...mely túlélve az előző és dacolva az elkövetkező jégkorszakokkal nyert új értelmezést. Az Art. Lebedev stúdió egyelőre prototípusként jegyzett dinó-radiátora a Thermosaurus sima vízfűtéses rendszerre csatlakoztatható, és a fém csontvázban keringő forró víz által melegít. Nem mindennapi élményelem lehetne otthonra. Őrület...! :)

Minden idők egyik legcsodálatosabb fosszilis lelőhelye, a több mint száz éve felfedezett kanadai Sziklás-hegységben található Burgess pala. Az innen előkerült, sci-fibe illő alkatú fajok százai máig izgalomban tartják a biológusokat. Játszunk el a gondolattal, pörgessük jó 20 000 évvel előre az idővonalat és tegyük fel a kérdést: a távoli jövőben az akkori régészek, kutatók vajon mire számíthatnak? Milyen mesébe illő őskori leletek fogják majd lázba hozni őket, bolygóközi tudományos tanácskozásra invitálva messzi-messzi galaxisok nem feltétlenül szén alapú létformáinak Föld-evolúciós szakértőit?

Idáig akárhányszor jelentkezett valami új alkotással, azonnal a blogon kötött ki, talán nem véletlenül. Ezúttal nem kosárlabdaecsettel, nem kávéfoltfestménnyel és nem zokniportréval jelentkezett, de a lényeg, hogy itt van újra a kis kedvencem, Red aka Ji Hong maláj művésznő. Úgy tűnik, a hihetetlen kreativitással megáldott fiatal tehetség nem tud hibázni, legújabb portréjával, amely a Facebookot alapító csilliárdost, Mark Zuckerberg-et jeleníti meg, ismét a blogok százain jelent meg.

A Rolling Stone magazin nyolc évvel korábban összeállított „Minden idők 100 legjobb gitárosa” listáján még negyedik pozícióból a dobogóra csak pislogó zenész, a tavalyi év folyamán ápdételt új rangsor szerint Jimmi Hendrix mögött már a második pozícióban pengetett. Eric 'Slowhand' Clapton egy – hál'istennek - ma is közöttünk élő legenda. Ám amellett, hogy piszkosul jó zenész, köztudott róla más is, például: hogy megszállott sebességmániás...

A drótmestereket bemutató (kvázi) sorozatunk legújabb állomásán az 1980-ban született portugál szobrász, David Oliveira látványos alkotásaival foglalkozunk néhány mondat és jó pár kép erejéig.

Egy ember ádámkosztümben csak egy arc meg..., de nem tudunk róla semmilyen következtetést levonni. Felöltözve viszont utalásokat kapunk vélhető anyagi helyzetére, jellemére, tulajdonságaira. Egy cég megjelenésében hasonló hangsúlyt kell kapnia a "ruhának"!

Az egységes CI. alapja a tartalmi oldal [cégfilozófia, stratégia, misszió stb.], ami direkt módon határozza meg a formai oldalt [logó, színvilág, szlogen stb.] továbbá a legalább ennyire meghatározó vállalati tipográfiai rendszert...

A vasárnapi áhitat, otthongubbasztás, mákoscsülök, estébé mellé, és persze a délutáni illetve esti meccsek prológjaként fogyasszátok jó étvággyal a madridi grafikus, Ricardo Martinez által elkövetett pimasz illusztrációkat...! :)

William Pye brit designer olyan látványos, művészi igényességgel kigondolt és elkészített szökőkutakat, vízeséseket, vizesblokkokat (lényeg, hogy víz legyen benne, rajta, alatta, felette, bárhol) készít, amelyeket általában a természet inspirál.

Julie Tremblay az ember és környezete közötti fura kapcsolatot kutatja, mindezt az újrahasznosítás oldaláról megközelítve. A Québec-i születésű, jelenleg Brooklynban élő és alkotó szobrászművész különböző fémhulladékok felhasználásával készíti a légiességet csak megtévesztésként megjelenítő álkönnyed, az alapanyagokat és a mondanivalót tekintve azonban súlyos emberi alakjait.

