Pablo Delgado, a manapság Londonban élő mexikói grafikus/street-art művész nem mindennapi ajándékkal lepte meg a kelet-londoniakat. Az utcára kilépve, éppen csak a lábuk elé kell lepillantaniuk, és máris nyílik egy párhuzamos, apró világ dimenziója, melyben a legkülönfélébb helyzetek és karakterek kafkai világa elevenedik meg...
A blog indulása óta eltelt közel másfél évben többször próbáltuk jelezni, hogy nagy örömünkre szolgálna magyar tehetségekről és munkáikról beszámolni itt a blogon. Igaz, ez a felszólítás mindig csak egy adott téma utolsó mondataként szerepelt, és lehet, hogy ezért nem jutott el a megfelelő helyekre. A napi blogmenet mindig a legjobb témák felkutatásával kezdődik, de ahogy már sokszor keseregtünk, kishazánk tehetségei valamilyen okból kifolyólag kevésbé képviseltetik magukat (vagy csak kisebb visszhanggal) a forrásainkként használt számtalan neves gyűjtőoldalon, blogon. Lehet, hogy mi csinálunk valamit rosszul, nem a megfelelő helyeken keresgélünk, de a külföldi művészek, designerek, hétköznapi kreatív emberek munkái sokkal nagyobb arányban ugranak bele az arcunkba, mint honfitársainké. Pedig nem kellene, hogy így legyen!
Nem szeretem a kerti törpéket. Félelmetesek. Hiába tartják róluk, hogy védelmet nyújtanak, szerencsét hoznak, vigyáznak a földbe ásott kincsekre és ásványi anyagokra, engem lesokkolnak álszent mosolyukkal, tömzsi kis testükkel. A zombikat sem szeretem különösképpen. Ők is félelmetesek. De míg az egyik valójában megbújik a kertekben, addig a másik egy jó kis zombishorroros filmnézős este után a maga valótlanságában mindig feledésbe merül. Doug Hudson aka. Dougfx, korábban speciális effektekkel foglalkozó művész etsy shopjában kapható saját készítésű kerti zombitörpéje azonban megtestesíti azt a változatot, amit még akár én is kitennék a poén kedvéért, utálatom kifejezéseként. Kitenném, amennyiben lenne kertes házam. De mivel nincs, a zombitörpe is feledésbe merül. A közel 3 kilós, kézzel festett brutálszobor földből előmászó változatáért itt adhattok ki 39, míg 20 centi magas álló pajtásáért itt 49 dollárt. A folytatásra csak a zombikhoz szokott kedves olvasóink kattintsanak.
Hillary White művésznő leginkább az akril festést részesíti előnyben, de nem veti meg a ceruzával, szénnel, markerekkel, tollakkal történő alkotást sem. A grafikus tervezőként (leginkább a pólókészítés területén) is tapasztalatot szerző festő előszeretettel készít olyan alkotásokat, amelyek a stílusok összekeverésével próbálják manipulálni az embereket. Ikonikus festményekre pingált popkulturális kikacsintásaival, illetve popkulturális ikonok összeeresztésével érte el idáig a legnagyobb sikereket, ami érthető, hiszen ki ne röhögne fel jóízűen, amikor Vincent Van Gogh Éjjeli kávézóján Freddy Krueger tűnik fel, vagy éppen az Óz gyáva oroszlánja helyett a Donnie Darkoból jó ismert nyúl, Frank héderel mindig a sárga úton?
Miroslav Svoboda nagyon-nagyon szeretheti a bort. A borosüvegekből származó, hangszigetelésnek sem utolsó külső parafadugó-burkolatot ugyanis a cseh úriember addig rakosgatta családi házának homlokzatára, amíg majdnem teljesen be nem vonta vele az épületeket. A Mutenice-ben található turisztikai látványosságként is funkcionáló családi fészekre hozzávetőlegesen 180 ezer darab dugó került fel Miroslav és barátnője, Ludmila kezei által.
Szeretem, amikor a művészek szó szerint értelmezik a témájukat. Nincsen semmi ködösítés, gondolkodni való, csak az egyértelműség. A londoni McQueens virágüzlet dolgozói a Holland Virágtanács munkatársaival együttműködve pont ilyet vittek véghez. Nem túlbonyolítva a dolgokat, keresztnevének egyértelműségéből kiindulva liliomokból rakták ki Lily Allen popénekesnő portréképét, múlt hét szombaton tartott esküvőjének alkalmából.
