Egy ismerősöm ajánlására jutottam el a blogotokra. Nagyszerű. Sőt, az ő unszolására írom ezt a levelet a felhívásotokra, mely szerint magyar tehetségeket kerestek bemutatásra. Nem tudom, hogy van-e értelme, mert azt gondolom, hogy én azért elég messze vagyok attól, hogy tehetségnek nevezzem magam. Bár egész életemben éreztem, hogy valami plusz van bennem, amit ki kellene használnom valahogy. Gyerekkoromban rengeteget rajzoltam, de mikor nem vettek fel a művészeti középiskolába, a rajzolói vénámnak annyi is lett. Azóta sem rajzoltam, csak ha muszáj volt. És most, 28 éves fejjel jutottam el arra a pontra, hogy akkor is megmutatom én (nah, nem a világnak, az némileg túlzás volna) a környezetemnek, hogy bizony tudok valamit.
De hogyan? A kérdés már csak ez volt. Mihez is értek? Nah a varráshoz pont nem, de azért megpróbáltam. Előszedtem a nagymamám megsárgult varrógépét a padlásról, megkértem az apukámat, hogy mutassa már meg hogyan kell befűzni a cérnát a gépbe és varrjunk egy kicsit. Aznap estére elkészült az első táskám, ami ugyan bűn ronda volt, de annál nagyobb szeretettel készült. Ez idén márciusban volt, azóta az összes szabadidőmet azzal töltöm, hogy varrok. Már tudok is, úgy érzem. :)
Fáni Táskák a Meska boltban
Táskákat készítek. A nevük Fáni-táska. Azért Fáni, mert olyanok mint én. Nem hasonlítok elefántra, hál'Isten, nem dehogy. A nevem Schneider Katalin, talán ismeritek a "Schneider Fáni de azt mondta, nem kell néki piros szoknya" kezdetű nótát... Hát innen a név. A barátaim egy jól sikerült falusi bál alkalmával rám ragasztották ezt a nevet, azóta senki sem mossa le rólam, de nem is akarom. :) A hétköznapokon egy nyelviskolában vagyok tanfolyamszervező, pénzügyes, hétvégén pedig egy hobbi varrónő...
...aki minden táskájába belevarr egy darabot önmagából. Szívből teszem azt, amit teszek, és ez a jó benne. Boldog vagyok tőle.
A blogotokat nézve nem igen illek a profilba, sőt nem is várok semmit ettől a levéltől, de a lelkem és az ismerősöm megnyugtatására megírtam az üzenetet. :)
Kedves Katalin aka Fáni!
De igen, beleférsz! Sőt, éppenséggel pont olyanok miatt is vágtunk bele a magyART-ba, mint Te és a hozzád hasonló kedves "csodabogarak"! Úgy gondoljuk, a tradicionális magyar kézműves hagyományok ápolása, továbbvitele rendkívül fontos! Tiszteletet és figyelmet érdemel! Amennyiben mi a magunk eszközeivel - egy egy poszt erejéig - ebben segíteni tudunk, abban az esetben csak ismételni tudjuk önmagunkat: már megérte!
Azt írod "boldog vagyok tőle". Drága Fáni, csak ez számít! Szerintünk a hajód a lehető legjobb irányba halad! :)
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
Schneider Katalin
