Sokakhoz hasonlóan én is többször játszadoztam gyerekként a napfény erejével és az ezt összpontosító nagyítóval, igaz, az én fantáziám akkor nem vitt messzebb a különböző tárgyak megpirózásánál.

Használt PET palackokból nyomtathatnánk ruhát otthon, a saját ízlésünk, vagy a legújabb divat szerint, Kovács Apor ötlete alapján, aki öt másik versenyzővel együtt jutott be az Electrolux Design Lab verseny idei döntőjébe. A korábbiakról itt és itt írtunk. Az idén 12. alkalommal meghirdetett nemzetközi formatervezői pályázatra 1700 nevezés érkezett olyan ötletekkel, amelyek a jövő otthonait egészségesebbé, környezettudatosabbá tennék. A hat döntős versenyző közül november 12-én, a párizsi döntőn hirdet győztest az Electrolux zsűrije.

Alig egy hónap telt el azóta, hogy a FŐTÁV „Pimp my Pipe” köztér színesítő pályázat nyerteseinek nevét megismerhettük – erről itt írtunk –, a zsűri által legjobbnak ítélt Lehoczki Zsuzsa győztes pályamunkája, ami a kerület, Újpest térképének egy szeletét ábrázolta, a Színes Város csapatának köszönhetően máris ott pompázik a kiszemelt Elem utcai távhővezetéken. A meló alsó hangon sem volt könnyűnek nevezhető, hiszen egy 200 méter hosszúságú felületet kellett a srácoknak kezelésbe venni...

Fabian Oefner a festékfröcsögtetés koronázatlan királya, végtelenül látványos alkotásairól már számos alkalommal beszámoltunk a blogon. A svájci művész most azzal került a figyelem középpontjába, hogy a Ferrari felkérésére egy Ferrari California T sportautót vett kezelésbe, természetesen a rá jellemző módon.

Zemer Peled izraeli művész az átlagostól teljesen eltérő formában használja a porcelánt. Ahelyett, hogy a háztartást bombázná új és szokatlan használati eszközökkel, a természet szépségét és brutalitását vizsgálja meglepő alkotásaival.

A közelmúltban egy meglehetősen különleges gyalogoshidat adtak át Londonban. A brit Knight Architects tervezőcsapatának és az AKT II mérnökeinek együttműködésében megszületett legyező-szerű, mérhetetlenül elegáns híd a Paddington Basin – Merchant Square területén varázsolja el a járókelőket.

Yusuke Asai japán művész eredetileg keramikusnak tanult, de miután nem volt pénze az egyetemre, inkább az önképzés módszerét választotta és más művészeti ágak után nézett. Múzeumokba, galériákba (sőt állatkertbe is) járt, hogy a különböző kultúrák népi-és törzsi művészetét tanulmányozza, és végül az festészet mellett horgonyzott le.

Saját állítása szerint azért választotta alapanyagul a földet, mert ez bárhol megtalálható a világban, de nyilván a nehezebb anyagi körülmények is hozzájárulhattak a döntéshez. A sikerhez persze nem csak az alapanyag, hanem egyedi világlátása, ezen belül is a valós és képzeletbeli lényei és növényi is hozzásegítették.

Legutóbb a houstoni Rice Galériában készítette el egy nap leforgása alatt a képeken látható „Yamatane” című hatalmas alkotást, amelyhez a a 27 fajta houstoni földet diákok, önkéntesek, és a galéria munkatársai segítettek összegyűjteni. A „Yamatane” egyébként november 23-ig még élőben is megtekinthető.

via: colossal

Dan Tobin Smith brit művész, fotós idén tavasszal felhívást tett közzé, amelyben arra kérte az embereket, hogy küldjék el neki a környezetükben található, újrahasznosíthatónak minősíthető szemetet, mert egy nagyszabású installációt szeretne belőlük létrehozni az londoni designhétre.

Miután sokakkal ellentétben nekem még mindig nincs gondom a Halloweennal, nem szakítom meg a tendenciát, hogy minden évben ezen a napon valami tökös poszttal jelentkezem. Ha másért nem is, a bemutatásra kerülő művészek és alkotásaik miatt mindig szeretitek az ilyen bejegyzéseket, és szerintem a mostanival sem fogok csalódást okozni nektek.

A mai fiataloknak kevésbé ismert szó a dorkó, ami egy generációval ezelőtt, ahogy a köznyelv minden sétálómagnót "szonivólkmennek” hívott, úgy kb. egyet jelentett a hétköznapi magyar cipőviselettel. A bandázás kötelező kelléke volt, a srácok ebben rúgták a bőrt, vagy próbálgatták a haverjuk gördeszkáját, de a házibulikban is csak a dorkó volt a menő. Akkor még szűk volt a cipőválaszték, nem csoda, hogy bombaként robbantak be a nyugati márkák a magyar piacra, és szorították ki hazai vetélytársaikat. Huszonöt év és egy generációváltás után, aztán elkezdett fordulni a kocka, újra megnőtt az igény azokra a hazai ruhamárkákra, amelyekkel mindenki megtalálhatja saját stílusát.

