Thomas Lamadieu aka RootsArt égképrajzolatokat bemutató SkyArt című sorozata minden évben újra és újra levesz a lábaimról. Az 1985-ben Avignonban született francia művész fotóillusztrációkat készít, amelyek egyedi stílusban, szórakoztató módon keltik életre a háztetők körvonalaival határolt egyedi vásznakat.
Lucy Scott skót illusztrátor 2012-ben adott életet első gyerekének. Természetesen, amennyire lehetett, utána járt mindennek, de a pre-baba kutatás sem készíthette fel arra, hogy egy teljesen egyedi emberpalántával milyen is lesz az élete. Művészként persze tökéletes inspirációként tekintett a helyzetre és brutálisan őszinte, végtelenül vicces „firkanaplóban” örökítette meg a viszontagságait.
Veronika Richterová cseh művésznő megszállottan gyűjti a műanyag palackokat egy évtizede. Mindamellett, hogy jelenleg a világ 76 országából több mint 3000 palackkal büszkélkedhet, amelyből elgondolkodtató mondanivalóval rendelkező állandó kiállítása van, idejének nagy részért azzal tölti, hogy jópofa és egyedi szobrokat készít a fennmaradó, illetve folyamatosan újratermelődő példányokból.
Ritkán kezdünk cikket idézettel, de most kivételt kell tennünk, ráadásul Helen Fielding-től vagyunk kénytelenek beidézni néhány sort. Később majd kiderül, miért.
"Most jövök a boltból, ahol minden ok nélkül karácsonyfák, családi tűzhelyek, karácsonyi dalok, mazsolás-mandulás-narancshéjas piték stb. jutottak eszembe. Aztán rájöttem, miért. A bejárat melletti nyílásból a szokott péksütemény helyett mazsolás-mandulás-narancshéjas pite illata áradt." (H. Fielding: Bridget Jones naplója, Európa Könyvkiadó Budapest, 2000)
Szennyezzük a környezetet? Szennyezzük a környezetet. De, hogy miért nem tudunk jobban odafigyelni ennek megelőzésére, arra már nincs ilyen határozott válasz. A „majd más foglalkozik vele” hozzáállás ultragáz, és miután a különböző szinteken, témákban nagyjából mindenki beleesik abba a hibába, hogy így közelíti meg az életet, így csak nyögvenyelősen történnek pozitív változások.
Szégyenlősebb vagyok annál, minthogy felszabadultan és gátlások nélkül tudnám eltölteni az időmet/szabadságomat egy olyan kerti házban, mint például a képeken látható, üvegből készített kuckó, de ettől függetlenül szívesen tesztelgetném benne a saját határaimat.
Arra a kérdésre, hogy vajon milyen lesz a cipődivat az elkövetkezendő évtizedekben, nagyjából lehetetlenség válaszolni, arra már kevésbé, hogy milyennek gondolják most a vezető designerek és építészek a jövő cipőit. A válasz: meglehetősen extrémnek.
Eltelt több mint 5 év és én még mindig nem jöttem rá arra, hogy a drótból készített szobrok miért nyűgöznek le minden egyes alkalommal, de lehet, hogy nem is kell feszegetni ennek a vonzalomnak az okát a továbbiakban. Lenyűgöznek és kész. Ennyi. Ma például Richard Stainthorp lélegzetelállítóan gyönyörű alkotásait mutatom meg nektek.
Hatalmas lelkesedésre talált a hazai diákok körében az Electrolux Design Lab verseny 2015-ös témakiírása. Kétszer annyian regisztráltak itthonról, mint tavaly, így idén az 1500 fős mezőnyben összesen 40 diákunk sikeréért izgulhatunk!
Yamashita Kumi korábban szögek és cérna felhasználásával készített elképesztően komplex portréival vett le minket a lábainkról, kétszer is. A New Yorkban élő japán művész ezúttal egy másik, szintén látványos alkotásokat felvonultató sorozatának legújabb darabjával ejti gondolkodóba az embereket, az árnyékillúziók világába kalauzol minket.
Az amszterdami Rijksmuseum ad mostantól otthont a világ egyik legkecsesebb, legelegánsabb, leglátványosabb kinetikus lámpainstallációjának. A selyemből készített lámpaburák a motorikus rendszernek köszönhetően le-fel mozognak, a mozgás közben pedig a növények virágzatának kinyílását és bezáródását imitálják.
Már az idejét sem tudom, hogy mikor írtunk utoljára az origamiról, úgyhogy éppen itt volt az ideje, hogy a minden valószínűség szerint számtalan lenyűgöző alkotás közül végre kiemelkedjen egy, aki mindent visz. Bár nehéz elhinni, hogy Adam Tran vietnami művész papírból és kézzel készíti a képeken látható szoborcsodákat, de bizony így van.
