Az ötletet - így férfi fejjel mi ezt feltételezzük - valószínűleg azok a fájó tapasztalatok adhatták, miszerint az elsősorban alkalmi viseletnek számító, tűsarkúak családjába tartozó lábbelik ugyan elegánsak, meg előnyöstízcentit még rá is dobnak viselőjükre, ennek ellenére bátran húznánk egy lapot tizenkilencre a kijelentéshez: kettőből minimum másfél nő leginkább a háta közepére kívánja a benne eltöltött időt. Mert; az ember lába ergonómiailag egyszerűen nem ilyenekre lett tervezve.  

Jordan Griska philadelphiai művész vásárolt egy repülőgépet az eBay-en, vagyis csak a vázát, mert legújabb alkotását ennek felhasználásával szerette volna elkészíteni. A Grumman S-2 Tracker harci repülőgépből végül egy lezuhant roncsot formázó szobor lett.

Andrew Myers csavarkirály (korábbi posztunk) új alkotással jelentkezett. A Braunshweig-ben született és a spanyolországi Ciudad Real-ban nevelkedett, 3D-s portékat készítő művész ezúttal egy apró csavart (sicc!) vitt a történetbe, hiszen nem hagyományos értelemben vett arcképet varázsolt a favászonra, hanem egy fura vízióját valósította meg.

Több okból kifolyólag is bajban vagyunk. Az első - minden bizonnyal nem csak számunkra megerőltető - feladat, a 'négy nap után vissza a dolgos hétköznapokba' című fejezet, bizony számunkra sem megy zökkenők nélkül. A tikkasztó hőségben franciául is elfelejtettünk..., aztán; itt van ez a genti sarokház-felújítási projekt is, melyről szégyenszemre mindössze annyit tudunk, hogy az épületet a Graux & Baeyens Architecten építészei vették kezelésbe, valamint a három éven át tartó re' végeredményét, a kívül-belül újjászületett House GS-t a szakma - "before/after" kategóriában - jelölte a Belgian Building Award 2012 versenyére! A fotók alapján nem véletlenül...

Szemetelni egy dolog, a könnyebbik. Majd más felszedi. Akinek ez a munkája. Megtehetem. Más is megteszi, úgyhogy fölösleges erőlködnöm. Minek? Ja, hogy ott a kuka? Nem baj, most nincs kedvem odasétálni. Meg különben is tele van. Úgyis szemetes az utca, az enyém már fel sem tűnik. Szelektív szemétgyűjtés? Azmiaz? Jah, ahhoz nincs kedvem. Majd más szétválogatja. Akinek ez a munkája. Inkább úgy csinálom, ahogy eddig. Más is ezt teszi, akkor én is megtehetem. Különben is, azok a kukák olyan messze vannak, a tökömnek sincs kedve odáig elsétálni. Meg amúgy is, biztos tele van. Suttyó vagyok...

Inbox: Kedves Laci & Tibi!

A kérdés, ami mostanában éjjel-nappal foglalkoztatott minket: Lehetnek az ezerszer látott popkulturális képek, amik körülvesznek minket, újra érdekesek számunkra? Azt gondoljunk, találtunk egy módot, amivel ezt elérhetjük, így örömmel mutatjuk be Nektek a ThinkInvisible-t, melynek elsődleges célja, hogy megmutassa, van élet a telt szimbólumok után is. Ahelyett, hogy több akar lenni, inkább kevesebb.

Hogy micsoda is ez valójában? Képrejtvény, optikai illúzió - tulajdonképpen bárminek nevezhetjük. Félig kitakart híres körvonalak, amik azt az érzést keltik, hogy "Ezt már láttam valahol", de még is sokszor el gondolkodtatnak, hogy hol is pontosan...

A teljesség igénye nélkül itt egy illusztris lista: Ady, Kosztolányi, Radnóti, Frida Kahlo, Dali, Andy Warhol és Marilyn Monroe. A találós kérdés pedig a következő: mi a legkisebb közös többszörös a nevekben? Bevallom, a magyar líra nagyjait úgy-ahogy vágtam, a többivel meg...? Nos; ismét a szokásos..., tudásom korlátaiba ütközve, inkább csak tétova, bár lelkes szellemi jojózás, még talán ma is. Csakhogy..., közben ismét levél érkezett:

Hogyan lehet az embereket a legkönnyebben olvasásra buzdítani? Hááát, vidd az orruk elé a könyveket, lehetőleg a legfigyelemfelkeltőbb módon! Így tett Raul Lemesoff is, aki egy régi 1979 Ford Falcon-t alakított át tankká, hogy Buenos Aires utcáin „megtámadhassa” a tudásra szomjazó járókelőket.

A New Yorkban élő és alkotó litván művész, Žilvinas Kempinas meglehetősen ismert a különleges, többek között videokazetták, ventilátorok bevonásával készülő installációiról. A képeken látható finom hipnotikus alkotás szintén VHS-szalagok felhasználásával készült és nemes egyszerűséggel a Tube nevet kapta, hogy miért, az gondolom mindenki számára érthető.

