Nálunk laposabb országot // szigorúan geológiai értelemben... // Európa nem igazán hord a hátán! Egy kezünkön megszámolhatnánk a kivételeket, de lehet, elég lenne oda három ujj is. Az egyik ezen országok közül Hollandia, ahol mérhetetlenül sok víz, ellenben hegy egy sem található. A királyság egekbe törően legmagasabb pontja a német határ mellett vitézkedő Vaalsergberg, amely 321 méterrel domborodik a tengerszint fölé, ami épp' egy méterrel még így is kevesebb, mint az Eiffel-torony magassága. Persze a "narancsok" egy köztudottan innovatív népség. Félteni nem kell őket, mert gyakran és előszeretettel feszegetik a saját határait...

A blog rendszeres olvasói számtalan alkalommal találkozhattak már nálunk szokatlan anyagokból készült művészeti alkotásokkal. Jim Victor és felesége, Marie Pelton csak egy azok közül, akiknek a közelmúltban sikerült meglepnie a netes társadalmat, de legalább sikerült nekik és már ez is valami...

Esküszünk, hogy jóleső az a kozmopolita buké, ami egy 13.kerületi, a loftok közt is különlegességnek számító eklektikus jegyekkel gazdagított, ám alapvetően markánsan ipari jellegű budapesti tetőtéri lakásból árad…

Nirit Levav, izraeli művész, designer különböző bringaalkatrészekből készít kutyaszobrokat. Egyébként semmi nem indokolja, hogy pont házi kedvenceket formáljon belőlük, de a közízlés ilyen erős kiszolgálása megbocsátható, amennyiben megpróbáljuk az újrahasznosítás ügyes megvalósítását látni a dologban.

Corey Corcoran, Bostonban élő és alkotó művész szokatlan vásznat választott az illusztrációihoz. Konkrétan Deres tapló (Ganoderma applanatum) gombák felületét használja arra, hogy különböző bonyolult mintáit, történeteit, életképeit megjelenítse.

Lassan már fél éve, hogy összebarátkoztunk a Nestonnal. Mint biztos rengetegen tudjátok már, a zenei platformot, vagy ahogy ők nevezik magukat: hangos blogot a szerkesztők, Nesta (Machán Frigyes) és Gensi (Genser András), hazánk külföldön egyik legtöbbet foglalkoztatott producer/dj-je, valamint Bíró Attila médiavállalkozó 2011. október 3-án indították. A Nestonnal a két kultusz csatorna, az EstFm és a radiocafe 98.6 zenei univerzumába vezetik be az érdeklődőket az interneten.

Az ünnepek után felőlem akár azonnal jöhetne a tavasz és minden velejáró finomság! Ilyenkor már nem vágyom a hidegre, a szürkeségre, a korai sötétségre és a hóra sem igazán...bár ha ez utóbbiból elfelejt a természet karácsony környékén küldeni egy nagyobb adagot, február végéig még elnéző tudok lenni a téllel szemben, amennyiben kárpótol legalább egy darab giccsesen szépséges, óriáshavas tájjal és időszakkal. Ha mégsem, akkor így jártam, és marad a sóvárgás, no meg a fotók nézegetése...

Év végi összegző, „Best of” sorozatunk befejezéseként ma az építészettel kapcsolatos témák közül válogattunk. A folytatásban a számunkra legemlékezetesebb/legkedvesebb 10 témát elevenítjük fel az idei évből. Sorrendet ezúttal sem állítottunk. Az adott képre vagy az ajánlóban lévő linkre kattintva olvashatjátok a teljes posztot!

Mire ezt a posztot olvassátok én már úton leszek megint. Nekem most még minden nap karácsony, így ez a poszt is ennek jegyében íródik, kicsit személyesebb hangvételű is lesz, úgyhogy ezúttal bepillanthattok kis családom életébe is. Két éve nem jártam már otthon, szeretném most nektek bemutatni dióhéjban a hófödte Egert és a karácsonyi életérzést nálunk.

Ma a város és a környezetvédelem került terítékre az év végi összegző posztsorozatunkban. A folytatásban a számunkra legemlékezetesebb/legkedvesebb 10 témát elevenítjük fel az idei évből. Sorrendet ezúttal sem állítottunk. Az adott kép alatt megtaláljátok a hozzá tartozó poszt linkjét.

