A szakáll jó dolog és még játszani is lehet vele. Tányérként is lehet használni, pohártartónak is jó. Na jó, hosszútávon egyikre sem alkalmas, de ugye a poén kedvéért azért ki lehet próbálni, hisz mint minden mással, úgy a szakállal kapcsolatban is csak a fantáziánk szabhat határt.
A blogon többször szereplő, óriási állatszobrairól híres holland művész, Florentijn Hofman idén szó szerint és átvitt értelemben is újra nagyot alkotott, témáját tekintve pedig ismét a nyúlhoz nyúlt. A vékony fa lemez csíkokból összeszögelt 15 méter hosszú, 8 méter széles és 2,5 méter magas építmény a Sunbathing Hare címet kapta.
Bár Budapestről nézve egy kissé távolinak tűnik a dél-afrikai Cape Town, de ha steampunk rajongó vagy, van egy tuti tippünk, hogy hova érdemes mindenképpen ellátogatnod, ha arra visz a sorsod! A neve Truth Coffee Shop, és annyi steampunk-nyalánkság van benne, hogy azonnal csorogni kezd a nyálad.
A múlt hétvégi TENT London is szereplő Vidó Nóri építész, designer, blogger olyan alapanyaghoz nyúlt étkészletének elkészítésekor, ami sokakat érzékenyen érinthet. A betonról van szó, amely általában vegyes érzéseket vált ki az emberekből, a mi szívünkhöz azonban valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nagyon közel áll. Persze az anyag önmagában még nem lenne elég a varázslathoz, ehhez az is kell, hogy olyan dolog szülessen belőle, ami meglepő, figyelemfelkeltő és eredeti.
Mivel volt már hasonlóban részünk, így azonnal felkeltette a figyelmünket az ASUS látványos promóciója, amely a manapság egyre népszerűbb interaktív kiszabadulós játékok elvét veszi alapul, mivel volt már hasonlóban részünk. Ekkor egy népszerű budapesti szórakozóhely pincehelyiségében tölthettünk el 1 órát mindenféle izgalmakkal, fény-és hanghatásokkal felturbózva, és mind a mai napig nagyon szeretjük az élményt! Igaz, hogy az ASUS promóciójában rövidebb idő áll rendelkezésre a kiszabaduláshoz, pontosabban 15 perc, de ez akár a hangulatot is fokozhatja, valamint minden esetben ingyenes, sőt, az azonnali helyszíni ajándékok mellett még nyerni is lehet vele, természetesen ASUS-os termékeket!
Ti gondolkodtatok már azon, hogy milyen élmény lehet egy forgószél közepén ülni? Engem a Twister című tornádós film óta foglalkoztat ez a kérdés, persze nem napi szinten, de olyan alkalmakkor, amikor ehhez az időjárási jelenséghez kapcsolható téma kerül elém, mindig eszembe jut.
Jody Steel 19 éves képzett illusztrátor állítólag azért kezdett a combjára rajzolgatni, mert nem volt otthon olyan papírlap, amit használhatott volna. Na, most ez vagy igaz vagy nem, de a tehetségéből szerencsére nem von le semmit az sem, ha a valóságban nem erről van szó. Én mondjuk valószínűbbnek tartom, hogy a jelenleg éppen filmes iskolába járó művészlélek inkább a figyelemfelkeltés, egy jó zsíros állás megszerzése érdekében kezdte használni a saját lábát vászonként.
A TENT London Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület (FISE) által létrehozott Shapes of Hungary című standján több más remek tárgy, köztük a blogon korábban bemutatott, Farkas Anna és Batisz Miklós által tervezett Starry Light by Anagraphic csodalámpák mellett a Kiss-Gál Gergely építész tervezőművész vezette Plié by Atelier kísérleti műhely és az új bútorgyártási technológiával készült, négy darabból álló Plié bútorkollekció is debütál 2013. szeptember 19-én, azaz pont ma. A 2012-ben alapított műhelyben közel két éve zajló fejlesztés eredményeként született meg a hagyományos csomópontoktól mentes bútor ötlete, és számtalan anyagkísérlet végeredményeként az új gyártási technológia.