Pejac, a neves spanyol street art művész idén augusztus 7-én egy ötletes, fantáziadús és látványos ablakfestménnyel emlékezett meg a híres francia kötéltáncosról, Philippe Petit-ről, aki éppen 40 évvel ezelőtt ezen a napon egy 200 kilogrammos acélkábelen egyensúlyozott a Világkereskedelmi Központ ikertornyai között.

Ha kiömlik a festék (vagy bármilyen folyadék), a heveny káromkodáson és gyors takarításon kívül mást nem igazán szoktunk csinálni, persze nem is kell, de jó ha tudjuk, hogy még egy ilyen történésből is ki lehet hozni a legtöbbet. Teszem azt, száradás után rá is rajzolhatjuk a foltra a fantáziánkat, csak úgy, ahogy például Nuvia Melissa Ramirez Bourdett is csinálja.

Már elég régóta furkósbottal böködi a szemüket, de a férfi arcápolással foglalkozó cégek még mindig nem ismerték fel, hogy a nullánál nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük a szakállápolással kapcsolatos termékek piacra dobására, hiszen rendületlenül nyer egyre nagyobb teret magának az ilyen-olyan formában megjelenő szakáll.

Nincs mese, a hónap legcukibb konyhai kiegészítőjének kell választanom a japán Tokyu Hands nevű cég pirítós készítő, vágó és „nyomdázó” formáját, amellyel különböző állatfejeket lehet belevarázsolni a kenyérbe.

Bármennyire is finom a reggelihez a vaj a.k.a. teavaj, állagából fakadóan a kenegetéssel való bíbelődés hozzám hasonlóan valószínűleg sokaknak nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé, mikor kopog a szemem az éhségtől.

Teherán talán legfuturisztikusabb épületét az egyik legismertebb iráni építész-iroda, a Next Office építészei követték el. Az 1400 négyzetméter hasznos alapterületű nyaraló leglátványosabb építészeti eleme három „fadoboz”...

A blog rendszeres olvasói már pontosan tudják, hogy nagy rajongója vagyok a szokványostól eltérő, határokat feszegető egyedi alkotásoknak, tárgyaknak, így azon sem lepődnek majd meg, hogy a pillanat tört része alatt rajongója lettem Kino Guérin bútorainak.

Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a fából készített dísztárgyak nem feltétlenül tartoznak abba a kategóriába, amelyeket szívesen kitennék a lakásomban. A miérteken akkor gondolkodtam el először úgy igazán, amikor a közelmúltban összefutottam Martin Tomsky alkotásaival.

Idén már egyszer felhívták magukra a figyelmet egy átfestett Boeing 737-es repülőgéppel, amely a brazil labdarúgó-válogatottat szállította a világbajnokság alatt, de ennél a pontnál nem állt meg a Gustavo és Otavio Pandolfo brazil művészek által lapított Os Gemeos (Az Ikrek), sőt nagyon úgy tűnik, hogy nincs az a „vászon” ami túl nagy lenne nekik.

Követésre érdemes Instagramerek sorozatunkban ma egy olyan művészt ajánlok figyelmetekbe, aki akvarelljeihez meglehetősen szokatlan „festéket” használ. Othman Toma iraki művész olvasztott jégkrémmel festi rá a papírlapokra minimalista portréit, városrészletei, állatait.

A Mosoly Otthon Alapítvány missziója a Magyarországon autizmussal élő gyermekek és felnőttek életkörülményeinek javítása. A nonprofit szervezet kiállítások, aukciók szervezésével és dizájntermékek eladásából befolyó összeggel támogat 11 autistákat ellátó lakóotthont. Mindezek mellett az országban 6 különböző helyszínen biztosít közös módszertan alapján művészeti fejlesztő foglalkozásokat autizmussal élők számára. A foglalkozásokon születő rajzokat, alkotásokat jótékonysági aukciókon és kiállításokon mutatják be, valamint a kiemelkedő alkotások megjelennek az Autistic Art dizájn divatmárka termékein, sálain, noteszein, pulóverein.

Miközben szokásához híven természetesen idén is készített egy gigantikus nyulat Florentijn Hofman holland szobrász, idén szeptemberben a londoni lakosokat is meglepte egy hatalmas, fából épített szoborral, egy vízilóval, amely a Temze Nine Elms városrésznél található szakaszánál úszkált békésen.

Szeretem, amikor a szokványos használati tárgyaknak új értelmet adnak a művészek, designerek. Ilyenkor az sem baj, ha az adott tárgy új funkciója „csak” arra szolgál, hogy gyönyörködtessen, hiszen emellett legalább az újrahasznosítás fontosságára is felhívja a figyelmet.

Kifejezetten szeretem az olyan művészeti alkotásokat, amelyek hosszú-hosszú időre lekötik a néző figyelmét. Ilyen például Yuma Kano japán designer, művészeti igazgató „36,445+1screw:)” című installációja, amelyet a DESIGN EAST 05 CAMP keretén belül Hamamatsu város egyik többemeletes parkolóházában állított ki még a nyáron.

A FŐTÁV ötletéről még augusztus közepe felé írtunk, mikor útjára indították a Pimp My Pipe pályázatot, melyben az Elem utca egyik távhővezetékére lehetett izgalmas elemeket ráálmodni. Az eredmény minden előzetes várakozást felülmúlt. A szeptember 15-én lezárult versenyre 485 felhasználó, több mint 3200 művet töltött fel a cég facebook oldalára.