Év végi visszatekintésünkben ma a design került terítékre. Ahogy tegnap, úgy ma is a számunkra legemlékezetesebb/legkedvesebb 10 témát elevenítjük fel az idei évből. Sorrendet most sem állítunk, hiszen minden megjelent téma közel áll a szívünkhöz. Az adott kép alatt megtaláljátok a hozzá tartozó poszt linkjét, fogyasszátok egészséggel!
Év vége közeledtével mi is összesítünk egy kicsit. Az elkövetkezendő napokban a Manzárdon szereplő nagyobb témaköröket vesszük górcső alá, és a számunkra legemlékezetesebb/legkedvesebb 10 témát elevenítjük fel az idei évből a különböző kategóriákból. Sorrendet nem állítunk a Top 10-ben, így is nehéz volt leszűkíteni listákat, hiszen tulajdonképpen minden megjelent téma közel áll a szívünkhöz. Ma a művészet került terítékre, az adott kép alatt megtaláljátok a hozzá tartozó poszt linkjét.
Van az úgy, hogy az ember nyugalomra, feltöltődésre vágyik. Kicsit bedarálják a mindennapok, legyűri a város zaja és ki akar szakadni a mindennapi rutinból. Angliában erre igen sok opciót kínál a természet. Most az én kedvenc menekülő útvonalamat mutatom be nektek, úgyhogy ha már múlthéten a manchesteri karácsonyi vásáron vezettelek titeket körbe, maradjunk még egy kicsit ezen a szigeten.
Dobák Zsolt grafikus korábban már jelentkezett nálunk. (Ringyódumának hangozhat – pedig nem az –, hogy egyszerűen akkora a jelentkezés a magyART-ba, hogy nagyon nehezen tudjuk tartani az iramot, mindenki kívánságát kielégíteni, így gyakran hosszú-hosszú várakozásra vannak ítélve a tehetségesebbnél tehetségesebb művészek, designerek. Utólag is elnézést mindenkitől, aki nem került még sorra, de ígéretet kapott, igyekszünk!) Már akkor tudtuk, hogy írni szeretnénk róla, az idő viszont most jött el, amihez hozzájárult az is, hogy barátnője nem olyan régen a jelentkezéstől függetlenül megkért minket, hogy nézzünk rá Zsolt oldalaira, és ha tetszik, amit csinál, írjunk róla. Azzal, hogy Zsolt munkássága pont ma kerül bemutatásra, tulajdonképpen egy karácsonyi kívánságot is teljesítünk, hiszen barátnője ezzel szeretné meglepni Zsoltot karácsonyra, úgyhogy tökéletes a pillanat. Mi örülünk a legjobban, hogy egy ilyen aprósággal hozzá tudunk járulni valami igazán kedves dologhoz! A folytatásban tehát Dobák Zsolt alkotásait találjátok, nézegessétek, szeretgessétek őket, mert megérdemlik!
A belgiumi Hasselt város főterén minden évben felállításra kerülő karácsonyfa idén az újrahasznosítás jegyében készült el. A Mooz kreatív ügynökség két tervezője, Inge Vanluyd és Stefan Vanbergen szoros együttműködésben készítette el a porcelánkarácsonyfát a város lakóival. Háromezernél több ember járult hozzá a projekthez több mint 5 000 darab tányérral és csészével.
Victoria Lucas és Richard William Wheater művészek együttműködésének gyümölcse az önálló finanszírozású, 12 Months of Neon Love című köztéri művészeti projekt, amelyet 2011-ben indítottak leánykori nevén Bálint aka Valentin napon. 12 hónapon keresztül 12 lírai szövegrészt jelenítettek meg jól ismert szerelmes dalokból, neonfények segítségével.
Philippe Tondeur a belga hadseregből nyugállományba vonult egykori pilóta a Francia Riviéra egyik kikötővárosában Villefranche sur Mer-ben találta rá az 1910-ben épült, egykor víztisztítóként funkcionáló épületre. A 70-es évek eleje óta magára hagyott, állagában időközben erősen lepusztult rom tulajdoni lapján 1996-óta szerepel az ezredes neve, aki nagyszabású átalakítási terveivel Bernadette Jacques neves belga belsőépítészt kereste meg.
Veronika Paluchova, szlovák designer úgy gondolta, hogy jó poén volna az unalmas vállfákat lecserélni valami más, különlegesebb dologra, lakberendezési kiegészítőjét ezért nyitható szárnyú műanyag denevérré formázta, „Denevérrajongók előnyben” jeligére.
