Elsőre talán furcsa lesz (vagy inkább csak nekem), hogy a mai magyART a saját unokatesómról szól, de tegnap sikerült elérnie, hogy letegyem a nem létező hajamat. Tudtam és figyeltem, hogy steampunk dolgokkal foglalkozik, ebben a stílusban készült ékszerekkel bővül folyamatosan a portfóliója, és azt is tudtam, hogy az elmúlt időszakban valami nagyobb dologba vágta a fejszéjét. Vártam valami ütőset tőle. Megkaptam. A tegnap publikált végeredménytől, egy steampunk laptoptól első látásra kikerekedett a szemem, nem csak a művészi igényességgel elkészített külső borítástól, hanem az ötletes megoldásoktól is. A mai magyART tehát a készítőről, Vörös „Zackary” Zoltánról szól, a vele hamarost összehozott miniinterjú következik a folytatásban rengeteg képpel és videóval.

Apa tök jókat rajzol. De komolyan! Képzeld, szerepelt már a nyúszvíkben, a nesöneldzseóban, meg a vasárnapi nyújorktájmszban is, ja ésmég mindenféle könyvekbe is rajzol, meg hívták már őt kiállításra aténba, nyújorkba, meg még friszkóba is, és oda elvitt engem meg a tesómat is és Anyát is! A tesómmal sokszor szoktuk nézegetni a rajzait, de nem mindegyiket értjük, bár a tesóm még csak 4 éves, úgyhogy az nem is csoda, aztán, amikor rámutatunk azokra, amiket nem értünk, azokra Apa válasza mindig az, hogy: azokat nektek most nem is kell még érteni, mert azokat ti gyerekek, most még tudjátok, de később már, ha nagyobbak lesztek, te meg az öcséd, majd nem fogjátok már tudni – Apa miről beszél? -, és azok a rajzok az akkori nekünk szólnak. És mi ezt mindig elhisszük neki, és nézzük a következő rajzot. Szóval: mondtam már neked? Apa tök jókat rajzol...

Egy ismerősöm ajánlására jutottam el a blogotokra. Nagyszerű. Sőt, az ő unszolására írom ezt a levelet a felhívásotokra, mely szerint magyar tehetségeket kerestek bemutatásra. Nem tudom, hogy van-e értelme, mert azt gondolom, hogy én azért elég messze vagyok attól, hogy tehetségnek nevezzem magam. Bár egész életemben éreztem, hogy valami plusz van bennem, amit ki kellene használnom valahogy. Gyerekkoromban rengeteget rajzoltam, de mikor nem vettek fel a művészeti középiskolába, a rajzolói vénámnak annyi is lett. Azóta sem rajzoltam, csak ha muszáj volt. És most, 28 éves fejjel jutottam el arra a pontra, hogy akkor is megmutatom én (nah, nem a világnak, az némileg túlzás volna) a környezetemnek, hogy bizony tudok valamit.

Emlékszem, itthon mi is kísérleteztünk hasonlóval születésnapi ajándék gyanánt, bár az természetesen korántsem volt (sőt, egyáltalán nem volt) annyira profi, mint Mitch McGee, valahol a festészet és szobrászat között elhelyezkedő alkotásai. Először illusztrál, majd darabolja a nyírfa lemezeket, végül egymásra helyezi őket, csiszolja és festi, míg végül elkészülnek a szépen kidolgozott pop-art alkotások.

Az egész 2010 decemberében kezdődött. Scott Modrzynski, aki ekkoriban grafikus tervezőként dolgozott egy hatalmas New York-i reklámügynökségnél, azt a feladatot kapta, hogy készítsen egy bannert az IFD (International Food Day) számára. Először különböző szavakkal és betűtípusokkal bíbelődött, majd valami merészebb dologba kezdett, ketchup, mustár, majonéz és különböző szószok segítségével készített egy világtérképet. Ekkor érezte meg először, hogy az ételekkel való játék többet jelent számára egyszerű és egyszeri munkánál. Nagyjából ezzel magyarázza a Foogos eredetét.

Bár műveit szobroknak nevezi, semmiképpen sem nevezhető „szimplán” szobrásznak, aki a kíváncsi szemek elől az alkotói magány fontosságára hivatkozva műterme falai közé bújva készíti műveit. Ő ezt épp fordítva csinálja. Arne Quinze belga művész vitathatatlanul a bravúros kategóriájába tartozó installációi szinte kizárólag városi környezetben, mondhatni az emberek szeme láttára épülnek és változtatják át óráról órára, napról napra egy utca, tér vagy éppen egy két partot összekötő híd képét.

