Adott volt a történelem; az utókor számára azt megőrző krónikák, melyek a Szabad Európa Rádió Kutató Intézetének adományai... van két mindenre elszánt testvér, Ivánka Katalin és Ivánka András, jó nagy adag kreativitás (genetikai alapon az erekben csörgedezve), ráadásként képbe kerül egy fiatal tehetséges képzőművész is, Hübler János, aki önmagáról így vall:
„A fény mozgásaként megjelenő tér érzékelésével foglalkozom. Ezt tekintem a legelementárisabb élménynek, minden emberi érzés és gondolat alapjának. A képzelet, mint az érzékelés alapfeltétele mellett a művészetelmélet atmoszférájára és a művészettörténet ismeretére hagyatkozom egyéni művészeti világom kiteljesítésére. A háromdimenziós jelleg megörökítésének vágyát kvázi -komplementer architektonikus kapcsolatokban jelenítem meg. A formálásban a pozitív, aktív elemek egymásráépítésekor keletkezett hiány-terek, üres terek együttes egymásráhatásának jelenségeit vizsgálom. A kétdimenziós kép kifejezésének módjában az önkénytelen, automatikus, mint akarattól független megélése vezérel, a formaadás mintegy önmagától – külső beavatkozás nélkül bekövetkezően kerül bemutatásra."
Közös brainstormingok sorozata, majd elérkezünk a 2010-es évhez, amikor az idei milánói design hét egyik – sajnos igen szerény számú – magyar premierjének egyike, az Ivanka Beton és Hübler János közös munkájának eredménye a Hübler betonasztal, ami a tervezők szavaival élve, az örök tudás egyfajta emlékműve is egyben. A Hübler beton asztal nem a tökéletes dizájnról vagy a beton mint anyag felhasználásának virtuozitásáról szól. Inkább arról, hogy a könyv, mint a tudás örök és klasszikus közvetítője, milyen módon tudja egy anyagában kemény és monolit szerkezet struktúráját folyamatos változtatásra kényszeríteni...
"margitkámaranyom" nevű kedves olvasónk jóvoltából -hálásan köszönet-, további képek :
via: contemporist
