A Manzárd Café rendszeres olvasói sem tudják, mert idáig nem igazán beszéltem róla, hogy gyerekkoromtól kezdve kitölti az életemet a zene és a számítógépes zeneszerzés. Nem tudom, hogy miért és honnan jött ez a kattanás, de tizenévesen tudtam, hogy a zenével akarok foglalkozni egész életemben, és ezt halálosan komolyan is gondoltam.

A legjobb dolgok közé tartozik számomra egy hideg, fáradtan napos téli napon egy bögre kávéval és egy jó könyvvel bekuckózni a hintaszékbe és hagyni, hogy az idő csak úgy észrevétlenül elillanjon. Nekem most ráadásul sikerült egy olyan kiadványt választani, amely a kedvenc évszakommal, pontosabban annak kiemelkedő eseményével, a karácsonnyal foglalkozik.

Clay Alexander 2010-ben alapította az Ember fantázianevű márkát, amely nagyot dobbantott a közelmúltban a világ első olyan hőtartó bögréjével, amelyben bizony mindig forró maradhat a kávé/tea/kakaó, az első kortytól az utolsó cseppig. De tényleg!

Múlt héten az Érző férfiak című könyvvel kapcsolatban írtam, hogy sem a férfiak, sem a nők nem tartoznak a robotok közé. Azt is írtam, hogy szerintem nem lehet külön kezelni a fájdalmat nemek szerint, nincs olyan, hogy a nők érzelmesebbek a férfiaknál, de erre az említett könyv is ráerősített.

Nem gondoltam volna, hogy valamire is azt fogom mondani, hogy "KELL!"-kategóriás, ami összekapcsolható a politikával, de a stílszerűen Political Lamp-nek nevezett lakberendezési kiegészítő mégis ide tartozik. Az egyedi lámpa Donald Trump tweetjeire reagálva valós időben villámlik.

Az ébredő erő hype-jához képest meglepően visszafogott marketingkampány kíséri az új Star Wars film érkezését. Nem zavart a két évvel ezelőtti őrület sem, de azért nekem ez most sokkal szimpatikusabb. Már csak azért is, mert egyre inkább próbálom tudatosan kontrollálni vagy akár távol tartani magamtól a megnézésre kerülő filmekről szóló információkat, trailereket. Szeretnék a moziban meglepődni a történeteken, a látványvilágon, a zenén, amit az előzetes, feltüzelt, irreálissá váló elvárások nélkül könnyebben meg lehet élni.

Korábban egy remek gyerekkönyv kapcsán említettem már, hogy imádom az olyan grafikákat, illusztrációkat amelyek annyira részletgazdagon vannak ki dolgozva, hogy órákra el lehet veszni bennük, mert ilyenkor teljesen kikapcsolódom és újra gyerek lehetek. Ezt az érzést sikerült felkeltenie bennem Mattias Adolfsson művésznek is.

A társadalmi sztereotípiák szerint a nők mélyebb érzésűek, jobban megkínozza őket a veszteség, a gyász és nehezebben, lassabban tudnak kilábalni a nehézségekből. Nem vagyok szakértője a témának, csak annyit tehetek hozzá ehhez a gondolatmenethez magamból kiindulva, hogy szerintem a férfiak ettől nem különösebben térnek el.

Nem csak Lego-fanatikusoknak érdemes ránéznie a Hintlab jópofa ékszerötletére, hanem azoknak is, akik szeretik a játékos, mégis elegáns ékszereket. Thomas és Allie, a francia designer duó ugyanis olyan kiegészítőket tervezett, amelyek teljes mértékben kompatibilisek a Lego építőelemeivel.

Ami az ember agyában megfogan, azt az ember véghez is tudja vinni. Ezt Napoleon Hill mondta még 1937-ben, gondolatát pedig sokan, sokféleképpen használták és próbálták meg a maguk módján elmagyarázni, megértetni, elhitetni, ellopni mind a mai napig. Sokan hisznek benne, sokan hülyeségnek tartják, pedig gyakorlatilag mindenki megtapasztalja ennek valóságát a maga életében kisebb vagy nagyobb mértékben. Nálam például működik, amit csak szerettem volna elérni, általában sok-sok lelki és testi munkával ugyan, de mindig elértem. Nekem ez tapasztalat és nem kérdés.

Szeretjük Viktor Hertz svéd szabadúszó fotós, grafikus, illusztrátor munkásságát, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy már kétszer is írtunk róla az elmúlt években. Így mondhatom azt, hogy visszatérő ismerősként, szívesen látott vendégként köszönt be legújabb projektjével, amellyel egyből levett a lábaimról, hiszen újra összekeverte a minimalizmust, a humort és a popkultúrát.

Janine di Giovanni több mint két évtizeden át dolgozott a Közel-Keleten. A szíriai forradalmat kitörése óta figyelemmel kíséri, 2012 és 2016 között többször is járt az országban. Könyvében elmeséli azoknak az ellenzéki aktivistáknak a történetét, akiket a legkisebb provokációért börtönbe vetettek.

Tartous, Szíria. Fotó: ©FAO/Zaki Khozam

A zsíros gyűlöletkeltéshez képest sovány mennyiségű hír jut el az emberekhez arról, hogy azok, akik nem a fotelből oldják meg a világ dolgait és mondják meg, hogy hogyan kellene működnie annak, mit tesznek meg azokért, akik a háború és más konfliktusok miatt menekülő vagy éppen a veszélyes területeken marad embereken segítenek.

