Több mint tíz évvel ezelőtti flash, egy sommerschlussverkaufos müncheni trip-ből: egyik úbános pékségből kiáradó ropogós péksüti, cipó illatok izgatják nem apró szaglószervem receptorait. Gonoszul olyanok, melyek az épp arra vetődő prédát szinte berántják az ajtón, hogy bent magatehetetlenül, az őt körülölelő illat és látványorgiától bezombisodva szó nélkül egyenlítse ki az akár több ezer forintos cehhet. Az élmény hatására tegnap esti bealvás előtti féléberségben, viszonylag gyorsan kiegyeztem a gondolattal; a főszerep ma délelőtt a kenyérsütésé. Ötlet, tervezés, megvalósítás. Néhány órával később aztán, a reggeli rutinokat követően egy ideig legjobb barim a dagasztótál, majd többszöri pihentetés és ismét homlokizzasztó tésztapumpálások eredményeként, ebédre elkészült az első ÉNKENYÉR...!:) 

Fotó: Gyarmati László

Olga Ziemska lengyel származású, jelenleg Cleavland belvárosában élő és dolgozó művész alkotásai a szobrászatot, a filozófiát és a tudományt elegyítik magukban, vastagon meghintve a lét misztikusságával.

Meg Hitchock brutálisan aprólékos és megdöbbentően szép szövegrajzolatait nem másmilyen könyvek felhasználásával készíti, mint például a Korán, Tóra, Biblia, de egyéb vallási szövegek, könyvek (köztük Salman Rushdie Sátáni versek című könyvének részletei) is belekeverednek a betűáradatokba.

A második nyertes: Albert Anna

És, ígéretünkhöz híven itt is a következő meglepetés poszt! Az elmúlt két hétben ismét kitettetek magatokért! A több mint 70[!!!], Timeline fotópályázatra beérkezett fotóval a bőség zavarának ingoványos mezejére "kergettetek" :) minket, ahová - ha rendszeres olvasóink vagytok, tudhatjátok-, mi igen nagy örömmel szoktunk rámerészkedni..., szóval köszi...!!! ;)

Gratulálunk mindenkinek, és persze várjuk továbbra is a pazar fotókat, ergo: küldjétek őket ezerrel...! :D

Úgy látszik, ez egy ilyen nap, ma egyértelműen utcai művészeké a főszerep. Rusztam Valeev még csak 20 éves, de úgy bánik a krétával, mint csak kevesen. A járókelők legnagyobb örömére olyan lenyűgözően profi rajzokat készít szülővárosának utcáira, ami szerintem párját ritkítja.

A képen látható kéregető nénit Horvátországban kaptam lencsevégre, ám számomra többről szól ez a fotó, mint a szegények megsegítéséről. A törődésről. Értem én a zárkózottságot, hisz velünk is egyre kevesebben és kevesebbet törődnek, de hiszek abban, hogy minden egy halvány árnyalattal könnyebb lenne, ha újra nyitnánk a világ felé. Ha egy öleléssel többet adnánk a szüleinknek, ha egy szóval többet mondanánk a párunknak, egy bátorító mondattal többet a barátainknak, ha öt perccel többet foglalkoznánk a gyerekkel, ha egy fokkal precízebbek lennénk a munkánkban, ha egy kicsit jobban elfogadnánk a világ sokszínűségét, ha egy bogárral kevesebbet taposnánk el, egy csokipapírral többet dobnánk a szemétbe. Ha öt forinttal többet adnánk rászorulóknak. Mert végül mindent visszakapunk.

Kedves Mindenki! Ez a poszt egy blogger-versenyben is részt vesz, így megjelenik a Live Inspire oldalon is, ahol szavazni lehet rá.

- Erre a posztra itt tudtok szavazni.

- Minden korábbi posztunkra "Laci & Tibi" név alatt a "szív" vagy a "vote" gomb megnyomásával ezen az oldalon tudtok szavazni.

