Ha kiömlik a festék (vagy bármilyen folyadék), a heveny káromkodáson és gyors takarításon kívül mást nem igazán szoktunk csinálni, persze nem is kell, de jó ha tudjuk, hogy még egy ilyen történésből is ki lehet hozni a legtöbbet. Teszem azt, száradás után rá is rajzolhatjuk a foltra a fantáziánkat, csak úgy, ahogy például Nuvia Melissa Ramirez Bourdett is csinálja.

Már elég régóta furkósbottal böködi a szemüket, de a férfi arcápolással foglalkozó cégek még mindig nem ismerték fel, hogy a nullánál nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük a szakállápolással kapcsolatos termékek piacra dobására, hiszen rendületlenül nyer egyre nagyobb teret magának az ilyen-olyan formában megjelenő szakáll.

Nincs mese, a hónap legcukibb konyhai kiegészítőjének kell választanom a japán Tokyu Hands nevű cég pirítós készítő, vágó és „nyomdázó” formáját, amellyel különböző állatfejeket lehet belevarázsolni a kenyérbe.

Bármennyire is finom a reggelihez a vaj a.k.a. teavaj, állagából fakadóan a kenegetéssel való bíbelődés hozzám hasonlóan valószínűleg sokaknak nem tartozik a kedvenc elfoglaltságai közé, mikor kopog a szemem az éhségtől.

Teherán talán legfuturisztikusabb épületét az egyik legismertebb iráni építész-iroda, a Next Office építészei követték el. Az 1400 négyzetméter hasznos alapterületű nyaraló leglátványosabb építészeti eleme három „fadoboz”...

A blog rendszeres olvasói már pontosan tudják, hogy nagy rajongója vagyok a szokványostól eltérő, határokat feszegető egyedi alkotásoknak, tárgyaknak, így azon sem lepődnek majd meg, hogy a pillanat tört része alatt rajongója lettem Kino Guérin bútorainak.

Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a fából készített dísztárgyak nem feltétlenül tartoznak abba a kategóriába, amelyeket szívesen kitennék a lakásomban. A miérteken akkor gondolkodtam el először úgy igazán, amikor a közelmúltban összefutottam Martin Tomsky alkotásaival.

Idén már egyszer felhívták magukra a figyelmet egy átfestett Boeing 737-es repülőgéppel, amely a brazil labdarúgó-válogatottat szállította a világbajnokság alatt, de ennél a pontnál nem állt meg a Gustavo és Otavio Pandolfo brazil művészek által lapított Os Gemeos (Az Ikrek), sőt nagyon úgy tűnik, hogy nincs az a „vászon” ami túl nagy lenne nekik.

Követésre érdemes Instagramerek sorozatunkban ma egy olyan művészt ajánlok figyelmetekbe, aki akvarelljeihez meglehetősen szokatlan „festéket” használ. Othman Toma iraki művész olvasztott jégkrémmel festi rá a papírlapokra minimalista portréit, városrészletei, állatait.

A Mosoly Otthon Alapítvány missziója a Magyarországon autizmussal élő gyermekek és felnőttek életkörülményeinek javítása. A nonprofit szervezet kiállítások, aukciók szervezésével és dizájntermékek eladásából befolyó összeggel támogat 11 autistákat ellátó lakóotthont. Mindezek mellett az országban 6 különböző helyszínen biztosít közös módszertan alapján művészeti fejlesztő foglalkozásokat autizmussal élők számára. A foglalkozásokon születő rajzokat, alkotásokat jótékonysági aukciókon és kiállításokon mutatják be, valamint a kiemelkedő alkotások megjelennek az Autistic Art dizájn divatmárka termékein, sálain, noteszein, pulóverein.

Miközben szokásához híven természetesen idén is készített egy gigantikus nyulat Florentijn Hofman holland szobrász, idén szeptemberben a londoni lakosokat is meglepte egy hatalmas, fából épített szoborral, egy vízilóval, amely a Temze Nine Elms városrésznél található szakaszánál úszkált békésen.

Szeretem, amikor a szokványos használati tárgyaknak új értelmet adnak a művészek, designerek. Ilyenkor az sem baj, ha az adott tárgy új funkciója „csak” arra szolgál, hogy gyönyörködtessen, hiszen emellett legalább az újrahasznosítás fontosságára is felhívja a figyelmet.

Kifejezetten szeretem az olyan művészeti alkotásokat, amelyek hosszú-hosszú időre lekötik a néző figyelmét. Ilyen például Yuma Kano japán designer, művészeti igazgató „36,445+1screw:)” című installációja, amelyet a DESIGN EAST 05 CAMP keretén belül Hamamatsu város egyik többemeletes parkolóházában állított ki még a nyáron.