Mi nem vagyunk füstős romkocsmák homályában életértelmén filozofálgató, maguk elé meredő diákok, egyetemisták. Vagyunk viszont - mind a kétmedvényi manzárdos mellkasunkkal – kitartó szimpatizánsok, akik az „intellektuális fertő” ezen ortodox bölcsőinek helyt adó mű/helyeken, diplomás ismeretlenek és kazánkovács haverok között kulturálódva - dionüszoszi archaikus sikoly - módfelett faszán bírják érezni magukat...!
A látszat megtévesztő. Ez nem a mekkai Kába-kő! A fekete monolit ezúttal egy szaúdi kisfiú, a ma 33 éves művész és orvos, Ahmed Mater mágnesből és vasreszelékből összeálló metamorfózisa, abból az időből, amikor az iszlám szigorú szabályai szerint még nagyapja oldalán, annak kezét szorongatva járta végig a meglehetősen megerőltető, ám az út végén jutalmat érdemlő zarándokutat.
Hihetetlen, hogy a nagy sikerű Pixar animációs film, a Fel! mennyi embert ihletett meg. Rendszeres időközönként jelennek meg ugyanis a lufikkal manipuláló alkotások, leginkább persze a nem túl fantáziadús, ház alakú kosárral felszerelt, lufi mintájúra festett/formázott hőlégballonok, de számtalan designtárgy is előkerült már. A jobbak közé tartozik például Christopher Duffy „Up Coffee Table” névre hallgató lufitalpú asztala.
A szeretteinknek szánt ajándékok többsége - bízunk benne ízlésesen egyszerű, mégis egyedi csomagolásban - már otthonunk valamelyik titkos zugában csak arra vár, hogy családtagjainknak és legközelebbi barátainknak mához egy hétre örömöt okozzon. Vannak azonban - velünk bloggerekkel együtt - nem kevesen, akik a kiválasztás izgalmas, ám sok türelmet igénylő ceremóniája előtt vannak még. Az apropó miatt tehát úgy gondoljuk, még épp időben vagyunk, hogy bemutassuk - nem csak nekik, hanem mindenkinek - a magyar művészeket, designereket bemutató sorozatunk mai főszereplőjét, akinek egyedi, kézzel készült rajzkönyvei, naplói és jegyzetfüzetei alkalomtól és kortól függetlenül nemes ajándékok lehetnek.
Nálatok van? Nálam még van, jól elrejtve, be is porosodva egy nagyobb adag magnókazetta. Sokszor gondoltam már arra, hogy kellene kezdeni velük valamit, de sosem jutottam el a tettekig. Olyan esetekben azonban, amikor például Benoit Jammes kreatív alkotásai kerülnek elém, mindig feléledt bennem a vágy az újrahasznosításukra.
Karácsonyi hangulatra vágytam. Ez pedig nálam egyet jelent a karácsonyi vásárral. Hidegben toporogni, forralt bort inni, kézműves ajándékok közül valami személyre szólót választani, este, a csillagos ég alatt. Erre már évek óta esélyem sem volt, így jobb híján átmeneti otthonomba igyekeztem valami meghittséget varázsolni apró égőkkel az ablakban, mécsesekkel, illó olajokkal, gyapjú zoknival a kandalló felett.
Miután jócskán benne vagyunk már a télben, annyira nem aktuális, viszont lélegzetelállítóan gyönyörű Jamie Scott filmkészítő time-lapse videója, amelyet a New York-i Central Parkban készített. Az évszakváltozást olyan formában örökítette meg, ahogy idáig még nem igazán láthatta senki, 6 hosszú hónap leforgása alatt hetente kétszer forgatott 15 különböző helyszínen, mindig pontosan ugyanarról a pontról, hogy a tökéletes hatást elérje. A zöld temérdek árnyalatából őszi színekbe váltó, majd megkopaszodó fák, magasztos hangulat, zseniális!
Ez egyébként mire jó? A kérdés talán nem meglepő, már megint tőlem jött, a válasz, az autentikustól pedig a végén érkezik…
A nyár első harmadában jártunk még, mikor „Wi a Drive” a postai nyomkövető adatai alapján egyenesen Londonból végre megérkezett hozzám. Notebookom korlátozott kapacitással bíró merevlemeze sok fejtörést okozott gyakorlatilag a megvétele óta. Ipari mértékben beindult letöltéseimnek hála, elég gyorsan érkeztem el a fájdalmas felismeréshez.
