Madarász Gergely érdeklődése a képzőművészet iránt korán megmutatkozott, mint ahogy az lenni szokott. Középiskolai tanulmányai előtt rajzszakkörökben képezte magát, majd a Bokányi Dezső Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában előbb kőszobrász/kőfaragónak tanult, később az Eszterházy Károly Főiskolán rajz-vizuális kommunikáció tanári végzettséget szerezett. Képei megfestésénél nem vezérlik nagy-nagy célok, igazából csak az emberek elé szeretne tárni olyan tanulságokat, amik lehetnek helyesek vagy helytelenek, de mindenképpen elgondolkodtatóak. Kedvenc eszköze a humor, amelynek gyakori alkalmazásával szeretné elérni, hogy tudjunk önmagunkon nevetni, és hagyni, hogy mások is nevessenek rajtunk.

Amy és Lucy a két grafikus-designer megbecsült és népszerű figurái a pezsgő melbourne-i művésztársadalomnak, amikor pedig a két barátnő - általában a hétvégéken - összejön egy csacsogóscsajos teadélutánra, semmi egyebet nem csinálnak, mint - közös kis projektjük keretén belül - mindenből, ami a kezük ügyébe kerül, szavakat gyártanak...

Oleg Shuplyak eredetileg építésznek tanult, de végül nem akarta csak erre a területre korlátozni az életét, inkább festészetet kezdett tanítani gyerekeknek. A 44 éves ukrán festőművész képein egyből megakadt a szemem, még úgy is, hogy a jelen pillanatig nem tudom eldönteni, tetszik-e a végeredmény vagy sem...Mindenesetre érdekes, és jó sokáig lehet bogarászgatni, megkeresni a rejtett apróságokat a festményeken. Néhány részlet talán giccsbehajló, máshol csak túlcsordulóan édes momentumokkal fűszerezett, de végül valahogy mindenről kiderül, hogy a végeredményért született, az érdekes optikai illúziók szolgálatában áll.

A bűbájos stilboszik igen nagy fába vágták "varázspálcáikat", amikor is egy galaktikusan nagy varázslás veszi holnap kezdetét, stílszerűen természetesen a Merlinben! Amit a lányok látatlanban garantálnak: hogy az egy teljes napon át tartó szeánszon nem lesznek függőben hagyott misztériák! Részletes program a hajtás után: 

Kína híres kortárs művésze, Xu Bing az elmúlt több mint tíz évben dohányzással kapcsolatos projekteken dolgozott. 2000-ben az észak-karolinai Duke Egyetemen mutatta be az első, dohánylevelek által inspirált műalkotását, majd 2004-ben a kínai Shanghai Gallery of Art-ban jelentkezett a második kiállítással, jelenleg pedig a Virginiai Szépművészeti Múzeumban a trilógia harmadik és egyben utolsó darabját mutatja be, egy tigrismintás cigiszőnyeget.

Paul Cadden skóciai születésű művész lenyűgözően aprólékos, fájdalmasan realisztikus rajzokat készít. Természetesen fényképek alapján készülő alkotásaival úgy manipulálja az érzékeinket, mintha ez a legegyszerűbb dolog volna a világon. Képes lemásolni mindent a legapróbb részletekig, teljesen mindegy számára, hogy egy idős ember arcán végigfutó ráncokról, egy égő cigarettából áramló füstről, vagy valaki arcán lecsorduló vízcseppekről van szó. Az 1964-ben született elképesztően tehetséges művész minden képe hihetetlenül és megtévesztően realisztikus végeredménnyel zárul. Hétköznapi emberek mindennapi helyzetekben a folytatásban.

1966-ban Bécsben született. Grafikai és képzőművészeti tanulmányai után fotósként kezdett dolgozni, majd '92-ben New Yorkba költözött. Fő irányvonalai a „still life”, valamint az editorial és reklámfotózás. Munkáival rendszeresen találkozhatunk olyan magazinokban, mint: New York Times Magazine, V Magazine, V Man, Vogue Nippon, Amica, Another Magazine, Tenmen, Numéro Beauté, Elle Italy, Glamour Italy, Wallpaper, Wall Street Journal, Tatler Russia, WAD, S Magazine, I like my style, Departures, Details, Pin-Up, Stern, Süddeutsches Magazin vagy a Zeit Magazin...