Emlékeztek még az izlandi koncepcióra, melyben a magasfeszültségű távvezeték oszlopokat képzelték el emberibb alakban? Nos, ez valami teljesen hasonló, azonban most gigászi szarvasokkal népesítenék be a tájat.

Ha Jacob Sutton nevét említem, valószínűleg senki nem jön izgalomba, de ha azt is hozzáteszem, hogy ő az, aki világító ruhában snowboardozott a setét icakában, talán dereng valami a Manzárd olvasói számára. A fotóművész ezúttal nem ezen a területen villogtatja tehetségét...

Barcelona középkori városmagjában, rövid sétára a város híres katedrálisától, valamint az egyik legszebb, piacként is funkcionáló Santa Caterina tértől található az az épület, amely „a kívülről nem is gondolnánk, hogy...” kontraszt megrendítő példája! A híres építész házaspár Benedetta Tagliabue és férje, a néhai Enric Miralles első látásra beleszeretett a házba. A gyors megvételt követő, több hónapot is igénybe vevő felújítási munkálatok közben néhány igazán különleges kincsre is bukkantak, mint például a belső terek hangulatát alapjaiban meghatározó, a falak mögött megbúvó - gyaníthatóan a város római múltjából megmaradt - csodálatos boltívekre, valamint a bejárat mögötti romos állapotában is elgondolkoztatóan szép mediterrán udvarra. Instant love...

Ismét itt van Red, a maláj művésznő, akit tulajdonképpen Ji Hong-nak hívnak, és akiről már kétszer is írtunk, mert jóleső mosolygással vegyes ámulat kerít hatalmába minden egyes alkotása láttán. Tudjátok, ő az, aki szeret festeni, csak nem ecsettel, hanem mondjuk kosárlabdával, meg kávéscsészével. Nos, most ráadásul nem is festett, hanem portrét szobrászkodott 750 pár zokni segítségével.

Gregory Thielker szeret utazni, szereti a várost, az útjelzőtáblákat, lámpákat, az előtte haladó kocsik fényeit. Leginkább akkor szereti a várost, amikor esik az eső, mert ilyenkor a szélvédőn, ablakokon végigcsurgó víztől egy egészen más, sokkal különlegesebb világ tárul a szeme elé, amely eltorzul, csúszik, folyik, tömörül.

Egydé...kéddé...hádé vagy mennyi? Csupán ezt az egyet kellene valahogy kikalkulálnia annak, aki Indiában járva véletlenül betér a 6 és fél milliós metropolisz, Chennai [Madras] egyik legújabb, Mojo Mocha nevű kávézójába. A Mancini Enterprises építészstúdió a tervezéskor tizenkilencre bátran ráhúzott még egy lapot. Jól tették! A végeredmény? Egy vibrálóan pszichedelikus zűrzavar, LEGO érzésbe csomagolva. A formabontó megközelítés látszólag nem kedveli a rendet, és épp ettől van igazán rendben...!

Több mint tíz évvel ezelőtti flash, egy sommerschlussverkaufos müncheni trip-ből: egyik úbános pékségből kiáradó ropogós péksüti, cipó illatok izgatják nem apró szaglószervem receptorait. Gonoszul olyanok, melyek az épp arra vetődő prédát szinte berántják az ajtón, hogy bent magatehetetlenül, az őt körülölelő illat és látványorgiától bezombisodva szó nélkül egyenlítse ki az akár több ezer forintos cehhet. Az élmény hatására tegnap esti bealvás előtti féléberségben, viszonylag gyorsan kiegyeztem a gondolattal; a főszerep ma délelőtt a kenyérsütésé. Ötlet, tervezés, megvalósítás. Néhány órával később aztán, a reggeli rutinokat követően egy ideig legjobb barim a dagasztótál, majd többszöri pihentetés és ismét homlokizzasztó tésztapumpálások eredményeként, ebédre elkészült az első ÉNKENYÉR...!:) 

Fotó: Gyarmati László

Olga Ziemska lengyel származású, jelenleg Cleavland belvárosában élő és dolgozó művész alkotásai a szobrászatot, a filozófiát és a tudományt elegyítik magukban, vastagon meghintve a lét misztikusságával.

Meg Hitchock brutálisan aprólékos és megdöbbentően szép szövegrajzolatait nem másmilyen könyvek felhasználásával készíti, mint például a Korán, Tóra, Biblia, de egyéb vallási szövegek, könyvek (köztük Salman Rushdie Sátáni versek című könyvének részletei) is belekeverednek a betűáradatokba.

