Szabó-Lencz Pétert a festészet mellett a művészet egyéb ágai is mindig érdekelték. A zenét és színészmesterséget is tanult 29 éves művész saját elmondása szerint, a kellő önbizalom vagy az önmagába vetett túlságosan is kevés hit miatt, a művészeti pálya helyett inkább követte az egyik haverja példáját, és beiratkozott egy cukrásziskolába. A képzőművészetet autodidakta módon tanulta, miután pár hónapos angliai tartózkodás és az áttörést hozó két film (Túlélni Picassót és a Basquiat) után úgy döntött, hogy a művészetnek fog élni.

A designban járatos profik és laikusok már számtalan példáját láthatták a különleges vagy különlegesen extra ronda és/vagy használhatatlan ülőalkalmatosságoknak. Néhány példánnyal korábban mi is sokkoltuk az olvasókat, azonban most Alejandro Cerón spanyol designer össze-vissza tekergő kuszahurka „foteljáról” is mindenképpen meg kell emlékeznünk, hiszen a Beautiful Mess kollekció darabajaival újabb állomásához érkeztünk a nem hétköznapi lakberendezési tárgyaknak. A jelenleg Eindhovenben élő és dolgozó 26 éves tervező érdekes alkotásával kapcsolatban csak egy dologtól tartanék igazán, hogy a pihe-puha burkolat szétmállásával járó borulás következtében átdöfi a testemet a szépen összehegesztett váz.

Szabó Csaba aka. cSabósZaba aka. Bánatkertész Szentesen él és dolgozik. Az újrahasznosítás magyar mestere lakhelyének ezerszer végigjárt utcáin sétálva kutatja fiával az alkotásokhoz felhasználható alapanyagokat. Minden érdekli őket, amit egy átlagos ember sosem venne észre vagy undorral fordítaná el az arcát. Többek között elhullott madártetemekre, kocsikerék által kilapított békákra, elhajított kvarcelemekre, rozsdás szögekre, magányos siklótetemekre, tehénszarra, borosdugókra, madárcsőrökre, cigarettacsikkekre vadásznak, mindenre, ami elmúlt, és aminek új értelmet lehet adni. Ezekből a hétköznapinak nem nevezhető hozzávalókból varázsol egyedi képeket. Az elmúlás viszonylagos. Túl sokat ezen kívül nem tudni róla, honlapján olvasható bemutatkozása is inkább egy szépen megformázott görbe tükör az információra éhezők számára. Nekem is.

Ahogy azt azok elmondásából, akik e különleges seritalt már megkóstolták tudható: ez a vöröses színű ital először furcsa ízűnek tűnik, mintha sör és eperfagylalt kombinációja volna. Ez azonban nem csoda, hiszen a búzasört frissen szedett eperrel érlelték együtt. Majd a második vagy a harmadik korsó elfogyasztása után az ital szokatlan zamata, az íz és a friss eper illata elvarázsol. Sör mivoltát az utóízben jelentkező elegáns keserűség árulja el...

A kanadai Alberta tartomány legnépesebb városában, Calgary-ban élő művész (festő, szobrász), designer (bútortervező), Cory Barkman a közelmúltban úgy döntött, hogy egy kicsit letérve a jól ismert útról, lámpatervezésbe kezd. Legújabb projektjében mindenképpen a szívéhez közelálló steampunk stílusban szeretett volna alkotni, így időt és energiát nem spórolva járni kezdte a helyi roncstelepeket a tökéletes víz-, levegő-, gáz-és mechanikai alkatrészek beszerzése érdekében. Lámpái nem véletlenszerű találatok eredményeként születtek, a tudatos keresés teljesen egyedi, saját egyéniséggel és történettel rendelkező példányokat szült erre a világra, amelyekből mi is vásárolhatunk, feltéve, ha van rá 1.200-25.000 dollárnak megfelelő összeg a bankszámlánkon.

Az amszterdami székhelyű 2003-ban alapított UXUS design és építészeti tanácsadásra szakosodott stúdió, mint nevének rövidítéséből [You Times Us] is következik, projektjeik során már a tervezés korai szakaszába bevonva, továbbá aktívan együttműködve a megbízóval mindenből a legjobbat próbálja meg kihozni...