Kérünk titeket, hogy dobjatok egy szavazatot a szív vagy a "vote" gombra kattintva! Köszönjük! Míg el nem felejtjük, ugyancsak az inspiráció témájában májustól egy mindenki számára nyitott fotópályázat is indul a Live Inspire oldalon, amivel utazást nyerhettek, úgyhogy ezen pedig érdemes lesz indulnotok!

A fotóverseny részletei a következők:

- Május 1-től Július 31-ig tart,

- 11 országban lesz meghirdetve (Magyarországon kívül Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Egyiptom, Románia, Oroszország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna), és mindenki számára nyitott.

- Minden induló maximum 10 képet tölthet fel, a képek témája: „Mi inspirál ma?”

- Valamennyi kép fel lesz töltve egy galériába, ahol szavazhatnak rájuk,

- július vége után pedig minden országból meghirdetik a legjobb 10 fotót, és egy győztes (szintén országonként) nyer egy kétszemélyes olaszországi utazást.

Fotó: Gerlai Tibor

Bízunk benne nem tévedünk nagyot, amikor feltételezzük: a napi legalább egy jó cselekedet a zsigerekben kódolt magától értetődő automatizmus mindenki számára. Amennyiben vannak olyanok akiknél még nem, mi kitartóan bátorítanánk őket is, tegyenek egy próbát! Tegyenek valamit jót, még apropója sem kell, hogy legyen! Csak lépjenek, magáért az érzésért, ami egyébként, garantáltan pozitív tudatmódosító hatással bír!

Levél jött.

"Sziasztok! Olvastam a felhívásotokat, hogy magyar alkotó emberkéket kerestek. Nem tudom hogy beleférünk-e a profilotokba, illetve érdekel-e titeket, nemrég indult kis csoportunk amiben többnyire animációs és képregényes fiúk- lányok rajzolnak. Célunk: önmagunk és a dúdjaink szórakoztatása, fantasztikus rajzstílusunk fejlesztése. Szóval ha érdekel titeket ez a csoport akkor örülünk nagyon. 

Ránéztünk..., megtetszett..., röhögtünk..., érdekelt, most pedig itt vannak a Kiscsoportos játékok!

Annak érdekében, hogy ösztönözze az erős dohányosokat az önmaguk okozta függőség leküzdésében, egy hollandiai székhelyű szervezet, bizonyos Stivoro, kiadott három dohányzásellenes hirdetést, rajtuk olyan inspiráló életképekkel, amelyek azt mutatják be, hogy a bagósok mi mindenre költhetnék a cigire szánt pénzösszeget a szenvedélyük helyett.

Lenyűgöző az, amit Bovey Lee művel! A hongkongi születésű, jelenleg Pittsburghben élő és dolgozó művész kínai rizspapírba vagdosott légies könnyedségű, elképesztően részletes illusztrációitól egyszerűen beremeg a térdem.

Igaz, hogy télen sokkal stílusosabb lett volna Timoty John melegséget árasztó, jól bebugyolált bútor-és kiegészítőkollekciójának a bemutatása, de nincs mit tenni, most került a bloggerek figyelmének központjába. Különben is, azért még hűvösek ezek a tavaszi éjszakák...

Régóta szeretnék rájönni: a tudat boldogsága milyen vastag falakba ütközik? Miként működnek azok a mágnesek, melyek masszívan visszahúzzák akkor is, mikor törne már kifelé a nem önkéntesen vállalt fogságból a testburkon át, hogy a "gazdi" arcára kiülve végre egy jóízűt kacagjon a világba? Ami tutifix eddig: kellenek az új hidak, melyek a külvilággal összekötnek! És nem "one way ticket" üzemmódban kívánatos a közlekedés rajtuk! Hogy ki a hídőr, ki a francot érdekel?! Egyre gyakrabban érzékelem, az ember attól válik a külvilág számára érdekessé, izgalmassá, esetleg vonzóvá, ha képes másokkal is megosztani a saját boldogságát. Mert az úgy olyan jó, ha az ember kivirágzik és át tudja adni a vele történt csodákat; mikor minden szavában ott van a mosoly, a millió igen; a lélekragyogás! 

