Adrián Villar Rojas argentin szobrász hatalmas alkotásai úgy néznek ki, mintha valami fantázia-vagy sci-fi film hátrahagyott díszletei lennének, de legalábbis egy nagyon bizarr és szürreális álom emlékpillanataiba nyernénk betekintést.

Nem is olyan régen, pontosabban május 6-án egy rövid időre rejtélyes kék fényben kezdett derengeni a Japán Sumida folyó. A háttérben a Panasonic áll, aki semmi pénzért nem hagyta volna ki, hogy megmutassa, mire képes. Jól tették! Az akciójuk, amelyben körülbelül 100 000 LED-golyót eresztettek a folyóba, a két napos Hotaru (szentjánosbogár) Fesztivál részét képezte.

A negyedik nyertes: Hahn Alexandra

Elképesztő gyorsasággal suhannak a hetek! Nekünk csak napoknak tűntek, pedig két hét telt el az utolsó eredményhirdetés óta. A vasárnappal lezárult időszak alatt beérkezett 16 fotó azt mutatja, picit elfáradt a játék. Az igazság az, sokkal nagyobb aktivitásra számítottunk, és tulajdonképpen értetlenül állunk a dolog előtt, hiszen úgy gondoltuk, lehet tévesen [???], a nap mint nap közel 17 ezer fb - oldal látogató elegendő motivációval bírhat a magukat, valamint munkáikat megmutatni kívánó amatőr/profi fotósok számára.

Ilyen esetekben mindig elgondolkodom, hogy miért nem nekem jutott először eszembe az ötlet. Hiszen, ha már úgyis az újrahasznosítás miatt koptatom a számat unos-untalan, ráadásul a megfelelő alapanyagok is napi szinten fordulnak meg a kezeimben, abszolút adott volna a lehetőség. Talán azért, mert annyira egyszerű, és hajlamos vagyok pont ezekre nem figyelni, miközben túlgondolkodom a dolgokat; de talán ezzel nem vagyok annyira egyedül...

Baksa Gábort egész pici kora óta foglalkoztatta, hogy mik azok a fura kütyük (fényképezőgépek) a polcon, amit nem ér fel. Mire jók? Hogyan működnek? Ilyen és ehhez hasonló, sőt, számtalan másik kérdés fogalmazódott meg benne, és mikor szépen lassan ráeszmélt a válaszokra, már menthetetlenül beleszeretett a masinába és az általa nyújtott lehetőségekbe. Számomra egy nagyon szimpatikus, a műfajjal szembeni kellő alázatról árulkodó kijelentése volt megkapó leginkább az első levelében: mikor 4-5 évvel ezelőtt tudatosan kezdett fotózni, rájött, hogy bármire használhatja a gépet és lehet, hogy sosem fogja felérni igazán azt a bizonyos polcot...

A nagy múltra visszatekintő Marks & Spencer divatmárka Shwopping címmel új projektet indított, amely a vásárlást ötvözi a cserével. Mindezt az újrahasznosítás nevében teszik, és egyfajta forradalomként tekintenek rá...no, meg persze egy ötletes marketinghúzás is egyben. Bár „forradalomnak” azért nem nevezném a gondolatot, azt mindenképpen említésre méltónak tartom, ahogy igyekeznek felhívni a figyelmet a pazarló szokásokra, és arra a tetemes mennyiségű ruhára, ami nap mint nap kidobásra kerül az Egyesült Királyságban.

Evol-ról, a lakótelepi paneldzsungelekhez meglehetősen erősen vonzódó, street art-os körökben jól ismert német szabadúszó művészről és munkáiról korábban itt és itt már beszámoltunk. A berlini fiatal ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, a téma most is ugyanaz, bár most nem a városi elektromos dobozokat, virágtartókat és egyéb utcai berendezéseket díszített, és nem zenei fesztiválon ásott árkot és épített miniatűr betondzsungelt.

