Nem csak nálunk van Critical Mass. Igaz, Antony Gormley angol installációs művész, szobrász Critical Mass című alkotása más mondanivalóval bír. Az 1950-ben született Gormley régészetet és művészettörténetet tanult. Művészeti tanulmányainak megkezdése előtt négy éven keresztül végigutazta Ázsiát: 1971-től megfordult Afganisztánban és Irakban, Iránban és Sri Lankán. 1980-óta állít ki rendszeresen, munkáinak szinte kizárólag az emberi test a témája. Legújabb installációja a korábbiakhoz hasonlóan most is életnagyságú öntöttvas testekből áll. A 60 darab férfi alak karjaikat szorosan testükhöz szorítva fekszik, összehúzott térdekkel görnyed vagy éppen lábat emel, gondolkodva ücsörög. A tehetetlen, megmerevedett lények nem nyújtanak túl vidám látványt, de ha valakit érdekel, 2010. szeptember 26-ig az angliai De La Warr Pavilion tetején megtekintheti őket.

404 error! File not found! Ha van olyan a Föld nevű bolygón, aki még nem szembesült a világhálón bóklászva ezzel az üzenettel, az minden bizonnyal éppen most tervezi egy számítógép beszerzését vagy magasról tojik az egész „www” kiszera méra bávatag nyújtotta végtelen lehetőségekre.

Engem is lepett már meg nem egyszer ez az üzenet, például olyan évek óta napi rendszerességgel látogatott könyvjelzős oldalra való érkezéskor, ami tíz órával korábban még simán bejött. Az esetek döntő többségében aztán egy már másodszorra is halálosan idegesítő és unalmas kép fogadja a hoppon maradt júzert.

Úgy tűnik, hogy a magyarok a világ bármelyik pontján megállják a helyüket! Akire most büszkék lehetünk, Szabó Tibor magyar származású úriember, aki augusztus 14-én megnyerte a kanadai Ontarióban megrendezésre került Clovermead Bees & Honey, Bee Beard Competition-t. A különleges versenyen a szabály egyszerű volt: az nyerhetett, aki a legnagyobb, méhekből álló szakállat képes magára applikálni. A Beebearding története az 1700-as évekig vezet vissza, amikor egy angol méhész felfedezte, hogy szakállat tud magára varázsolni, ha a méhkirálynőt valamilyen módon a nyakára erősíti, majd ebben a szokatlan ruhában parádézott az utcán. Így nem csoda, hogy előnnyel indulnak azok a résztvevők, akik egy kisebb, nyakhoz erősített dobozt viseltek. Szabó Tibor is így tett, ezzel nyerte meg a versenyt, akivel amúgy édesapja szerettette meg a méhekkel. Az idősebb, dr. Szabó Tibor a Budapesti Kertészeti Egyetemre járt, majd 1965-ben tanulni ment Amszterdamba, ahol megismerkedett a méhszakállú nyertes kanadai édesanyjával. Már akkoriban is méhészeti kutatásokat végezett, amit aztán továbbörökített a gyerekeinek. Ma nyolcszáz méhcsaládot tartanak és rendkívül boldog, hogy a fia győzött a versenyen! Mi is büszkék vagyunk rá!

A németországi Karlsruhe-ban született Steven Burke a maga módján harcol a környezetért, számos munkája közül a Poor Little Trees kerül itt kiemelésre. A maga nemes egyszerűségében szívszorító alkotások a fák szomorúságát jelenítik meg az oly népszerű emotikonokon keresztül. A vizuális kommunikáció területén diplomát szerzett fiatalember 2007-ben saját galériát nyitott Regala néven Sébastien Paquereau-val, jelen pillanatban Délnyugat-Franciaországban él és dolgozik látványtervezőként, de a most bemutatott szegény kis fák ne szegjék kedvét senkinek ezen a kellemesen meleg nyári délelőttön! Aki megteheti, inkább menjen ki a szabadba és simogasson meg pár tölgyet, bükköt, platánt vagy bármelyik fajtát, ami először szembe jön vele...

Úgy indult, mint egy abszurd ötlet. Aztán az idő előrehaladtával nőtt, mint maga a tiltakozás. Ma egy utópisztikus projekt, ami már egészen magasra, pontosan 1071 méterre nőtte ki magát.

A történet röviden akkor kezdődött, amikor a berlini városatyák úgy döntöttek, hogy az óriási légi forgalmat átirányítva a másik, sokkal korszerűbb Schönefeld Airportra, végleg bezárják a város és egyben Európa egyik legrégebbi légikikötőjét a Tempelhof repülőteret. Nem mellékesen afelett a komplexum felett mondták ki a halálos ítéletét, amelyik egyébként a londoni Croydon Airport és a párizsi Le Bourget Airport mellett a kontinens II. világháború előtti három ikonikus repülőterének egyike.

