Paul Chojnowski egyáltalán nem az a fajta, aki hagyományos eszközökkel készítené el egyedi alkotásait. A New England-ben született festő, művészettörténész ugyanis munkája során az alapanyagként használt papírt és fát megégetve „pingálja” városképeit, csendéleteit, portréit. A karrierjét a 80-as években kezdő művész hosszú ideig csak falemezekkel és viasszal zsonglőrködve próbált eredményeket elérni, aztán a 90-es évek elején egy véletlen folytán fedezte fel és kezdte el alkalmazni ezt a szokatlan technikát. A különleges folyamat minden esetben az aktuális anyag különböző erősségű benedvesítésével kezdődik. Minél nedvesebb egy terület, annál lassabban ég, vagyis szenesedik, úgyhogy valójában vízzel festett, tűzzel láthatóvá tett művekről van szó.

Bár most úgyis (remélhetőleg) mindenki a szerelmével, családdal, barátokkal, haverokkal hosszúhétvégézik, nyaral, bulizik, pihen és be sem kapcsolja a számítógépet, mi azért bepróbálkozunk egy válogatással. Csendben, hogy ne zavarjunk senkit, benéztünk barátaink blogjába, amolyan lassított üzemmódban, és most sem kellett csalódnunk!

A NIKE nem más, mint egy divat alapú kulturális jelenség. Mark Parker a cég nagymestere, akit egyébként a szakma 2010-ben az év cégvezetőjének választott, és aki visszahúzódó természete miatt megkapta a legalább ennyire értékes anti Donald Trump érdemrendet is, meg hab a tortán.

A Glue Society egy független kreatív kollektíva, akik Sydney-i és New York-i tagokkal egyaránt rendelkeznek. Munkájuk felölel mindent, ami a televíziós hirdetések, kereskedelmi-és nyomtatott reklámok, filmrendezés, grafikai tervezés, művészeti kiállítások, élő események, videóinstallációk és szobrászat témakörébe tartozik. A rengeteg érdekes, polgárpukkasztó alkotással rendelkező 1998-ban alakult csapat azon kevesek egyike, akik egyensúlyt próbálnak teremteni a művészet és a kereskedelem között. Legújabb ötletüket a dániai Aarhusban június 2-tól egészen július 3-ig megtekinthető Sculpture by the Sea című szabadtéri szoborkiállításra valósították meg, amely a dán trónörökös ausztrál feleségének kezdeményezésére már másodszor kerül megrendezésre ezen a helyszínen. Az „I Wish You Hadn’t Asked” című installációban elkészült lakóház belsejében percenként 200 liternyi víz záporozik a betévedőkre.

Azért, mert valaki egy adott helyzetben a képzeletet vagy a valóságot csak az egyik vagy csak a másik értelemben veszi számításba, egy további helyzetben még azzal ellentétes értelemben is számításba veheti. Aki azt vizsgálja, hogy a képzelet mennyire képezi le a valóságot, az a vizsgálat során külön fogja választani a képzeletet és a valóságot. Ettől azonban még tudhatja azt, hogy a képzelet maga is a valóságban található.

Az 1895-ben útjára indított Velencei Biennálé a világ egyik legelismertebb, legrangosabb kulturális eseménye, művészeti óriásfesztiválja. Az idén 54. alkalommal megrendezett kiállítás főkurátora, Bice Curiger svájci művészettörténész az eseménynek az ILLUMInations –ILLUMInazioni címet választotta, ami állítása szerint arra utal, hogy mennyire fontos a hasonló törekvések megjelenése a mai világban. Ebben az évben az egyik legnagyobb visszhangot a Puerto Ricó-i művészduó, Jennifer Allora és Guillermo Calzadilla orgonába passzírozott bankautomatája váltotta ki, amely minden egyes pénzfelvételnél különböző (nem túl kellemes) dallamokat játszik. A kiállító amerikai pavilon megbízottja, Lisa Freiman szerint az első három nap után újra kellett tölteni az automatát 100.000 euróval, mert a vendégek háromszor-négyszer több alkalommal használják a különleges lehetőséget az átlagos olasz bankomatoknál.

Hogyan lehet hullámpapírból lámpát, bicikli kerekének javított gumibelsőjéből bővíthető gardróbot, teszkós bevásárlókocsirészletből kabáttartót készíteni? Michael Konstantin Wolke kölni székhelyű német designer munkáit elnézve a válasz egyszerűnek tűnik. Mindenképpen érdemes elkötelezett környezetvédőként gondolkodni, valamint nem árt némi tehetség és kreativitás sem. A szóban forgó fiatal tervező ezeknek persze mind-mind birtokában van. Deutzer Studio nevű irodájában, kutatási-és fejlesztési laboratóriumában a környezettudatosság számtalan formáját vizsgálja, és nem kevés kézügyességgel, illetve egyedi látásmóddal, a mások által kacatként eldobált alapanyagokból praktikus és mindennapi használati tárgyakat készít.