Év végi visszatekintésünkben ma a design került terítékre. Ahogy tegnap, úgy ma is a számunkra legemlékezetesebb/legkedvesebb 10 témát elevenítjük fel az idei évből. Sorrendet most sem állítunk, hiszen minden megjelent téma közel áll a szívünkhöz. Az adott kép alatt megtaláljátok a hozzá tartozó poszt linkjét, fogyasszátok egészséggel!

Év vége közeledtével mi is összesítünk egy kicsit. Az elkövetkezendő napokban a Manzárdon szereplő nagyobb témaköröket vesszük górcső alá, és a számunkra legemlékezetesebb/legkedvesebb 10 témát elevenítjük fel az idei évből a különböző kategóriákból. Sorrendet nem állítunk a Top 10-ben, így is nehéz volt leszűkíteni listákat, hiszen tulajdonképpen minden megjelent téma közel áll a szívünkhöz. Ma a művészet került terítékre, az adott kép alatt megtaláljátok a hozzá tartozó poszt linkjét.

Van az úgy, hogy az ember nyugalomra, feltöltődésre vágyik. Kicsit bedarálják a mindennapok, legyűri a város zaja és ki akar szakadni a mindennapi rutinból. Angliában erre igen sok opciót kínál a természet. Most az én kedvenc menekülő útvonalamat mutatom be nektek, úgyhogy ha már múlthéten a manchesteri karácsonyi vásáron vezettelek titeket körbe, maradjunk még egy kicsit ezen a szigeten.

Dobák Zsolt grafikus korábban már jelentkezett nálunk. (Ringyódumának hangozhat – pedig nem az –, hogy egyszerűen akkora a jelentkezés a magyART-ba, hogy nagyon nehezen tudjuk tartani az iramot, mindenki kívánságát kielégíteni, így gyakran hosszú-hosszú várakozásra vannak ítélve a tehetségesebbnél tehetségesebb művészek, designerek. Utólag is elnézést mindenkitől, aki nem került még sorra, de ígéretet kapott, igyekszünk!) Már akkor tudtuk, hogy írni szeretnénk róla, az idő viszont most jött el, amihez hozzájárult az is, hogy barátnője nem olyan régen a jelentkezéstől függetlenül megkért minket, hogy nézzünk rá Zsolt oldalaira, és ha tetszik, amit csinál, írjunk róla. Azzal, hogy Zsolt munkássága pont ma kerül bemutatásra, tulajdonképpen egy karácsonyi kívánságot is teljesítünk, hiszen barátnője ezzel szeretné meglepni Zsoltot karácsonyra, úgyhogy tökéletes a pillanat. Mi örülünk a legjobban, hogy egy ilyen aprósággal hozzá tudunk járulni valami igazán kedves dologhoz! A folytatásban tehát Dobák Zsolt alkotásait találjátok, nézegessétek, szeretgessétek őket, mert megérdemlik!

A belgiumi Hasselt város főterén minden évben felállításra kerülő karácsonyfa idén az újrahasznosítás jegyében készült el. A Mooz kreatív ügynökség két tervezője, Inge Vanluyd és Stefan Vanbergen szoros együttműködésben készítette el a porcelánkarácsonyfát a város lakóival. Háromezernél több ember járult hozzá a projekthez több mint 5 000 darab tányérral és csészével.

Victoria Lucas és Richard William Wheater művészek együttműködésének gyümölcse az önálló finanszírozású, 12 Months of Neon Love című köztéri művészeti projekt, amelyet 2011-ben indítottak leánykori nevén Bálint aka Valentin napon. 12 hónapon keresztül 12 lírai szövegrészt jelenítettek meg jól ismert szerelmes dalokból, neonfények segítségével.

Philippe Tondeur a belga hadseregből nyugállományba vonult egykori pilóta a Francia Riviéra egyik kikötővárosában Villefranche sur Mer-ben találta rá az 1910-ben épült, egykor víztisztítóként funkcionáló épületre. A 70-es évek eleje óta magára hagyott, állagában időközben erősen lepusztult rom tulajdoni lapján 1996-óta szerepel az ezredes neve, aki nagyszabású átalakítási terveivel Bernadette Jacques neves belga belsőépítészt kereste meg.