Az Electrolux idén kilencedik alkalommal írta ki nemzetközi ipari formatervező versenyét, az Electrolux Design Laboratóriumot. A 2011-es Design Lab versenyre ipari formatervező szakos hallgatók és friss diplomások (olyanok, akik még nem kezdtek el dolgozni ezen a területen) jelentkezhetnek olyan háztartási készülék tervekkel, amelyek az intelligens mobilitás szellemében készültek. A terveknek természetesen az Electrolux hagyományaival összhangban, a svéd dizájn értékeit is tükrözniük kell. A környezettudatosság, az intuitív és egyszerű használat, valamint az esztétikus megjelenés alapkövetelmény.
Alex Queral egyetemi hallgatóként már hosszú ideje foglalkozott a festészettel, amikor 1995-ben rájött, hogy tehetségét a művészet más területein szeretné kamatoztatni. Ekkor találkozott szembe egy nagyobb darab hungarocelltömbbel, amiből aztán élete első portréját faragta ki. Nem rajongott különösebben ezért az anyagért, ezért az élet úgy hozta, hogy végül belebotlott egy rakás kidobált telefonkönyvbe, ami szerinte csak az újrahasznosításra várt. Mint szokták volt mondani, a többi már történelem.
St. Lucia – a könnycsepp alakú sziget – a Karib-térség egyik leglátogatottabb úti célja, melynek hegyekkel és mély völgyekkel tagolt felszínét esőerdők, vízesések, liánok, hibiszkuszok és orchideák borítják. A Piton-hegyek ikercsúcsai a világörökség részeként pedig méltán váltak a sziget jelképévé. Az angol, francia, afrikai és karibi kulturális hatásoknak köszönhetően egészen egyedi légkör fogadja a turistákat a szigeten, Castries, a sziget fővárosa és egyben kereskedelmi központja pedig történelmi látványosságokkal és barátságos piacokkal várja az idelátogatókat.
A képeken látható „Stacks” nevű könyvespolc installációt David Harper művész, geológus, kutató-és környezetvédelmi tervező készítette, visszahelyezve a természetbe azt, ami ennek megléte nélkül létre sem jöhetett volna a teljes átalakulás után. A hangulatos, környezetvédelmi felhangokkal megfűszerezett szabadtéri alkotást William Shakespeare – Ahogy tetszik című művények „Könyvem lesz itt minden fa, Rozalind” sora ihlette, és a New York államban található Cazenovia 104 hektáros köztéri szoborparkjában, a Stone Quarry Hill Art Parkban került kiállításra. Harper 1982 óta készít helyspecifikus kültéri szobrokat, az Egyesült Államokon kívül Mexikóban, Kanadában és Írországban is szerepelt már műveivel. A festők, fazekasok, táncosok, zenészek, takácsok, és írók munkáival fűszerezett, egyedülálló természeti környezetben kialakított szoborparkot immár második alkalommal lepte meg sajátos alkotásával.
Paul Chojnowski egyáltalán nem az a fajta, aki hagyományos eszközökkel készítené el egyedi alkotásait. A New England-ben született festő, művészettörténész ugyanis munkája során az alapanyagként használt papírt és fát megégetve „pingálja” városképeit, csendéleteit, portréit. A karrierjét a 80-as években kezdő művész hosszú ideig csak falemezekkel és viasszal zsonglőrködve próbált eredményeket elérni, aztán a 90-es évek elején egy véletlen folytán fedezte fel és kezdte el alkalmazni ezt a szokatlan technikát. A különleges folyamat minden esetben az aktuális anyag különböző erősségű benedvesítésével kezdődik. Minél nedvesebb egy terület, annál lassabban ég, vagyis szenesedik, úgyhogy valójában vízzel festett, tűzzel láthatóvá tett művekről van szó.
Bár most úgyis (remélhetőleg) mindenki a szerelmével, családdal, barátokkal, haverokkal hosszúhétvégézik, nyaral, bulizik, pihen és be sem kapcsolja a számítógépet, mi azért bepróbálkozunk egy válogatással. Csendben, hogy ne zavarjunk senkit, benéztünk barátaink blogjába, amolyan lassított üzemmódban, és most sem kellett csalódnunk!
