Darqo csodálatos őszi HDR fotó és time-lapse válogatását követően most egy építészettel kapcsolatos ámulatba ejtő hírrel szeretném továbbra is tátva tartani a kedves olvasó száját.

Az utóbbi évek egyre több és merészebb parazita-építészeti koncepciói közül Stephane Malka párizsi La Défense/Grande Arche-féle elgondolásáról már sokat lehetett olvasni a különböző tematikus oldalakon...

A múlt heti félresikerült, Perseidák meteorrajról készült majdnemvideó után érdemes elmerülni az alábbi válogatásban, melyben az említett felvételhez hasonlóan time-lapse technikával készült videókat válogattak össze a lelkes bloggerek. Mindegyik tipikus példája annak, hogy ha csak átvitt értelemben is, de hogyan repül el mellettünk az élet...Egy itt, többi a folytatásban.

Az első Tom Lowe készülő "Southwest Light" című filmjének részlete.

„Férfi vagyok! Az illatom is férfias...”

Még mielőtt a kedves olvasó gyomra felfordulna és vidám szökdécselések közepette támadná be a legelső útjába kerülő piszoárt, be is fejezem gyorsan ezt az ultramacsó dumát. Viszont az lenne a kérésem maradjunk még néhány perc, de legalább a hír erejéig a férfisorsokat oly sokszor megkönnyítő „nagyonhasznos” kis szaniter elem mellett!

Egy pilóta napszemüveg vagy egy Canon 24-105 mm objektív hétköznapi használati tárgynak tekinthető, semmi különös, illetve figyelemfelkeltő nincs bennük. A Manzárd „hónap legőrültebb designja” verseny két győztes pályázója augusztusban azonban nem az, aminek látszik! Érdemes más funkciót adni nekik, és máris érdekessé válnak. Vannak, akik így cselekedtek, mi pedig közzé tesszük mindenki örömére...

Mint remélhetőleg köztudott, a mellrák a nők leggyakoribb daganatos megbetegedése, ám a korai felismerés, a technika és a kezelési lehetőségek gyors ütemű fejlődése lehetővé teszi a megbetegedések túlnyomó részének gyógyítását. Hazánkban is neves kampányok léteznek az Avon séta vagy az Egészség hídja összefogás képében, ami alkalmanként rengeteg embert mozgat meg, illetve hívja fel a figyelmet a téma fontosságára. Létezik azonban más megközelítés is, ami a könnyed hozzáállásból, a vidámságból fakadóan még több emberhez juttathatja el a megfelelő információt. A YouTube egyik üdvöskéje manapság -azt hiszem joggal- a Pink Glove Dance, melyben az oregoni Providence St. Vincent Medical Center mintegy 200 munkatársa táncol önfeledten Jay Sean „Down” című slágerére. A videó futótűzként terjed, több mint 11 millió ember látta már szerte a világon és olyan neves tévécsatornák is bemutatták, mint a CNN, ABC World News Charles Gibsonnal, Fox & Friends, a Fox News Network nemzeti reggeli show-ja, valamint több mint 100 helyi televízió szerte az országban.

Minden a Medline, az ország legnagyobb magánkézben lévő orvosi eszközöket gyártó- és forgalmazó cég vállalati irodájába vezethető vissza. Az elmúlt öt évben a Medline csaknem fél millió dollárt adományozott arra, hogy az oktatást és ingyenes mammográfiai vizsgálatokat támogassák, de szerették volna, hogy az emberek többet beszéljenek a mellrákról és a korai felismerésének fontosságáról. Első körben a kampány csak a rózsaszín kesztyűkről szólt, minden egyes eladott darab árából 1 dollárt adományoznak a National Breast Cancer Foundation számára, aztán rájöttek, hogy önmagában ez még sajnos nem elég; lehet akármilyen rózsaszín az a kesztyű, ha az emberek nem tudnak kampányról. Aztán jött az isteni szikra, valamelyik kreatív ember fejéből kipattant az ötlet, hírverés gyanánt a YouTube tökéletes megoldás lehet (kis hazánknak van még mit tanulni ezen a téren), kellene valami vicces, valami kedves, egyszerű és hétköznapi. A tánc mellett döntöttek, a dolgozók pedig szívesen vállalták a feladatot. A végeredmény a videóból kiderül. Szeretem! (A találatot köszönjük Vitkolczi Ildikó barátnőnknek!)