A legtöbben úgy gondoljuk, hogy a szobrászat a szilárd és átláthatatlan alkotások gyűjtőfogalma, éteri szobraival azonban teljes mértékben rácáfol erre a Yuxi városában (Jünnan tartomány, Dél-Kína) 1953-ban született szobrászművész, Shi Jindian. Évekig kereste a megfelelő anyagot az alkotásaihoz, amit végül az acéldrótban talált meg. Mára már saját felszereléssel, technikával és rengeteg lélegzetelállítóan aprólékos szoborral rendelkezik. Hálószerű autói, motorjai, bringái, hangszerei és emberi alakjai mintha egy teljesen más dimenzióból (de legalábbis egy jobbfajta virtuális valóságból) manifesztálódtak volna a mi idősíkunkra.

Mi sülhet ki vajon abból, ha az angolok legendás fekete humora minőségi anyagokból készült bútorokban manifesztálódik újjá? A két londoni úriember Jimmie és Martin által 2004-ben alapított Jimmie Martin stúdió kézműves munkával előállított kiegészítőit mustrálva úgy gondolom, nem kell tovább a válaszon töprengeni.

Túlságosan tisztelem a könyveket ahhoz, hogy maradéktalanul örülni tudjak az úgynevezett „könyvszobrászat” láttán, de egy-egy művészien átfaragott változatnál azért megenyhül a szívem. Kylie Stillman munkái például ebbe a kategóriába tartoznak, főleg, hogy legújabb munkái könyvek helyett egymásra helyezett A4-es lapkötegek felhasználásával készültek. A Melbourne-ben élő 36 éves művész látványos és részletes képeivel egy kicsit visszaadja a természet számára azt, ami nem is jöhetett volna létre nélküle. Az egyszerű ötleten alapuló, viszont finoman kidolgozott, bizonyos esetekben látványosan elhelyezett fordított domborművei hatásos emlékeztetőként szolgálnak arra vonatkozóan, hogy ezek a hétköznapi, ám mesterségesen létrehozott tárgyak honnan is jöttek valójában.

Ez persze nem igaz, csak ő sokan vannak, mármint Tanai-Toguro Gyula. Saját állítása szerint, ha három szóval kellene jellemezni, akkor ő egy szangvinikus, szarkasztikus, szabadelvű, nagypofájú képzőművész, aki több világban létezik egyszerre és sokféle stílusban alkot, mert így jó neki. Ezért a multiskizofrén megbélyegzés. Az érvényesülés nehezebb útját választó autodidakta művész festhetne túlburjánzóan szép tájképeket, unalmas csendéleteket, ő mégis inkább polgárpukkasztóan szürreális és egyedi világába invitálja meg a nézőt.

Az amerikai polgárháború, más néven a szecessziós háború 150. évfordulójának évében az Egyesült Államokban egymást érik a korabeli fotográfusok harctéri tudósításaiból hátramaradt dokumentumokra, gyűjteményekre fókuszáló kiállítások. Az 1861–1865 között dúló északi kontra déli [rabszolgatartó] államok között kirobbant konfliktust, a véres összecsapásokról, továbbá a polgárháborút lezáró Gettysburghi csata jeleneteit is bemutató, az amerikai Kongresszusi Könyvtárban ma is megtekinthető kiállításáról, illetve az ott bemutatott 3D/sztereó fotókról két hónappal ezelőtt írtunk már. A most mutatóba hozott történelmi pillanatokat megörökítő stereoview fotók a Smithsonian, több mint 35.000-es gyűjteményéből származnak, és "társaikkal" együtt a Museum of American History nagyszabású kiállításán tekinthetők meg.

Biztos sokak számára ismeretes a tény, hogy puzzle-ból nem csak tájképeket és ilyen-olyan társait lehet kirakni. Kreatív művészek többször adták tanúbizonyságát a ténynek, hogy ez is egy olyan anyag, amit jóformán bármilyen alkotáshoz fel lehet használni. Rupert McKelvie angol bútortervező pontosan 4.800 árva puzzle-darabkát használt fel funkcionális és stabil asztalához, valamint a hozzá tökéletesen illő lámpához. A 27 éves művész több száz órát töltött a képeken látható komplex végeredményig vezető munkafolyamattal, miközben a népszerű kirakós játék Taj Mahal-os, párizsi Diadalíves, Micimackós, illetve egy éjszakai égképes változatának újrafelhasznált elemeit épített bele a bútorába.