Kicsit kételkedve néztem, de ha valóban úgy van, ahogy Mike Alcantara amerikai művész állítja, miszerint semmilyen festéket vagy rajzeszközt nem használ az alkotásaihoz, kizárólag kollázsol, akkor emelem a kalapom, méghozzá lábujjhegyen állva, hogy minél magasabbra lendülhessen!
Nem gondoltam volna, hogy harmadjára is megtörténik és elsüthetem majd ugyanazt a poént, de találjátok ki, hogy vajon milyen időjárás volt, amikor az IKEA sajtótájékoztatóra hívott minket? Hááát, persze, hogy a korábbiakhoz megszólalásig hasonlóan éppen egy hidegfront vonult át felettünk, de persze az időjárásnál most is sokkal fontosabb a téma, ami miatt meginvitáltak minket. Az elmúlt időszakban már sokak postaládájában landolt az Ikea 2014-es katalógusa, úgyhogy talán nem lesz meglepetés, ha azt mondom, hogy ennek apropóján hívtak minket az Örs vezér téri áruházba.
Borondo, az egyedi és könnyen felismerhető alkotásairól híres spanyol street art művész idén nyáron többek között az olaszországi Cotignolába is ellátogatott egy különleges alkotás elkészítésének erejéig. A madridi születésű jelenleg Rómában művészeti tanulmányokat folytató 23 éves tehetség ráadásul kiélhette az új, szokatlan és egyben környezetkímélő felületek iránt érzett olthatatlan vágyát, mivel a helyszínen szalmabálákra készíthette el monokróm csoportos portréit.
Andrea Suppa a 16. századi neves festő és építész mondta ki, a mai napig érvényben lévő egyik legnagyobb okosságot: „soha ne az alapján teremts magad köré a dolgokat, amit mások elvárnak tőled. Alkoss olyat, ami neked tetszik!”...
Tomita Natsumi japán művésznőnek minden eldobált nem szerves hulladék a legnagyobb kincset jelenti, hiszen az egyes daraboknak mindig talál helyet éppen készülőben lévő szobrán. Állatokat formáz a törött esernyőkből, cégtáblákból, kerékpár alkatrészekből, eldobott palackokból, konyhai eszközökből és más újrahasznosítható hulladékokból. Sokszor mutattunk már ilyet nektek, mégis igen figyelemreméltó alkotásokról van szó, valamint a környezetvédelem fontosságát sem lehet elégszer hangsúlyozni!
Tudom, sokszor használom azt a szót, hogy „lenyűgöző”, de csak azért, mert nálam minden híreszteléssel ellentétben könnyű elérni, hogy köpni-nyelni se tudjak. Főleg akkor, ha olyan alkotásokat látok, mint például Bến Tre vagy ahogy a deviantART-on ismerik, „Vnarts” tojáshéjlámpái, amelyekről szintén ez a szó ugrott be elsőre.
Francisco Infante-Arana, 1943-ban született orosz multidiszciplináris művész és felesége Nonna Gorunova egyszerű, ám nagyszerű ötlettől vezérelve különböző méretű és alakú tükröket, tükörcsoportokat helyeznek ki a természetbe. A képek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a Moszkvában élő és alkotó művészházaspár immár hosszú-hosszú évtizedek óta a valóságról alkotott berögzült elképzeléseinket szeretné egy kicsit megbirizgálni.
Rácsodálkozva kreativitására, Horváth Anna formatervező iparművészről és az ő Annaságairól tavaly tavasszal már egyszer beszámoltunk a magyART keretein belül. Amiért újra írnunk kell róla a nyári szünet után újrainduló magyART-ban, mert Mica Angela Hendricks és 4 éves lánya közös művészeti projektjéről bemutatott nagy sikerű hétfői posztunkhoz kaptunk tőle egy kommentet, miszerint ő is együttműködik ám a gyerekeivel, sőt, jóformán teljesen ugyanazt művelik, mint Hendricksék, csak saját stílusban.