A NIKE nem más, mint egy divat alapú kulturális jelenség. Mark Parker a cég nagymestere, akit egyébként a szakma 2010-ben az év cégvezetőjének választott, és aki visszahúzódó természete miatt megkapta a legalább ennyire értékes anti Donald Trump érdemrendet is, meg hab a tortán.
A Glue Society egy független kreatív kollektíva, akik Sydney-i és New York-i tagokkal egyaránt rendelkeznek. Munkájuk felölel mindent, ami a televíziós hirdetések, kereskedelmi-és nyomtatott reklámok, filmrendezés, grafikai tervezés, művészeti kiállítások, élő események, videóinstallációk és szobrászat témakörébe tartozik. A rengeteg érdekes, polgárpukkasztó alkotással rendelkező 1998-ban alakult csapat azon kevesek egyike, akik egyensúlyt próbálnak teremteni a művészet és a kereskedelem között. Legújabb ötletüket a dániai Aarhusban június 2-tól egészen július 3-ig megtekinthető Sculpture by the Sea című szabadtéri szoborkiállításra valósították meg, amely a dán trónörökös ausztrál feleségének kezdeményezésére már másodszor kerül megrendezésre ezen a helyszínen. Az „I Wish You Hadn’t Asked” című installációban elkészült lakóház belsejében percenként 200 liternyi víz záporozik a betévedőkre.
Azért, mert valaki egy adott helyzetben a képzeletet vagy a valóságot csak az egyik vagy csak a másik értelemben veszi számításba, egy további helyzetben még azzal ellentétes értelemben is számításba veheti. Aki azt vizsgálja, hogy a képzelet mennyire képezi le a valóságot, az a vizsgálat során külön fogja választani a képzeletet és a valóságot. Ettől azonban még tudhatja azt, hogy a képzelet maga is a valóságban található.
Az 1895-ben útjára indított Velencei Biennálé a világ egyik legelismertebb, legrangosabb kulturális eseménye, művészeti óriásfesztiválja. Az idén 54. alkalommal megrendezett kiállítás főkurátora, Bice Curiger svájci művészettörténész az eseménynek az ILLUMInations –ILLUMInazioni címet választotta, ami állítása szerint arra utal, hogy mennyire fontos a hasonló törekvések megjelenése a mai világban. Ebben az évben az egyik legnagyobb visszhangot a Puerto Ricó-i művészduó, Jennifer Allora és Guillermo Calzadilla orgonába passzírozott bankautomatája váltotta ki, amely minden egyes pénzfelvételnél különböző (nem túl kellemes) dallamokat játszik. A kiállító amerikai pavilon megbízottja, Lisa Freiman szerint az első három nap után újra kellett tölteni az automatát 100.000 euróval, mert a vendégek háromszor-négyszer több alkalommal használják a különleges lehetőséget az átlagos olasz bankomatoknál.
Hogyan lehet hullámpapírból lámpát, bicikli kerekének javított gumibelsőjéből bővíthető gardróbot, teszkós bevásárlókocsirészletből kabáttartót készíteni? Michael Konstantin Wolke kölni székhelyű német designer munkáit elnézve a válasz egyszerűnek tűnik. Mindenképpen érdemes elkötelezett környezetvédőként gondolkodni, valamint nem árt némi tehetség és kreativitás sem. A szóban forgó fiatal tervező ezeknek persze mind-mind birtokában van. Deutzer Studio nevű irodájában, kutatási-és fejlesztési laboratóriumában a környezettudatosság számtalan formáját vizsgálja, és nem kevés kézügyességgel, illetve egyedi látásmóddal, a mások által kacatként eldobált alapanyagokból praktikus és mindennapi használati tárgyakat készít.
A Dedegumo órakészítéssel foglalkozó márka a régi, császári Japán fővárosában, Kiotóban kezdte meg működését. Itt az ipar főleg a kisméretű vállalatokra támaszkodik, amelyek nagy része hagyományos japán kézművesipari termékeket készít, így nem csoda, hogy a Dedegumo ebből az alapállásból kiindulva, az ősi hagyományokat próbálja egyesíteni a kortárs, modern japán designnal. A Kiotóban jelenleg 3, míg New Yorkban 1 üzlettel rendelkező márka teljesen egyedi, steampunk hangulatot árasztó órái minden esetben magasan képzett mesteremberek hanyagságot nem tűrő kétkezi munkájával, bonyolult technikákkal és eljárásokkal készülnek. Már írtam a Mikulásnak!