Nem lehet ám minden apró-cseprő dologgal a mindenhatót zavarni, ezért megalkották a nála közbenjáró védőszentek kultuszát. A védőszenteket általában a védelmükbe ajánlott dolgokkal együtt szokás ábrázolni. Ha ezt egy kicsit összemixeljük a Star Wars-szal – amivel még manapság is el lehet érni bármekkora ismertséget, ha a megfelelő csettintés megvan az újragondolásban –, akkor talán nem lepődünk meg Patrick King választásán. A texasi Austin-ban élő és dolgozó digitális művész, a messzi-messzi galaxisban élők közül természetesen nem a snassz jediket választotta, hanem az erő sötét oldalán állókat rajzolta meg védőszentként, kedvenc tárgyaikkal, jószágaikkal a kezükben. Az eredmény pedig borítékolható volt, munkáival egyre több oldalon lehet szembetalálkozni. Itt is.

Kovács Ágota pár évvel ezelőtt még nem tudta, hogy mi fán terem a drótszobrászat. A rajztanárként végzett művésznő maga sem gondolta volna, hogy egy hiperkritikus művészettörténész férj kell ahhoz, hogy teljesen elterelje az eredeti pályáról, és egy halk sikkantás kíséretében eldobva magától a ceruzát, ecsetet, mintázófát, egy egészen hosszú útkeresés kezdődjön. Közel 20 év, jó pár érdekes munka (például múzeumi gyűjteménykezelő, régiségboltos, képrestaurátor) és az addigra csordultig felhalmozott kreativitás, vágy, élmények, képek, karakterek végül új útra terelték.

A Geometrix Design stúdió két alapítója, Michael Miroshkin és Elen Miroshkina az orosz főváros egyik legfelkapottabb belsőépítész-stylist párosa. Munkáik során előszeretettel használják a legújabb nemzetközi trendeket követő high end anyagokat és kiegészítőket, mint például a 3D tapéták, rafinált LED világításrendszerek, vagy akár a látványos térelválasztó üvegpanelek.

A szépséget nekünk kell meglátnunk. Máskor majd próbálom mellőzni az ehhez hasonló közhelyeket, de hát mit csináljak, ha egy adott pillanatban ez a jól bejáratott, unalomig hajtogatott, igazságtartalommal büszkélkedő gondolat jutott először eszembe Dario Tironi munkáiról?! Az olaszországi Bergamo-ban született 30 éves művész ugyanis Robert Bradford-hoz hasonlóan (aki ugyancsak újrahasznosított tárgyakat, régi játékokat használ) kizárólag szemét felhasználásával készítette el a szobrait. Olyan átlagosnak nem nevezhető alapanyagok fedezhetőek fel Tironi Koji Yoshida-val közös „Things” című újrahasznosított univerzumában, a különböző életképekben elhelyezett alakokon, mint például régi játékok, eldobott számítógép-alkatrészek, törött számológépek, és még műanyag palackok is.

Paige Bradley kilenc évesen tudta, hogy művész lesz belőle, az emberi test iránt érzett rajongása pedig már a kezdetek kezdetén kiütközött. A kaliforniai Carmelben született szobrásznő egyik legutóbbi, Expansion című alkotása a hétköznapok, társadalmi elvárások alól való szabadulni vágyás belső kényszerét, vágyát szeretné elég egyértelmű formában kifejezni a lótuszülésben éppen megvilágosodó szobrával.

A designerek nyáron sem tétlenkednek, sőt, a meleg őket is megviseli, nem is akárhogyan. Összegyűjtöttük az elmúlt hónap (szerintünk) legelvetemültebb cuccait. Nem kellet sokat keresni, volt bőven...

Tedd a szívedre a kezed: a munkádon kívül mennyi időt töltesz a számítógéped, laposod, tapipadod és/vagy tapifónod előtt? Facebook, twitter, tumblr, kedvenc hírportálok, magazinok, blogok (Manzárd?), fórumok, chat szobák hány órát vesznek igénybe? Ha nem sikerül kapcsolatba kerülnöd az internettel vagy a hozzáféréshez szükséges eszközökkel, hiányérzeted, rosszabb esetben elvonási tüneteid vannak? No para, mint már biztosan tudod, internet-és kütyüfüggő, valamint a fogyasztói társadalom rabja vagy.