A FŐTÁV ötletéről még augusztus közepe felé írtunk, mikor útjára indították a Pimp My Pipe pályázatot, melyben az Elem utca egyik távhővezetékére lehetett izgalmas elemeket ráálmodni. Az eredmény minden előzetes várakozást felülmúlt. A szeptember 15-én lezárult versenyre 485 felhasználó, több mint 3200 művet töltött fel a cég facebook oldalára.

A képeken látható „The Manhattan Project” című sorozat egy ritka és egyedülálló gyűjteménye azon tudósok portréinak, akik valamilyen formában szorosan kötődnek a világ első nukleáris fegyverének létrehozásában. Noah Scalin amerikai művész minden egyes portrét ezer darab gyufából, mérhetetlen aprólékossággal formázott meg, majd felgyújtotta őket.

Amatőr fotósként sokszor kerülök olyan helyzetbe, amikor úgy érzem, hogy a megörökítésre váró pillanatból hiányzik valami csettintés, egy szereplő, tárgy, egy szín, valami apró alkotóelem, amivel újszerű, különleges, meglepő hangulattal dobhatnám fel az alapkoncepciót.

Biztos sokan emlékeztek még a tavalyi év egyik legviccesebb és ráadásul jótékony célból készített naptárára, amelyben vállalkozókedvű New York-i taxisok mutatják meg bájaikat. Örömmel jelentjük, hogy a sorozat folytatódik, elkészült és már megvásárolható a 2015-ös naptár.

Lorraine Loots művésznő nem kevesebbre vállalkozott 2013. január 1-jén, minthogy minden nap készít egy festményt, ami alig nagyobb, mint egy pénzérme. Manapság mindez persze nem lenne annyira figyelemfelkeltő, ha az elhatározás mellett nem lenne elképesztően tehetséges és kitartó is egyben a Fokvárosban élő és alkotó festő.

A korábbi években leírhatatlanul sokszínű, vibráló és impulzív élményben részesített minket az Art Market Budapest nemzetközi kortárs képzőművészeti vásár-és kiállítás, úgyhogy felcsillant a szemünk, amikor megérkezett a hír az idei eseményről.

Az elmúlt évek alatt meglehetősen gigantikusra terebélyesedő karácsonyi listámra idén tavasszal került fel először a Hari & Deepti művészduó által készített fénydoboz, most pedig, mintegy megerősítésként, újra kapcsolatba kerültem a legújabb munkáikkal.

Az első alkalommal 2004-ben megrendezett Design Hét Budapest rendezvénysorozatot a Magyar Formatervezési Tanács azzal a céllal indította útjára, hogy közreműködjön a design gazdasági és társadalmi szerepének tudatosításában, a design iránti bizalom növelésében és a terület szereplői közötti kommunikációban. A fesztivál a nagyközönség számára változatos programokon keresztül biztosítja azt, hogy a design témaköréből minél szélesebb körű ismereteket szerezzenek, a szakma számára pedig bemutatkozási, kapcsolatteremtési, továbbképzési és tapasztalatcsere-lehetőséget biztosít.

Igaz, nem a most bemutatásra kerülő sorozattal kezdtem Bordalo II portugál művész megismertetését veletek, de már akkor tudtam, hogy egyszer külön poszt lesz belőle, amikor először néztem át portfólióját.

A tekintetben mindenképp, hogy szuperizgalmas technikai paraméterekkel most sem fárasztanék senkit. Órajel, gigahertz és processzor-érzékenyek itt kielégíthetik a kíváncsiságukat. Amit fontosnak tartok fotóbuzi lévén megemlíteni az az 5MP-re kalibrált kamera, amin akár még fanyalogni is lehetne, de miután egy 8.1-es belépő kategóriáról beszélünk, úgy gondolom a ligát méltón képviselő NOKIA Lumia 630-nak semmi szégyenkezni valója nincs.

Paul Roden és Valerie Lueth amerikai művészek készítették a most következő képeken látható csodát. Az elképesztően bonyolult fametszet elkészítésére közel 2 évük ment el, de a fotók alapján azt érzem, hogy a munkafolyamat egyetlen pillanata sem veszett kárba, hiszen ritkán látni ennyire aprólékosan és gyönyörűen, ráadásul kézzel kidolgozott alkotást.

A Manzárd Café rendszeres olvasói pontosan tudják, hogy mennyire rajongok a különböző újrahasznosított tárgyakból összeszerelt, felépített szobroknak, úgyhogy azon sem lepődnek majd meg, hogy ma ismét egy ebben a szellemben elkészített hatalmas teknősbékáról lesz szó néhány gondolat és pár fotó erejéig.