum egy jeles esemény...
Ha már úgyis a sport öleli át jótékonyan az egész nyarat, senki és semmi nem maradhat ki az őrületből. Mondom semmi, jelen esetben kiváltképp a konyhára gondolok, ahová a designerek egyre-másra készítik a tematikus kiegészítőket. Igazán stílusosak lehetünk például, ha mondjuk a család elé Boguslaw Sliwinski tányérjaiban szervírozzuk az ételt, napszaktól függetlenül.