Kár, hogy mikor éppen elkezdjük búcsúztatni a nyarat, akkor fedezünk fel olyan érdekes kezdeményezésekről szóló híreket, mint a New York-i köztéri kuka-úszómedencék ötlete. Az amerikai metropoliszban élőknek már nem újdonság ez a lehetőség, hiszen a „swim on the street” mottóval indított nagy össznépi csobbanást második éve rendezik meg a szervezők - a New York-i Polgármesteri Hivatal és a Department of Transportation vállalat - hatalmas sikert aratva a lakosság körében.

Számtalan esetben tapasztalhatjuk, hogy az autó fanatikusok mire képesek, ha mániájukról van szó. Alkatrészekből készült berendezési tárgyak, ágyak, kanapék és még hosszasan sorolhatnánk. Stuttgartot és környékét kétségtelenül nagymértékben befolyásolja az autóipar, aminek egyik velejárója, hogy speciálisan a rajongóknak szánt hotellel próbálnak vendégeket csalogatni a városba. A V8 Hotel egy négycsillagos létesítmény, mely a régi böblingeni repülőtér korábbi irányítótornyának belsejében került kialakításra 34 szobával, amiből 10 saját, egyedi designt kapott. Ahogy a képeken is látszik, vannak kellemes, modern bauhaus stílusú szobáik, ahol az autós dekoráció még nem lövi ki a biztosítékot, de szerepelnek a kínálatában olyan extrán felszerelt különlegességek is, mint az autósmozi hangulatú szoba, ahol egy Cadillacből átalakított franciaágyból nézhetjük a vetítést vagy például az autómosó nevű szoba, ahol egy W108-as, régi S osztályú Mercedesből van az ágy az éjjeliszekrény fölött mosókefékkel. A 120 négyzetméteres Zeppelin Suite szaunával, a sörfőzde étterem, plusz további stílusos éttermek a Meilenwerkben, illetve a bevásárlási lehetőséget biztosító üzletek tökéletes, benzingőzös kikapcsolódást biztosítanak, éjszakánként több mint 60 ezer forintnak megfelelő euró árért/szoba.

Nem terhelünk senkit így péntek kora délelőtt, inkább csak ajánljuk mindenki figyelmébe Benjamin Reece videóit, melyeket a Fifty People One Question projekt számára készít. Egyszerű emberek egyszerű álmairól szólnak a videók a világ számos pontján, mi pedig kérünk valamit: mindenki tegye fel magának ugyanezeket a kérdéseket, mert a céltudatosság még nem ártott senkinek. Ha megvannak a ti válaszaitok, szívesen olvasnánk a kommentekben! (Ha kíváncsi vagy a New York-i emberek válaszára, valamint a londoniak és brooklyniak válaszára arra a kérdésre, hogy "hol szeretnél felébredni holnap?" a folytatásban megtalálod.)

Mit kívánsz a nap végére? - New Orleans

A zenét a Four Tet Unspoken és Slow Jam című dala szolgáltatja.

Ha egy társaságban vagy baráti összejövetelen szóba kerül a művészet nyilvánvaló, hogy a téma végtelen mélysége miatt órákig tartó intellektuális csicsergés veszi kezdetét, viszont ide a rozsdás bökőt - most annyira nem intellektuálisan, a gigámra mutogatok - hogy az a fajta művészi önkifejezési forma, amit a francia Anastasia Elias a portfóliójába tartozó festmények, kollázsok vagy tusrajzok mellett unikumként képvisel, egészen biztosan nem jutna egyetlen a beszélgetésben résztvevő eszébe sem!