Kedves South Park fanok! Ha igazán különleges szuvenírrel szeretnétek meglepni magatokat vagy szintén rajongó barátaitokat, érdemes ellátogatni az orosz Someteam honlapjára, akik megalkották számunkra a tradicionális matrjoska baba Terrence, Philip és Ike változatát, és ahol a Canadian Park nevű kollekcióból gyorsan lehet rendelni is egyet-kettőt.

A hónap egyik legviccesebb és egyben legmorbidabb designja mindenképpen Florian Jenett és Valentin Beinroth 2003-as színezett, fagyott vízből készült fegyvermásolatának idei, jégkrém formában történű újragondolása. A Freeze! revisited vízből, aromából (kóla, fekete ribizli, medvecukor, cseresznye) és élelmiszer színezőanyagból készült, amit a képek alapján a tesztalanyok örömmel helyeztek szájukba, illetve fogyasztottak el. Amennyiben forgalomba kerül, annak valószínűleg -mint amikor az első próbálkozásnál Frankfurt utcáin helyeztek el belőle 50 darabot- a rendőrök nem nagyon fognak örülni, mint ahogy a gyengébb idegzetű járókelők sem.

Szeretnénk mi is csatlakozni a magunk módján augusztus 20-hoz, és mivel az idei tűzijáték sokkal kisebb lesz (érthető okokból), mint az előző években, ezért szeretnénk megörvendeztetni mindenkit egy randomszerű válogatással a világ nemzeti ünnepeinek, újév köszöntőinek és egyéb eseményeinek tűzijátékaival. Elsőként természetesen a tavalyi magyarországi tűzijátékot ágyaztuk be a posztba, hogy senkinek ne legyen hiányérzete az esti csökkentett módú eseményeket illetően. Garantáljuk, hogy a végére csömörötök lesz!

2009.08.20.Budapest

Nekem -bytheway- feláll a szőr a hátamon, ha egy halaszthatatlan ügyből kifolyólag be kell tolnom az arcomat valamelyik átkozottul fontos hivatal, általában nyomasztóan lehangoló irodájába. Ezeken a helyeken még ma is jellemzőek a 30-40 éves ütött-kopott várótermi műanyagszékek, az itt-ott még bágyadtan pislákoló, szemzabáló szintén több évet megélt neoncsövek. A mindannyiunk által megszokott rendkívül unalmas képhez hozzá tartozik még az órákig megvárakoztatott ügyfelek kedélyjavítására kötelezően kihelyezett pálma, ami az esetek döntő többségében azonban félig elszáradva kókadozik valamelyik sötét, a takarítónéni által évek óta elfeledett sarokban.

Amondó vagyok, hogy tekintsétek meg az alábbi kedves és tanulságos mockumentaryt (gúnyos áldokumentumfilmet), melyben az Oscar-díjas Jeremy Irons narrációja mellett betekintést nyerhetünk a jóravaló műanyagszatyor egyetlen álmába, aki szeretne eljutni az övéi közé a Csendes- óceánba. Veszélyeket rejtő küzdelmes útját a beteljesülésig a Heal A Bay környezetvédelmi szervezet és érdekképviselet fáradságos munkájának köszönhetően élhetjük át, akik így szeretnék felhívni a figyelmet a katasztrofális méreteket öltő kaliforniai műanyagzacskó szennyezésre.

via: boing boing

Az egyik legkülönösebb és legízléstelenebb látnivaló az Egyesült Államokban, a Seattle-i Park Place Market alatt a Post Alley-n található, itt ugyanis az egyik ház homlokzatát temérdek rágógumi borítja. Már az 1990-es évek elején megkezdődött a fal elgumisodása, amikor az embereknek elegük lett, hogy hosszú ideig kell várakozni a színház jegyátvételénél, és nemtetszésük kifejezéseként kezdték el piszkítani. Eleinte kis érméket is hozzáragasztottak, majd azok eltűntek, a rágógumi pedig maradt. A színház dolgozói kétszer is megpróbálták lekaparni az újratermelődő gusztustalanságot, de végül 1999-ben lemondtak erről a tevékenységükről, mikor pont a gumifal miatt növekedett meg a látogatók száma a környéken. A hely turisztikai vonzereje azóta sem csökkent és egyre egyedibb, már-már művészeti kifinomultsággal elhelyezett alakzatok kezdenek kibontakozni a világ egyik legbacilusosabb alkotásán. Meglátogatnád-é?!

