
A közelmúltban tesztelésre kaptunk kettőt a Breffo® többszörös díjnyertes Spiderpodium dizájnos kütyütartóból. Az idei év egyik legnépszerűbb mobil kiegészítőjéből egy fekete és egy szürke landolt nálunk, és azonnal belekezdtünk nyüstölésükbe.

A közelmúltban tesztelésre kaptunk kettőt a Breffo® többszörös díjnyertes Spiderpodium dizájnos kütyütartóból. Az idei év egyik legnépszerűbb mobil kiegészítőjéből egy fekete és egy szürke landolt nálunk, és azonnal belekezdtünk nyüstölésükbe.

Per Kristian Nygård norvég művész meglehetősen érdekes és elgondolkodtató alkotással jelentkezett az oslói NoPlace galériában. A „Not red but Green” című helyspecifikus installációban a galéria egyik szobáját dimbes-dombos, buja zöld, megmászásra piknikezésre és fetrengésre ösztönző, élő tájképrészletté varázsolta.

A Markthal Rotterdam vásárcsarnok és lakópark öt éven át tartó építkezés után idén október elején hivatalosan is megnyitotta a kapuit. A holland MVRDV építésziroda által tervezett patkó alakú épület már az első látványtervek napvilágra kerülésekor a figyelem középpontjába került, de nem csak a formája miatt, hanem azért is, mert ide tervezték Hollandia legnagyobb „freskóját”.

Ha valaha is álmodoztál arról (magamból indulok ki), hogy másodpercek alatt egyedi dekorációval bolondítod meg a különböző, természetesen saját készítésű ételeket és italokat, biztos örülni fogsz a CinniBird fantázianevű dizájnos fűszerszórónak, amelyet ráadásul magyarok találtak ki.

A steampunk hangulattal megfűszerezett belső terekkel, lakberendezési kiegészítőkkel kilóra meg lehet venni. Az ausztrál Edison Light Globes lámpáinak is sikerült, és nem csak azért, mert a legtöbbször régi (vagy antikolt) csövekből készülnek a lámpatestek, hanem azért is, mert...

Csupa egzakt, szubjektív dologról lesz itt most szó. Olyan önazonosságokról ami mind te vagy, és amit egyszóval szeretnél elmondani másoknak, de akárhogy próbálod, annyiból nem megy. Életérzésekről, egymásra találásokról, tervekről. Egy csomó új dologról, három szereplőről, akik más – más irányból indultak, de egy irányba tartanak, és egy elég nagy meglepetéssel szeretnének karácsony előtt kedveskedni, Nektek...

Thomas Yang szingapúri grafikus tervező imád bringázni és meglepő eszközök segítségével a választott szakmájának határait feszegetni. Ráadásul ügyesen is ötvözi ezt a két szenvedélyét 100copies című sorozatában, amelyben – ahogy a neve is sugallja – limitált példányszámban, mindössze 100 darab bringakeréknyomatot készít.

Linlin és Pierre-Yves Jacques francia művészek a hullámzó, mégis töretlen népszerűségnek örvendő 3D-nyomtatást hívták segítségül első lámpakollekciójuk elkészítéséhez. A közelmúltban útjára engedett Lacelamps fantázianevű sorozatban eddig két változat, az úgynevezett Sky lamp és Land lamp látott napvilágot.

Alex Chinneck brit művész és designer meglepő építészeti illúzióiról híresült el. Valószínűleg sokan összefutottatok már a fordított házakról, lecsúszott homlokzatról szóló bejegyzésekkel, a Facebookon mi is rendszeresen beszámolunk róluk, a közelmúltban pedig egy olyan ötlettel rukkolt elő, ami mindenképpen külön blogos bejegyzést érdemel.

1918. november 11-én, délelőtt 11 órakor ért véget hivatalosan az első világháború. A háború után ezt a napot az Emlékezés Napjává (Remembrance Day) nyilvánították a Brit Nemzetközösség országaiban. Ezen a napon a háborús hősökre, a külföldi fronton harcolt veteránokra és a béketeremtő és békefenntartó műveletekben részt vett katonákra emlékeznek.

Most először fordult el, hogy az aktuális IKEA-s sajtótájékoztatót nem tisztelte meg az időjárás valami brutális hidegfronttal, viszont ez az alkalom sem telhetett el furaság nélkül, hiszen ezúttal a novemberi tavasz kellős közepén igyekeztünk a Gastropolis főzősuliban tartott karácsonyi kollekcióbemutatóra.

A holland Studio Roosegaarde és a Heijmans Infrastructure együttműködésének eredményeként jött létre a képeken látható végtelenül látványos és ötletes kerékpárútszakasz, amelyet Vincent Van Gogh Csillagos éj című festménye inspirált.

Jason deCaires Taylor Mexikóban élő és alkotó angol szobrász, fotóművész, búvároktató évekkel ezelőtt elhatározta, hogy létrehozza a világ legnagyobb víz alatti múzeumát. A dolog olyannyira sikerült neki, hogy mára például a National Geographic is a világ 25 csodája között emlegeti a Grenada partjainál kialakított szoborparkját.

Sosem lehet elég korán inspirációt gyűjteni a téli időszak alatt megszaporodó kátyúk alternatív, kreatív és leginkább vicces eltüntetésével kapcsolatban (néhány lehetőséget már mi is bemutattunk nektek az elmúlt évek alatt), úgyhogy ma ismét egy remek ötletet hoztam nektek. A blogon korábban már szereplő Jim Bachor kátyútlanító projektjének legújabb darabjaival találkozhattok a folytatásban.