Tisztában vagyok azzal, hogy hihetetlenül megoszlanak a vélemények a mostani poszt témájául kiválasztott ház építőanyagával kapcsolatban, és beismerem még én is némi fenntartással közelítek hozzá. Az egyik -nem szeretem oldal- konzekvensen és kitartóan hangoztatja ellenvéleményét, miszerint a beton épületek: túl drámaiak, nyomasztóak, ridegek, ijesztőek, nyersek, színtelenek, sötétek, semmi otthonosság nincs bennük, megáll a gyerek a fejlődésben, és egyébként is szó sem lehet róla...

Stan Kehoe vicces kedvében volt és az észak-koreai néphadsereg propagandavideója alá egy kellemesebb hangsávot kevert. Funky Get Down Dzsucse Party, éljen a művészi szabadság így a nyárzáró, utolsó előtti kánikulai napon!

A blog történetében (egyelőre) nem volt még egy olyan művészeti csoport, akiről ennyiszer írtunk volna, de nincs mit tenni, ha egyszer olyan alkotásokkal teszik az emberek hétköznapjait szebbé, érdekesebbé, különlegesebbé, mint mondjuk az előrecsomagolt vertikális kert, a lebegő fénylények vagy most éppen a műanyag madárfészkek és madarak kolóniája. A Luzinterruptus spanyol művészeti kollektíva legújabb projektjében 130 darabot helyezett el belőlük a madridi Calle Preciados bevásárlóutca egyik felújítás alatt álló épületének állványzatán. A kérdésfelvetés jogos: egy épületrekonstrukció alatt csak az egyhangú, szürke, fenyegetően sok fémrúd, védőháló vagy óriás reklám kombinációja „díszítheti” az adott területet?! Az Urban Nests installáció egyértelmű és határozott nemleges választ ad a kérdésre.

Május közepén a viszonylag nagy hírverés közepette mi is beszámoltunk a Színes Város projektről, de azóta túl nagy a hallgatás a kezdeményezés körül, pedig az alkotók nem álltak meg a kivitelezésben. Érdekelt, hogy hogyan haladnak, ezért kisebb utánajárás után kiderítettem, a Victor Vasarely ihlette Színes Város koncepció nyomán célul kitűzött három budapesti forgalmas csomópont új köntösbe öltöztetése hamarosan befejeződik. Valószínűleg sokan élőben is megtapasztalták már, még többen nem látták, hogy a Flórián téri aluljáró májusi arculatváltása után júniusban az V. kerületi Tűzoltóság épületének Károly körútra néző fala is teljes egészében megújult, illetve a Moszkva téri munkálatok hamarosan szintén befejeződnek. A képek önmagukért beszélnek, jó volna még több ilyet látni, és persze nem csak Budapesten. Az alkotófolyamatról készült fotókat, illetve videót a folytatásba rejtettük.

BREAKING NEWS! Kedves Mindenki! Jóvoltotokból, segítő szavazataitokkal bejutottunk a Goldenblog 2010 Komplex kategóriájának Top50-es listájára a Manzárd Caféval, amiért hálás köszönet jár nektek!!! Amennyiben "zsűritagnak" is jelentkeztetek a szavazatotokkal, már kaptatok egy értesítőt, melyben ismét szavazásra hívnak. Ha itt is dobnátok ránk (az 1-esre kattintva ;), ami a legjobbat jelenti), nagyon megköszönnénk, mert most már a Top10-be jutás a tét! Mindent köszi nektek!!!

Szingapúr és az ott tevékenykedő építészek nem mindennapi kreativitásáról már több alkalommal itt a blogon is beszámoltunk. A most képbe került építmény azonban szerintem az összes eddig bemutatott példát -filozófiájában mindenképpen- übereli.

