Nem, kérem alássan, ez nem valami elbénázott, zavaros kép egy bútorról...vagyis az és mégsem. Ez a bútor ugyanis bizony így fog a valóságban is kinézni, amikor a megálmodója és készítője bemutatja majd az április 9–14. között megrendezésre kerülő Salone Del Mobile nemzetközi bútorkiállításon, Milánóban.

Emlékeztek még Pawel Kuczynski-ra? Tudjátok, ő az a lengyel művész, akinek alkotásai nagyon sok olvasót gondolkodóba ejtettek közületek, miközben a róla szóló poszt a blog történetében az egyik legnagyobb sikert aratta még 2011-ben. Nem csoda, hiszen úgy tudja megfogalmazni az igencsak kritikus mondanivalóját az emberiséggel kapcsolatban, hogy az közben nem ellenérzéseket vált ki belőlünk, hanem segít magunkba nézni. Nem mondja meg, hogy mit csináljunk, csak görbe tükröt állít elénk, hogy elgondolkodhassunk, jó-e az úgy, ahogy most van?! Ez a kérdés egyébként még nem vesztette aktualitását...sajnos...

A mai magyART-ban szakítunk az eddigi hagyománnyal. A szokásos formula – portfólióból a teljesség igénye nélkül kiemelt, néhány figyelemreméltó darab bemutatása – amiatt borul, mert Varga János Gábor ékszerész/ötvös mester olyan titkokat árult el nekünk, melyet úgy érezzük, tovább kell osztanunk…

Johnson Tsang hongkongi művész szobrai már a részletek megfigyelése nélkül is igen látványosak. A pohárból éppen kiömlő folyadék pillanatba fagyasztása engem legalábbis lenyűgöz, és valami különös, megmagyarázhatatlan okból kifolyólag megnyugtat. Belassít, segít a jelenben tartani, a „most”-ra figyelni. Ha pedig azt is hozzáteszem, hogy az emberi arcok (amelyeket például a felső képen is láthattok) minden esetben részét képezik a kiszámíthatatlanul fröccsenő folyadékoknak, talán még nagyobb a varázslat.

Red, Red, Red és Red, vagyis eredeti nevén Ji Hong...megunhatatlanul! Most éppen az egész márciust átívelő, naponta új képpel jelentkező Instagramos fotóprojektjét hoztam el nektek. A Malajziában született, jelenleg Sanghajban élő és dolgozó, elképesztően kreatív művész korábbi alkotásaihoz hasonlóan ez is túlcsordul az ötletességtől, humortól és persze néha a mélyebb mondanivalótól. A főszereplők ezúttal mindenféle élelmiszer felhasználásával egy egyszerű fehér tányéron jelennek meg. Például tojáshéjcsirkék, rizshullámok, répatigris várnak a folytatásban...

Steve Casino művész a popkultúra ikonikus hírességeiről és kitalált karakterekről készít miniatűr szobrokat földimogyoróból. Tulajdonképpen "csak" ráfest ezek héjára (néhány apró trükk kíséretében), de a végeredmény minden esetben meggyőző erővel hat. A mogyoróhíreséggek között megtalálhatjátok James Bondot, Wonder Womant vagy éppen Alfred Hitchcockot és Elton Johnt is.

Mikor szembetalálkoztunk az Ottoverstein márkával, azonnal tudtuk, hogy szeretni fogjuk az általuk készített old school felsőket, hisz a stílus közel áll a szívünkhöz. Aztán egyből kiderült az az örömteli tény is, hogy bár a neve nem ezt tükrözi, de egy magyar vállalkozásról van szó, amely még csak 2011-ben alakult, és amely a rövid idő ellenére is szép sikereket tudott elkönyvelni. Megértjük! A hetvenes, nyolcvanas évek hangulatát idéző, minőségi magyar alapanyagokból kishazánkban készített felsőkkel az Ottoverstein egyedi stílust képvisel a hazai piacon. Ruháikat olyan közismertebb személyiségek is hordják már, mint például az Óriás vagy a Fish! zenekar tagjai. Reméljük, a határ a csillagos ég, mert szerintünk megérdemlik! Megkerestük az Ottoversteint és Balogh Borsát, a tulajdonost találtuk, akivel készítettünk egy interjút.

