Legyen szó akár üvegpadlót és a rá álló embert tartó több ezer műanyagfiguráról vagy éppen egy ördögi és mindent elsöprő tömeggé formálódó narancssárga embertornádóról, Suh Do-ho mindig valami elgondolkodtatót és maradandót képes kitolni magából. Nincs ez másképp a Bridging Home című, házak közé szorult apró házat ábrázoló installációjával kapcsolatban sem.
A területet, ahol a függőleges találkozik a vízszintessel, nevezzük saroknak. Otthonunk legsemlegesebb zónája, mely látókörünkön messze kívül esik, hiszen nem történik ott tulajdonképp semmi. Pedig belső tereink e mostoha sorsra kárhoztatott szegletei egész sor rejtett funkcióval bírnak…
Teafüggőként megmelengette a szívemet Andrew Gorkovenko, Moszkvában élő orosz designer, reklámgrafikus, illusztrátor tealevél törmelékből összekapirgált meghatóan szép tájképsorozata. Minden teatájkép a felhasznált tealevél származási helyét jeleníti meg valamilyen formában...
Furcsán hangzik, de az emberi lábat, fókuszálva elsősorban a talpra, nem cipőre tervezték! A láb hosszanti és harántboltozata szinte tökéletesen van kialakítva, ennél jobbat jelenleg alkotni sem lehet. Szerencsétlen ujjaink – legyen ergonómiailag, akár lábunkra öntött is a csuka – a helyszűke miatt a kínok kínját állják ki minden egyes lábbelibe tuszkolás alkalmával. A probléma megoldására bő egy évtizeddel ezelőtt egy fiatal olasz dizájner, Robert Fliri egészen eredeti ötlettel állt elő...
A kerti szerszámok hamarosan és kényszeredetten úgyis téli álomra hajtják a nem létező fejüket, úgyhogy akár adhatnánk nekik új feladatot, legalábbis az elhasználódott példányoknak. Nem mondom, hogy a legegyszerűbben kivitelezhető dologgal kedveskedem most nektek, de inspirációnak nem rossz Cal Lane ötlete, aki szépen kicsipkézi a lapátokat, talicskákat és barátaikat.
Már-már émelyítő az, amit a Pip & Pop művel, (a képek tüzetes átnézése után nektek is ez lesz az érzésetek, azt garantálom) viszont bármennyire is ragadós a dolog, édességekért még nem rajongtam ennyire korábban; a szemem csak úgy issza magába a pszichedelikus részleteket.
A magyar művészeket bemutató sorozatunk mai főszereplőjének munkáihoz figyelmeztetésképp mindössze annyit tennék hozzá: akik okostelefonjuk megvétele utáni első percekben nem likvidálták a kreatív szöveg halálát jelentő „prediktív szövegbevitel” opciót, azok nyomban lépjenek - jól felfogott érdekek stb. - Donatellácska csatornájára, az itt maradóknak viszont ajánlom figyelmébe a hajtás utáni felnőtt tartalmat…!
Még ebéd előtt egy kis édességgel küldünk meg titeket, mert az ötlet zseniális! Mostantól mindenki a kedvére nyalogathatja a naprendszert, elnyammoghat szemgolyókon, megízlelheti a lepkéket, bajszokat, denevéreket és egyéb különlegességeket a Vintage Confections jóvoltából.
Kevin Champeny New York-i művész a szobrászat, festészet és mozaikkészítés szempontjait egyesíti nagyszabású képeinek elkészítése közben. Koponyákat, virágokat, különböző tárgyakat, embereket ábrázoló műveiben minden egyes apró mozaikdarabkát kézzel applikál a vászonra. Sőt, tovább megyek, hogy ne legyen annyira egyszerű, a kerámiavirágokat, cukorkákat és egyéb oda nem illő tárgyakat formázó alkotóelemeket megfelelő árnyalatúra színezett műgyantából készít el a munkafolyamat legelején.
Alig néhány nap telt el a nagy dérrel-dúrral, nádi hegedűvel, sokak véleménye szerint a lényeget tekintve mégis meglehetősen vérszegényre sikeredett színes szélesvásznú vetítés óta. Természetesen az iPhone5 premierről van szó, melyről pro és kontra sok vélemény fog még napvilágot látni, - itt van rögtön a miénk, mely szerint a vadi új Xperia, Lumia páros perspektívájából nézve a cucc konkrétan fonnyadtkás gyümölcs benyomását kelti -, mindeközben a világ dolgai, igaz emberibb frekvenciákon, ketyegnek azért tovább...
Xiong Jody, a DDB China Group/DDB Sanghai kreatív igazgatója a Kínai Környezetvédelmi Alapítvány felkérésére egy egészen látványos, interaktív, környezetvédelemmel kapcsolatos alkotást hozott létre, hogy a gyaloglást népszerűsítse az autókázással szemben. A More Walking, Less Driving kampányban elkészült hatalmas mű igen szemléletesen mutatja az autómentes élet környezetre gyakorolt pozitív hatásait.
A jobboldali fotókon látható szakállak megtépésének kockázatát is felvállalva, bátran jelentjük ki, ráadásul nem is első alkalommal: az agresszív, nyers külső igenis érzékeny, játékos, sőt, merjük állítani kifinomult belsőt takar! Méltó helyén kell/kellene végre kezelnünk ezt a "férfiasan tökéletes" - ezért biztos kapunk - matériát, melynek dilemmák nélküli helye van a négy fal között...!