Lelkes rajongók egy csoportja a leghíresebb, 1931-es Frankenstein film 80. évfordulójára talán egy holdfényes éjszakán álmodta meg az It's Alive! projektet, amelyben stílusosan 80 darab Boris Karloff-féle mellszobornak kellett új értelmezést adnia 80 különböző (művésznek) teremtőnek. A saját vízióból merítkező, önálló stílussal rendelkező kézzel készített változatok a Floridai Orlandóban található CityArts Factory-ban kerültek kiállításra november 11-ig, ezt követően pedig árverésre bocsátották az elkészült műveket. Bárki vásárolhat szörnyet magának, a bevételből pedig a St. Jude Kutató Gyermekkorház betegeit támogatják.

Andy Kehoe fantáziavilága mindenféle állatok és lények által lakott, egy olyan hely, ahol szinte soha véget nem érő ősz honol. Nevezhetnénk depressziósnak is akár, de a szürreális helyszín különleges figurái sosem félelmetesek, inkább csak furcsák, hozzájuk pedig pont passzol, sőt, egyfajta melegséget kölcsönöz a háttérként megálmodott tájak többsége.

Tudom, tudom, a hajas témák nem feltétlenül nyerőek, sokszor tapasztaltam, de egyrészt olyan még nem volt, ami most következik, másrészt nem lehet mindig csak szépséges témákról írni. Néha kell valami, ami határokat feszeget, ami felkavar, esetleg megbotránkoztat, vagy csak befolyásolja a szépségről alkotott fogalmainkat, megerősítve vagy elbizonytalanítva ezeket. Zaira Pulido, kolumbiai művész hajjal hímzett alkotási ilyenek.

Csak remélni tudjuk, hogy rajtunk kívül mások is jókat tudnak rötyögni, egykor meghatározó filmélményeink karaktereinek humoros, szubjektív átiratain. Chris McVeigh aka PowerPig, a kanadai Halifaxban élő fotós-designer, miközben – szemmel láthatóan - második kamaszkorát éli az idő alatt, amíg például rohamosztagosokat inszinuál [:)], egészen jól meg is élhet hobbijából, hiszen T-Shirt-re megkomponált jópofa improvizációit bárki magára kaphatja, ha ellátogat ide...

Szokás szerint, amikor egy művész elkészít egy életnagyságú, emberi alakot formázó szobrot, az általános cél az, hogy a lehető legtökéletesebb mértékben leutánozza az emberi fizikum sajátosságait, mert ekkor tartjuk „szépnek” az elkészült alkotást. Persze a Manzárdon ennek ellenkezőjét szoktuk bizonyítani a legtöbbször, és a szépséggel kapcsolatos elképzelésekre mérünk súlyos csapásokat.

Bár nem különösebben új az ötlet, mégis jópofa dologról van szó, és vírusként terjeng manapság. A MadSon11 nick-nevű Reddit felhasználó a közelmúltban készített egy mashup-ot, lefényképezte saját magát, és az önarcképen az állát a 10 dollároson található Alexander Hamiltonéval helyettesítette (felső fotó).

Titokzatos kór, vagy csupán az emberi tényező? Az utóbbi években egyre aggasztóbb méreteket ölt világszerte a méhek pusztulása, ami - a független intézetek kutatásai szerint - jelentős mértékben a Varroa Destructor parazita pusztításának tudható be. Amennyiben a fertőzést nem észlelik időben és nem kezelik megfelelően, a Varroa Destructor teljes mézméh-kolóniák pusztulását okozhatja. A szakértők becslései szerint az ember által fogyasztott élelmiszerek mintegy harmadának előállításához szükséges a méhek mint a virágok és termények beporzóinak tevékenysége. A vadon élő növények beporzásával a méhek a biodiverzitáshoz is nagymértékben hozzájárulnak. Tévednek tehát azok, akik szerint mindez „csupán” azt jelenti, hogy kevesebb mézet kenhetünk majd a vajas kenyérre...