Kapil Bhagat indiai grafikus masszívan minimalista printjeiről ugyanaz jutott eszembe, amit vele kapcsolatban máshol ma egyszer már leírtam: "...stabilan nem főemlős érzelemvilág. Inkább el tudnám képzelni egy magasan fejlett intergalaktikus civilizáció, Mariana-árokban évmilliókkal ezelőtt elrejtett, most kikelő spórájából születő életformának, aki humanoid testben, posztereivel injektálja agyunkba "AZ ÁTADÁSRA VALÓ TUDÁST"...

Nincs abban semmi ellentmondás, ha egy tanult szakmájára nézve könyvkötő többszöri kitérőt követően - újra és újra visszatérve saját koordináta rendszerének origójához - most mégis merőben új területen próbálja ki magát. A vágány csak látszólag párhuzamos. A legkisebb közös többszörös: a matéria feltétlen tisztelete által mégis keresztezik egymást…

Március 2-án mutatta be a képeken látható hatalmas, egyszerű és diszkrét tükörmennyezetet a Foster + Partners nevű építészeti cég a franciaországi Marseille-ben. A Port Vieux című könnyűszerkezetes létesítményt közel 46 méter hosszúra, 22 méter szélesre tervezték és polírozott rozsdamentes acélból készítették el.

Bármennyire is rútabb arcát fogja mutatni hétvégén az időjárás az időjósok szerint, belerondítva ezzel a szépen sarjadó tavaszi ráhangolódásba, most már kétség sem fér hozzá, ez csak egy gyenge próbálkozás lesz a részéről, a jó idő átlépett a küszöbünkön. Csak-azért-is erre fókuszálok ma reggel, ehhez pedig a Vegetal Identity nevű francia design stúdió lakberendezési kiegészítőit hoztam. Különleges növénytartóikkal egyedi vertikális kertet varázsolhatunk a lakásunkba.

...amennyiben persze minden a terv szerint halad. Az elmúlt napokban végigszaladt a hír a neten, hogy 2016-ban elkészül a szomorú sorsú Titanic modern kori változata, mi pedig annyiban tudunk pluszban hozzájárulni a hírhez, hogy elhoztuk nektek a belső kialakításról készített látványterveket.

Egészen meglepően sokszor találkozom mostanában hittel, spiritualitással foglalkozó alkotásokkal. Mármint nem az meglepő, hogy foglalkoztatják az embereket ezek a témák, hanem, hogy milyen gyakran bújik elő a gondolatok sokaságából a felszínre, a szavak szintjére, és milyen bátran slisszan ki a kulcslyukon a külvilágba a négy fal zártságából az egyes emberek hite. Tetszik például az is, ahogy Suh Do-ho (korábban itt és itt írtunk róla) megjeleníti a karmáról alkotott belső képeit.

Ma egy hete, hogy a nagyszoba egyik falát betakarja a tesztre hozzám érkezett „egyszemű szörny”. A diszkréten „Social TV”-nek becézett [monszun idején aláállni is lehet] óriás, ami néhány nap élményei alapján – a Samsung állításával szemben – bátran ki merem jelenteni, hogy már nem is tévé, hanem egy pimaszul logikusan – hangsúlyozottan nem helyettem, sokkal inkább értem/miattam – gondolkodó interaktív multimédia-hibrid vagymi…

Valamiért egyértelműen Björk zseniális videója, a Chris Cunningham féle All is Full of Love jutott eszembe (tudjátok, amelyben két Björk-robot évődik egymással) Wang Zi Won mozgó alkotásairól. Az 1980-as születésű dél-koreai művész egyébként nem vallási fricskaként, sértő szándékkal készíti mechanikus Buddháit és bódhiszattváit, sokkal inkább egy pozitív jövőképet szeretne festeni.

Korábban több alkalommal is ténferegtünk már Toszkána magába szippantóan elragadó vidékén. Legutóbb tavaly a nyár kellős közepén Castello di Vicarello középkori várkastélyában kialakított ötcsillagos hotelbe lestünk be. Most, miután - bízunk benne - melegebb éghajlatra zavartuk a hideget, szökjünk vissza Olaszország legszebb régiójába, kapjunk a hónunk alá ismét egy flaska chianti-t és…

A New York Times szerint Mario Ceroli olasz szobrász egyike azon kortárs művészeknek, akik talán kevésbé ismertek (hangsúlyozom, méltánytalanul!), mégis a legbefolyásosabbak közé tartoznak. Különböző szobraival, installációival, performanszaival több mint 40 éve kápráztatja el a szakmát és a műkedvelő laikusokat egyaránt.