...persze nem azért, mert valami gond van vele, hanem pont ellenkezőleg! A képek nézegetése közben több dolog is eszetekbe juthat, de két alapvető kérdés mindenképpen: mi lehet akkor a probléma, és egyébként meg hol is van az a bizonyos szappan? Már rögtön a legelején lelövöm a poént, illetve egyszerre meg is válaszolok mindkét kérdésre. Bizony minden fotón a szobor a szappan!
Így a tanév elején még nem késtünk le a szivárványceruza bemutatásának aktualitásáról, főleg, mert nem csak diákok, hanem mindenki más is használ ceruzát (még egyelőre!), és mert előreláthatólag karácsony környékén vehetik kézbe az első darabokat a vásárlók.
Naponta skubizom ezeket az oldalakat. Órákra beszippantanak. Ezer teljesen átlagos, ingerszegény pecó, berendezésük alapján unalmas tulajokkal. Többségében olyanok, melyeket eszembe nem jutna itt megosztani. Nem úgy, mint a most következőt. Mert vannak szerencsére ilyenek is. Egyediek, szabálytalanok, megismételhetetlenek…
Korábbi személyes tapasztalataim alapján azt állíthatom, hogy hajnalok hajnalán és illuminált állapotban végtelenül szórakoztató és nyugtató volt az egyik tévécsatorna végtelenített akváriumfilmjét nézegetni! Nem tudom, hogy mostanában is létezik-e még ez a „műsor”, de egy dolog biztos: soha nem jutott eszembe, hogy egy ilyet a valóságban is el lehetne készíteni igazi akváriummal, növényekkel, valódi halakkal...pedig de, és meg is csinálták!
Hosszú idő óta az egyik legjobb és legtüneményesebb művészeti projekttel kerültem kapcsolatba, amikor szembejött velem a bejegyzés az egyik külföldi oldalon Mica Angela Hendricks és 4 éves lánya együttműködéséről! A különleges duó érdekes, szürreális grafikákat készít, amelynek lényegéről nyilván a kislány még nem sejt túl sokat, viszont annál jobban élvezi a dolgot, mi pedig gyönyörködhetünk a jobbnál jobb és minden alkalommal meglepő alkotásokban.
A reggeli komolykodás után most valami könnyed következik, persze csak témájában, nem a felhasznált anyagban, mert ezúttal néhány hihetetlenül szép jégszoborról lesz szó. A World Ice Art bajnokságnak Fairbanks ad otthont 1990 óta. Az idei eseményen szerte a világból több mint 70 jégszobrász csapat mérettette meg magát a különböző „összecsapásokon”, amelyeken belül is talán az úgynevezett „Single Block” versenyből kerültek ki a legszebb, legimpozánsabb szobrok.
Néha muszáj az egyetemi tanároknak valami kreatív dolog után nyúlniuk, ha szeretnék, hogy a leadott tananyag a lehető leghatékonyabb módon rögzüljön a diákokban, ráadásul mindezt úgy, hogy az érdeklődésük is a legfelfokozottabb állapotban legyen folyamatosan. Az elmúlt három évben Dr. Claudia Diaz, a Royal Melbourne Institute of Technology (RMIT) egyetemi tanára rendhagyó módszert használ az előzőekben írtak kivitelezésére.
Mathieu Tremblin francia művész utcán talált közönséges alapanyagokból készít különböző játékos alkotásokat, amelyekkel egyébként Európa-szerte szereti megörvendeztetni a járókelőket. Szépsége ellenére a képeken látható origami virágcsokor mondjuk pont nem az, amely minden emberből pozitív reakciót vált ki...
Távolról úgy néz ki, mintha a képeken látható alkotások hatalmas firkaportrék lennének grimaszoló emberekről, amelyek komplexitásukat elnézve már önmagukban is dicséretes teljesítménynek minősülnének, de közelről egyből kiderül a turpisság.