Fotó: Gyarmati László

Képzeld el, reggel kilépsz a lakásod ajtaján, a sportosság jegyében inkább a lépcsőn indulsz lefelé, és az egyik fordulóban egy hatalmas kartonkéssel „leszúrt áldozat” fetreng a földön. A pillanat tört része alatt futna végig rajtad minimum három érzet, melyek közül az első az ijedtséggel kevert sokk, majd utána a zavarodottsággal egybekötött megbotránkozás, és végül, mikor felfogtad, hogy mit is látsz valójában, a gyöngyöző kacajjal egybekötött megkönnyebbülés.

A márka a terméket azonosító egyedi szimbólum, amelynek célja a termék megkülönböztetése más termékektől a piacon. A márka rendszerint a fogyasztó gondolkodásában összekapcsolja a terméket a gyártóval. Egy márka felépítésénél alapelv, hogy a termékhez kapcsolt tartalmak asszociatív "holdudvarában" lehetőleg csak - vagy túlnyomórészt - pozitív érzelmi töltésű fogalmak legyenek. Szájbarágós verzsönben: a jó reklámnak egy olyan idealizált valóságképet kell közvetítenie, amire a célközönség vágyik..., első lépésben!

Lehet, hogy nem is kellene túlbonyolítani, egyszerűen csak annyit mondani: kell! Ricard Mollon Anitájáról van szó, vagyis az Anita névre keresztelt betűkollekcióból kirakható polcokról. Szerelem, otthon, könyvek, zene, bármilyen szó összeállítható belőlük, csak a fantáziánk szabhat határt.

A párizsi születésű, New Yorkban élő művésznő, Mathilde Roussel egyik korábbi fűszobor-installációjáról már írtunk 2010-ben. A szobrász legújabb alkotása jóformán totálisan ugyanolyan, mint a „ça pousse! (it's growing!)”, a Lifes of Grass esetében azonban nem fekvő emberi alakokról van szó, hanem az égből aláhulló szobrokról.

Kohászati alapismeretek híján igyekszem nagyvonalúan átugrani a kokillák, olvadáspontok, stb. fejezeteken, csupán a csodálatomat fejezve ki az izraeli formatervező Hilla Shamia egyedülálló kísérlete előtt, melyben ultrakönnyű és nagyon forró alumíniumot ötvözött fával... 

Az elmúlt időszakban tettem néhány erőtlen lépést annak irányába, hogy rájöjjek, vajon mitől rajongok gyermeki módon a képeken is látható kütyübútorokért, de használható gondolatok nem jöttek szembe velem, így hát letettem az egyik utamba akadó bokor aljába ezt a kérdést. Marad az, hogy a blogon korábban bemutatott cuccokhoz hasonlóan a Classified Moto lakberkiegészítői is heveny nyálcsorgást okoznak nálam.

Az újrahasznosítás nem kérdés, hanem a válasz! Gondoljunk csak bele, a saját kezeink által megszülető tartós, nem természetes, ám kisebb-rövidebb idő után hulladékká silányuló anyagok körforgásban tartásával több inspirációval és szórakozással nyomjuk tele a környezetünket, mint szeméttel. Nem jó? De! Nem én találtam fel a spanyolviaszt a képen látható ötlettel, de legalább újrahasznosítok. Hogy mi kellett hozzá? A kedves barátom által csak prolivirágnak nevezett, leánykori nevén szobai futókából néhány, illetve három darab, tisztítóból származó drótvállfa. A végeredmény persze sok szempontból vitatható és komolytalan, de a virágaim száma véges volt, az egyik legnépszerűbb betűszó pedig kéjesen kínálgatta magát. Különben is, sem én, sem a környezetem nem fog sírdogálva ránézni reggelente.

Már biztos hallottad, hogy a Manzárd egy európai blogger-versenyben vesz részt, úgyhogy ez a poszt a Live Inspire oldalon is megjelenik.

- Erre a posztra itt tudtok szavazni.

- Minden korábbi posztunkra "Laci & Tibi" név alatt a "szív" vagy a "vote" gomb megnyomásával ezen az oldalon tudtok szavazni.