Brutális kijelentés, de hamarosan itt a tél és minden velejárója. A hideg elleni védekezésben megszaporodik a forró csoki és/vagy mézes tea fogyasztás, elözönlik a tévét a gyógyszerreklámok, előkerülnek a szekrény mélyéről a vastag paplanok, pulóverek, kabátok, a divattervezők pedig mindent megtesznek, hogy a szürke és rideg hétköznapokba egyedi, de leginkább figyelemfelkeltő, sőt, akár sokkoló ruhadarabokat csempésszenek.
Mindenképpen csodálatra méltó, de talán a sötét, napfénytől mentes, leglepukkantabb környéken található lakásokban érvényesülhetnek a legjobban a képeken látható, kedélyjavító festmények. Merthogy ezek bizony festmények, ne higgyetek a szemeteknek, nem valódi árnyék vetül a falakra! Az ötlet kitalálója és megvalósítója Mary Temple festő, szobrász, fotóművész.
Van annak valami izgató bája, ha két deklaráltan különböző kultúra - agresszív asszimilálási törekvések nélkül - tesz kísérletet az egymásba simulásra. Lehet az ilyet persze otromba módon is művelni, ám léteznek egészen jól sikerült ellenpéldák is. Amikor pedig, a rózsaszín gumicsizmában, IKEA-tejen felnőtt generáció skandináv megközelítése kézzel tapinthatóan öleli magához a fajsúlyos tengerentúli fícsöröket, azt úgy jellemeznénk: sikkes iparosmunka...
Ha már úgysem lehet gömbakváriumban tartani a díszhalakat, a hagyományos megoldások helyett érdemes egy kicsit kreatívabb ötletek után kutatni. Ilyen például a World Trip nevű akvárium is, ami annyira zseniális, hogy azonnal kedvet kaptam tőle a haltartásra, pedig nem is vagyok az a típus.
Biztos van olyan ember, akit nem cuppant be a bubifólia pukkantgatása, bár én még nem találkoztam eggyel sem. Én is azon közé tartozom, akiket képes hosszú-hosszú percekre lefoglalni ez az olcsó játék, de azon még sohasem gondolkodtam, hogy a csomagoláson és durrogtatáson kívül más funkciója is lehet. Egészen idáig.
A PARK(ing) Day a kreatív városi gerillaakcióból kinőtt városi megmozdulások körébe sorolható, mely az évek során nemzetközi civil mozgalommá alakult és megrendezésére a világ 162 városának közel 1000 parkolójában kerül sor minden év szeptemberében. Idén szeptember 22-én a Karc Kör szervezésében Budapest is ideiglenes közterekkel várja a városlakókat az újraértelmezett parkolóhelyeken!
Bár nyilvánvaló volt korábban is, igazából csak most bizonyosodtam meg arról, hogy David Mach munkásságára élénkebben is érdemes odafigyelni. Gyufaszálakból készült szobraiért ugyan lelkesedtünk, de nem ástuk bele jobban magunkat a skót művész portfóliójába. Ejnye-bejnye; de hát jobb később, mint soha!
Időnként megesik velünk az, hogy olyan emberek munkáit mutatjuk be, akik ki tudja miért, talán álszerénységből, talán egyszerűen abból fakadóan, hogy nem is hallottak rólunk, de direktben nem jelentkeztek magyART felhívásunkra. Ám miért is vannak a jóbarátok? Egyebek mellett azért, hogy ilyen esetekben - szeretet vezérelt üzemmódba kapcsolva -, titokban felvegyék velünk a kapcsolatot, és ráirányítsák a figyelmünket a félénk "tesó" munkáira, ahogy most is történt!
Kis kedvencem, Red, vagyis Ji Hong legújabb alkotásával sem okozott csalódást, sőt, csak emelte az iránta, a művészetéért érzett rajongásom mértékét. A maláj művésznő ezúttal Adele-t, a méltán híres és közkedvelt énekesnőt jelenítette meg.
Ez szimplán a „húúú” meg a „hááá” kategória, a rácsodálkozás és az ámulat ideje vagyis témája. Az idei Joszui Expón a Hyundai Motor Group Exhibition Pavilonjában lehetett olyan vizuális élményben része az érdeklődőknek, ami a párját ritkítja.
Az idei Design Hét keretén belül debütál Magyarországon a Starry Light, mely egyszerre formatervezési különlegesség és világítástechnikai bravúr. Tervezője az Anagraphic alkotója: Farkas Anna tervezőgrafikus, aki Batisz Miklós [line and more] belsőépítésszel közösen alkotta meg a termékcsaládot. A lámpa ötletét egy egyedi, a tavalyi 2500 Watt kiállításra készített darab adta, melyen a tervező először kísérletezett a csillagképek háromdimenziós megjelenítésével. A Starry Light kollekció ebből a kísérleti modellből, közel egy éves termékfejlesztést követően született meg, és októbertől a nagyközönség számára is elérhető lesz.
Batman-rajongóként maga a téma is elegendő volna ahhoz, hogy felkapjam a fejem, de az aprólékosság láttán teljesen elaléltam. A Denevérember égre (és egyébként a tudatalattiba is mélyen bele-) vetített hívójelét a közelmúltban egy bizonyos Perspicere nevű művész készítette el saját elgondolásban, cérnával szőtt geometrikus mintákból.
Bíró Csilla tehetsége szerteágazó. A kerámiától elkezdve a festményeken és grafikákon át a pólótervezésig sok mindent magába foglal. Mondhatni sokszínű, változatos, érdekes, értékes, és bár állítása szerint egyelőre csak szeretné elérni az egyediséget, szerintünk nagyon jó úton jár, ott van a kapujában! Csilla pont azon művészek közé tartozik, akiknek a munkáira mindig felkapjuk a fejünket, sőt, kifejezetten várjuk, hogy mikor rukkol elő valami újdonsággal!