Még tegnap késő délután a segítségeteket kértük. A véleményetekre lettünk volna kíváncsiak. Arra, hogy a mai nappal kapcsolatban milyen saját gondolatok fogalmazódnak meg bennetek. Elismerve azt, hogy talán hamarabb is eszünkbe juthatott volna a dolog, őszinte döbbenet ült ki arcunkra a passzivitást…
Nem vagyok nagy rajongója a faliszőnyegeknek; meg a szőnyegeknek sem úgy általában, csak nagyon indokolt esetben tudok igazán örülni egy-egy darabnak. Ez most viszont egy ilyen eset, Faig Ahmed alkotása a maga különlegességével egyből belopta magát a szívembe. Egy röpke pillanatra szerethetővé tette…
Ebben ez a legszebb, de legizgalmasabb is. Kibontasz egy a magyART-ra beérkezett mailt, végigfutod az esetek döntő többségében - mint utóbb szinte mindig kiderül -, szerényre megfogalmazott néhány sort, majd kattintasz a mellékelt linkre. Aztán a szájad marad tátva magától, csak úgy… a látottaktól!…
Ha eddig ez kimaradt, elkezdeni most sem késő! Soha nem késő! Fékezz! Ne törődj a fásultan maguk elé bambuló, ki tudja hova rohanó bolondokkal! Állj meg egy pillanatra, akár az út közepén, ülj le egy park közepén, semmi egyéb ne kösse le a figyelmedet, csak koncentrálj a körülötted lüktető városra,…