Mire jó egy egyszerű és apró füzet? Receptek, telefonszámok, bevásárlólisták, programidőpontok feljegyzetelésén kívül lehet firkálgatni is bele, meg persze olyan lenyűgöző alkotások, szürreális mesterművek is készíthetőek a lapjaira, mint amilyeneket James Jean varázsol a kicsiny oldalakra.

Elsőre talán furcsa lesz (vagy inkább csak nekem), hogy a mai magyART a saját unokatesómról szól, de tegnap sikerült elérnie, hogy letegyem a nem létező hajamat. Tudtam és figyeltem, hogy steampunk dolgokkal foglalkozik, ebben a stílusban készült ékszerekkel bővül folyamatosan a portfóliója, és azt is tudtam, hogy az elmúlt időszakban valami nagyobb dologba vágta a fejszéjét. Vártam valami ütőset tőle. Megkaptam. A tegnap publikált végeredménytől, egy steampunk laptoptól első látásra kikerekedett a szemem, nem csak a művészi igényességgel elkészített külső borítástól, hanem az ötletes megoldásoktól is. A mai magyART tehát a készítőről, Vörös „Zackary” Zoltánról szól, a vele hamarost összehozott miniinterjú következik a folytatásban rengeteg képpel és videóval.

Apa tök jókat rajzol. De komolyan! Képzeld, szerepelt már a nyúszvíkben, a nesöneldzseóban, meg a vasárnapi nyújorktájmszban is, ja ésmég mindenféle könyvekbe is rajzol, meg hívták már őt kiállításra aténba, nyújorkba, meg még friszkóba is, és oda elvitt engem meg a tesómat is és Anyát is! A tesómmal sokszor szoktuk nézegetni a rajzait, de nem mindegyiket értjük, bár a tesóm még csak 4 éves, úgyhogy az nem is csoda, aztán, amikor rámutatunk azokra, amiket nem értünk, azokra Apa válasza mindig az, hogy: azokat nektek most nem is kell még érteni, mert azokat ti gyerekek, most még tudjátok, de később már, ha nagyobbak lesztek, te meg az öcséd, majd nem fogjátok már tudni – Apa miről beszél? -, és azok a rajzok az akkori nekünk szólnak. És mi ezt mindig elhisszük neki, és nézzük a következő rajzot. Szóval: mondtam már neked? Apa tök jókat rajzol...

Egy ismerősöm ajánlására jutottam el a blogotokra. Nagyszerű. Sőt, az ő unszolására írom ezt a levelet a felhívásotokra, mely szerint magyar tehetségeket kerestek bemutatásra. Nem tudom, hogy van-e értelme, mert azt gondolom, hogy én azért elég messze vagyok attól, hogy tehetségnek nevezzem magam. Bár egész életemben éreztem, hogy valami plusz van bennem, amit ki kellene használnom valahogy. Gyerekkoromban rengeteget rajzoltam, de mikor nem vettek fel a művészeti középiskolába, a rajzolói vénámnak annyi is lett. Azóta sem rajzoltam, csak ha muszáj volt. És most, 28 éves fejjel jutottam el arra a pontra, hogy akkor is megmutatom én (nah, nem a világnak, az némileg túlzás volna) a környezetemnek, hogy bizony tudok valamit.

Emlékszem, itthon mi is kísérleteztünk hasonlóval születésnapi ajándék gyanánt, bár az természetesen korántsem volt (sőt, egyáltalán nem volt) annyira profi, mint Mitch McGee, valahol a festészet és szobrászat között elhelyezkedő alkotásai. Először illusztrál, majd darabolja a nyírfa lemezeket, végül egymásra helyezi őket, csiszolja és festi, míg végül elkészülnek a szépen kidolgozott pop-art alkotások.

