Bármennyire vallja magát antiszociálisnak, visszahúzódónak Móder Barbara, alkotásain keresztül határozott kommunikációt folytat a nézőkkel. Beszélget, vitatkozik, érvel; kitart és felad, elfogad és elhárít, vonz és taszít, megváltoztatni azonban senkit nem akar, csak egy kis elfogadást kér. Művei nem hagynak hidegen, figyelemfelkeltőek és szokatlanok, energikusak és vibrálóan színesek; és nagyon megoszlanak a vélemények róla. Művészete fiatal kora ellenére is érett, tapasztalt világlátásról árulkodik, így hát mindennek fényében ma őt választottam a magyART főszereplőjének.
Móder Barbara
Én dinamikus ifjonc vagyok, állandóan elégedetlen, a rajzolásba vetett bizodalmamnak köszönhetem, hogy élek, és a makacsságomnak hála rajzolok a mai napig, és még tovább, mert ezt sokan nem nézték jó szemmel, de hát a kudarcból így könnyebb volt tanulni. Szóval, Móder Barbara (facebookon Biobara) névre hallgatok, 21 éves múltam, és egyszerűen csak meg szeretném mutatni azt, amire képes vagyok. A társadalom szerintem hazug és csavaros, éppen ezért nem szerettem volna a rajzaimat kitenni a kényszernek vagy megélhetésnek, emiatt inkább a növényekről és a környezetről tanulok (kertépítő leszek, vadakat – embereket – terelő juhász, vagy esetleg tájépítész) elszigetelve a számomra legfontosabbat, az alkotást mások kénye kedvétől.
Frida, Egon Schiele, Kondor Béla és Hundertwasser a jelenlegi nagy kedvencek. A rajzaimon szereplő figurákat előszeretettel torzítom. Ennek függvényében a mostani alkotások kicsit olyasfélék, mint az orchideák mikorrhiza kapcsolatai a gombákkal. Az alap-elborulásomat táplálnia kell a “normál világunknak”, az elfogadottra épít, és azt kollázsolja össze. Az orchideák képtelenek élni a gombáik nélkül, az én rajzaim a valóságnak tűnő világunk nélkül. Ennek köszönhetően bukkannak fel benne újra és újra a már jól ismert formák, a megnevezhető testrészek, ujjak, fülek, arcok szemek, azonban mindezek elrendezése túlmutat a megszokotton. A lények tulajdonságaiknak megfelelően tobzódnak az adott tulajdonságnak akár megfelelő végtagban. Itt is léteznek növények, azonban szilárd talaj híján a mi „szilárd” szervezetünkben találnak menedéket.
Amúgy csöndes vagyok, bár külsőre exhibicionista, gyakorlatilag sehová sem illő, kapaszkodó vagyok a folyam mellett, ragadjon meg engem, aki tud, de mankója senkinek sem leszek. Általában kedves, de abszolút antiszociális, magának való, az olvasás a mindenem. Elsődleges cél az egyetem elvégzése, a hosszútávú pedig a rajzolás és festés, amíg csak lehet. Ennyi lett volna a töredék belőlem, nektek.
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész, designer, kreatív ember vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
Ha tetszett a poszt vagy szereted a hasonló témákat, csatlakozz hozzánk a Facebookon!
