Nem vagyok nagy festménygyűjtő, ha mégis bekerülne egy-egy darab az enteriőrbe, biztos hogy modern változatai közül választanék. Szüleim lakásában korábban voltak régi képek, melyeket a családban alkotó festő készített, de mára már lekerültek ezek is a falról, talán az én közbenjárásomra, talán szüleim szoktak le róla. Mindig sugároztak valami szomorúságot, amit nehezen tudnék nap mint nap bámulni, bár lehet, hogy az a szomorúság bennem volt csak és nem a megörökített csendélet, táj, a színhasználat tette azzá őket.
Sokan persze odáig vannak csendéletekért, ám nehezen tudnám elképzelni, hogy például az oroszországi székhelyű Geliographic „Art of Innovation” című kollekciójából választanának, hacsak nem fegyvermániások. Attól függetlenül, hogy elvitathatatlan mondanivalóval rendelkezik, mégis felülbíráltam eddigi elképzelésemet... a meglepő részletességgel kidolgozott csendéletek fegyverekkel elegyítése elgondolkodtatott: lehet, hogy mégis inkább a fegyvertelen változatait vagy nagybácsim komor képeit kívánnám vissza, ha pöttyös labdát dobna nekem Dévényi Tibibácsi…
Like it or not?
via: Beautiful Life