Rubik Ernő kultikus logikai játéka, a Rubik-kocka (leánykori nevén Bűvös kocka) közkedvelt alapanyaga a művészeknek, de ez a dolog talán már nem jelent újdonságot a blog olvasóinak. Legutóbb Pete Fecteau alkotásával szembesültem és pislogtam nagyokat a mű láttán. A 28 éves amerikai művész 40 munkaóra alatt készítette el monumentális mozaikját Martin Luther King Jr.-ról.

Amy Shackleton, torontói művész hihetetlenül részletes festményeket készít, ráadásul plusz csettintésként ezeket ecset, illetve az ujjai használata nélkül. Posztindusztriális városi tájképein minden apró részletet és színárnyalatot a gravitációra bíz, a vászonra csöpögtetett festék a pontos forgatásnak köszönhetően folyik a megfelelő formába, elmosva a határokat város és vidék, valós és szürreális között.

Még fel sem ocsúdtunk az első, számunkra és az Odeonosok számára is meglepően nagy érdeklődésre számot tartó, sütőtökkel, szaxofonossal, énekessel megtartott jó hangulatú közös magyARTos kiállításmegnyitónkból (amelyről itt találtok néhány risszrossz minőségű, de a fotómasina távolmaradása miatt annál lelkesebben készített mobilos képet), máris itt a következő. A második állomáson a 22 éves, mindig nyughatatlan és szerintünk rendkívül tehetséges grafikus, Kiss Emese „Pislogás” című kiállítására szeretnénk meginvitálni titeket az Odeon-Lloyd Moziba (1136 Budapest, Hollán Ernő utca 7.). Mint múltkor, a november 15-én 19 órai kezdettel megrendezésre kerülő kiállításmegnyitó remélhetőleg most is tartogat majd váratlan, ámbár kellemes meglepetéseket, úgyhogy várunk mindenkit szeretettel! Aki esetleg lecsúszna az eseményről, november 27-ig megtekintheti Emese grafikáit a mozi nyitvatartási idejében.

A facebookos esemény oldalán is lehet jelezni a részvételi szándékot. Gyertek!

Huncutul szellemes kampánnyal rukkolt elő idén a világ vezető hírtelevíziójának török mutációja, a CNN Türk. A Karpat Polat kreatív és Hande Guleu művészeti igazgató által fémjelzett kampány primer üzenete: „CNN News 'Live from the Source' „ azaz „hírek közvetlenül a forrástól”. A csettintés pedig az, hogy a különböző - Washingtonból, Berlinből, Moszkvából, valamint Párizsból - bejelentkező tudósítók egy apró, és akár komisz fotosoppos fricskaként is értelmezhetően - 99.8 %-ban iszlám vallású országról van szó -, nem mások, mint az adott nagyhatalmak mindenható első emberei. A kampányt az idei Cannes Lions zsűrije bronz éremmel tüntette ki, és szerintünk is telitalálat...

A mindenki által jól ismert és jóformán teljesen kiirthatatlan közönséges gyomnövényből, a pitypangból, sőt pont 2000 példányából készített különleges installációt egy német művész, Regine Ramseier. A szétfújkálásra alkalmas állapotba került érett darabokat a tökéletes tartósítás érdekében vékony réteg ragasztóval vonta be, de erre nem csak azért volt szükség, hogy a gyerekek nehogy ráröpüljenek, és az azonnali kezelést követően tönkretegyék a művet. Valójában azért kellett egyenként kezelni az „alkatrészeket”, mert a művész eredetileg az ArToll Summer Lab 2011 című eseményre, az egyik szoba plafonjára szánta a gondosan egymásmellé helyezett pitypangokból összeálló alkotást.

Miharu Matsunaga japán designertanonc, fotográfus és művész különös kapcsolatot ápol a pöttyökkel (is). Olyannyira, hogy szinte mindent bepöttyözött, ami a keze ügyébe került Ten-Ten című projektjében, illetve a Tama Művészeti Egyetemen korábban készített diplomamunkájában. A „minden” pedig az ő esetében szó szerint értendő.

