Ha nem lett volna a rendszerváltás, no nem a hivatalosan is igazinak minősített - fülkésforradalmas - mostani, hanem a "távárisikonyeces", akkor minden bizonnyal a hímzetttulipános hungarikumról, a még vasalást sem igénylő Fékon press ingekről szólna most is a fáma. Verhetik a fejüket a falba a zurak, de tagadhatatlan, sokkal inkább, annak az elsőnek köszönhető, hogy most már ilyenekről is szólhat...

Kisteleki Dóra grafikus, illusztrátor a Kisképzőben végezett könyvműves szakon, aztán próbálkozott a képzővel párszor sikertelenül, majd végül Kaposvár következett, ahol idén diplomázott a Kaposvári Egyetem grafika szakán. Jelenleg magánúton, könyvekből, művészektől (ha közvetve is) igyekszik fejleszteni saját magát, és úgy gondolja, még bőven van mit tanulnia. Nos, biztos így van, de én erre nem tudok határozott választ adni, mert elnézve Dóra elképesztően varázslatos, részletes és hangulatos képeit, azt látom, hogy tökéletes helyen van. Karácsony utáni, sem felébredni, sem dolgozni nem akaró hangulathoz hoztam most az ő műveit.

Mit is mondhatnánk azon kívül, hogy mindenkinek boldog karácsonyt kívánunk?! Talán még annyit, hogy legyen mindenkinek a lehetőségekhez mérten a legjobb ez a pár nap! Mi is ünneplünk, csak néha mozdulunk ki az ágyból, akkor, amikor mindenképpen muszáj. Eszünk, iszunk és lazulunk, ti is tegyétek ezt.

Reggel van, korán van, karácsony előtt egy nappal. Valószínűleg sokan kivették már a mai napot, vagy nem. Ha igen azért, hogy könnyebb legyen a készülődés, ha pedig nem, akkor azért kaptok ma tőlünk boldogkarácsonyozó celebeket, hogy sikerüljön kitartani a munka végéig. Ma igazi jelenségek fokozzák a hangulatot a hosszú és ünnepi hétvégére. Nem mai sztárokról van szó, korábbiakról, ikonokról, szexi sztárokról, csillagocskákról, akik a képek tanúsága szerint hozzánk hasonlóan szintén nagyon örülnek az ünnepeknek. A Life magazin portfóliójából válogattunk.

...ami azt jelenti, hogy csak egy csöppet, de behúzzuk mi is a kéziféket. Messzire ne menjetek, mert nem némulunk el, hiszen naponta azért jelentkezni fogunk majd az ünnepek alatt is!

A két kicsi robot: Darqo és Mocca ;)

Persze nem igazi autóról szól a dolog, csak egyszerű távirányításos kocsikról. Merthogy Ian Cook ezt a játékot találta a legmegfelelőbb eszköznek arra, hogy festményeket készítsen. A félreértések elkerülése végett – és ahogy a képekből is kiderül majd – azért itt nem csak egyszerű szenzációhajhászásról van szó, a 28 éves művész a figyelem erőszakos bezsebeléséért cserébe értékelhető alkotásokat fest, stílusosan természetesen autókról! A „Pic-cars-so” becenevű autómániás festő a saját maga által csak „autodrawings”-nak nevezett speciális festési stílussal készíti a Popbang Colour projektnév alatt megszülető hihetetlenül részletes remekműveit, különböző távirányítású játékautók és akril festék segítségével.

Hallottál már valaha a „The World Tree of Hope” névre keresztelt karácsonyfáról? Nem? Én sem, egészen idáig. Minden decemberben nekiállnak feldíszíteni egy 6-7 méter magas fenyőfát több ezer daruval, mármint a madár origami változatával. A december végéig megtekinthető fára felkerülő díszek mindegyikére (kivéve az ezüst/arany csillagok) egy-egy kívánságot írtak a készítők, idén pontosan 7 000 darab készült el belőle.

Tulajdonképpen szárazra jártathatnám a számat a fogyasztói társadalmat befolyásoló tényezőkről, azoknak pszichológiájáról, de oszthatnám az észt a külső vagy belső hatások halálosan unalmas marketinges hülyeségivel is. A poszt célja viszont nem az, hogy négy nappal legszebb ünnepünk előtt, lezsibbasszunk bárkit is, ezekkel az amúgy biztosan rettentő fontos és megalapozott elméletekkel, sokkal inkább az, hogy a lázas karácsonyi készülődés közepette a kávészünet alatt, vigyorogjunk egy jót dilis, jópofa ötleteken... 