A Dedegumo órakészítéssel foglalkozó márka a régi, császári Japán fővárosában, Kiotóban kezdte meg működését. Itt az ipar főleg a kisméretű vállalatokra támaszkodik, amelyek nagy része hagyományos japán kézművesipari termékeket készít, így nem csoda, hogy a Dedegumo ebből az alapállásból kiindulva, az ősi hagyományokat próbálja egyesíteni a kortárs, modern japán designnal. A Kiotóban jelenleg 3, míg New Yorkban 1 üzlettel rendelkező márka teljesen egyedi, steampunk hangulatot árasztó órái minden esetben magasan képzett mesteremberek hanyagságot nem tűrő kétkezi munkájával, bonyolult technikákkal és eljárásokkal készülnek. Már írtam a Mikulásnak!

Valószínűleg sokan ismerik a klasszikus történetet, amely arról szolgáltat adatokat, hogy mi lenne, ha a világ csak egy 100 lelket számláló faluból állna, és gyanítom, hogy a manapság egyre népszerűbb infógrafikákat sem kell bemutatni az olvasóknak. Miután az interneten keresztül a legkülönbözőbb forrásokból összegyűjtött adatokkal sokkolta magát, Toby Ng koreai designer úgy döntött, hogy summázza az ott talált információkat, és újra elmondja a történetet más, kreatív, egyszerű és könnyen értelmezhető módon. A 20 illusztrációt tartalmazó sorozatával 2009-ben elnyerte a Red Dot Award, GDC 09 Awards, a Nemzetközi Formatervezési Verseny és 2010-ben a HOW Nemzetközi Formatervezési Verseny díját is.

Elmaradhatatlan bloglapozónk 14. állomásához érkeztünk. De ti már ezt biztos sejtettétek, annyira rendszeresek vagyunk, hogy. A folytatásban mindenféle jóságot találtok, a világ minden pénzéért se hagyjátok ki.

Mattia Trotta 31 éves vicenzai gépészmérnök, továbbá szenvedélyes dobos szakértelmét és szerzett tudását 2002 óta már nem egy gyár, hanem saját kézműves műhelyének falai között kamatoztatja, ahonnan elképesztő formájú és méretű szobrok kerülnek ki a keze alól. Egyedülálló alkotásainak egyik különlegessége, hogy az alapanyagként használt ipari mennyiségű acéldrótsodrony(szövevény) nem a megszokott ívhegesztő segítségével alakul át néhol bizarr műalkotássá.

Meglehetősen furcsa, egyedi és nem minden esetben kényelmes megvalósítást választott az amszterdami székhelyű Studio Pepe Heykoop, a bútoripar által végtermékkén kidobált bőr és néhány régi bútor újrafelhasználására. Első pillantásra nehezen eldönthető, hogy hogyan kellene reagálni lakberendezési tárgyaik szervezetlennek, kaotikusnak tűnő rongyos, öregecske hangulatot árasztó bevonatára. Messziről úgy tűnhet, mintha valami aszály által sújtott területről szabadították volna rá az emberiségre a véletlenszerű mintával megáldott darabokat, vagy mintha egy drasztikus diétán átesett bútorkollekciót látnánk. Szépnek egyáltalán nem nevezném, ellenben különlegesnek mindenképpen, és a környezettudatosságért plusz pont jár. Like it or not?

Éppen leszokóban vagyok a dohányzásról. Nekem kánehéz, úgyhogy valóban igaz az a kis szlogen a dobozokon: Ne szokj rá, mert nehéz leszokni. Ilyenkor mindenféle segítő szándékú jóságot lehet olvasni, amelyek közül néhány totális ellentéte a másiknak. Csak egyik pillanatról a másikra. Csak fokozatosan lehet letenni. Persze mindenkinél más a tökéletes módszer. Azon gondolkodtam a Flussocreativo nevű olasz cég legújabb ötletét elnézve, hogy tökéletes megoldás lehet a fokozatosság hívei számára! A Vizio fantázianévre hallgató gyertyahamutartó leírásában olvasható maximális használati idő alapján csak ki kell tűzni egy napot, és addig engedélyezni magunknak a bagózást, amíg el nem fogy a hamutartó. Ötletes!

A 80-as években sokunknak volt olyan játéka, melyben tűk, pöckök százaiból, ezreiből lehetett különböző lenyomatokat hagyni (a neve az istenért nem jut eszembe). Lucinda Jane Guinness aka Lulu Guinness divatkiegészítőket tervező brit hölgy ennek a 3D-s játéknak az alapjait használta fel legújabb installációjában, melyet a Clerkenwell Design Week-en mutattak be.

A MOME line design műhely szívügyének tekinti a Dunával kapcsolatos projekteket. A Duna szoros közelségében élünk, mégis szükség van rá, hogy folyamatosan aktualitást adjunk neki – workshopokkal, eseményekkel, publikációkkal. Tudatosítanunk kell, hogy a Duna-kérdést nem szűkíthetjük kizárólag Budapestre – sőt, az országhatáron túlra is érdemes kitekintenünk, felhívni a figyelmet más országok vízparti fejlesztéseinek tanulságaira.