Olyat már bemutattunk a blogon, hogy valaki madártollakra fest, szerettétek is, úgyhogy gyanítom, hogy Chris Maynard alkotásai is elnyerik majd a tetszéseteket. A Washingtonban élő művész madártoll-fanatikus, festés helyett azonban átalakítja őket az édesapjától örökölt szemsebészeti csipeszek, szikék és nagyítók segítségével. Madarakat farigcsál a madártollakba.
A Manzárd Café rendszeres olvasói tudják, hogy a környezettudatosság, az újrahasznosítás és társaik igen fontos szerepet játszanak a blog életében. Nagy örömünkre szolgál, hogy most egy olyan magyar designerről írhatunk, aki ennek ugyancsak elkötelezett híve nagyon hosszú idő óta. Vimola Dóra környezetbarát karácsonyfát készít kartonból, ami alternatív és különleges megoldás lehet az ünnepekre; és még szép is!
Bármennyire vallja magát antiszociálisnak, visszahúzódónak Móder Barbara, alkotásain keresztül határozott kommunikációt folytat a nézőkkel. Beszélget, vitatkozik, érvel; kitart és felad, elfogad és elhárít, vonz és taszít, megváltoztatni azonban senkit nem akar, csak egy kis elfogadást kér. Művei nem hagynak hidegen, figyelemfelkeltőek és szokatlanok, energikusak és vibrálóan színesek; és nagyon megoszlanak a vélemények róla. Művészete fiatal kora ellenére is érett, tapasztalt világlátásról árulkodik, így hát mindennek fényében ma őt választottam a magyART főszereplőjének.
Picit megkésve tán, de lassan kezdjük érezni mi is a Karácsony hangulatát. A városban amerre járunk gyömbér, szegfűszeg, forralt bor édes illata tölti be a levegőt. A lázas ajándékvadászat közben, ha mégis plázázásra vetemedünk, a jingle bells pórusokba ivódása is kódolva. Mindeközben otthon, konyhánk plafonjáról a szentesti halacskák pikkelye is rá- rácsillan a mákdarálóra…
A város kisebb-nagyobb ékszerdobozterein persze továbbra is ott fénylenek a megunhatatlan autentikusok, azonban a forralt bort, francia olajbogyót, belga csokoládét, a gőzölgő csigákat, kompótokat vagy mézeskalácsokat kóstoló helyiek, valamint a külföldről ide érkező turisták a színpompás karácsonyi vásárairól híres Grand Place-on formabontó hangulatban tölthetik az idei ünnepet…
Nem jöttem még rá arra, hogy a bubifóliának mi a titka, hogy miért szereti jóformán mindenki pukkantgatni az apró buborékokat, de tény, hogy akárkivel találkoztam idáig, az a csomagolóanyag megszállottjának vallotta magát. Biancoshock, olasz utcai művész is úgy gondolja, hogy az egyik legjobb stresszoldó és unaloműző játékszerről van szó, így felhasználta egyik idei projektjében.
Szövetségi rendszerekhez tartozni jó dolog. Az érdeklődési körök világot átölelő, szerteágazó hálózata, mindennapi életünk szerves részévé vált, mi pedig fejet hajtva, szorgalmasan át is adtuk/adjuk magunkat a közösséghez tartozás univerzális élményének. E rendszerek manapság két legmeghatározóbb platformja a Facebook, valamint töretlen felfelé ívelő népszerűségének köszönhetően egyre markánsabb ízlésformálóvá előlépő Instagram.
Michael Grab művész pillanattornyokat épít precízen kiegyensúlyozott kövek felhasználásával, végtelen türelemről téve tanúbizonyságot. Az általa készített szobrokról nehéz elhinni, hogy semmilyen trükköt nem alkalmaz az építés közben, pedig nagyon úgy tűnik, hogy így van. Ha mégis, akkor sem akarom tudni, hogy mi az, úgyhogy bárki birtokolja is a bölcsek kövét, kérem, hagyja meg az illúziót!
Nem is olyan régen a Facebookon összefutottam egy képpel, amelyen a mobilok evolúcióját mutatták be, ehhez pedig egy drámainak szánt képaláírás volt, amely amiatt siránkozott, hogy az okostelefonok nagyjából azonos, valóban kissé egyhangú külsejének megjelenése óta mennyire kikopott az „egyediség” a telefonok designjából.