Ha Philip Karlberg, akkor garantált, hogy valami, elsőre nem egykönnyen értelmezhetőre, legkevésbé hamvasőszibarackos-kancsós csendéletekre készülhetünk. A svéd fotós korábbi munkái már bizonyították; nem panelekben gondolkodik. A Plaza Magazine felkérésére készült legújabb "Pin Art" sorozata elkészítéséhez például nem kevesebb, mint 1200 gondosan elrendezett cipész faszeget, továbbá néhány, az adott híresség személyiségét karakteresen meghatározó, klasszikus napszemüveget használt fel. Annak érdekében, hogy a megformázni kívánt arcok - némi gondolkodás után ugyan -, de viszonylag könnyen felismerhetők legyenek, szintén elég sokat kellett vacakolni, főként az objektumok precíz megvilágításával. A végeredményt tekintve, mi úgy véljük megérte...!

Peter Callesen képes arra, hogy egy hétköznapi fehér papírlapból zseniális történet kerekítsen, törékeny installációiban a sík lapokból elevenednek meg, nőnek ki a figurák, hogy betöltsék a teret. Hogy miért pont papír? Állítása szerint, a vékony és érzékeny alapanyagból készült tragikus és romantikus témájú szobrok így sokkal érzékletesebben mutatják be az esendőséget.

Ha már úgyis meg kell állni a leghatározottabb figyelmeztetéssel bíró közlekedési tábla előtt, miért ne lehetne mondjuk gyorsan elolvasható és befogadható ironikus és kritikus szövegekkel szórakoztatni az autósokat? A Changing Lines rácuppant az ötletre és jól meg is csinálta!

...melyet a nyugat-ausztriai kisvárosban, Terfenban hozott tető alá a két lengyel építész Irek Glowacki és Marek Rozanski. A nyolc hónapos munkával elkészült házat a helyi önkormányzat abban a reményben "rendelte" meg, hogy az elsősorban idegenforgalomból élő helyiek a világsajtó hírverésének köszönhetően ide érkező turisták áradatából további,  extra bevételekre tegyenek szert, ami - nem mellékesen -, nemcsak a vállalkozóknak csal mosolyt az arcára, de a városi büdzsének, ergo mindenkinek jól esik! Irigykedve jegyezzük meg: arrafelé vicces, kreatív és okos képviselők ülnek a városházákon...

Mintha korábban mondtunk volna olyat, hogy Baptiste Debombourg francia művész munkásságára, különleges világára érdemes odafigyeli. A figyelemre méltó portfólió legújabb, helyspecifikus darabja a képeken látható Aérial névre keresztelt installáció. A különleges és feltűnő alkotást a Köln közelében található egykori bencés apátsági templom, bizonyos Brauweiler falain belülre álmodta és valósította meg, két tonna üveg felhasználásával.

Swarovski rajongók figyelem! 10 000 Swarovski kristály és csirkeháló felhasználásával csillogó és látványos művészi installáció készült a legszebb washingtoni magánparknak tartott Dumbarton Oaks Park Arbor teraszára.

Prágában, 48 darab szabványos gyalogos közlekedési lámpát cseréltek le olyan változatokra, amelyek a szokványos és unalmas álló és sétáló alakok helyett poénos, és gyakran megbotránkoztató helyzetekben mutatja be a figurákat. Az elkövető bizonyos Roman Týc cseh művész, aki mellesleg tagja a Ztohoven nevű gerilla művészeti csoportnak is. A közlekedési lámpa projekt, amelyet egyszerűen Semafory néven nevezett el a készítő, elnyerte a járókelők figyelmét és tetszését, valamint a hatóságok nemtetszését.

Kim Adams művésznek köszönhetjük a képeken látható fénylátványossággá varázsolt Dodge Ram járgányt. Az ipari formatervezés, építészet és autóipari design iránt rajongó, nemzetközileg is elismert kanadai szobrász több ezer különböző méretű lyukkal rajzolt kavargó mintát a kocsira, ami alsó hangon is lenyűgözőnek nevezhető.

Los Angeles belvárosának keleti szélén, az egykori ipari és vasúti téglaépületeiről is nevezetes Arts District nevű negyedben találtunk rá erre az elsőre talán nem is annyira érdekes kétszintes sarokházra. Ám..., a Molino Street 216 alatt található épület közel kilencven évvel ezelőtti, 1923-ban épített falai mögötti látvány, ki tudja hányadszor ismét igazolta a mondást: az éremnek bizony két oldala van...