Kérünk titeket, hogy dobjatok egy szavazatot, és a boldogságtól fülig fog érni a szánk! Köszönjük! ;) Míg el nem felejtjük, ugyancsak az inspiráció témájában májustól egy mindenki számára nyitott fotópályázat is lesz a Live Inspire oldalon, úgyhogy ezen pedig érdemes lesz indulnotok.

Fotó: Gerlai Tibor

Nem vagyok vega, ezért nagy családi ebédeknél előfordul az egybesült csirke, és vele együtt a jópofa hagyomány, hogy a „kívánságcsontot” jól eltörjük, mikor az kiszáradt. Persze eddig vajmi kevéssé váltak valóra a kigondolt vágyak, de ettől függetlenül mindig eljátszunk ezzel a lehetőséggel, mert különben is, és hátha. Ebből kiindulva, Kate MccGwire alkotása láttán a pillanat tört része alatt vérszemet kaptam, és azon nyomban kívánságok tucatjai buggyantak elő belőlem.

Előre leszögezem, egy másik oldalon megjelent cikkre érkezett komment alapján egy életre megtanultam, hogy a madárház bejárati lyuka elé (alá) nem igazán jó ötlet ülőrudat rakni, mert a benne lakók kegyetlenül pórul járhatnak, a Dom Arquitectura installációjára viszont az ominózus ülőrudak ellenére is felkaptam a fejemet.

Talán nem kell bizonygatnunk, mekkora öröm számunkra is, ha fiatal magyar tervezők sikereiről adhatunk hírt. Most ismét jókedvünk van, hiszen Csire Géza, 26 éves formatervező Paq Chair névre keresztelt vadiúj ötlete világszerte hatalmas visszhangot váltott ki! A kreatív fotelágyról az USA-tól kezdve Tájföldig cikkeztek már, és most mutatkozik be itthon is, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy rövid időn belül egy igazi "hip" termékké válik a fiatalok körében.

Takács Erika talán szégyenlősségből, talán csak azért, mert végül a levélszemétben kötött ki a válasz levelünk, nem jelentkezett vissza, pedig feltettük neki is a kérdéseinket, amikor a magyART-ban tett próbát. Vártunk, vártunk, végül úgy döntöttünk, hogy lesz, ami lesz, akkor majd szöveg, bemutatkozás nélkül tesszük közkincsé az alkotásait.

Most első alkalommal írunk meg úgy egy magyART-os posztot, hogy maga a főszereplő nem is tud róla, hiszen az egyik közeli barátja ajánlására került a látókörünkbe, így:

„Lényegében amiért írok, hogy egy nagyon kedves(és csinos) ismerősöm elképesztő ékszereket készít (egyre felkapottabb) süthető, vagy főzhető gyurmából. A fajtáját nem tudom. Egyelőre, ha minden igaz, még csak egy facebook "site"-ja van ahol a kis munkássága megtekinthető. Illetve azt hiszem van még valami kézműves blog ahol árulja ezeket. Az ismerősök körében biztosan tudom, hogy nagyon fogynak az ékszerek, de vaterán is nagyon sokat adott már el. Gondoltam divatos, kreatív, aktuális. Kérem, ha többet nem is, nézzék meg miket gyárt. Ha viszont, megtetszene önöknek, biztosan nagyon örülne ha viszont láthatná magát a Manzárd Café-n. A hölgy neve: Tóth Lívia.”

A Luzinterruptus művészduó tagjai ismét Madrid utcáin garázdálkodtak, és ezúttal a fényszennyezés káros hatásaira hívták fel a figyelmünket. Állításuk szerint Madridban minden megtalálható ami a környezetszennyezés fogalmába beletartozhat. (Még ha ez csak Madridra lenne igaz...) Ezek közül pedig a legnyilvánvalóbb a fényszennyezés, olyannyira hogy az éjszakai madridi égbolton nemhogy a Tejutat nem lehet látni, de csillagokat is csak elvétve. Még ha ez csak Madridra lenne igaz...velünk ellentétben azonban Spanyolországban ott van ez a két névtelen kreatív fiatal, akik a maguk módján, mégis hatásosan kívánják felrázni az embereket.