Az MCK építészei nem aprózták el! A címben már hivatkozásként megjelölt bőkezű és valóban élhető élettérözönnel ruházták fel a Queens Park House-t, amit teljes joggal nevezhetünk nyitott háznak, hiszen a két szint kb. nagy-alföldnyi területen terpeszkedik el. A tervezés folyamatába a kezdetektől fogva tájépítészeket is bevontak, ennek köszönhető, hogy az épület és a telek vegetációja úgy csúszik egymásba, elmosva a külső és a belső terek közötti határokat, mintha azonos vérkeringés táplálná mindkettőt.

Sajnálom, de Thomas Allen michigani designer és alkotóművész munkáiról, melyben régi könyvek fedlapján a festett/rajzolt alakok körbevágásával 3D-s történeteket mesél el, nekem kicsit a L'art Pour L'art Társulat Winnetou videója jut eszembe, melyet a folytatásban található képek kiegészítéseként, röhögés gyanánt linkeltem, de ez persze nem csorbítja a művész munkáinak értékét. Szegény Allen, ha tudná...

Berlintől alig 22 kilométerre keletre, egy Altlandsberg nevű kisváros idegenforgalmi látványosságát a település egyik kereskedője szolgáltatja. A derék kerékpár üzlettulajdonosok nem sz@rakodotak sokat a cég reklámozásán. Fogták magukat és mindenfajta előzetes koncepció nélkül egyszerűen felhajigáltak az üzlet feletti három emelet magas utcafronti homlokzatra kereken 120 darab (!) bringát.

Bebóduláshoz, egyszerű élethelyzetekben készült, bullet-time hatást keltő mozgóképek következnek a hajtás után, amit állítólag egy Nimslo 3D kamerával követtek el. Órákig el lehetne nézegetni...

Na, kérem szépen, megvolt az össznépi Szigetes Havervagytánc flashmob, és kedves ismerősöm szólt, hogy egy videó már kering róla a neten. Az oldalon olvasható kommentek alapján állítólag ez a változat közel sem adja vissza a valódi élményt (tény), de a Rastinfilm készülő hivatalos videójában majd az "igazi nagy durranások" is láthatóak lesznek. Addig is fogyasszátok egészséggel az alábbi verziót, napi energetizáláshoz éppen megfelel!

Egyik nagyon kedves Facebook tagunk inspirált arra, hogy a trópusokról ugorjunk fel a Tennessee és Észak-Karolina határvidékén magasodó Smokey Mountain hegységbe, a Cherokee indiánok egykori földjére, ahol Tyra és Jeff Armrein jócskán ezer méter fölött épített magának, a hegyi emberek életstílusát és filozófiáját abszolút mértékben tükröző rönkházat pazar kilátással a környező hegyek 1500–2000 méter magas panorámájára.

Zakkant az időjárás? Nem baj, Tomas De Santis aka Montro megtervezte számunkra a tökéletes ruhaneműt, amivel megfelelően alkalmazkodhatunk az éppen aktuális hőfokhoz és közben mi magunk válunk a hőmérővé, ráadásul univerzális a maga Celsius és Fahrenheit mintázatával. A 37 Celsius – 98.6 Fahrenheitből póló változat is készült, melynek darabja 10 dollár, bár értelme szerintem csak a cipzáras változatnak van, ami most „csak” 30 dollárba kerül akciósan. Többet nem is fűznék hozzá, hacsak azt nem, hogy: KELL!

Jay Shafer designer elismert szakértője a miniéletnek, akinek lakása kisebb, mint néhány ember vécéje. A fenntartható építészet és várostervezés mellett elkötelezett Shafer egy 8 négyzetméternél (89 négyzetláb) nem sokkal nagyobb miniházában tengeti mindennapjait a kaliforniai Sebastopolban, és aki saját, Tumbleweed fantázianevű cégén belül 1997 óta gyárt hasonló miniházakat az érdeklődők számára. A kerti épületeknek, tákolmányoknak, szerszámraktárnak, bodegáknak számtalan fajtája közül választhatunk, de az ellenállhatatlan külső, amivel a tervező megáldotta saját találmányát, azt hiszem übereli mindegyiket! Az ára elég borsos, hisz építéssel együtt 38.000 dollárnál kezdődik, de ha magad szereled össze, a költségek is megcsappannak…azért elfogadnék egyet!

