Baksa Gábort egész pici kora óta foglalkoztatta, hogy mik azok a fura kütyük (fényképezőgépek) a polcon, amit nem ér fel. Mire jók? Hogyan működnek? Ilyen és ehhez hasonló, sőt, számtalan másik kérdés fogalmazódott meg benne, és mikor szépen lassan ráeszmélt a válaszokra, már menthetetlenül beleszeretett a masinába és az általa nyújtott lehetőségekbe. Számomra egy nagyon szimpatikus, a műfajjal szembeni kellő alázatról árulkodó kijelentése volt megkapó leginkább az első levelében: mikor 4-5 évvel ezelőtt tudatosan kezdett fotózni, rájött, hogy bármire használhatja a gépet és lehet, hogy sosem fogja felérni igazán azt a bizonyos polcot...
Gábor így ír magáról:
Baksa Gábor vagyok, 22 évvel ezelőtt születtem Kaposváron, itt is nőttem fel. Szeptember óta Budapesten tanulok alkalmazott fotót, jelenleg a Moholy-Nagy Országos Művészeti Egyetem felvételijére készülgetek. Nagypapám világ életében fotózott, bár az egyetlen emlékem róla, hogy ülök mellette és nézem amint fényképezgeti a házunkat építő munkásokat. Pici voltam, nem tudtam mit csinál, nemsokkal rá el is hagyott minket, én pedig maradtam a kérdéssel, hogy mit is csinált? Az évek során rengetegszer kezembe került a régi fényképezője. Fogalmam sem volt, hogy működik, mire jó, mit lehet vele csinálni. 18 éves voltam, amikor megkaptam a jegyzeteit, és az egyik füzetben a lehívott filmet, amit mellettem exponált. Gondoltam, ha van sors, akkor most jól megveregette a vállamat, volt ebben az egészben valami varázslatos. Szép lassan megtanultam a dolgok technikai oldalát, de a mai napig kérdés számomra, mi mindent lehet kezdeni azzal, hogy fényképezek. Szeme mindenkinek van, a kép is főleg fizika, elvileg mindenki láthatná azt, amit én. Mégis van valami ami nem hagyná, hogy letegyem a gépet a kezemből.
Rengetegen inspirálnak, köztük Greg Simkins, aki rémálmait festi le, vagy Dobos Tamás aki olyan valóságot mutat, amit nem láthatunk pusztán a szemünkkel. Mindig is fontos kérdés volt számomra, hogy az észlelés, a valóság és a vélemény határait hogyan lehet átlépni, egymás felé megnyitni. Ehhez remek eszköz a fotográfia, sokat segít abban, hogy megértsem a körülöttem lévő világot. Amolyan céllá nőtte ki magát a gondolat, hogy egyszer majd olyan képeket csinálhatok, ami másnak is segít megérteni azt amit talán egyszer én is.
Ha te is hasonlóan tehetséges magyar művész, kreatív ember vagy, olvasd el a felhívásunkat és jelentkezz nálunk!
