Miután a sors még nem vetett el ebbe a városba (ami késik az nem múlik), ezért csak az ismerősök vagy barátok elbeszéléseiből tudok arra következtetni, hogy Barcelona az a város ami az első ott töltött nap után végleges rácuppanás, egy európai kötelező adrenalinbomba...
Az újrahasznosítás jó dolog…Nem kell hozzá sok tehetség, és mi is készíthetünk az elhasználódott berendezéseinkből, nem használt kiegészítőinkből, csak fantázia kell hozzá. A tevékenységre használt angol szó, a recycling, jobban kifejezi, hogy anyagok környezettudatos körforgásáról van szó, a nyersanyag –késztermék–hulladék–nyersanyag stb. folyamatban. A felhasznosítás (upcycling) és a lehasznosítás (downcycling), melyek az újrahasznosított anyagnak az eredetihez képesti minőségét fejezik ki, két különböző válfaja a folyamatnak (wiki).
Tegye fel a kezét, aki már volt részeg és gömbölyödő talpakkal próbált meg egy átmulatott éjszaka után bejutni a lakásába, de minden igyekezete ellenére nem sikerült betalálni a kulcslyukba, aminek terhét még az is növelte, hogy nem volt világítás a lépcsőházban…persze nem kell részegnek lenni ahhoz, hogy valakinek rossz legyen a lyukérzéke vagy simán ne működjön a világítás.
Kávéfüggő vagyok, úgyhogy a következő kijelentés teljesen szubjektív: mi is lehet jobb a reggeli kávénál? Mikor álmosan kikelsz az ágyból és nekikészülsz a lefőzésnek, majd pár perc elteltével már betölti a konyhát az a kellemes illat, amit magából áraszt a kotyogó. Mikor leülsz a gőzölgő bögre mellé még pár percnyi szunyókálás vagy az internet/tévé/egy jó újság/könyv/aprósütemény/dohányosoknak + egy cigi erejéig a szobába/erkélyre vagy a lakás bármelyik pontjára…a feltöltődés percei ezek, amit bizony senki nem vehet el a kávéfüggőktől.
Már csak pár nap és itt az idei Világkiállítás megnyitója. Természetesen mint minden, ez sem mentes a problémáktól...Még mindig vannak olyan pavilonok, amik nem készültek el (bár az is csoda, hogy ez elenyésző mennyiséget jelent) és az építészek az utolsó pillanatokat is kihasználják a szépítgetésre. Az első próbanapon (kedden) 200 ezer főt engedtek be a világkiállítás területére, hogy teszteljék a létesítmények teherbírását, a szolgáltatásokat, ellenőrizzék a működést, a közlekedést, és a roham totális káoszba fulladt a MR1 Kossuth Rádió, illetve a Világkiállítás.hu beszámolója szerint.
Rögtön az elején le kell szögeznem, nehogy megkapjam megint a magamét, úgy ahogyan néhány nappal ezelőtti cikkünk után az egyik kommentelő az orrom alá dörgölte kollektív tudatalattimra ható, részben jogos véleményét, hogy természetesen tisztában vagyok azzal, a legkisebb problémánk is nagyságrendekkel nagyobb és sürgetőbb megoldás után kiált, mint az alábbi történetben szereplő. Mégis megkockáztatom sommásan körbejárni a témát, mert akár még hasznos konzekvenciákat is le lehet vonni belőle, a kísérteties párhuzamokról nem is beszélve...
Bizarr, furcsa kinézetű figurák, különleges megvilágításnál nagyon fehér vagy hamuszürke bőrű, szinte baba-szerű alakok, élénk, kihangsúlyozott színek, szürreális környezet; ez Tim Burton világa…vagy nem csak az övé? „Nincs új a nap alatt” – szokták mondani és milyen igaz…A német Silent-View projekt fotósai hasonlóan elborult és különleges világba helyezik el modelljeiket, majd a Tim Burton fantáziájához hasonló hatások kopipésztelése után máris kész az alkotás. Persze ez nem kérdőjelezi meg művészetüket, hiszen fotóik mérhetetlenül impulzívak. Érdemes elmerengeni pár percig rajtuk…
Igazán őrült dolgokat nem csak a sótartók világában találhat az ember. Egy kis kutatodás és máris rálelhet pár hülyébbnél hülyébb lakberendezési tárgyra, melyek mindegyike hordoz magában valami bájt, ami miatt nem lehet otthagyni a boltban, ha éppen van rá pénzünk vagy elég infantilisek vagyunk.