Sokakhoz hasonlóan én is többször játszadoztam gyerekként a napfény erejével és az ezt összpontosító nagyítóval, igaz, az én fantáziám akkor nem vitt messzebb a különböző tárgyak megpirózásánál.

Használt PET palackokból nyomtathatnánk ruhát otthon, a saját ízlésünk, vagy a legújabb divat szerint, Kovács Apor ötlete alapján, aki öt másik versenyzővel együtt jutott be az Electrolux Design Lab verseny idei döntőjébe. A korábbiakról itt és itt írtunk. Az idén 12. alkalommal meghirdetett nemzetközi formatervezői pályázatra 1700 nevezés érkezett olyan ötletekkel, amelyek a jövő otthonait egészségesebbé, környezettudatosabbá tennék. A hat döntős versenyző közül november 12-én, a párizsi döntőn hirdet győztest az Electrolux zsűrije.

Alig egy hónap telt el azóta, hogy a FŐTÁV „Pimp my Pipe” köztér színesítő pályázat nyerteseinek nevét megismerhettük – erről itt írtunk –, a zsűri által legjobbnak ítélt Lehoczki Zsuzsa győztes pályamunkája, ami a kerület, Újpest térképének egy szeletét ábrázolta, a Színes Város csapatának köszönhetően máris ott pompázik a kiszemelt Elem utcai távhővezetéken. A meló alsó hangon sem volt könnyűnek nevezhető, hiszen egy 200 méter hosszúságú felületet kellett a srácoknak kezelésbe venni...

Fabian Oefner a festékfröcsögtetés koronázatlan királya, végtelenül látványos alkotásairól már számos alkalommal beszámoltunk a blogon. A svájci művész most azzal került a figyelem középpontjába, hogy a Ferrari felkérésére egy Ferrari California T sportautót vett kezelésbe, természetesen a rá jellemző módon.

Zemer Peled izraeli művész az átlagostól teljesen eltérő formában használja a porcelánt. Ahelyett, hogy a háztartást bombázná új és szokatlan használati eszközökkel, a természet szépségét és brutalitását vizsgálja meglepő alkotásaival.

A közelmúltban egy meglehetősen különleges gyalogoshidat adtak át Londonban. A brit Knight Architects tervezőcsapatának és az AKT II mérnökeinek együttműködésében megszületett legyező-szerű, mérhetetlenül elegáns híd a Paddington Basin – Merchant Square területén varázsolja el a járókelőket.

Yusuke Asai japán művész eredetileg keramikusnak tanult, de miután nem volt pénze az egyetemre, inkább az önképzés módszerét választotta és más művészeti ágak után nézett. Múzeumokba, galériákba (sőt állatkertbe is) járt, hogy a különböző kultúrák népi-és törzsi művészetét tanulmányozza, és végül az festészet mellett horgonyzott le.
Saját állítása szerint azért választotta alapanyagul a földet, mert ez bárhol megtalálható a világban, de nyilván a nehezebb anyagi körülmények is hozzájárulhattak a döntéshez. A sikerhez persze nem csak az alapanyag, hanem egyedi világlátása, ezen belül is a valós és képzeletbeli lényei és növényi is hozzásegítették.
Legutóbb a houstoni Rice Galériában készítette el egy nap leforgása alatt a képeken látható „Yamatane” című hatalmas alkotást, amelyhez a a 27 fajta houstoni földet diákok, önkéntesek, és a galéria munkatársai segítettek összegyűjteni. A „Yamatane” egyébként november 23-ig még élőben is megtekinthető.







via: colossal

Dan Tobin Smith brit művész, fotós idén tavasszal felhívást tett közzé, amelyben arra kérte az embereket, hogy küldjék el neki a környezetükben található, újrahasznosíthatónak minősíthető szemetet, mert egy nagyszabású installációt szeretne belőlük létrehozni az londoni designhétre.

Miután sokakkal ellentétben nekem még mindig nincs gondom a Halloweennal, nem szakítom meg a tendenciát, hogy minden évben ezen a napon valami tökös poszttal jelentkezem. Ha másért nem is, a bemutatásra kerülő művészek és alkotásaik miatt mindig szeretitek az ilyen bejegyzéseket, és szerintem a mostanival sem fogok csalódást okozni nektek.

A mai fiataloknak kevésbé ismert szó a dorkó, ami egy generációval ezelőtt, ahogy a köznyelv minden sétálómagnót "szonivólkmennek” hívott, úgy kb. egyet jelentett a hétköznapi magyar cipőviselettel. A bandázás kötelező kelléke volt, a srácok ebben rúgták a bőrt, vagy próbálgatták a haverjuk gördeszkáját, de a házibulikban is csak a dorkó volt a menő. Akkor még szűk volt a cipőválaszték, nem csoda, hogy bombaként robbantak be a nyugati márkák a magyar piacra, és szorították ki hazai vetélytársaikat. Huszonöt év és egy generációváltás után, aztán elkezdett fordulni a kocka, újra megnőtt az igény azokra a hazai ruhamárkákra, amelyekkel mindenki megtalálhatja saját stílusát.

Pejac, a neves spanyol street art művész idén augusztus 7-én egy ötletes, fantáziadús és látványos ablakfestménnyel emlékezett meg a híres francia kötéltáncosról, Philippe Petit-ről, aki éppen 40 évvel ezelőtt ezen a napon egy 200 kilogrammos acélkábelen egyensúlyozott a Világkereskedelmi Központ ikertornyai között.