Az egész 2010 decemberében kezdődött. Scott Modrzynski, aki ekkoriban grafikus tervezőként dolgozott egy hatalmas New York-i reklámügynökségnél, azt a feladatot kapta, hogy készítsen egy bannert az IFD (International Food Day) számára. Először különböző szavakkal és betűtípusokkal bíbelődött, majd valami merészebb dologba kezdett, ketchup, mustár, majonéz és különböző szószok segítségével készített egy világtérképet. Ekkor érezte meg először, hogy az ételekkel való játék többet jelent számára egyszerű és egyszeri munkánál. Nagyjából ezzel magyarázza a Foogos eredetét.

Bár műveit szobroknak nevezi, semmiképpen sem nevezhető „szimplán” szobrásznak, aki a kíváncsi szemek elől az alkotói magány fontosságára hivatkozva műterme falai közé bújva készíti műveit. Ő ezt épp fordítva csinálja. Arne Quinze belga művész vitathatatlanul a bravúros kategóriájába tartozó installációi szinte kizárólag városi környezetben, mondhatni az emberek szeme láttára épülnek és változtatják át óráról órára, napról napra egy utca, tér vagy éppen egy két partot összekötő híd képét.

Rubik Ernő kultikus logikai játéka, a Rubik-kocka (leánykori nevén Bűvös kocka) közkedvelt alapanyaga a művészeknek, de ez a dolog talán már nem jelent újdonságot a blog olvasóinak. Legutóbb Pete Fecteau alkotásával szembesültem és pislogtam nagyokat a mű láttán. A 28 éves amerikai művész 40 munkaóra alatt készítette el monumentális mozaikját Martin Luther King Jr.-ról.

Amy Shackleton, torontói művész hihetetlenül részletes festményeket készít, ráadásul plusz csettintésként ezeket ecset, illetve az ujjai használata nélkül. Posztindusztriális városi tájképein minden apró részletet és színárnyalatot a gravitációra bíz, a vászonra csöpögtetett festék a pontos forgatásnak köszönhetően folyik a megfelelő formába, elmosva a határokat város és vidék, valós és szürreális között.

Még fel sem ocsúdtunk az első, számunkra és az Odeonosok számára is meglepően nagy érdeklődésre számot tartó, sütőtökkel, szaxofonossal, énekessel megtartott jó hangulatú közös magyARTos kiállításmegnyitónkból (amelyről itt találtok néhány risszrossz minőségű, de a fotómasina távolmaradása miatt annál lelkesebben készített mobilos képet), máris itt a következő. A második állomáson a 22 éves, mindig nyughatatlan és szerintünk rendkívül tehetséges grafikus, Kiss Emese „Pislogás” című kiállítására szeretnénk meginvitálni titeket az Odeon-Lloyd Moziba (1136 Budapest, Hollán Ernő utca 7.). Mint múltkor, a november 15-én 19 órai kezdettel megrendezésre kerülő kiállításmegnyitó remélhetőleg most is tartogat majd váratlan, ámbár kellemes meglepetéseket, úgyhogy várunk mindenkit szeretettel! Aki esetleg lecsúszna az eseményről, november 27-ig megtekintheti Emese grafikáit a mozi nyitvatartási idejében.

A facebookos esemény oldalán is lehet jelezni a részvételi szándékot. Gyertek!

Huncutul szellemes kampánnyal rukkolt elő idén a világ vezető hírtelevíziójának török mutációja, a CNN Türk. A Karpat Polat kreatív és Hande Guleu művészeti igazgató által fémjelzett kampány primer üzenete: „CNN News 'Live from the Source' „ azaz „hírek közvetlenül a forrástól”. A csettintés pedig az, hogy a különböző - Washingtonból, Berlinből, Moszkvából, valamint Párizsból - bejelentkező tudósítók egy apró, és akár komisz fotosoppos fricskaként is értelmezhetően - 99.8 %-ban iszlám vallású országról van szó -, nem mások, mint az adott nagyhatalmak mindenható első emberei. A kampányt az idei Cannes Lions zsűrije bronz éremmel tüntette ki, és szerintünk is telitalálat...