Egy tavaszias január végi napon a reggeli rutin kávézós postabontással kezdődött a történet. Szokásos email cunamik: nem túl izgalmas tartalommal bíró cévék, önjelölt precelebektől, majd az egyik legtörvényszerűbb hálivúdi klisét //nem rizsa// követve, „A” soron következő levélnek már a feladójától…
Nem tudom, hogy ki lehet a célközönség, de inkább olyan gyereklelkű felnőttekre tippelek, akiknek nem volt gyerekszobája. Vagy csupán zombi-fanatikusok. Van ilyen? Valódi gyerekekre nem biztos, hogy gondolnék, de lehet, hogy én vagyok túl konzervatív. Nehezen tudom elképzelni, hogy a lecke megírása…