Veronika Paluchova, szlovák designer úgy gondolta, hogy jó poén volna az unalmas vállfákat lecserélni valami más, különlegesebb dologra, lakberendezési kiegészítőjét ezért nyitható szárnyú műanyag denevérré formázta, „Denevérrajongók előnyben” jeligére.

Mi nem vagyunk füstős romkocsmák homályában életértelmén filozofálgató, maguk elé meredő diákok, egyetemisták. Vagyunk viszont - mind a kétmedvényi manzárdos mellkasunkkal – kitartó szimpatizánsok, akik az „intellektuális fertő” ezen ortodox bölcsőinek helyt adó mű/helyeken, diplomás ismeretlenek és kazánkovács haverok között kulturálódva - dionüszoszi archaikus sikoly - módfelett faszán bírják érezni magukat...!

A látszat megtévesztő. Ez nem a mekkai Kába-kő! A fekete monolit ezúttal egy szaúdi kisfiú, a ma 33 éves művész és orvos, Ahmed Mater mágnesből és vasreszelékből összeálló metamorfózisa, abból az időből, amikor az iszlám szigorú szabályai szerint még nagyapja oldalán, annak kezét szorongatva járta végig a meglehetősen megerőltető, ám az út végén jutalmat érdemlő zarándokutat.

Hihetetlen, hogy a nagy sikerű Pixar animációs film, a Fel! mennyi embert ihletett meg. Rendszeres időközönként jelennek meg ugyanis a lufikkal manipuláló alkotások, leginkább persze a nem túl fantáziadús, ház alakú kosárral felszerelt, lufi mintájúra festett/formázott hőlégballonok, de számtalan designtárgy is előkerült már. A jobbak közé tartozik például Christopher Duffy „Up Coffee Table” névre hallgató lufitalpú asztala.

A szeretteinknek szánt ajándékok többsége - bízunk benne ízlésesen egyszerű, mégis egyedi csomagolásban - már otthonunk valamelyik titkos zugában csak arra vár, hogy családtagjainknak és legközelebbi barátainknak mához egy hétre örömöt okozzon. Vannak azonban - velünk bloggerekkel együtt - nem kevesen, akik a kiválasztás izgalmas, ám sok türelmet igénylő ceremóniája előtt vannak még. Az apropó miatt tehát úgy gondoljuk, még épp időben vagyunk, hogy bemutassuk - nem csak nekik, hanem mindenkinek - a magyar művészeket, designereket bemutató sorozatunk mai főszereplőjét, akinek egyedi, kézzel készült rajzkönyvei, naplói és jegyzetfüzetei alkalomtól és kortól függetlenül nemes ajándékok lehetnek.

Nálatok van? Nálam még van, jól elrejtve, be is porosodva egy nagyobb adag magnókazetta. Sokszor gondoltam már arra, hogy kellene kezdeni velük valamit, de sosem jutottam el a tettekig. Olyan esetekben azonban, amikor például Benoit Jammes kreatív alkotásai kerülnek elém, mindig feléledt bennem a vágy az újrahasznosításukra.

Karácsonyi hangulatra vágytam. Ez pedig nálam egyet jelent a karácsonyi vásárral. Hidegben toporogni, forralt bort inni, kézműves ajándékok közül valami személyre szólót választani, este, a csillagos ég alatt. Erre már évek óta esélyem sem volt, így jobb híján átmeneti otthonomba igyekeztem valami meghittséget varázsolni apró égőkkel az ablakban, mécsesekkel, illó olajokkal, gyapjú zoknival a kandalló felett.

Miután jócskán benne vagyunk már a télben, annyira nem aktuális, viszont lélegzetelállítóan gyönyörű Jamie Scott filmkészítő time-lapse videója, amelyet a New York-i Central Parkban készített. Az évszakváltozást olyan formában örökítette meg, ahogy idáig még nem igazán láthatta senki, 6 hosszú hónap leforgása alatt hetente kétszer forgatott 15 különböző helyszínen, mindig pontosan ugyanarról a pontról, hogy a tökéletes hatást elérje. A zöld temérdek árnyalatából őszi színekbe váltó, majd megkopaszodó fák, magasztos hangulat, zseniális!