Ez nem csak stílus, már-már életérzés. A 40-es évek elegáns divatja, a tweed-stílus szolid, de nem unalmas, nagy előnye, hogy szinte mindenki viselheti. A tweed újraéledése azoknak kedvez, akik szívesen bújnak klasszikusan elegáns, megbízhatóan tartós és finom meleg holmikba. Ez a trend - hölgyek esetében - a merész minik és a kebleket alig takaró topok helyett a konzervatívabb szabásvonalak híveinek kedvez. Az idei téli divat legnagyobb slágere a tweed.

Szeretem az ékszereket. Ugye nem gáz, ha egy pasi mondja ezt? Persze csak módjával, leginkább gyűrű formájában, továbbá kizárólag alkalmi viseletként tudom elviselni magamon. Nem mondhatnám, hogy gyakran nyúlok a szelencémben lapuló kollekcióhoz, de az a két-három darab, ami közül válogathatok olyanok, melyek garantáltan nem köszönnek vissza más ujjakról. Hasonlóan különleges, egyedi ékszereket tervez a magyART-ban ma bemutatkozó fiatal iparművész, Borbély Viktória is.

Még emlékszem, nálunk mindig a tévéadásmentes hétfő estéken voltak olyan alkalmak, amikor a kiadós videojátékozás, majd diavetítés után, alvás előtti levezetésként még hosszú-hosszú percekig árnyjátékoztunk a családdal. Így hát nosztalgikus emlékek törtek a felszínre, amikor megláttam a Michael Rösing és Dennis Thies együttműködésében megszületett, apró képekkel, mögötte apró lámpákkal operáló Shining Light névre keresztelt designkütyü-sorozatát. Az 5 különféle minimalista, azonban humoros motívummal megáldott lámpakollekcióból errefelé lehet beszerezni a nekünk tetsző darabokat. Kár, hogy elég borsos áron kínálják őket...

A múltkori nagy sikerű mozis játékunk után ismét megkerestek minket a Blog.hu-tól, hogy játszhatnánk ingyen mozijegyes játékot. Természetesen igent mondtunk, hiszen sosem tudjuk eléggé meghálálni az olvasóinknak, hogy ilyen szép számban kedvelik a Manzárd Café-t. Ezúttal a gigasikeres Twilight-sorozat éppen aktuális részére, a Hajnalhasadás című kettévágott záróepizód első részének premier előtti vetítésére nyerhettek jegyet a Volvo támogatásával, ha velünk játszotok. A játék gyors és egyszerű, felteszünk nektek egy kavics egyszerűségű kérdést, amire mostantól számítva november 7-én éjfélig várjuk a helyes válaszokat a manzard.cafe@gmail.com címre „Twilight-játék” megnevezéssel a tárgymezőben. A helyes megfejtés beküldői közül 5 szerencsés nyerhet páros jegyet az egyik budapesti moziban november 16-án az esti órákban premier előtt bemutatásra kerülő Twilight-Hajnalhasadás című filmre. (A nyertesek neveit november 8-án a délelőtti órákban írjuk majd ki a facebookos oldalunkon.)

A kérdés:

• Mikor jelent meg a Twilight-könyvsorozat első része? (Nem a magyarországi megjelenés dátumát kell elküldeni!)

Némi segítséget találhattok elrejtve a Blog.hu facebookos oldalán is! Hajrá, hajrá!"

Kathy Klein egy jámbor művész, aki szereti az életet, a növényeket, állatokat, sőt, még az embereket is. Hisz abban, hogy van valami emberfeletti erő, ami összetart mindent a valóságunkban, és ebből a hitből, egyfajta belső békéből táplálkozva készíti műveit. Egyszerű mandalákról van szó, amelyekhez csak a kiválasztott helyszínen megtalálható természetes alapanyagokat használja.

Észak-Londonban található a Highgate Cemetery, a világ egyik leghíresebb, számtalan legendával övezett viktoriánus temetője. Az 1839-ben megnyitott, 37 hektáros sír-kertben 167 ezer ember nyugszik közel 52 ezer sírbolt alatt. 1975-ben a város finanszírozási problémákra hivatkozva bezárta a temetőt, de még ugyanebben az évben megalakult egy mecénásokból álló baráti társaság, a Friends of Highgate, mely egyik feladatául a híres temető területén található műemlékek [Egyptian Avenue, Circle of Lebanon, Terrace Catacombs] állagmegóvását, illetve felújítását tűzte ki célul, mindezt természetesen a jövő generációi számára.