A tulajdonos egy olyan otthont szeretett volna, ahol dominálnak a természeti elemek, elsősorban a szél és a víz. Mivel arrafelé mind a kettőből van bőven, ezért túl nagy rizikót nem kellett a tervezőnek bevállalnia, amikor rábólintott a kérésre.

"A kurzor a számítógép felhasználói felületének egyik képességét megnevező fogalom. A beviteli eszköz (például egér vagy billentyűzet) aktuális pozícióját jelöli valamilyen módon az adott felületen. Az egérmutató, ami általában egy nyíl, amely a képernyőn mozog, ha a felhasználó mozgatja a egeret..." 

Az Urban Cursor egy méreteiben valamivel nagyobb, hozzávetőleg három fő számára kényelmes alternatív pad, funkciójában viszont közelítőleg megegyező köztéri objektum, és egy túlméretezett 3 dimenziós számítógépes kurzor nyíl formáját másolja le.

Egy amerikai székhelyű nemzetközi emberjogi szervezet, a Gill Foundation - Born Different című zseniális kampánya a hátrányos megkülönböztetésről, általános és vészesen alacsony fokú tolerancia küszöbökről, elfogadásról, beteges faj-és genetika elméletekről, meg persze annak elszomorító hatásairól egy olyan kutyus szemén keresztül, akinek mindössze annyi a bűne, hogy másnak született és aki talán nem is véletlenül a Norman névre hallgat.

Első ránézésre rendkívül unalmasnak, snassznak tűnik az a teaszett, amit Jo Westrop tervezett diplomamunkaként a University of Brighton 3D Design kurzus elvégzése után. Tulajdonképpen zsákbamacskát árul az ezüstös bevonatú The Cuppa Luck készlettel, melynek darabjai akkor válnak érdekessé, amikor a sorsjegyekhez hasonlóan megkopik a nyereményt rejtő, lekaparható felület. Alatta ugyanis a brit vizuális kultúrára jellemző kontrasztok, formák és színvilág található. Miután a vásárlónak fogalma sem lenne, hogy mit vásárol, hogy vajon tetszik-e neki a rejtett mintázat, elég rizikós vállalkozásnak tűnik a koncepció.

Múlt héten nagy meglepetésben volt részünk, a Főtáv Zrt. részéről érkezett meghívó egy sajtótájékoztatóra -a blog életében először-, köszönhetően annak, hogy számos esetben írtunk a panel, illetve egyéb homlokzatok felújításával, művészi kifestésével kapcsolatban (akit érdekel itt, itt, itt olvashatja a korábbi bejegyzéseket). A tegnapi délelőttön olyan illusztris társaság, mint például az mtv1, Hír Tv, ATV, Népszabadság (elnézést azoktól, akiket nem említettünk, de csak ők voltak „láthatóak”) sajtóképviselői között szerepelhettünk meghívottként, ami számunkra nagy megtiszteltetés!

Nagyon nehezen hihető, hogy a most következő színes fotók nem pár napja és nem egy filmforgatás alkalmával készültek, pedig Szergej Mihajlovics Prokudin-Gorskii (1863–1944) az Orosz Birodalom és II. Miklós cár támogatásával 1909 és 1912 között készítette el őket egy speciális kamera és utómunkálatok segítségével.  A 10-es képre külön felhívnám a figyelmet magyar vonatkozása miatt! A kiváló minőségű háború előtti békebeli képek megdöbbentőek, mintha el sem repült volna az a 100 év…Vigyázat, órákig el lehet nézegetni!

