Az építészek számára gyakori és nagy kihívás, amikor a felkérés tárgya egy évtizedek, esetleg évszázadokkal korábban emelt épület teljes körű rehabilitációjára szól. Még izgalmasabb a dolog, ha az eredeti funkciótól gyökeresen eltérő feladatok ellátására kell újrahangolni az akár védett, műemlékjellegű épületet...

Nos, erre valóban csak annyit tudok mondani, hogy az egész készletet elfogadnám! Meg persze azt is, hogy a képeken látható kávéscsészéket, amelyeknek az aljában más-más állat pihenget, a brooklyni székhelyű Yumi-Yumi készítette, akik designerek egy lelkes csoportjának mondják magukat.

A dél-Québec-i Mont Saint-Hilaire nevű kisvárosban idén immár hatodik alkalommal megrendezésre került kulturális esemény, a Land Art Mont Saint-Hilaire díjnyertes óriás mandalájáról hoztam képeket „Egészséges reggelek” jeligére.

Nem is olyan régen az esőszobáért rajongtam, most pedig az esőhintáért teszem ugyanezt. Mondhatni, hogy semmi különös nincs abban, ha valaki az esőben hintázik, de az már egy fokkal érdekesebb, ha azt mondom, hogy hiába ömlik az „eső”, ezen a hintán bizony nem ázik meg senki!

Amiket a képeken láttok, bizony nem vázlatok és nem is fotómanipuláció eredményei. Olyanok, mintha befejezetlen rajzok volnának, pedig nem erről van szó, hanem a készítő zsenialitásáról. A gyertyatartó, váza, üvegek és tálak ugyanis valódi, használható tárgyak Maya Selway designer jóvoltából.

Ha megkérdeznéd a melbourne-i székhelyű művészt, Daniel Agdag-ot, hogy tulajdonképpen mit is csinál, az egyszerű válasza az volna, hogy kartonlapokból készít különböző alkotásokat. Persze ez a válasz leginkább a szerénységéről árulkodna és nem fedné a teljes valóságot, az abszurd összetettséget és részletességet, azt, ami egyébként valójában jellemzi a műveit.

Párizsba régi vágyam volt már eljutni, annyiszor hallja élete során az ember, hogy „Párizst látni és meghalni”, hogy lecsaptam egy speciális ajánlatra amit a neten találtam. Ez egyfajta kuponos oldal, azoknak akik olcsón szeretnék bejárni a világot...vagy edény készletre fáj a foguk, nyelvet tanulnának, esetleg kiskutyafülére vágynak és a többi és a többi.

Fótligetiek! Kérünk, jelezzetek már vissza egy komment, ne adj isten fotó formájában, hogy jók az információink, miszerint arra felétek, valahol a Tündér utca – Csodaszarvas utca által határolt sarokparcellán valóban ott áll e a felettébb pazar épület, mely leginkább egy itt ragadt Oszmán bej 21. századi palotájára hasonlít…!

Pedro Reyes mexikói művész az Imagine című alkotássorozatában 6 zenész segítségével 50 darab megsemmisített fegyvert (köztük revolvereket, pisztolyokat, géppuskákat) használt fel és alakított át hangszerekké. Az Imagine-t a korábbi, 2008-as Palas por Pistolas nevű projekt továbbgondolásának is vehetjük, hiszen ebben 1527 darab fegyvert olvasztottak meg és formáltak át 1527 darab lapáttá, hogy ugyanennyi fát ültessenek velük.

Körülbelül 1 évvel ezelőtt indult az önhibájukon kívül talán kevésbé ismert, de annál tehetségesebb magyar művészeket, designereket bemutató sorozatunkhoz kapcsolt kiállítássorozat. A magyART-ban idáig több mint 120 figyelemreméltó alkotóról készült bejegyzés a blogon, és bár a kiállítássorozatban Győri Zsuzska és manapság már Polgár Móni támogatásával, segítségével is csak tizenkettőnek tudtunk az első évadban az Odeon-Lloyd moziban, mostantól pedig a Castro Bistro-ban bemutatkozási lehetőséget biztosítani, a lelkesedésünk óriási. Az új helyszín felavatására, valamint az elmúlt 1 év és a kiállító művészek megünneplésére hoztuk össze közösen az „1 éve magyART” című csoportos kiállítást.

Szeretni való az a fiatalos lazaság és játékosság, amivel Agnieszka Mazur, lengyel designer elkészítette a képeken látható bútordarabot. A Ladder névre keresztelt, minimalista formavilággal megáldott ruhatartó éppen középen helyezkedik el a szanaszét dobált ruhák és a totális rendszerezettség világában, alternatív megoldást nyújtva a szétszórtságból pont kinövő, de a precízséget még el nem érő fiatalok körében.

Az utóbbi idők egyik legötletesebb mozgásra ösztönző kezdeményezésével találkoztam a most következő téma képében. A kínai Csöcsiang tartományban található Hangcsou város egyik terén megvalósított installációban ugyanis a járókelők a mozgólépcsőnél sokkal szórakoztatóbb dolgot használhatnak manapság a közlekedésre, a sima lépcsőt. Naná, hogy azt használják...

Mára tartogattunk még nektek valami egészen furiságos dolgot. Az ausztrál Freya Jobbins alkotásait, melyek láttán gondolkodás nélkül soroltam volna szegényt az "ennek valami tragikusan kimaradt az életéből" kasztba, egészen addig, míg tovább olvasva ki nem derült a Dollfaces címre hallgató groteszkek miértje... 

Szeretem, amikor a bolttulajdonosok valami extra különlegességgel próbálják meg odacsalogatni a vásárlókat az üzletükhöz. Nem muszáj nagy dolgot csinálni, éppen elég valami apróság, lényeg, hogy figyelemfelkeltő legyen! David Goldberg éppenséggel az előbbit valósította meg, amikor lakberendezési kiegészítőket és egyéb alkatrészeket árusító boltjának homlokzatára egy hatalmas Csillagos éj-másolatot készített.