Mindig bebizonyosodik, hogy a hasonló a hasonlót vonzza. Sorra kerülnek elő azok a művészek, akik ilyen-olyan formában lebegtetik alkotásaikat. Korábban Cornelia Konrads, kicsit később Jaehyo Lee, a mostani alkalommal pedig Seon Ghi Bahk következik a sorban.

Jonathan Callan brit művész a könyvek bűvöletében él. Személyében nem egy írót tisztelhetünk, hanem egy szobrászt és installációs művészt, aki úgy bánik a haszontalanná vált a könyvekkel, telefonkövekkel, nagyobb terjedelmű kiadványokkal, mint a szobrászatban ismeretes hagyományos alapanyagokkal.

Vidámnak lenni, valljuk be jó! Legyünk bármilyen elcseszett hangulatban is, a mosoly egy pillanat alatt ki tud ülni még a legkomorabb ábrázatra is. És minden ellenkező híreszteléssel szemben, nem is kell sok a hangulatváltáshoz! Sokszor elég csupán egy spontán szitu, egy kellemes emlék, vagy egy eszetlenül vicces használati eszköz a konyhában...

18 méter magas, 80 különböző mintázatú és színű textilbe csavart hurkákból készített egy majomkenyérfát (baobabfa) a Pirate Technics. Mike De Butts, a kitaláló végezte el az utolsó simításokat, hogy május 24-én végül átadhassák a nagyközönség számára.

Erre elég volna egyszerűen csak annyit mondani, hogy: vááá! De sajnos ezt nem tehetjük, hiszen a 10 millió mindentudó országában élünk, és az első reakció egy lefitymáló „lézeres technikával csinálja, nem olyan nagy szám” kijelentés lenne, sajnos. Szóval, mielőtt bárki megkérdőjelezné a művész tehetségét, munkáiba fektetett energiáját és idejét, gyorsan idebiggyesztjük, hogy Hina Aoyama bizony egyszerű ollóval készíti a képeken látható papírcsodákat!

Mondjuk elég sokat elárul, ahogy a Paz Arquitectura építészei hozzáláttak a Casa Corallo tervezéséhez. A Guatemala City dimbes-dombos erdőkkel borított részén, Santa Rosalia-ban található épület tervezésekor az első és legfontosabb szempont a hegyoldalt borító hatalmas fák megóvása volt. Az alábbi, közel hetven fotó meggyőzően bizonyítja az építészek ez irányú, szimpatikus törekvését, illetve annak helyességét. A nyers beton, fa és üveg szemérmetlenül finom összefésülése a természettel, vitathatatlanul - számomra mindenképp -, az egyik legszebb példa a Fallingwater óta arra, hogy ahol van rá mód, kötelező a környezettel ilyen harmóniában gondolkodni...!

Jim Lambie, Glasgow-i születésű művész képes átalakítani bármilyen teret egyfajta vizuális orgiává a sajátságos, szigetelőszalagból készült padlóburkolataival. A geometrikus mintákkal, kontrasztos színekkel operáló művek szemkápráztató optikai illúzióként vibrálnak bele az ember agyába, a képek tanúsága szerint ráadásul hihetetlen mennyiségű energiával töltenek fel bármilyen stílusú belső teret.

Ki mondta, hogy az ajtóknak unalmasnak kell lennie? Senki! Mi is próbáltunk már néhány alternatív lehetőséget bemutatni, ezt a sort pedig most az Armin Blasbichler Stúdió lenyűgözően szépséges, és „azonnalKELL” kategóriába tartozó, Pantone színskálára emlékeztető üvegajtajával egészítjük ki.