Ahogy a két héttel ezelőtti posztomban már említést tettem róla, az idei őszi IKEA sajtótájékoztató alkalmával két új kollekció is bemutatásra került, az egyik a dán HAY designer házaspárral közösen megvalósított izgalmas és minimalista YPPERLIG, a másik pedig az új karácsonyi kollekció, amelyet Izland háborítatlan szépsége inspirált. A mai posztban erről tudhattok meg néhány információt és nézegethettek számos remek fotót.

Ha igazán különleges lámpával szeretnéd díszíteni a lakásodat, az amszterdami székhelyű, 2015-ben alapított VasiliLights lakberendezési kiegészítői remek alternatív megoldást jelenthetnek a számodra.

Nem vagyok szent, sokakhoz hasonlóan megittam a magamét korábban, de az életem egy pontján ez teljesen megváltozott. Egy idő után éreztem, hogy nem tesz jót a szervezetemnek az alkohol, érzékeltem, hogy mennyit kell küzdenie azért, hogy a méreganyagokat kitisztítsa a szervezetemből, úgyhogy több mint 3 és fél évvel ezelőtt kizártam az életemből maradéktalanul, így büszkén elmondhatom, hogy a száraz november nálam ennyi ideje tart.

Mindig izgalmas számomra, amikor a művészek, designerek a természetes, organikus, zabolátlan, kiszámíthatatlan, egyedi formákat a geometrikus alakzatok feszességével, egyértelműségével, kérlelhetetlen letisztultságával és minimalizmusával magyarázzák. Az így kapott mesterséges életformák a maguk esetlenségében, tisztaságában könnyen belopják magukat a szívembe.

Biztos vagyok abban, hogy sokan emlékeztek még arra az év elején bemutatott témára, amelyben gyerekrajzokból készülő plüssjátékokra hívtam fel a figyelmeteket. Az IKEA harmadik alkalommal megrendezett pályázatára, amelyben gyerekek tervezhették meg a puhajáték-kollekció egyes lényeit, összesen több mint 70 ezer rajz érkezett és meglehetősen nehéz volt a zsűri dolga, de nem csak a mennyiség, hanem a minőség miatt is, ugyanis számtalan jópofa és különleges alkotás volt közöttük.

Számomra a leginspirálóbb könyvek közé azok a kiadványok tartoznak, amelyek sikeres emberekről szólnak, a kihívásokkal teli életükről, álmaikért tett lépéseikről, rendíthetetlen kitartásukról, szenvedélyükről, elkötelezettségükről és gyakran nyomorba taszító kérlelhetetlenségükről, amely végül mégis valahogy eredményre vezet.

Selçuk Yılmaz török művész elképesztő alkotásaitól minden egyes alkalommal elakad a lélegzetem. Ha tehetném, csak és kizárólag szuperlatívuszokban nyilatkoznék róluk, mert lassan nyolc évnyi témában való kutakodás, több tízezer téma átnyálazása és több ezer blogposzt megírása után bizton állíthatom, hogy idáig még nem láttam szebben kidolgozott fém állatszobrokat.

Nem kellenek a filmek ahhoz, hogy lázba hozzam magamat, ha a Star Wars-ról van szó, de persze az új mozifilm bemutatója előtti hónapokban azért sokkal élénkebb színezetet kap a rajongás, mint a köztes időkben, amikor csak a polcokat elfoglaló akciófigurákra, könyvekre és képregényekre ránézek.

Dan Rawlings különleges és egyedi alkotásaira már felhívtuk a figyelmeteket, de a művész által képviselt témát és a tehetségét nem lehet elégszer kiemelni, úgyhogy ma újabb fotókat hoztam az elmúlt időszakban készített zseniális szobrairól.

Az elmúlt másfél év depressziós, szorongós, pánikolós mélyrepülése után és újraépítkezése közben egyre inkább visszatér az erőm. Alkalomról alkalomra nagyobb sugarú körben mozdulok ki a biztonságot nyújtó lakás falai közül, és elérkezettnek láttam az időt, hogy hosszú idő után újra nyakamba vegyem a várost, hogy ellátogassak egy sajtótájékoztatóra. A választásom az őszi IKEA kollekcióbemutatóra esett, a kizárólag pozitív élményeken és tapasztalatokon nyugvó, baráti hangulatú, biztonságos otthonos légkör és természetesen a remek lakberendezési kiegészítők miatt.

Tavaly karácsonykor nagyon nagy lelkesedéssel írtam Bolla Zoltán tavasszal megjelent, A magyar art deco építészet című könyvsorozatának első kiadványáról. A lelkesedésem nem volt sem hiábavaló, sem magányos, a mérhetetlenül igényes és tartalmas albumot ti is nagyon szerettétek. Örömmel jelentem, hogy az első könyvről szóló posztban beharangozott második kiadvány végre megjelent! Erről és az időközben vásárlói igények alapján városnéző sétákhoz készített zsebkönyvről is találhattok információkat.

Nem gondoltam volna sohasem, hogy felnőttként majd visszavágyom a gyerekkoromba, hiszen gyerekként inkább a "lúzerek" táborát erősítettem minden kiközösítésével és fenyegetettségérzésével együtt, és menekültem volna a felnőttségbe, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy szívesebben töltöttem az időmet a felnőttek társaságában, mint a korosztályoméban.