Iroda bemutató posztsorozatunk második állomásán több neves cég belső enteriőrjéről rántjuk le a leplet és tesszük föl ismét a kérdést: Te melyik irodában dolgoznál? Azt hiszem bármelyik képet nézzük, egy dolog biztosan elmondható: a felsorolásban található cégek mindegyike kitüntetett figyelmet biztosít a kellemes munkahelyi légkör megteremtésére! Személyes kedvenc a spanyol Selgas Cano Architecture irodája...
Köszönjük Airnoldnak az információt!
Ki mondta, hogy a csillagok csak a fejünk felett láthatók és kizárólag tiszta égbolton? Ha egy sörösbulis borús éjszakán valamelyik romkocsmából tekeregsz hazafelé az utcán ne hidd, hogy a szemeid kápráznak, amikor a lábad alatt kezdenek el ragyogni.
FÖLD NAPJA 2010
A Föld Napja Alapítvány új Játszma ökológiai társasjátékkal, a magyar babfajtákat ismertető Magyar babos memóriajátékkal, Mit tehetsz Te? Online teszttel, a fogyasztási kultúránk, szokásaink megváltoztatását segítő. A világ helyzete 2010 című könyv Föld napi megjelentetésével, és a könyvünnepeket a Föld napjához és a környezetvédelemhez kötő. Olvass és cselekedj! Mozgalommal ösztönzi cselekvésre a Föld napját ünneplőket.
Várunk mindenkit 2010. április 22–25. között a Millenárison önálló környezeti könyvsátorral és fenntartható ajándékkal a XVII. Nemzetközi Könyvfesztiválon. Környezeti vetélkedő, közös játék és megtalálókra váró „elveszített” könyvek négy napon át a 20. Föld napja ünnepén.
További infó a Föld Napja Alapítvány és a network.earthday.net oldalán!
Adott volt a történelem; az utókor számára azt megőrző krónikák, melyek a Szabad Európa Rádió Kutató Intézetének adományai... van két mindenre elszánt testvér, Ivánka Katalin és Ivánka András, jó nagy adag kreativitás (genetikai alapon az erekben csörgedezve), ráadásként képbe kerül egy fiatal tehetséges képzőművész is, Hübler János, aki önmagáról így vall:
Sokan mondják, hogy mindenki és minden csak tükörkép a számunkra…azt, amit észreveszünk a másikban, a külvilágban, tulajdonképpen nem arról mond igazságot, akit vagy amit szemlélünk, hanem rólunk; az, amit róla, a világunkról gondolunk nem ő és nem „az”, hanem mi magunk. Minden kedves és szeretetteljes érzésünk, de ítéletünk, haragunk, amit a másikra, az életünkre kivetítünk, rólunk beszél; nekünk.
A jó öreg iskolai írótáblák…Ti is utáltátok, amikor valaki végighúzza a körmét rajtuk? Megszámlálni sem tudjuk, hogy mennyi pozitív és negatív élményt hordoznak magukban…A Board Stories ezeket a vegyes érzelmeket szeretné visszacsempészni az életünkbe, a konyhánkba étkezőasztal vagy irodáinkba íróasztal formájában. Az írótáblák anyagához hasonlóan olyan felülettel képzelték el, melyre krétával firkálhatunk, de hogy ennek a funkciónak mi értelme van, az még nem teljesen világos; hacsak nem a hűtőszekrényes üzenethagyást szeretnék kiváltani vele, vagy a családos emberek gyerekeit szeretnék besokkolni az iskolaihoz hasonló otthoni felelés lehetőségével, esetleg az üzletemberek öltönyét szeretnék bekoszolni.
Nem vagyok nagy festménygyűjtő, ha mégis bekerülne egy-egy darab az enteriőrbe, biztos hogy modern változatai közül választanék. Szüleim lakásában korábban voltak régi képek, melyeket a családban alkotó festő készített, de mára már lekerültek ezek is a falról, talán az én közbenjárásomra, talán szüleim szoktak le róla. Mindig sugároztak valami szomorúságot, amit nehezen tudnék nap mint nap bámulni, bár lehet, hogy az a szomorúság bennem volt csak és nem a megörökített csendélet, táj, a színhasználat tette azzá őket.
A WOM (World of Mouth) egy a marketing területén használatos kifejezés, laza fordításban szóbeszéd a jelentése. Egy figyelemfelkeltőnek szánt médiakampány internetes megjelenés nélkül ma már gyakorlatilag okafogyottá válik. Ha nem is halálra van ítélve, de pontosan az a célközönség, akinek valójában szánják, nem fogja venni az üzenetet...
Hogy ez miért nem nekem jutott először eszembe?! Pedig már milliomos lehetnék belőle…valahogy a tutibizniszre mindig mások éreznek rá először, de majd trenírozom magamat, hogy megérkezzen hozzám is a világmegváltó ötlet. Annyira egyszerű és mégis zseniális találmány az a heveder, ami a hosszútávon sokszor kényelmetlen, törökülésszerű testtartást hivatott pihentetőbbé tenni.