Nem láttam, mert éppen felhők takarták az eget, pedig nagyon készültem a múltheti meteoresőre, és úgy tűnik, hogy a vimeo tag, bizonyos Ph Dee sem tudta elcsípni a lényeget time-lapse videójában, pedig ő is nagyon készült rá és még csak felhő sem volt az égen. Saját elmondása szerint rossz döntést hozott, amikor az Anza-Borrego Desert State Park-ban a San Diego-i Borrego Valley Airport közelében tanyázott le. Lehet, én mégis azt mondom, hogy megérte elkészíteni a felvételt, mert ha jobbára csak elhúzó repülőket láthatunk, akkor is lenyűgöző videóban van részünk, tökéletes aláfestő zenével.

via: the daily what

Nem kétséges, hogy Horacio Salinas, ez a New York-i művész igencsak különleges tehetséggel lett megáldva! Azért merem ezt ennyire visszavonhatatlanul kijelenteni, mert én már túl vagyok teljes portfóliójának átböngészésén, és az, aki egy ollóból és egy borotvapamacsból, egy gumikesztyűből meg ragtapaszból vagy egy telefonkagylóból meg egy felhúzható játékprotkóból ennyire zseniálisan beteg humán faktorral tudja felruházni hétköznapi, körülöttünk lévő kacatjainkat, az egészen biztosan kandidálhat a „hivatalosan szpészkadett” megtisztelő címre...

Na, miután a tegnapi -én azért továbbra is bevállalnám- varsói bunker metamorfózissal sikerült jól lesokkolni a közvéleményt, a kedélyek javítása érdekében hanyagoljuk a lengyel nemzeti fejfedőket egy időre (tudja egyébként valaki mi a neve?), és nyomjuk a fejünkbe egy valódi szombrérót, majd vegyünk szemügyre egy gyönyörűen felújított tradicionális haciendát Zorro hazájában, Mexikóban.

Hacienda mustra a hajtás után...

A WWF (World Wide Fund for Nature, magyarul Természetvédelmi Világalap), a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete, amely 96 országban tevékenykedik, és amelyet Sir Julian Huxley brit biológus természettudósokkal és kommunikációs szakemberekkel közösen 1961. szeptember 11-én alapított meg. Magyarországon a WWF alapítványi formában 1991 óta működik, de talán jobban nem is kell bemutatni egy olyan szervezetet, amely a lehető legkreatívabb, legsokkolóbb, legérthetőbb módon magyarázza el az állatvédelem fontosságát. A kínai Dentsu reklámcég Jianyong Zhu kreatív igazgató bábáskodásával még 2009-ben adta ki a sérült tetoválásokat bemutató kampányát, mely egyszerűen és tökéletesen ábrázolja, hogy miért nem érdemes bántanunk az állatokat. Zseniális!

A repülés nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Ha úgy adódott, hogy így juthattam el egyik helyről a másikra, megpróbáltam egyfajta zen állapotba nyugtatni magam és a „fentmarad, fentmarad” mantrát gyakorta mormolni. Végül hozzászokik az ember, de azért ez mégis sok…A hőlégballonok nagyon szépek és érdekesek; a földről nézve, pláne úgy, hogy a világhírű léghajós Christian Brown egy üvegfenekű hőlégballonnal próbál majd új élményeket biztosítani a mazochista utasainak. Brown, aki Sir Richard Branson-nal korábban körbeutazta a világot egy léggömbbel, maga is úgy nyilatkozik, hogy az első út az új léghajón szörnyű volt a pár napja megrendezett 2010-es Bristol International Balloon Fiesta-n. A cikk szerint jövőre bárki számára elérhető lesz, de mielőtt úgy döntenél, hogy kipróbálod, a videót mindenképpen nézd meg!

via: the daily what

Ugye milyen nehéz olyan kerti bútort találni, amit nem kell félteni a kissé szeszélyessé változó időjárásunkban? Szél, monszun, tél, nyár, kétszázfok váltakozik, amivel azt hiszem szépen lassan meg kell békélnünk. Ha lenne kertem, mindenképpen fontolóra venném, hogy olyan berendezési tárgyakat tegyek ki, amit a legkevésbé sem kell félteni, ha megérkezik a menetrend szerinti armageddon. A Gray Concrete pont ilyeneket gyárt, és a kollekcióból én most a klasszikus, három üléses Chesterfield-féle kanapét választottam, ami náluk betonból készült és ami tökéletes mása az eredetinek. Persze ez a berendezési tárgy sem mindenható, ráadásul hamar hólyagosra lehet ülni rajta a fenekünket, de egy hanyagul odavetett párnát még mindig hamarabb le tudunk kapni róla, ha menekülni kell és a szél sem kapja fel olyan hamar a tömör gyönyört. Az áráról a honlapon található email címen lehet érdeklődni.