Mire ezt a posztot olvassátok én már úton leszek megint. Nekem most még minden nap karácsony, így ez a poszt is ennek jegyében íródik, kicsit személyesebb hangvételű is lesz, úgyhogy ezúttal bepillanthattok kis családom életébe is. Két éve nem jártam már otthon, szeretném most nektek bemutatni dióhéjban a hófödte Egert és a karácsonyi életérzést nálunk.
Két héttel ezelőtt Manchesterben igyekeztem a karácsonyra hangolódni, ami kicsit más ugyan, mint Magyarországon, de hangolódásra tökéletes. Nem telt sok időbe, az angliai esőt, földcsuszamlásokat, derékig érő közúti átfolyásokat és kivilágított ablakaimat magam mögött hagyva december 22-én este repülőre ültem (majdnem kis késéssel, mivel az egyik arckrémemre azt hitték, hogy bomba készítésre alkalmas alapanyag, ami persze nem volt így) Manchesterben és közel 3 óra múlva már Budapesten kerestem a bátyámat, meg a haverját, hogy autóval eljussunk szülővárosomba, Egerbe.
December 23-án reggel Édesanyám „szolgálatba” is helyezte magát, így fokhagymás, tejfölös, sajtos lángossal indult a nap. Ez különösen nagy élmény volt számomra, mivel nálam az ünnepi dal is így úgy kezdődik, hogy "Kis karácsony, nagy karácsony, kisült-e már a lángosom?!". Újra gyerek lettem tejfölös bajusszal az arcomon, pizsamában.
Mivel nagy átutazó vagyok ezek a napok most rólam szóltak, az én szám ízéről padlizsánkrémmel a pirítóson, meg szilva lekvárral a buktában. Szigorúan házilag sütve. Persze volt töltött káposzta is, amiből én nem sokat láttam, mert bátyám bendőjében landolt; sikerült kenyeret is varázsolni az asztalra, melynek aljára a népi hagyományoknak megfelelően késsel kereszt is kerül megszegés előtt. Gesztenye püré mellé somlói galuska dukál, azt pedig Túró Rudival kell lefojtani. S mikor az ember már moccanni sem bír, megjelenik Zsolti, nem, nem a béka Belgás változatban, hanem vizsla formában, és az ember térdére teszi a fejét szigorúan fókusz érzékenyen, belemélázva a lencsébe.
A jó indítást követően sikerült belemerülnöm a karácsonyi vásárba, ami azért is lett igazán meghitt, mert meghoztam magammal havat. Igen, én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem kedves egriek, de így lett igazán karácsony a karácsony számomra. A vásár tüneményes volt, aprócska, akár csak városunk, meggyes marcipános szaloncukorral, kürtős kaláccsal és forralt vörös borral, díszekkel és kivilágított kis kapukkal, andalgó szerelmes párokkal a főtéren.
Egerről azt hiszem az első dolog ami mindenkinek eszébe jut az az osztálykirándulás. Szerintem nincs olyan magyar ember ebben az országban akit el ne ráncigált volna ide az osztályfőnöke, hogy sorra vegyék az Egri csillagok helyszíneit, hogy megelevenedjen a történelem egy szelete.
Bár városunk nevének eredete vitatott, de a jelenlegi tényállás szerint az Éger fáról kapta nevét. Heves megye megyei jogú városa, melyen keresztül folyik az Eger patak, és ha a Balaton Magyarország tengere, ez a kis patak joggal lehet a mi Dunánk vagy Tiszánk is itt, a Bükk lábánál.
Már a 10. század óta lakott terület, és ha a számok nem hazudnak, lakossága 56 000 főre rúg. Barokk jellegét a 18. században nyerte el, mikor is az egri püspökök kézbe vették a város arculatának kialakítását. Nem véletlen, hogy Európa barokk gyöngyszemének is nevezik, bár ez a barokk arculat eléggé eklektikus elegyet alkot a szovjet paneltömbökkel.
Eger szerelmeseinek üzenem, hogy ha szeretnétek még régi fényében látni ezt a kis ékszerdobozt, akkor időben tegyétek meg, mivel a piacnál hatalmas átalakítások vannak folyamatban. A Dobó térről a híres neves lovas szobrot is szeretnék elmozdítani, valamint nagyon úgy fest, hogy a kórháznál a Minaret (ami az oszmán uralomból maradt) csak úgy menthető meg, ha lebontják és újra építik...Igen, arról a lovas szoborról beszélek, amire gyerekként apánk feltett minket a válláról, hogy megérinthessük a fém patákat.
A tél lassan múlik, írás közben, ahogy kinézek az ablakon látszik, hogy tavasziasra váltott az idő (de mi ez az olasz plusz 25 fokhoz mérve), hó sincs, a boltok is kinyitottak, lassan mindenki kimerészkedik az utcára, közben a diétán gondolkodik, meg az újévi fogadalmakon, hogy holnaptól már nem, jövőre végkép nem...
Utólag is szeretnék nektek kellemes karácsonyi ünnepeket kívánni, remélem, hogy meghitten telt és kívánok nektek még fergeteges szilveszteri bulit is! Remélem, találkozunk jövőre is itt, a Manzárd Café virtuális hasábjain!
Szeretném kihangsúlyozni, hogy a posztban/posztokban szereplő oldalakat az olcsóbb beszerezhetőség miatt ajánlom, nem reklám célzattal kerültek ide, csak támpontként. Nálam ők váltak be, ha viszont ti tudjátok, hogy hol lehet még kedvezőbb áron hozzájutni valamihez vagy valami még szükséges lehet egy-egy utazáshoz, írjátok le kommentben. Ugyanez igaz a bemutatott helyszínekre is: ha van tippetek szebb, jobb, élvezetesebb, érdekesebb, látványosabb dolgokra az adott helyen, írjátok meg ezt is az olvasóknak. Legyen ez egy interaktív kezdeményezés, amiben bárki megoszthatja a gondolatait, tanácsot adhat az érdeklődőknek!
Ha tetszett a poszt vagy szereted a hasonló témákat, csatlakozz hozzánk a Facebookon!