Majdnem olyan ötletes, mint a portugáliai Águeda utcáira kihelyezett temérdek esernyő, csak itt talán egyszerűbb dolga volt a művésznek a telepítéssel. Nem fent, hanem lent, nem kifeszítve, hanem úsztatva, Luke Jerram brit művész több mint 1000 esernyőt helyezett egy Rotterdam-i kanálisba a Witte de With Festival keretén belül.

Három emelet a föld felett, egy a föld alatt. A tulaj kérésére a 150 négyzetméterbe integrált, hardcore gurulásokra csábító vályú, egy zenestúdió zug, zongoraterem, valamint az ide-oda csusszantható nagyméretű tolóablakoknak köszönhető lux cunami, mindez masszív vasbeton keretbe foglalva, az egész egy éjszakai buliknak ideális helyszínt nyújtó tetőterasszal megkoronázva…

Az ágy, ahol alszunk, kapuja egy másik világnak; ahol álmunkban gyakran egyértelmű, de leginkább homályos, zavaros képeket láthatunk, világos vagy éppen összefüggéstelen gondolatok járhatnak a fejünkben, könnyed és felszabadító vagy nehéz és mélyről feltörő érzelmek áraszthatják el a szívünket. Ez a másik világ a maga bonyolultságában is szabad, egy hely, ahol bármit megtehetünk, bárkik lehetünk; csak épp’ nem tudunk róla, amikor ott vagyunk.

Tavaly nem voltunk, idén mindenképpen ellátogatunk. Ha nem is vásárolunk, mert meg kell gondolni, hogy mire költünk, úgy gondoljuk, hogy nézelődni azért nem fáj, sőt, jó! Az Art Market Budapest nevű rendezvényről van szó, amely 2011-ben első alkalommal jött létre Közép- és Kelet-Európa nemzetközi kortárs képzőművészeti vásáraként. A rendezők állítása szerint, már az első évben is sikeresnek nevezhető eseményt hoztak össze, amely tízezer fő feletti látogatottságot és teltházas kiállításokat eredményezett, ráadásul rengeteg szakmai elismerésben is részesültek.

…ami - számomra - Kerekes Gábor alkotásaiból árad. A csipetnyi kémiától fátyolos objektíven átszűrt fények és színek különös hangulatú világba vezetnek. Olyanba, ahol az ötven láb magas Daryl Hannah bármikor átléphet a hegyek fölött a völgybe. Időtlen, szuggesztív, befogadhatóan kísérleti. Épp ide való…

A Los Angeles County Museum of Art területén az érdeklődők egy 340 tonnás sziklatömb alatt sétálgathatnak kedvükre, amit egy körülbelül 142 méter hosszú betonárok felett, nagyjából a táv közepén, az oldalfalakhoz (biztonságosan!) odacsavarozott polcokon helyezett el a művész, Michael Heizer (nyilván nem a kezeivel).

Daniel Popper, Dél-Afrikában született, jelenleg is itt élő és alkotó művész olyan nagyszabású installációkat készít, amelybe a nyilvánosságot is szereti bevonni. A tavaly év végén megrendezésre került COP 17 (Conference of the Parties, 17.ülés) nevű éghajlatváltozással kapcsolatos konferencián Daniel Popper és csapata létrehozott egy hatalmas, raklapokból és acélból készült baobab fát...

Kicsivel több mint 1 évvel ezelőtt írtunk a Niagara vízesés kanadai oldalán található Nightmares Fear Factory-ból előkerülő fotókról, amelyeken minimum egy jóízű mosolyoghatunk, jobb esetben pedig egy-egy röhögés is feltörhet belőlünk a rémült arcot vágó emberek láttán.

Sokan sokféleképpen vagyunk a tegnapi, mai és holnapi nappal. Vannak - egyre többen -, akik Halloween-dilemmáiknak hangot adva kérdéseket fogalmaznak meg. Vannak sokan olyanok is, kiknek e pogány kelta hagyomány nem több mint mélyebb okozati összefüggések ismereteiknek már-már kóros hiányán tort ülve, csupán egy újabb ok a bebaszásra. Nem feladatom, hogy bántsam őket…!

Tetőtereket pásztáztak, ahogy mi is. A nem elhanyagolható különbség csupán annyi, …ők rá is találtak! Egyik kedves olvasónknak köszönhetően egészen pontosan be tudtuk határolni a Rue Choron nevű utcácskát, ahol a 8-as számú épület legfelső szintjén, az egykor egy 30 négyzetméteres széntárolónak helyt adó padlásrész, illetve a közvetlenül alatta, évek óta üresen álló 40 négyzetméteres garzon egybenyitásából alakították ki a csepp terasszal együtt kb. 75 négyzetméteres duplexet. Az ambiciózus projekt a L'Atelier d'Archi építészeinek munkáját dicséri.

Ray Villafane és az általa terelgetett Villafane Studios alkotásai mindig előkerülnek így Halloween-kor. Mert megérdemlik. Egyszerűen képtelenség szó nélkül hagyni azt, ahogy a Ray Villafane, Andy Bergholtz, Trevor Grove, Chris Vierra és Alfred Parades által alkotott csapat hozzááll a tökfaragás művészetéhez. Profik, efelől nincs kétség. Szeretem a stúdió által készített nyers, néha brutális, máskor csak szimplán ámulatba ejtő, azonban mindig tökös tököket, úgyhogy ma a legújabb alkotásokból válogattam. Külön felhívnám a figyelmet, hogy a posztban a nyugalom megzavarására alkalmas képek is vannak!