Vik Muniz munkáiról már kétszer is beszámoltunk a blogon (itt és itt találjátok a bejegyzéseket), úgyhogy nagyon úgy tűnik, hogy a brazíliai születésű, jelenleg New Yorkban élő ökoművész is belépett azok sorába, akik nem tudnak mellélőni, munkásságuk igen nagy hatással van ránk.

"A performansz-művészet egyik úttörőjének számító Marina Abramović 1946-ban, Belgrádban született. Nemzeti hősként ünnepelt apja, Vojo és anyja, Danica partizánként harcoltak a második világháborúban. Anyja az 1960-as évek közepén a belgrádi Forradalmi és Művészeti Múzeum igazgatója lett. Marina 1965 és 1970 között a belgrádi Szépművészeti Akadémián tanult. Posztgraduális tanulmányait 1972-ben, a zágrábi Szépművészeti Akadémián fejezte be. 1973 és 1975 között a Novi Sad-i Szépművészeti Akadémián tanított. Ebben az időben valósította meg első szóló performanszait. 1976-ban Amszterdamba költözött...

Meglepő és egyedi Max Gunawan, Jakartában született, jelenleg San Franciscóban élő építész, designer lámpaterve, amivel a Kickstarteren próbálkozik, meglehetősen nagy sikerrel. Úgy tűnik, hogy hamarosan, 2013 nyarán kézbe is vehetik az első példányokat azok, akik felkapták a fejüket a hordozható könyvlámpa ötletére és áldoztak rá! A működése rendkívül egyszerű, ahogy kinyitod a könyvlámpa fedelét, felkapcsol, ha bezárod, akkor meg le. Na, mondom, hogy mi van!

Vagyim Zarickij csendéletei, tájképei és politikai személyiségekről, híres művészekről készített portréi csak közelről mutatják meg a meglepő valóságot, a művész ugyanis nem festéket használ fel alkotásain a különböző árnyalatok megjelenítéséhez, hanem egy szokatlan anyagot, elhullott lepkék szárnyait. Ez meglehetősen kegyetlenül hangzik, de hozzá kell tenni, a korábban rendőrként dolgozó művész sosem bánt egyetlen élőlényt sem! Tekinthetjük akár az újrahasznosítás egy meglehetősen fura, ám végtelenül látványos módjának is a lepkeszárnykollázsokat.

A Grammy-díjas rapper, hip-hop producer, néhány éve divattervező Pharell Williams még 2007-ben, a globális pénzügyi krach előtt a Forbes szerint 12.5 millió dollárért vette Miamiban azt a penthouse-t, amitől most 16.8 millióért szeretne megválni. Az Atlanti-óceán partján, a Bristol Tower 40.emeletéről 360 fokos, beépített körpanorámát nyújtó 855 négyzetméteres kecóban…

Amikor ránéztem Iwasaki Takahiro japán művész alkotásaira nehezen hittem el, hogy valóban azt látom, amit látok. Mármint azt, hogy a művei szigszalagból, véletlenszerűen ráncolt törülközőkből, zoknikból és használt fogkefékből, ezek szálaiból, sörtéiből formálódtak, nőttek-e ki...Aztán rájöttem, hogy bizony nincsen semmi baj a látásommal, az apró, törékeny és fájdalmasan precíz szobrok tényleg ezek felhasználásával kerültek kialakításra!

A napóleoni háború eredetileg George Dawe angol festő által vászonra festett 326 orosz tábornokának, a szentpétervári Téli Palota egyik galériájában látható portréi ihlették meg Steve Payne – korábban, itt már írtunk róla – kanadai művészt, amikor némi fotosopp segítségével elkészítette az eredetihez nagyban hasonlító, díszes rámával bekeretezett saját „Hall of Fame” arcképcsarnokát...

Ji Hong, vagyis közismertebb nevén Red, maláj művésznő nem tud mellélőni, legalábbis az elmúlt időszak tapasztalatai alapján egyre biztosabban állíthatom, hogy nálam mindig középre talál az alkotásaival. (A róla szóló korábbi posztjainkat errefelé találjátok.) Most is így történt, amikor végre napvilágot láttak a legújabb alkotásáról készült képek. Ezúttal Ang Szán Szu Csí burmai politikusról készített egy aprólékos és látványos portrét 2 000 darab megfestett szegfűből.