Minden olyan kezdeményezés felvillanyoz minket, amely a művészeket támogatja, és ha a felállás úgy néz ki, hogy egy nagy cég vesz szárnyai alá egy sajnos még mindig nem a helyén kezelt művészeti ágat és képviselőit, akkor az örömünk határtalanná válik. Így történt most is, hiszen – ha csak rövid időre is, de –az IKEA-ba beköltözik a street art.
Az okoskütyük térnyerésével egyre inkább háttérbe szorul a hagyományos jegyzetfüzetek, filofaxok és más papír alapú feladat/gondolatrögzítő eszközök használata, de mindig (vagy legalábbis még sokáig) lesznek olyanok, akik a jó öreg megoldásokat választják majd. Nekik tervezte meg a körülbelül 1 kilométer hosszú, asztalba épített papírtekercset egy amerikai designer.
Faig Ahmed Bakuban született azerbajdzsáni művész a szobrászkodás mellett előszeretettel foglalkozik szőnyegek készítésével, igaz, teljesen újraértelmezi őket, és ez az, ami miatt mát több mint 2 és fél évvel ezelőtt is érdekessé vált a számomra.
Hoffer Gábor kettő az egyben babakocsi és gyerekkocsi ötletét választotta meg a közönség a ProjektX versenyben, amit egy Fiat 500X autóval honorál az olasz cég. Ennél talán még nagyobb öröm a designer számára, hogy a Fiat hozzálát ötlete fejlesztéséhez is.
Meglehetősen figyelemfelkeltő projekttel robbant be a köztudatba tavaly Daan Roosegaarde holland designer (mi még az év egyik legjobb köztéri alkotásának is megválasztottuk). A Studio Roosegaarde és a Heijmans Infrastructure együttműködésének eredményeként létrehozott végtelenül látványos és ötletes világító kerékpárútszakasszal tarolta le a netet, amelyet Vincent Van Gogh Csillagos éj című festménye inspirált.
Pez szabadúszó francia illusztrátor, festő vázlatfüzetében egyre sorakoznak a csípős humorral és fanyar iróniával megfogalmazott ceruzarajzok. A világot, ezen belül is a felületességet, hanyagságot és nemtörődömséget kritizálja, arra próbálja rávenni a nézőt, hogy próbáljon a dolgok mögé tekinteni.
A hónap egyik legérdekesebb és legnagyobb figyelmet elérő innovatív környezetvédelmi projektjét a „Reduce.Reuse.Grow” nevű kaliforniai kreatív cég indította útjára a Kickstarteren. Olyan újrahasznosított, biológiailag lebomló papírból készített kávés poharakkal próbálták megnyerni maguknak az embereket, amelyek falaiba növénymagokat rejtettek.
Ahogy arról már többször is beszámoltunk, a Fiat ProjektX névre keresztelt designpályázatán a pályázóknak olyan hasznos, nőies és szép kiegészítőt kellett tervezniük az új 500X-be, ami tökéletesen illik stílusában és funkciójában az autóhoz és vezetőjéhez. A verseny nemzetközi szinten zajlik, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon is lehetett indulni kreatív ötletekkel.
A képeken látható méhsejtrácsból formázott teáskanna nem annyira nagyszabású, mint anno 2010-ben a Jézust formázó szobor, de arra mindenképpen jó, hogy újra felhívja a figyelmet a tervezőre. A különleges kanna Tomáš Gabzdil Libertiny szlovák születésű, Hollandiában élő és dolgozó designer alkotása, aki mint korábban is írtuk, különös fétissel rendelkezik a méhekkel kapcsolatban.
Ha valaha is kíváncsi voltál arra, hogy hogyan nézhet ki egy fatörzs belülről, akkor John Grade a te embered. Történt ugyanis, hogy az amerikai művész számtalan önkéntes segítségével elkészítette egy 140 éves nyugati hemlokfenyő (Tsuga heterophylla) törzsének tökéletes, üreges mását a seattle-i MadArt galériában.
Amikor Molly Hatchnek választani kellett szokványos és szokatlan között, egyértelműen az utóbbi mellett döntött, és milyen jól tette, hiszen alkotásaival így a figyelem középpontjába helyezte saját magát. Tányérokra festi életképeinek, csendéleteinek egyes részleteit és puzzle-szerűen, lazán a falra helyezi az egyes építőelemeket.
Funkcióját tekintve a tollkupak, befőttes gumi, körömvágó olló semmi mást nem jelent a legtöbb embernek, mint amire eredetileg kitalálták őket, másoknak, mint például Victor Nunes, a lehetőségek tárházát rejtegeti egy-egy ilyen apró használati tárgy.