Valószínűleg sokan ismerik a klasszikus történetet, amely arról szolgáltat adatokat, hogy mi lenne, ha a világ csak egy 100 lelket számláló faluból állna, és gyanítom, hogy a manapság egyre népszerűbb infógrafikákat sem kell bemutatni az olvasóknak. Miután az interneten keresztül a legkülönbözőbb forrásokból összegyűjtött adatokkal sokkolta magát, Toby Ng koreai designer úgy döntött, hogy summázza az ott talált információkat, és újra elmondja a történetet más, kreatív, egyszerű és könnyen értelmezhető módon. A 20 illusztrációt tartalmazó sorozatával 2009-ben elnyerte a Red Dot Award, GDC 09 Awards, a Nemzetközi Formatervezési Verseny és 2010-ben a HOW Nemzetközi Formatervezési Verseny díját is.
Elmaradhatatlan bloglapozónk 14. állomásához érkeztünk. De ti már ezt biztos sejtettétek, annyira rendszeresek vagyunk, hogy. A folytatásban mindenféle jóságot találtok, a világ minden pénzéért se hagyjátok ki.
Mattia Trotta 31 éves vicenzai gépészmérnök, továbbá szenvedélyes dobos szakértelmét és szerzett tudását 2002 óta már nem egy gyár, hanem saját kézműves műhelyének falai között kamatoztatja, ahonnan elképesztő formájú és méretű szobrok kerülnek ki a keze alól. Egyedülálló alkotásainak egyik különlegessége, hogy az alapanyagként használt ipari mennyiségű acéldrótsodrony(szövevény) nem a megszokott ívhegesztő segítségével alakul át néhol bizarr műalkotássá.
Meglehetősen furcsa, egyedi és nem minden esetben kényelmes megvalósítást választott az amszterdami székhelyű Studio Pepe Heykoop, a bútoripar által végtermékkén kidobált bőr és néhány régi bútor újrafelhasználására. Első pillantásra nehezen eldönthető, hogy hogyan kellene reagálni lakberendezési tárgyaik szervezetlennek, kaotikusnak tűnő rongyos, öregecske hangulatot árasztó bevonatára. Messziről úgy tűnhet, mintha valami aszály által sújtott területről szabadították volna rá az emberiségre a véletlenszerű mintával megáldott darabokat, vagy mintha egy drasztikus diétán átesett bútorkollekciót látnánk. Szépnek egyáltalán nem nevezném, ellenben különlegesnek mindenképpen, és a környezettudatosságért plusz pont jár. Like it or not?
Éppen leszokóban vagyok a dohányzásról. Nekem kánehéz, úgyhogy valóban igaz az a kis szlogen a dobozokon: Ne szokj rá, mert nehéz leszokni. Ilyenkor mindenféle segítő szándékú jóságot lehet olvasni, amelyek közül néhány totális ellentéte a másiknak. Csak egyik pillanatról a másikra. Csak fokozatosan lehet letenni. Persze mindenkinél más a tökéletes módszer. Azon gondolkodtam a Flussocreativo nevű olasz cég legújabb ötletét elnézve, hogy tökéletes megoldás lehet a fokozatosság hívei számára! A Vizio fantázianévre hallgató gyertyahamutartó leírásában olvasható maximális használati idő alapján csak ki kell tűzni egy napot, és addig engedélyezni magunknak a bagózást, amíg el nem fogy a hamutartó. Ötletes!
A 80-as években sokunknak volt olyan játéka, melyben tűk, pöckök százaiból, ezreiből lehetett különböző lenyomatokat hagyni (a neve az istenért nem jut eszembe). Lucinda Jane Guinness aka Lulu Guinness divatkiegészítőket tervező brit hölgy ennek a 3D-s játéknak az alapjait használta fel legújabb installációjában, melyet a Clerkenwell Design Week-en mutattak be.
A MOME line design műhely szívügyének tekinti a Dunával kapcsolatos projekteket. A Duna szoros közelségében élünk, mégis szükség van rá, hogy folyamatosan aktualitást adjunk neki – workshopokkal, eseményekkel, publikációkkal. Tudatosítanunk kell, hogy a Duna-kérdést nem szűkíthetjük kizárólag Budapestre – sőt, az országhatáron túlra is érdemes kitekintenünk, felhívni a figyelmet más országok vízparti fejlesztéseinek tanulságaira.