Múlt héten pénteken nyitotta meg a kapuit a „A tárgyak új formája: új szobrászat” című kiállítás a londoni Saatchi Galériában. Az október 16-ig megtekinthető tárlat egyik legimpulzívabb szobra mindenképpen Dirk Skreber nevéhez fűződik. Az 1961-ben Lübeckben született művész ugyanis két jobb sorsra érdemes autót zúzatott szét két oszlop segítségével egy ohiói törésteszt pályán. A 2001-es piros Mitsubishi Eclipse Spider, valamint az ugyancsak 2001-es fekete Hyundai Tiburon úgy öleli körbe az oszlopokat, mintha elejétől fogva oda teremtették volna őket. A New York és Düsseldorf között ingázó szobrász, festő és installációs művész szándékosan nem adott címet az alkotásoknak, így minden néző maga döntheti el a mondanivalót.

A MEDIAWAVE – „Fényírók Fesztiválja” Nemzetközi Film- és Zenei Fesztivál idén 21. alkalommal kerül megrendezésre. A helyszín a tavalyi sikeres debütálás után ismét Szombathely, ám kis változás idén is lesz: a fesztivál két hétvégére összpontosítva június 2-11. kerül megrendezésre.

Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy az elvileg „gyengébbik nem” [ezért főbe fognak lőni] képviselői, amióta világ a világ, ha kell, céljaik érdekében gondolkodás nélkül készek bevetni cseles női praktikáikat. Éppen ezért nem értem – és nem a hímsoviniszta szól belőlem –, hogy mi szükség van e félelmetes, genetikailag kódolt eszköztár mellé még egy halálos fegyvert a hölgyek retiküljébe csúsztatni?

Te mit kezdenél 100 ezer dollárral? Egy dologban biztos vagyok: nem aggatnád a falra úgy, mint ahogy Hans-Peter Feldmann tette. Tavaly novemberben a két évente átadásra kerülő Hugo Boss-Díj nyertese - elismerve jelentős eredményeit a kortárs művészetben -, a német konceptuális művész lett.

Lehet a pornográfia a művészet? Ez itt a hétfői kérdés. Én kérek elnézést. Tom Gallant brit művész erre próbál választ adni a papírvágás fáradtságos folyamatát alapul vevő bonyolult alkotásaihoz, amelyeket kizárólag pornómagazinok feldarabolásával készít.

A 13-as szám nekem mindig szerencsét hoz, de én amúgy is fordítva vagyok bekötve. Immáron 13. alkalommal ajánljuk barátaink legérdekesebb posztjait, és hogy legyen is valóságalapja az iménti kijelentésemnek, épp a mostani kultúrmazsolában adhatok hírt arról, hogy benne vagyunk AZ újságban. Fogadjátok szeretettel ezen a héten is a posztajánlót!

Jó randa lett az idő odakint! Felétek is? Azt javaslom kapjuk magunkra – erre az egy napra ismét – kedvenc mackónkat, vackoljunk kényelmesbe, majd indítsuk be a szónikus ventilátort [jelen esetben is egy zenével meghajtott időgépről van szó] és kezdjünk el mozizni. Racsnis időtárcsa 19– 20. század fordulójára tájolva...

Gyorsan telnek a hónapok, hamarosan letudhatjuk májust is. Mindjárt fél év telik el ebből az évből, és nem sokkolásképpen mondom, de hipp-hopp ránk zuhan a karácsonyi készülődés. Persze előtte még nem maradhat el a nyár, ami üdítő lehűlésekkel tarkítva, kellemesen korán köszöntött be idén. És mint ahogy a nyár sem, az elmúlt időszak legőrültebb designcuccairól szóló szubjektív gyűjtésünk sem maradhat el ebben a hónapban. Idő-és nyárlassító válogatás következik a folytatásban.

Minden nap döntések sokaságát kell meghoznunk; minden elképzelt és valóban meghozott döntésünk, és az ebből fakadó tetteink meghatározzák, hogy kik vagyunk valójában. Ezek a döntésekkel terhelt napok teszik ki az életünket, Tobias Wong portréján pedig a dobókockák szimbolizálnak minden egyes napot. Tobias Wong kanadai művész és designer portréján, aki tavaly halt meg nagyon fiatalon, életének 35. évében. Ez a 35 év pontosan 13.138 napot jelent, a művész barátja, Frederick McSwain pedig pontosan ugyanennyi dobókockából készítette el alkotását Tobias emlékére, a New York-i Gallery R’Pure galéria BrokenOff BrokenOff című kiállítása részeként.

Szereti itt valaki [rajtam kívül] a sajtot? Ok, tudom sztyupid a kérdés, hiszen ha csak a szűken vett baráti körömben szóba kerül a téma, na ott van vége a társalgásnak. A fejekben varázsütésre csendül fel eferdévid korabeli námbörvanjának első sora: „words don't come easy...” és a kommunikáció a verbálisból azon nyomban kollektív nyelésekbe megy át. Mert hogyan is lehet valami olyan „magátólértetődőenfenséges” cuccról, mint a sajt, csak úgy fecsegni? Nincsenek is rá szavak! Vagy mégis?