Be kell vallanom valamit: imádok enni! Enni jó! Paprikás krumpli, székely káposzta, töltött paprika, rántott husi, vadas, hedonistaként ennek vagy bármilyen finomságnak az ötvözése…és csoki, csoki, csoki minden mennyiségben földön, vízen és levegőben…egyszóval bárhol és bármikor, cukorbetegként viszont diétásan, rebellisként azonban néha vétkezve a valódi csokoládéval!
Valószínűleg azért, mert nem ehetem minden pillanatban, elvetemült édesszájúvá váltam. Az évek múlásával szembesülnöm kellett azzal a kényelmetlen felismeréssel is, hogy az előszobai 40 éves tükör elkezdett magától zsugorodni és folyamatosan egyre kisebb és kisebb lett egészen odáig, hogy ha mostanság elé állok, már csak részleteket látok saját tükörképemből :)…
Figyelnem kell viszont a részletekre, ezért felcsillant a szemem, amikor rátaláltam a New York Times egyik tavaly júniusi cikkére, melyben egy forradalmi gasztronómiai újdonságról számoltak be.
Még 2007-ben David Edwards, a Harvard University csokijunkie- orvosbiológia professzorának fejében fogalmazódott meg az elsőre morbidnak tűnő gondolat, miért ne lehetne levegő vétel közben is adózni az élvezetek oltárán egy finom csokoládé beszusszantásával. Nem sokkal később a professzor útjára indította a Le Laboratoire-t, egy kísérleti művészeti- és tervezési műhelyt Párizsban, melynek boszorkánykonyhájából nem sokkal később ki is került a Le Whif első prototípusa.
A női rúzsra emlékeztető kütyü tulajdonképpen egy, az inhaláló berendezések működési alapelvét követő, „ételporlasztó”, amit méretéből adódóan bárhol és bármikor, amikor bűnözni szeretnénk egy finom csoki „bemajszolásával”, egyszerűen csak előkaphatunk a zsebünkből.
Az egyelőre három különböző „töltelékkel” forgalomba kerülő Le Whif-et a legfanatikusabb addiktoktól kezdve az elhízás veszélyeire bőszen figyelmeztető dietetikusokig bárki nyugodt szívvel a szájába veheti, ugyanis a benne lévő csokipor zéró kalóriát tartalmaz. Remélhetőleg a cukorbetegek számára is használható eljárásról van szó!
Azokat az ellenzőket, akik a hír hallatán rögtön a szívükhöz kapnak, mondván, ez egy életveszélyes játék, Tom Hadfield a tervező csapat egyik tagjának szavai szerint: „a belélegzett granulátum részecskéi túl nagyok ahhoz, hogy a tüdőbe tudnának jutni, az csak a szájban olvad.”
Az innováció sikerére semmi sem jobb bizonyíték, minthogy a két Michelin-csillaggal díjazott étterem séfje, Thierry Marx is felszolgálja a Le Whif-féle csokoládét egyik báránysültes étele mellé desszertként. A Le Laboratoire tervei szerint a csokoládé csak a kezdet. A későbbiek folyamán bármilyen élelmiszert vagy ételt fogyaszthatunk majd ilyen formában.
via: incrediblethings, nytimes