Filthy Luker utcai művész előszeretettel csapja arcon a járókelőket furcsa alkotásaival. Mármint jó értelemben, merthogy ki az, aki nem lepődne meg egy ablakokon kikandikáló hatalmas polip karjain, a fa lombjában figyelgető szemeken, vagy éppen egy óriásceruzával összefirkált házfalon? Na, ugye, hogy mindenki? Néha kellenek az ilyenek, hogy kirázzanak az unalmas hétköznapokból, a reggeli rohanásból, a taposómalomból! Filthy Luker ügyes, le a kalappal előtte!

Tetszett, ahogy Havasi Gergő kezdte a bemutatkozását, mert szeretem az öniróniát: „nem vagyok vérprofi, ellenben lelkes amatőr”. Próbálta kimenekíteni magát, hogy ne kelljen komplett novellában értekeznie saját magáról és a rajzzal megélt kalandos útjáról, de nem hagytuk annyiban. Feltettünk neki néhány kérdést, amire azért legnagyobb örömünkre serényen és bőven válaszolt. Most tehát ez és a fiatal rajzművész egyedi és feledhetetlen alkotásai következnek a folytatásban.

Múlt héten közeli jó barátunktól, Pétertől [Communication and Interior Design manager] levél érkezett: az IKEA szeretettel vár benneteket a PS 2012-es kollekció bemutatására a Budaörsi áruházába! Persze nagy örömmel fogadtuk el az invitálást, majd azzal a lendülettel kezdtünk el azon gondolkozni: hogyan jutunk oda? Most egy olyan rész következik, amit minden hazai, hasonló rendezvényt szervező cég figyelmébe nagy tisztelettel ajánlanánk!!! Gyors jelzés az kapcsolattartó felé a problémáról..., egy... igen, egy ímélváltás... és pikk-pakk probléma megoldva: IKEA által bérelt taxi visz és hoz vissza!!! Zárójelben ennyit a svéd mentalitás kontra bloggerek megítélésének kapcsolata című fejezetről!!!

"Anda Gábor vagyok, 22 éves. Győrben tanultam grafika szakon, főiskolám még nincs. Láttam a felhívást és arra szeretnék jelentkezni, ha még aktuális."

Erre mi..., szkenneltük az átküldött linkeket, válaszlevelünkben pedig kértük; írjon'má magáról picit bővebben, mert hogy nekünk tetszenek a munkái. A levél fél éve ment el, azóta csak vártunk, aztán még mindig vártunk! Majd úgy döntöttünk - a látottak, valamint Gábor mottója alapján nem nagy kockázatot vállalunk be -, ha helyt adunk a bemutatkozásnak. Itt is van, de előtte még egy jótanács: hagyd a francba a fősulit! Hetedik érzékünk azt súgja: ezen az, csak rontana...!

Éppen múlt héten zsörtölődtem a saját igénytelenségünkön és méltattam a kartondobozok újrahasznosításával foglalkozó művész, Chris Gilmour munkásságát, erre tessék, itt egy hasonlóan tehetséges szobrász, Bartek Elsner.

A krónikus helyszűkével küszködő japán metropoliszok még beépíthető foghíjparcelláinak kihasználásában az ottani építészek – nem vitás –, utcahosszal megelőzték a világ más részein dolgozó kollégáikat. A kényszerűségből mesteri szintre fejlesztett építészeti megoldások sok esetben egészen elképesztő ötletekben materializálódnak...

Somebody's watching me...Visszatérő poén a baráti társaságban az iménti mondat. Enyhén jó állapotban érezte ezt a főszereplő, pedig csak egy ártatlan tuja integetett bele a szeme sarkába folyamatosan. Bár a képeken látható óriás szemgolyó kicsit para, mégis ezt a hangulatot idézi számomra a moszkvai illetőségű SPEECH Tchoban & Kuznetsov építésziroda szobra.

Elkomolytalankodjuk a mai reggelt Ingrid Aspöck osztrák grafikus, illusztrátor mutatóujjával. Szórakoztató megoldást talált a sokak által ismert bosszantó problémára, amit az okostelefonokon, táblagépeken megjelenő ujjlenyomatok jelentenek a tulajdonosaik számára.

Subodh Gupta indiai művész készítette a képeken látható hatalmas szobrot Line of Control címmel, kizárólag konyhafelszerelések felhasználásával. Az aprócskának nem nevezhető gombafelhőt 26 tonnányi, rozsdamentes acélból készült lábosból, ételhordóból, kannából, evőeszközökből és barátaikból formázta meg, mindössze 7 nap leforgása alatt.