A legutóbbi mérési adatok szerint a Fram-szoros vízének hőmérséklete 1990 óta folyamatosan növekszik. Ennek hatásaként a műholdfelvételeken megfigyelhető a szoros és a Barents-tenger jégtömbjeinek gyors ütemű zsugorodása. A Greenpeace egyik legújabb kampányában erre szeretné felhívni a figyelmet, így felkértek egy művészt, John Quigley-t, hogy jelenítse meg a problémát saját értelmezésében.

Amikor 12 évnyi házasság után elhagyta a felesége a jelenleg 38 éves Kevin Cotter-t, azt mondta férfinak, hogy (finoman foglamazva) hidegen hagyja, hogy mit csinál a korábban gondosan kiválasztott menyasszonyi ruhájával. Kevin úgy döntött, hogy a nemtörődömségből előnyt kovácsol, és bebizonyítja, hogy egy menyasszonyi ruha nem is annyira haszontalan, mint azt gondolnánk. Az ötletből és a szarkasztikus megvalósításból pedig internetes szenzáció lett.

Skandinávia vezetői építészei tervezték és alig egy évvel ezelőtt adták át a Harads [Svédország] környéki erdőkben az ország egyik legújabb idegenforgalmi látványosságát, a fák lombkoronájában, úgy 4-6 méter magasságban, szinte észrevétlenül megbújó szobákat, melyek a tervek szerint folyamatosan bővülő komplexum a Treehotel részét képezik. (A kezdetekről itt írtunk.)

Kim Yong Soo koreai művész alkotásai távolról nézve hagyományos japán festményeknek tűnnek, azonban a virágzó cseresznyefák néhol apró, másol hatalmas és egyértelmű furcsaságokat rejtenek magukban. A titokra csak közelről nézve derül fény, ekkor válik egyértelművé, hogy a művész különböző elektronikai kütyüket, alkatrészeket rejtett el a finoman megformált faágak, virágok, baljós humanoid lények és kedves állati figurák belsejében. És még mondja valaki, hogy a tudományt és a művészetet nehezen lehet összeegyeztetni...

Emlékszem, gyerekként rajongtam a képregényekért, egy ideig százával tobzódtak a polcomon a különféle idehaza megjelent változatok. Aztán ezt a szenvedélyt felváltotta más, a megújulás jegyében pedig csak az első példányok maradtak meg, gondosan becsomagolva az utókor számára. Ami megmaradt ebből az egészből, hogy még mindig külön figyelmet szentelek a jelenkori filmes feldolgozásoknak, pedig lehet, hogy többet kellene foglalkozni a kiindulóponttal, főleg, hogy a magyART-ra nem is olyan régen egy meglepően tehetséges csapat egyik oszlopos tagja, Pádár Ádám jelentkezett. A 5Panels egy magyar képregényes alkotóközösség, akik a neten publikálják agyszüleményeiket. Rövid egysoros csíkok ugyanúgy megtalálhatóak a repertoárjukban, mint hosszabb volumenű, epizodikus formátumú vagy összefüggő történetek. Legelső, Vadhajtás című kiadványunk és az eddig megjelent többi kiadvány meg is vásárolható, illetve remélhetőleg a jövőben további papír alapú kiadványok is érkeznek majd a kreatív műhelyből. A mai magyART róluk szól.

A New York-i szobrász Ray Villafane elképesztő homokszobor kompozícióinak hatása alól alig tértünk magunkhoz, máris itt van a Halloween reload, melyre mi mással: természetesen jó kis tököléssel hangolt a művész. Csatlakozva hozzá, mi sem szeretnénk sokat tökölni, jöjjenek a rémségesen vicces tökfejek! Azonban, még mielőtt hagyjuk végleg elgurulni gyógyszereinket: két praktikus javallat mára. Nap végén, azért el ne feledjük ebről parókát le, kisdedet pedig kannából kivenni! :)

Egyik haverblogunk, a Mindennapi Betevő, design, street art, popkult blog 2006-ban indult és idén novemberben ünnepli 5. születésnapját. Ebből az alkalomból invitálunk mindenkit november 4-én este 7-től az U26-ba, ahol hajnalig folyik majd az ünneplés.