Rubik Ernő találmánya, a Rubik-kocka 300 millió példányban kelt el, s ezzel minden idők egyik legsikeresebb játékának számít. Kismillió változata közül a már nem új keletű, mégis magával ragadó Rubikkubizmus mozaikjai keltették fel a figyelmemet, melyet egy bizonyos Invader nevű emberi lény készít. Ez a bizonyos Invader 1998-ban futott be, amikor elárasztotta Párizst a klasszikus Space Invaders videojáték figuráinak mozaikjaival, majd ennek sikerén felbuzdulva további 35 várost fertőzött meg képeivel, köztük Londont, New Yorkot, Melbourne-t és Tokiót. Maga sem gondolta volna, hogy végül a londoni Lazerides galériában árulják majd műveit, más híres utcai művészek alkotásaival együtt. A Rubikcubism szót is ő alkotta, bár a fordítás nem teljesen helyes, hiszen a kubizmus szót a „cubes”, azaz kockákra vezeti le, ráadásul inkább nevezhetjük pop-artnak mintsem kubizmusnak a műveit. Egy kis számítógépes előtervezés után többek között olyan ikonikus alkotásokat dolgozott fel, mint Andy Warhol Cambell levese, Jack Nicholson gyilkos tekintete a Ragyogásában vagy éppen Leonardo da Vinci Mona Lisája.

Közvetlen környezetem pontosan tudja, hogy nekem egyszer lesz a Nissan Qashqai-om, amiért sokan kővel dobálnának, mások megértenek és most, hogy a Nissan tovább folytatja az „Urbanproof” reklámsorozatát a Nissan Qashqai crossoverrel, ráadásul az egyik kedvenc reklámom, a Sony Bravia pattogó labdáit parodizálja bowling labdákkal, rommá törő autókkal, a lelkesedésem nem csökken! A Cokpit Don't Wait című zúzós dala is remek kiegészítő, úgyhogy egy szavam nem lehet, továbbra is akarom azt az autót…

Emlékeztetőül a Sony Bravia reklám, ha valaki elfeledte volna...

via: the inspiration room

Mai épületmustránk alanya most nem egy álomvilla datolyapálmákkal valahol egy trópusi szigeten. A São Paulo művésznegyedében emelt Harmonia 57 a Triptyque Architecture előremutató kísérlete egy teljes egészében önfenntartó mainstream, annak is a progresszívabb vonalát képviselő élő, lélegző organikus épület létrehozására. A 3+1 szintes, sokak szerint minden bizonnyal egy torzónak tűnő lakó-stúdióház homlokzata valóban nem az átlagos és valljuk be meglehetősen unalmas képet mutatja.

A legtöbb ember mindig nosztalgiával gondol vissza a gyerekkorára, szomorú tekintettel meredve a semmibe. Ha tehetné, azonnal visszabújna gyerekbőrébe és újraélné a meghatározó élményeket. Én sosem voltam ilyen, mindig idősebb akartam lenni annál, ahány éves voltam éppen. Számomra a gyerekkor egy kötelező folyamat része volt, aminek a végén „érett” felnőttként bármit megtehetek majd. Mindig 30 éves akartam lenni, mert azt éreztem, hogy a 30-as éveim hozzák el azt, amire vártam. Most, hogy a 31-hez közelítek szélsebesen, visszaigazolódni látszik a korábbi érzés lényege és fontossága, jóleső pöffeszkedéssel élem meg a koromat és várom, hogy mit hoz még az élet. Persze a nálam idősebbek mindig be akarják bizonyítani, hogy majd később másként fogok gondolkodni, de azt majd meglátjuk akkor.

Ahhoz, hogy kellemes legyen a nap, néha bármilyen apróság, akár egy szín, egy hang, egy dal, egy mosoly vagy a remény elegendő. A The Day Almost Flew By stop-motion rövidfilm ékes bizonyítéka annak, hogy miért nem érdemes vitatkozni azzal a módszerrel, ahogy az élet el akar vezetni a célunkhoz (akár a szerelemhez). Olykor egészen különös formáját választja, amit David Blue Garcia egy Canon 7D fotómasina, egy alakváltó origami madár, illetve a két főszereplő, Blake Buesnel és Stephanie Hunt, valamint az aláfestőzenéért felelős Brian Satterwhite segítségével mutat be számunkra. Lélekmelengető napi inspiráció!