Ellenmondásos, mert egyszerre szép és ronda, különleges és mégis szenzációhajhász. Egyedi és mégsem, mert a keresztre feszített Jézus témáját oly sokan és sok formában újragondolták már. A cipőjézust egy cseh művész, bizonyos Petr Motycka készítette 1444 darab használt és félpár cipőből. A hatalmas, falra függesztett alkotás közel 6 méter magas és majdnem 500 kilós, és a neves prágai DOX Kortárs Művészeti Központban lehet megtekinteni 2011 januárja óta. A művész elmondása szerint a leginkább az tetszik neki a szoborban, hogy a cipők által tulajdonképpen 1444 ember vált részévé az alkotásnak.

Zlatko Salaj (67) úgy tűnik, hogy karácsonymániás, de legalábbis a karácsonyi fényeket biztos szereti. A korábban távközlési mérnökként dolgozó horvát fényfetisiszta Grabovinca faluban található birtokán még 2002-ben kezdett neki a tradíció megteremtésének, ekkor 70 000 izzóval szerelte fel a házát és a kertjét. Természetesen hatalmas volt a sikere a környéken a különleges fénykertnek, és amikor megkérdezték tőle, hogy jövőre mennyivel próbálja majd felülmúlni saját teljesítményét, a válasza az volt, hogy 100 000 izzóval szeretné kivilágítani a falu legkarácsonyosabb kertjét. Aztán persze ez a szám évről évre növekedett, míg idén 1,2 millió égő szolgáltatja a 17 hektáros terület különleges hangulatát.

Ahogy magamat ismerem, biztos megint valami olyanba nyúlok bele, ami már előfordult a történelemben, sőt, azt is el tudom képzelni, hogy a felvetésre kerülő gondolat sem feltétlenül tartalmaz újdonságot, de bevállalom. Szóval, Tyree Callahan legutóbbi munkája láttán elképzeltem, hogy vajon milyen festmény lenne mondjuk a Gyűrűk urából?!

Szeretem a karácsonyt, meg az újrahasznosítást is. Ha ezt a két dolgot ötvözik, abból számomra rossz dolog biztos, hogy nem sülhet ki. Most is így van. Az egymást követő harmadik évben kéri fel a litvániai Kaunas város önkormányzata Jolanta Šmidtienė művésznőt arra, hogy készítse el a karácsonyi dekorációt számukra.

Na, mielőtt így karácsony közeledtével végleg – de tök jó is az, mi is várjuk ám nagyon - átzuhannánk a rénszarvas másik oldalára, pattanjunk ki egy trip erejéig Párizs Bagnolet nevű elővárosába, ahol egy egészen jó paraméterekkel rendelkező loftot fogunk körberohanni...

Táskákkal álmodó magyar tehetségről korábban már írtunk, most pedig újra előkapjuk a témát, mert Varga Zsófia művei szerintünk mindenképpen megérdemlik a figyelmet. Zsófi, aki korábban grafikát tanult az Eszterházy Károly Főiskolán, eredetei végzettségét nem tudja és nem is akarja meghazudtolni, és milyen jól teszi! Így az édesanyjától tanult fortélyokat sokkal hatékonyabban tudja a téma szolgálatába állítani, a mintavilágot pedig egyedivé formálni.

A steampunk stílus előrenyomulása elég domináns mostanában, így nem meglepő az a lépés, amint a manhattani Macy's nagyáruház tett meg idén karácsonyra. Hat kirakatát rendeztette be steampunk hangulatú ünnepi dekorációval, amely a díjnyertes designernek és a Macy's kirakatmesterének, Paul Olszewski-nek köszönhető. A kirakatok a karácsonyi kívánságok és álmok díszekké való mágikus átalakulását hivatottak bemutatni.

Sokat gondolkoztam, vajon milyen frappáns felvezetőt lehetne írni a mai témához. Hogyan tudnék egy olyan művészről, illetve nem mindennapi mesterségéről okosságokat mondani, akit személyesen még nem volt szerencsém megismerni, ráadásul, amivel foglalkozik, az számomra mindig is a misztikus tartomány része volt. Többek közt azért, mert egy párját ritkító biológiai folyamat nélkül e szakma valójában nem is létezhetne. Aztán néhány ide kapcsolódó cikk elolvasása után bevillant a mindenki által ismert klasszikus mese a rút kiskacsáról, és a párhuzam azonnal összeállt...

Ahelyett, hogy mondjuk darálná a reggeli kávéhoz, Saimir Strati úgy döntött, hogy egy hatalmas mozaikhoz fogja felhasználni az őrölni való kávészemeket. A 45 éves művész úgy becsli, hogy körülbelül egymillió kávészemet ragasztgat majd rá a „vászonra”.