Oksana Mas ukrán művésznő gyönyörű portréi a festészetben hagyományosnak tekinthető eszközök, úgy mint vászon és ecsetek használata nélkül készülnek. Ehelyett gyönyörűen dekorált fatojásokból készített mozaikokkal próbálja elkápráztatni a nézőket. A fenti képen látható alkotást például 3.640.000 darab hagyományos ukrán motívumokkal megfestett fatojásokból építette fel. A „Post vs Proto-Renessans” című monumentális képet az 54. Velencei Biennálé Ukrán pavilonjában állították ki. Mielőtt azt gondolná valaki, hogy Oksana egymaga pingálta serényen a több millió pixel-tojást a Van Eyck testvérek által festett Genti szárnyas oltár-másolathoz, el kell szomorítanom: a művésznőt 42 ország lelkes műkedvelői segítették a gigaprojektben.

Egy francia hölgy, bizonyos Céliné Song aka Ellephanta 2009 decemberében csapott a húrok közé, amikor beindította „Letters to Dead People” című mémgépezetét, melyben szubjektív és hallatlanul szellemes posztumusz üzeneteket küld – stílusosan fekete – virtuális levélpapíroson egyenesen a túlvilágra. 

Követni az üzeneteket Ellephanta erre a célra létrehozott oldalán lehet. Még az ugrás előtt azonban felhívnám a figyelmet: a komoly rákattanás fennforgásának veszélyeire! Mutatóba 40 zseniális üzi a hajtás után...

A General Electric összeállt a londoni Nemzeti Galériával, hogy London egyik legismertebb közterén, a Trafalgar Squar-en 8.000 növény felhasználásával, szorgos kezek munkájával elkészítse Van Gogh Búzamező ciprusokkal című festményének élőfal verzióját. Az idén októberig megtekinthető ökofestmény a GE és a zöldfal-készítésre szakosodott kertészeti-és designcég, az ANS közös akciójaként valósult meg. A 640 modulból felépített falon 26 növényfajta összesen 8.000 példánya alkotja Van Gogh 1889-ben készült híres festményét. Bár a kézzel, mindössze három nap leforgása alatt beültetett alkotás számomra kevésbé hasonlít az eredetire, még sincs hiányérzetem, hiszen a hatalmas élő fal önmagában is gyönyörűséges.

Sokadjára kell rácsodálkoznom arra a tényre, hogy az életünkben nap mint nap használt teljesen hétköznapi dolgok is - ha progresszívabb perspektívából jön a megközelítés - milyen funkcionális kielégülést és nem utolsó sorban esztétikai örömöt tudnak okozni. A közértben általában oda sem figyelünk, amikor a napi bevásárlás alkalmával már rutinszerűen nyúlunk oda a margarinért, tejfölért vagy például a tojásért. Persze a tudatos vásárló – szerencsére egyre több van belőlük – azért már odafigyel a csomagoláson feltüntetett különböző információkra és jelzésekre, magára a csomagolás minőségére azonban még nem annyira...

Szemüvegesként gyakran csorgó nyállal nézem az optikai szalonok kirakatát, az árcédulákat következetesen kikerülve a tekintetemmel. Luis Porem szintén szemüveges, viszont velem ellentétben ő abban a kiváltságos helyzetben van, hogy terméktervezőként elkészítheti a saját változatait. A nyálam most éppen az „RgB Rainbow Glasses” fantázianevű koncepciójára csorgatom a kirakatok ablaküvege helyett. A „trendi” műanyag keret üreges belsejét a szivárvány bármilyen színében választható vizes bázisú tintával tölthetjük fel, így a 30 éves, Lisszabonban született designer megvalósította a legolcsóbban kivitelezhető változatosság tökéletes tervét. Üdvözölném, ha máris hallanám a gyártósoron dolgozók szorgos kezeinek suhogását!

Építészek egy csoportja civil kezdeményezést  indított az építészszakma visszásságainak feltárására, a közelmúltban indított nagyberuházások terveivel kapcsolatos ellentmondások tisztázására. Álláspontjukat nyílt levélben fogalmazták meg, amelyhez aláíróként csatlakozni lehet. A megmozdulást támogatva a következőkben mi is közzétesszük az unegyven blogon megjelent dokumentumot.