Régebben már írtunk egy hasonló új-zélandi Monorail - SPT(Maglev) tervről, amit az olvasók meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadtak. Most itt van egy másik elképzelés. Elisa Sayuri Freitas Irokawa és Rafael Osmar de Oliveira e Costa 60 méterrel a város felett lebegő tömegközlekedési koncepciója...
Városi kertek vagy városzöldítés? Közösségi erővel vagy egyénileg magokat szórva? És hogyan tudok én is ilyet csinálni vagy csatlakozni? A Szövetség az Élelmiszer-önrendelkezésért szervezésében folytatódik a Kapára Kaszára esték 2010-es beszélgetéssorozat.
Program: Részletek a „Közösség ereje- Hogyan élte túl Kuba az olajválságot” c. filmből, majd beszélgetés meghívott vendégekkel a budapesti kezdeményezésekről, kapcsolódási lehetőségekről.
Meghívott vendégek:
Időpont: 2010.04.20. 18:00 - 20:00
A rendezvény ingyenes, de hogy tudjuk hányan leszünk, ha van kedve jelezze a Facebookon.
Még pár infó...
Szüleim szerint, gyerekként előszeretettel fúrtam lyukakat a falba az ujjammal és a máshol elérhető fűrészporos tapétafelületekről is kedvemre kapargattam le a kidomborodó részeket, egyéb változatainak faltól elvált részeit pedig örömmel tépegettem fel, de most már biztos vagyok benne, hogy akkor is a Light Form világítás egyik mozdulatsorára treníroztam magam.
Neked mi jut eszedbe japánról? Nekem nagy hirtelen ezek…
…evőpálcika, szusi, tatami, o-bentoo (klasszik dobozos ebéd), Kurosawa, Fuji, szaké, gésák, dzsindzsa a sintó szentély, manga, a kabuki színház, ha még valaki emlékszik rá: Kobayashi Kenichiro...
Mi az? Gyakran megtalálható a sarki büfében, oldszkúl presszókban, talponállókban, vagy a pincék rejtekén? A csocsó… van egy megmagyarázhatatlan képessége az érzelmek és emlékek generálására, a fiatalságunk felidézésére, a legextrémebb társadalmi osztályok összekovácsolására. Az olasz Adriano Design fejlesztésében végre modern és ízléses külsőt kapott a generációk játéka. Teckell névre hallgat a kollekció, mely új életet lehel a csocsóba, továbbörökítve legjobb tulajdonságait, elegáns design darabként becsempészve azt a mai generációk életterébe, lakásába és az egy fokkal igényesebb ellátó egységek enteriőrjébe is.
A PAKSBAB (Pakistan Straw Bale and Appropriate Building) egy non-profit szervezet, mely a 2005-ös Észak-Pakisztáni földrengésre válaszul jött létre. Küldetésük, hogy az általuk alkalmazott olcsó szalmabálás megoldással, illetve más megfelelő építési módszerekkel alkalmazkodjanak a természeti erők hatásaihoz és javítsanak a fejlődő országok lakóinak életén, különös tekintettel a földrengés sújtotta területekre.
Egy kis kreatívkodás sosem árt ilyen esős időben, ezért két cikket ajánlanánk a Nők Lapja Café-ról:
Ezekből a szélforgókból csak úgy árad a vidámság és a jókedv – minket a gyermekkorunkra emlékeztetnek. Különösebb rafinériák nélkül is bohókás dekorációt varázsolhatsz belőlük. Igaz, forogni nem tudnak, de biztosak vagyunk benne, hogy mosolyt csalnak mindenki arcára. Gyorsan elkészíthetők, ezért ajándéknak is jók, akár egy üdvözlőkártyát is helyettesíthetnek. Egy csokornyi vázában is szépen mutat, de egyet-egyet virág mellé is tűzhetünk.
Szóval, ezeket sikerült lencsevégre kapnom a tegnapi „hamufelhőből”…a rádió azt hazudgálta, hogy az, amit most fátyolfelhőnek néznénk aznemaz, ne zavarjon meg senkit, mert a mostani foszlányok a maradék hamufelhő összesűrűsödött maradványai. Így kattintgattam és mivel nem vagyok tudósa a dolognak, nem tudom, hogy valóban az izlandi porszemcséket sikerült elcsípni vagy jól benéztem a dolgokat. Mindenesetre, bár szép volt a naplemente, azért fotóztam már különlegesebbet is. Valaki még? Továbbra is várjuk a különleges természeti jelenségekről készült fotóitokat a manzard.cafe@gmail.com címre.