Patrick Jacobs aprólékosan elkészített minivilágai teljes ellentétben állnak az egyre nyugtalanabb és paranoid valósággal. A brooklyni művész fal mögé bújtatott fantáziájába úgy tekinthetünk be a kialakított résen keresztül, mint valami kulcslyukon át a titkokat rejtő szobába.

A nagy érdeklődésre való tekintettel immár harmadik alkalommal jelentkezünk mozis játékkal. Timur Bekmambetov új produkciója, A legsötétebb óra 3D címmel december 22-től nézhető meg a mozikban, mi pedig a forgalmazótól kaptunk repiajándékot. 3 db férfi póló és 3 db (párban vannak) világítós vodkás pohár került a karácsonyi puttonyunkba, így ezeket szeretnénk jól kisorsolni az olvasóink között. Ha szeretnéd megnyerni valamelyiket, akkor nem kell mást tenned, mint válaszolni az alábbi faék egyszerűségű kérdésre. A helyes válasz betűjelét mától egészen december 21-én 18 óráig lehet elküldeni a manzard.cafe@gmail.com emailre, a tárgymezőben „A legsötétebb óra” címmel. A kérdés, a képek a nyereményről és filmelőzetes a folytatásban.

A finn író, Timo Parvela egy dedikálással egybekötött olvasótalálkozó alatt az egyik rajongótól elhangzott kérésre, miszerint: „mondjon néhány szót a mosolyról”, ezt válaszolta: „egy másodperc alatt fel lehet villantani egy barátságos mosolyt.  Egy perc alatt a mosoly másokra is átragad. Egy óra alatt belefárad a képed. Ha egy napig mosolyogsz, a többiek irigyek lesznek. Egy hét alatt a mosoly hétköznapivá válik. Egy hónapnyi mosolyt nem hisz el senki sem. Egy egész évig pedig csak az amerikaiak mosolyognak.”

Múltkor bölény, most pedig többek között mesebeli lények, szuperhősök és állatok. Mármint autó-és motoralkatrészekből. Ezúttal Svájcban járunk, Tom Samui birodalmában, mert a fehérorosz (és még persze sok más kocsi-és újrahasznosítás rajongó) művészhez hasonlóan ő és lelkes csapata is ilyen alapanyagokból építgeti a szobrait. Talán jobban, aprólékosabban kidolgozottak, mint a bölény, de hát nem is várhatunk mást, ha több mint tíz éve foglalkoznak a témával.

Amanda McCavour munkáit elnézve sokan akár unalmasnak is tekinthetik mostantól az egyszerű papírra rajzolt alkotásokat. Na jó nem, viszont mindenképpen figyelemreméltó az, amit a kanadai művésznő művel. Cérnával, illetve egy különleges eljárással különböző csendéleteket, életképeket, nonfiguratív mintákat rajzol a levegőbe.

Kelet-londoni bóklászásunk alkalmával két fish & chips – a reggeli és az ebéd - elköltése között bukkantunk rá arra az elsőre, meg még másodikra is komolyan lepukkant benyomást keltő épületre, mely egykor, egészen pontosan a 19-20. század fordulóján palackozó üzemként funkcionált. Rövid bénázást követően, a csábításnak engedve, aztán titokban becserkésztük magunkat az elhagyatottnak tűnő falak mögé, odabent pedig csak ámultunk...

Nem tudom, hogy mi lehet a titkos ösztönző erő, ami rendszeres időközönként arra készteti a művészeket, hogy csokiszobát készítsenek. Sokszor találkoztam ilyennel, most először teszek említést róla. Nem azért, mert ez a legszebb mind közül, ennél sokkal egyszerűbb okról van szó. Valahogy a karácsony közeledtével bennem is felbuggyan a csoki iránti vágy, ami amúgy egész évben jó mélyen rejtőzködik, Elena Kliment alkotása pedig pont ebben a felfokozott vágyállapotban jött szembe velem.

Timm Schneider szereti a pohárba dobott jégkockák hangját, a Rock 'n' Roll-t, a Swinget, a reggeli fényeket, a homokfúvott üveget, az úszás, a tiramisut, az improvizációt, a jó barátokat, és szeret embereket nézegetni, beszélgetni, nevetni és szeretni. Nem mellesleg designer is, aki szeret állat jó és őrült dolgokat is fabrikálni. A 28 éves német srác They Live című projektjében például szemgolyókat készít pingpong labdákból vagy hungarocellből, amelyeket aztán szépen kihelyez az egyébként unalmas és figyelmen kívül hagyott utcai tárgyakra, például oszlopokra, kukákra vagy éppen a nyilvános budik vécécsészéire.