Azért mert gyengén látó vagy roma, vagy, mert gyengén látó roma, mert 9 másodperc alatt futja a százat, mert kalap helyett kipa a viselet, vagy a miatt, mert nő létére nőt, pasiként meg pasit szeret elfordulni, hátat fordítani, cinikusan újjal mutogatni baromi GÁZ! Bigott böfögéssel butítani bamba zombikat, démonizálni valakit… bárkit a MÁSSÁGA miatt meg egyenesen bűn! A megbocsáthatatlan fajtából! Nyitottnak lenni ellenben érdekes, színes, izgalmas, vidám. Ergo: kúúl…
Sajnos, bár nyilván érthető okokból, Pejac-ról, a neves spanyol street art fenegyerekről túl sokat nem lehet megtudni azon kívül, hogy spanyol, hogy szereti saját ízlése szerint átalakítani a köztereket, és hogy jellegzetes alkotások jellemzik az útját. Én ma a felszabadító mondanivalóval rendelkező, életigenlő Phiedra nevű falfestményét hoztam, amelyet Madrid egyik utcájában jelenített meg a közelmúltban. Legyen ez a hét street art alkotása!
David Choe, jól ismert koreai származású amerikai graffiti művész Svájcba utazott a közelmúltban, hogy a Cave Fin Bec pincészet által létrehívott myFINBEC nevű különleges művészeti projekt résztvevője lehessen. A cég a bor és a művészet kapcsolatát próbálja meg alkalomról alkalomra erősíteni. Idén például David mellett 8 másik művész is kipróbálhatta a tehetségét a bortartó rekeszekből összerakott „vásznakon”.
Jordan Eagles amerikai művész nem viccel, festményeit állati vér felhasználásával készíti! Morbid és kicsit olyan, mintha valami alternatív Dexter részt néznék. Azonban bármennyire is felkavaró anyagi szinten a tudat, maga a spirituális mondanivaló elgondolkodtató: munkái az élet és a halál örök körforgását jelenítik meg; az élet, a halál, a test, a szellem és az Univerzum közötti kapcsolatokat kutatják...
Minálunk átláthatatlanul sűrűn permetező eső + 14 fok. Masszívan kb. a skót felföldi klímának megfelelő időjárás, mindezt második napja dobja a gép. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, a látszat ellenére stabilan a nyár derekán járunk, bár az apró, ám annál pofátlanabb, felhőben támadó vérszívódögök ezt folyamatosan eszünkbe is juttatják!
Anish Kapoor, világhírű indiai származású brit szobrász készítette a képeken látható két óriás rozsdamentes acél „tükröt”. A különleges élményt biztosító szobrokkal a kortárs brit művészet egyik legnagyobb alakja tulajdonképpen felfordítja a világunkat (a külső részen a megszokott módon, belül azonban fordítva láthatjuk az adott környezetet), mert ugye néha nem árt más szemszögből megvizsgálni a minket körülvevő dolgokat...
Két primer funkciójában elsőre különbözőnek látszó lakberkiegészítőnk, aztán, ha jól belegondolunk, másodikra, annyira már mégsem, mint a függőágy vs. fürdőkád, külön-külön is bírnak azzal a képességgel, hogy világot ki, pilácsot meg lecsukva órákra elhomályosodjunk bennük. A kettő az egyben, az meg egy teljesen új, bonyolult függőséget előidéző sztenderd.
A spanyol Luzinterruptus nevű művészcsapat két héttel ezelőtt publikálta a legújabb installációjáról készített fotókat, mi pedig jól megmutatjuk nektek, mert mint az olvasóink körében már talán ismert, nagyon szeretjük a munkáikat. Ezúttal sem kellett csalódnunk, mert a Rain Interactive című installáció a látványossága mellett mondanivalóval is szolgál.
Meghívást kaptunk június 11-re a VAM Desig Centerben bemutatásra kerülő „Vincent Van Gogh álmai” című speciális kiállítás bemutatójára és egy rövid sajtótájékoztatóra. Természetesen azonnal igent mondtunk a lehetőségre, miután elolvastuk a mellékelt információkat és megtudtuk, hogy a „Vincent Van Gogh álmai” kiállítás a művész 200 leghíresebb, digitálisan felújított festményét mutatja be, valamint a világhírű műalkotások egy része (pontosabban 7 darab) a Samsung támogatásának köszönhetően idehaza idáig soha nem látott változatban, háromdimenziós animációk segítségével tekinthető meg óriási Samsung Smart TV-ken.
A fényszennyezés a fényhasználatnak azt a formáját jelenti, amikor a mesterséges fény egy része hasznosítás nélkül távozik az égbolt felé. A jelenségre elsőként a csillagászok hívták fel a figyelmet: a rosszul megtervezett világítótestek miatt valóban sok fény szóródik az égbolt felé. Emiatt ma már alig látni csillagokat a városokból. A csillagászokat ez nem csak azért zavarja, mert a távoli égitesteket nehezebben tudják megfigyelni, hanem mert a mindennapok embere a csillagos ég látványa nélkül nő fel.
Mademoiselle Maurice, polgári nevén Marie Saudin, tovább folytatva origami projektjét újra a járókelők érzékeire próbált hatni a közelmúltban, hatalmas sikerrel. A Párizsban élő, építészetet is tanult művésznő ezúttal Angers városában ragasztgatta fel hatalmas origami-street art alkotásait lépcsőkre, járdákra, iskolákra, szabadidőközpontokra, sőt, még egy börtön oldalára is, rengeteg önkéntes segítségével.