A nyári szünet előtti ötödik nyertes: Murányi Móni

 Ismét lepergett két hét. A tegnapi nappal zárult időszak alatt 19 remekbe szabott fotóval lettünk gazdagabbak, melyeket - ígéretünkhöz híven -, ezúttal is nagy örömmel teszünk közzé. Mint azt korábban már jeleztük, most tartunk egy az élmények beszerzésére, feltöltődésre, no meg rakatnyi csuda klassz új fotó lövésére is alkalmas nyári szünetet. Használjátok ki ezt az időt! Pihenjetek jó sokat, csobbanjatok a Balcsiban, vagy távoli tengerekben, menjetek az Őrségbe meg Albániába..., a lényeg: bárhol vagytok, érezzétek a nyarat, az élményeket pedig örökítsétek meg...! :D

Robert Mapplethorpe egy nonkomformista, perverz, polgárpukkasztó, vérlázító, idióta volt. Robert Mapplethorpe meleg volt. Robert Mapplethorpe AIDS-es volt. 1989-ben, 43 évesen bele is halt. Robert Mapplethorpe a végletek embere, igazi megosztó személyiség ..., de mindenek előtt, felett: korszakalkotó XX. századi géniusz volt!

Ma azért esett Diára a választásunk, mert egy kivételtől eltekintve fekete-fehér képei, valamint az önmagáról küldött bemutatkozás, számunkra szimpatikus koherenciával tapadnak egymáshoz. Sorai alapvetően egy  öntudatos fiatal lányról szólnak ugyan, ám az objektívjén átérkező fotók hangulata, még a kételkedőkkel is meggyőző módon hiteti el:  ugyanabban a térben és időben szállni, egyúttal a földön járni bizony lehetséges! Mert minden lehetséges! Feltéve, ha merünk néha álmodni...! És ez az üzenet nekünk most [ is] jólesett, reméljük nektek is... :)

Egy fárasztó hónap után a portugál street art művész, Vhils, más néven Alexandre Farto (korábbi posztunk) hazatért Lisszabonba, hogy egy teljes házfalra készítse el legújabb alkotását, utánozhatatlan stílusában.

Az alábbi fotókon látható csukák születésének technológia részleteibe, miután bioszból általában nullás dolikat bírtam leadni, most nem mennék bele. Legyen elég annyi, a RayFish Footwear laborjaiban [igen azokban] a ráják bőréből, genetikai manipulációk által egyedi igény szerinti mintákkal ellátott, elképesztő sneakerek egyértelműen az űrtechnológiát képviselik. Itt és most az etikai kérdéseket is hanyagolnám, ellenben javaslom, akinek ez eszébe jutna, előtte pillantson már be az otthoni cipős-szekrénybe, hátha talál ott néhány surranót, ami esetleg... :)

Mademoiselle Maurice (hétköznapi néven csak Marie Saudin) 28 éves művésznő sajátságos világlátásáról és érdekes, értékes alkotásairól a korábbiak folyamán már írtunk errefelé. A Párizsban élő francia kisasszony édesen sötét univerzumában ezúttal nem valami kedélyborzoló dolog, hanem egy szépségre fókuszáló, látványos alkotássorozat látott napvilágot.

Emlékeztek még Cornelia Konrads-ra, a Jedi mesterre, aki persze nem Jedi, viszont az installációiban úgy lebegteti a tárgyakat, mintha az lenne? Na, most nem róla lesz szó, hanem Jaehyo Lee koreai művészről, aki hasonló illúziót kelt az alkotásaival.

Egy közel három évvel ezelőtti riportban a cikk szerzője teszi fel a régi és eddig megcáfolhatatlannak vélt magyar mondással kíséreteties párhuzamban álló kérdést: "How to Build a Small Empire from Worm Droppings?"  A válaszon jómagam is régóta rágódom, ám egy néhány nappal ezelőtt kapott levél úgy tűnik, végre a markomba nyomta a - meggyőződésem -, helyes választ, egyúttal a kézzel foghatóan bevált siker receptjét, amit - persze ismét az óperenciás tengeren túl -, de egy magyar srác ért el...