Piroska a nagyihoz tartva egyszer csak a sűrű erdő legeslegmélyén, egy titkostisztás közepén találja magát. Picit megszeppen, ám a körülötte mindenfelé burjánzó varázslatos óriásgombák - hogy mitől, ő sem érti -, de megnyugtatják. Kosárkájával letelepszik hát az egyik alá, majd - már másodszor, ő sem érti -, de hirtelen ingertől vezérelve jókorát harap az ízletesnek tűnő csábítóan húsos törzsbe. Aztán..., pokoli gyorsan telepszik rá, valami furcsa nyugalom, egy pillanattal később pedig, átszellemült mosollyal a szája szegletében csuklik össze és merül álomba, a gigantikus viccesgomba tövében...!
Kb. ez a mese villant be Hahn Alexandra művei láttán, elsőre. Műelemzést ne várjatok, mert bevallom, egyetlen általam ismert irányzathoz sem tudnám társítani az alábbi munkákat. Egyszerűen "csak" hatottak rám...