A második nyertes: Albert Anna

És, ígéretünkhöz híven itt is a következő meglepetés poszt! Az elmúlt két hétben ismét kitettetek magatokért! A több mint 70[!!!], Timeline fotópályázatra beérkezett fotóval a bőség zavarának ingoványos mezejére "kergettetek" :) minket, ahová - ha rendszeres olvasóink vagytok, tudhatjátok-, mi igen nagy örömmel szoktunk rámerészkedni..., szóval köszi...!!! ;)

Gratulálunk mindenkinek, és persze várjuk továbbra is a pazar fotókat, ergo: küldjétek őket ezerrel...! :D

Úgy látszik, ez egy ilyen nap, ma egyértelműen utcai művészeké a főszerep. Rusztam Valeev még csak 20 éves, de úgy bánik a krétával, mint csak kevesen. A járókelők legnagyobb örömére olyan lenyűgözően profi rajzokat készít szülővárosának utcáira, ami szerintem párját ritkítja.

A képen látható kéregető nénit Horvátországban kaptam lencsevégre, ám számomra többről szól ez a fotó, mint a szegények megsegítéséről. A törődésről. Értem én a zárkózottságot, hisz velünk is egyre kevesebben és kevesebbet törődnek, de hiszek abban, hogy minden egy halvány árnyalattal könnyebb lenne, ha újra nyitnánk a világ felé. Ha egy öleléssel többet adnánk a szüleinknek, ha egy szóval többet mondanánk a párunknak, egy bátorító mondattal többet a barátainknak, ha öt perccel többet foglalkoznánk a gyerekkel, ha egy fokkal precízebbek lennénk a munkánkban, ha egy kicsit jobban elfogadnánk a világ sokszínűségét, ha egy bogárral kevesebbet taposnánk el, egy csokipapírral többet dobnánk a szemétbe. Ha öt forinttal többet adnánk rászorulóknak. Mert végül mindent visszakapunk.

Kedves Mindenki! Ez a poszt egy blogger-versenyben is részt vesz, így megjelenik a Live Inspire oldalon is, ahol szavazni lehet rá.

- Erre a posztra itt tudtok szavazni.

- Minden korábbi posztunkra "Laci & Tibi" név alatt a "szív" vagy a "vote" gomb megnyomásával ezen az oldalon tudtok szavazni.

Kérünk titeket, hogy dobjatok egy szavazatot a szív vagy a "vote" gombra kattintva! Köszönjük! Míg el nem felejtjük, ugyancsak az inspiráció témájában májustól egy mindenki számára nyitott fotópályázat is indul a Live Inspire oldalon, amivel utazást nyerhettek, úgyhogy ezen pedig érdemes lesz indulnotok!

A fotóverseny részletei a következők:

- Május 1-től Július 31-ig tart,

- 11 országban lesz meghirdetve (Magyarországon kívül Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Egyiptom, Románia, Oroszország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna), és mindenki számára nyitott.

- Minden induló maximum 10 képet tölthet fel, a képek témája: „Mi inspirál ma?”

- Valamennyi kép fel lesz töltve egy galériába, ahol szavazhatnak rájuk,

- július vége után pedig minden országból meghirdetik a legjobb 10 fotót, és egy győztes (szintén országonként) nyer egy kétszemélyes olaszországi utazást.

Fotó: Gerlai Tibor

Bízunk benne nem tévedünk nagyot, amikor feltételezzük: a napi legalább egy jó cselekedet a zsigerekben kódolt magától értetődő automatizmus mindenki számára. Amennyiben vannak olyanok akiknél még nem, mi kitartóan bátorítanánk őket is, tegyenek egy próbát! Tegyenek valamit jót, még apropója sem kell, hogy legyen! Csak lépjenek, magáért az érzésért, ami egyébként, garantáltan pozitív tudatmódosító hatással bír!

Levél jött.

"Sziasztok! Olvastam a felhívásotokat, hogy magyar alkotó emberkéket kerestek. Nem tudom hogy beleférünk-e a profilotokba, illetve érdekel-e titeket, nemrég indult kis csoportunk amiben többnyire animációs és képregényes fiúk- lányok rajzolnak. Célunk: önmagunk és a dúdjaink szórakoztatása, fantasztikus rajzstílusunk fejlesztése. Szóval ha érdekel titeket ez a csoport akkor örülünk nagyon. 

Ránéztünk..., megtetszett..., röhögtünk..., érdekelt, most pedig itt vannak a Kiscsoportos játékok!

Annak érdekében, hogy ösztönözze az erős dohányosokat az önmaguk okozta függőség leküzdésében, egy hollandiai székhelyű szervezet, bizonyos Stivoro, kiadott három dohányzásellenes hirdetést, rajtuk olyan inspiráló életképekkel, amelyek azt mutatják be, hogy a bagósok mi mindenre költhetnék a cigire szánt pénzösszeget a szenvedélyük helyett.

Lenyűgöző az, amit Bovey Lee művel! A hongkongi születésű, jelenleg Pittsburghben élő és dolgozó művész kínai rizspapírba vagdosott légies könnyedségű, elképesztően részletes illusztrációitól egyszerűen beremeg a térdem.