Yamashita Kumi új alkotással jelentkezett a Constellation című folyamatban lévő sorozatában. Mint ahogy előző posztunkban már írtuk, a New Yorkban élő, fény és árnyék témáját előszeretettel boncolgató japán művész ebben a sorozatban szögek közé kifeszített cérnával formázza meg portréit, hihetetlen türelemről tanúbizonyságot téve.
Volt valaha is szükséged egy rámpára a csomagoknak, vagy mondjuk a bringának? Esetleg menedékre egy hirtelen felhőszakadás elől? Vagy szimplán egy seggnyi helyre, hogy ülve köthesd meg a cipőd? Az IBM úgy véli, a városi élet szörnyen kényelmetlen, ergo a köztereket eleve úgy kellene tervezni, ha erre egyéb okok miatt nincs lehetőség, akkor oly módon átalakítani, hogy a benne élő polgárok igényeit mindenkor szem előtt tartsák.
Az európai kastélyépítészet csúcsának számító Versailles-i kastély amúgy is lenyűgöző parkjában idén október 30-ig egy meglehetősen különleges élményben lehet része a látogatóknak. Jelenleg ugyanis az 1947-es születésű híres olasz szobrászművész, Giuseppe Penone nagyszabású szürreális kiállítását lehet megtekinteni.
James Dive a dán trónörökös ausztrál feleségének kezdeményezésére indított kiállítássorozatra, a dániai Aarhusban immár negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Sculpture by the Sea nevű szabadtéri szoborkiállításra készítette el a képeken látható Once nevű alkotást. A június végéig még élőben is megtekinthető kiállításra felépített közel 4 méteres szoborba lebontott vidámparkokból származó tárgyakat tömörített az ausztrál művész, egyfajta emlékkockát sűrítve a vidámságból.
A könyvekre szakosodott művészek manapság olyan sokszor hívják fel a korábban nagy becsben tartott olvasmányaink szomorú sorsára. Sajnos tömegével kerülnek kiselejtezésre, gazdátlanul, elhagyatottan tengődnek, pedig nem feltétlenül kellene, hogy így legyen, sőt, ahogy minden alkalommal jelzik is számunkra, bárki tehet legalább egy próbát az újrahasznosításukra, ha végképp nincs más megoldás.
Joris Kuipers holland művész munkamódszerei és a megjelenített művek egyaránt a hagyományos festészet határait feszegetik. A képeken látható Escaping Expressionism című sorozatban például levegőbe lógatott, rétegezett, vibrálóan színes festményekből épített háromdimenziós szobrokat.
Lisa Park (Yeon-Hee) a jelenleg New Yorkban élő dél-koreai művész az Art Center College of Design elvégzése után, a New York University ITP (Interactive Telecommunications Program) posztgraduális képzésén szerzett mesterfokozatú diplomát. Munkáit kivétel nélkül a kísérleti média, illetve a konceptuális művészet egyfajta kíváncsi szinkronizálása jellemzi…
Baptiste Debombourg francia művész legutóbbi helyspecifikus installációja, a Flow címre keresztelt különlegesség a kanadai L'Oeil de Poisson galériában került kiállításra. A művész tavalyi, Aérial nevű installációjára hasonlító hatalmas alkotás tulajdonképpen egy terembe beömlő üveghullám, amely ripityára tört szélvédőkből épített fel a művész, és amelyeken bárki kedvére sétálgathatott a kiállítás ideje alatt.
A Yarn Bombing Los Angeles (YBLA) tavaly októberben kezdte el epikus projektjét, amelyben a Los Angeles-i Wilshire Boulevardon található Kézműves és Népművészeti Múzeum (CAFAM) épületének homlokzatát teljes egészében fonallal vonták be.
A Washington szívében található National Mall nemzeti parkban került kiállításra az úgynevezett One Million Bones nevű hatalmas installáció június 8–10. között. Az elképesztően hatásos alkotás egymillió darab kézzel készített csont alakú struktúrát tartalmaz, amelyek agyagból, gipszből, papírból és egyéb szobrászatban használatos anyagból készült.
Mester Éva Hajnalka képzőművész családban nevelkedett, mégis teljesen autodidakta módon kezdte képezni magát, kiskora óta rajzol és fest. Ahogy önmagával kapcsolatban fogalmaz, akkor tud a leginkább alkotni, amikor feszült vagy felszabadult. Érthető, hisz bármelyik oldalát is szemléljük éppen a bennünk lévő energiának, azt felhasználva, a magunk javára fordítva, meglepő dolgokat érhetünk el.
Az utóbbi időben kicsit elmaradtunk kedvenc tetőtereink bemutatásával, épp itt az ideje tehát, hogy lépcsőzzünk egyet. A legújabb kedvenc ismét - akkora meglepit nem okozunk vele - egy skandináv kecó, amely Stockholmban, a Barnhusviken / Karlbergssjön öböllel határos Vasastan-Östermalm kerületben, a West Higgins Road 96. alatt található. Pontosabban az 1916-ban emelt épület teljes legfelső, hatodik emeletén.
A képeken látható Fallen Tree címre keresztelt ülőalkalmatosságot Benjamin Graindorge francia designer tervezte. A minimalista formavilággal rendelkező pad egyik lába nem elhanyagolható módon üvegből készült, mégis a bútor igazi különlegessége, a másik láb ugrik bele az arcunkba először...
Ekaterina Panikanova Szentpéterváron született 1975-ben, jelenleg Rómában él és készíti különleges installációit. A művésznő könyvlapokra fest, ami önmagában már nem feltétlenül jelent újdonságot, azonban ahogy a képeken is látszik, az ő esetében azért ennél egy fokkal komplexebb dologról van szó.